A hívó szóra 237 dunapentelei jelentkezett a nemzeti őrseregbe

Az 1847-48-as országgyűlés által hozott 31 törvénycikk közül 5 volt olyan, amely a jobbágy sorban élő tömegeket közvetlenül érintette. A legfontosabb a IX. törvénycikk volt, amely megszüntette az úrbériséget, eltörölte a jobbágyrendszert, a jobbágyok által művelt földeket a tulajdonukba adva fölszabadította őket. Törvény rendelte el, hogy az urbér az eddig gyakorlatban volt szolgálatok (robot), dézsma és pénzbeli fizetések e törvény kihirdetésétől fogva örökösen megszüntetnek.

Ezzel egyszersmind megszűntnek nyilvánították az úri törvényhatóságot, az úriszéket. Megszüntették az úri kiváltságokat, bevezették a törvény előtti egyenlőséget, a VIII. törvénycikkel bevezették a közteherviselést. A XIII. törvénycikk megszüntette a papi tizedet is. A jobbágyrendszer felszámolásával megnyílt az út és lehetőség a polgári nemzeti fejlődés felé.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékművének alapkőletételénél dr. Bakos Károly mondott ünnepi beszédet Fotó: a szerző archívumából

Gyorsan híre terjedt annak, hogy felelős magyar minisztérium létesült, eltörölték a cenzúrát, magyar lett az egyetem, a kultúra, a színház nyelve, a magyar zászlókra Kossuth címere került.

Arról is értesültek, hogy nemzetőrséget szerveznek, nemzeti őrsereget . Felállításáról a XXII. törvénycikk rendelkezett. A pesti nép által 1848. március 15-én börtönéből kiszabadított Táncsics Mihály áprilisban a parasztság és a munkásság érdekeit megszólaltató hetilapot adott ki Munkások Ujsága címmel. A június 4-i számban Felszólítás jelent meg:

Polgártársak!

A követválasztásnak s annál fogva az országgyűlésnek küszöbén állunk. Magyarország élete, halála felett a jövő országgyűlés határoz. Fegyverkezzetek hát, s válasszatok jó követet Fegyverre! Fegyverre! A haza veszedelemben forog; kit Isten ép kézlábbal megáldott, kinek ereiben igaz magyar vér buzog, ragadjon fegyvert, s keljen hazája védelmére.

Hamarosan válaszoltak a penteleiek:

Óh! Bár csak eljőne reánk azon áldott nap még egyszer, hogy édes hazánk háborgatóira osztogathatnánk magyaros csapásainkat, majd ott tüntetheti ki minden magyar vitéz, majd ott mutathatjuk meg, hogy nemcsak az eddigi nemesek voltak magyarok, a nem nemesek pedig gyülevész fajok, hanem mi parasztok is hazánknak igazán védő fiai vagyunk.

Továbbiakban a Táncsics Polgártárshoz írt levél tartalmazza:

...a haza veszélyes állását már több helyen olvastuk. Tehát látjuk, hogy elég nagyobb szükség van arra, hogy a nemzet fegyverrel tudjon bánni. Bizony fájdalom, hogy tán országszerte kevés helyeken gyakoroltatik a fegyverforgatás, mert nincs ki parancsolja. Én is mint nyugdíjas lovas katona, mily nagy szerencsének tartanám, hogy ha itt nálunk a már összeirt 275 őrsereget fegyvergyakorlatba hozhatnám. De ha nincs ki parancsolja, amit Tisztelt Táncsics polgártárs utóbbi híradójában velünk közölt, hogy fegyverre! fegyverre! hír bennünket, miért nem jön a mindeneket igazgató minisztériumtól kemény parancsolat, hogy az őrseregek fegyvergyakorlatra szoríttasanak? Mert ha tovább hagyjuk, körmünkre ég a tapló.

Aki a levelet aláírta, a rác származású Jovanovics Tódor boltos volt, választott kapitány, aki a forradalomnak nem csak szóban, de írásban is támogatója volt. Később Jánosyra magyarosította a nevét.

A felelős magyar minisztérium május 15-én, majd 24-én tízezer fős önkéntes nemzetőrsereg fölállításáról intézkedett Fejér megyében. Május 29-én Velencén megtörtént a pentelei nemzetőrök lajstromba vétele, 237-en voltak. Ez a létszám a község úgyszólván teljes hadrafogható részét képezte.

A nemzetőrseregen belül is ellentétek alakultak ki, ugyanis az urak tartottak a pór nép felfegyverzésétől. Megbízhatóbbaknak csak a vagyonosabbakat tartották, abban a tudatban, hogy a jobbágyok nem értük, hanem ellenük ragadtak fegyvert. A jobbágyok elkeseredése, gyűlölete azonban a Habsburg pártiak ellen irányult árulóknak csak őket tekintették. Ilyennek ítélték meg Durcsák János korábban volt nemzet-őrt is, akiről bebizonyosodott, hogy császári besúgó volt, és ezért kivégezték.

Nagy Sándor szolgabíró szerint csak a pentelei, adonyi és rácalmási nemzetőrök megbízhatók, csak őket lehet fegyverrel ellátni.

Dunapentelén a lakosság tíz százaléka jelentkezett a nemzeti őrseregbe. Ez a megyei aránynak kétszerese volt. A 237 jelentkezett közül 224 volt hadra fogható. Kiképzésükről választott kapitányuk és altisztek gondoskodtak. Hogy milyen eredménnyel, arról Ferdinánd őrnagy, megyei nemzetőr parancsnok az augusztus elején megtartott szemlén győződött meg.

Fegyverzetük vegyes volt, elöltöltős puska, kard, fokos, lándzsa, kiegyenesített kasza. A pentelei kézművesek segítették a nemzetőröket. Farkas és Szijártó hajtószíjakat, gyeplőket, zablákat, állszíjakat készítettek. Ujbányiék és társaik patkolták a lovakat, lándzsákat készítettek, fegyvereket kovácsoltak. Rózsáék vezetésével a csizmadiák csizmákat, bakancsokat készítettek, javítottak. Deutschék és más szabók a felkelők ruháit tartották rendben. Az egész falu összefogott. Asszonyok, lányok, öregek dolgoztak a határban. Arattak, csépeltek, kenyeret sütöttek.

Amikor megérkezett a parancs, Jovanivics Tódor vezetésével harcba indultak a pentelei nemzetőrök is. Délről a tolnaiak, Adonynál az alföldiek csatlakoztak hozzájuk. Látva elszántságukat, harckészségüket, Görgey, a fővezér azt írta naplójába, hogy Csak most erélyt, csak most erőfeszítést, és mentve vagyunk, mert a nép, a nép velünk tart.

A nemzeti őrseregbe Dunapenteléről 237-en jelentkeztek, névsorukat alább olvashatják. Túlnyomó többségük közpolgár, két hónappal korábban még jobbágy volt, de voltak köztük közbirtokosok, mesteremberek, hajósok, kiszolgált katonák is. Részt vettek a dunántúli harcokban, ki gyalogosként, ki a Sándor huszárok oldalán. Róluk, akárcsak az adonyi és rácalmási nemzetőrökről külön történetet nem írtak. Élet-halál harcuk része a magyar szabadságharcnak. Bátorságukat, hősiességüket, kihullott vérüket őrzik a harcterek, Ozora, Pákozd földje.

Ezt kell, hogy őrizze a Nemzetőrök déd- és ükunokáinak, és a ma élő penteleiek-dunaújvárosiak soha el nem múló emlékezete. Ehhez méltó segítséget nyújt a Pentele Baráti Kör által 1990. október 6-án átadott 1848-as forradalom és szabadságharc tiszteletére városunkban emelt emlékműve.

„Dunapentele mezővárosban levő nemzeti őrsereg lajstroma”

Ns. Ujváry József, Ns. Gallovich Rudolf, Beller József, Vank Mihály, Ns. Durcsák János, Redényi János, Maár Ignác, Stohl József, Zalai Ferenc, Varga Mihály, Jovánovics Tódor, Ns. Kosaras Péter, Éliás József, Ifj. Fekete István, Nyuli György, Molnár Ferenc, Matlag János, Naszvadi Mihályné, Toth József, K. Szabó István, Nyuli József, Ifj. Nyuli István, Bakos Mihály, Fekete Pál, Nagy József, Kovács Ferenc, Tonka György, Jurinka János, Jurinka Márton, Vadász János, Tóth János, Tóth József János, Tóth János (péka), Tóth Ferenc János, Matlag József, Gyöngyösi Péter, Ifj. Tenkes Mihály, Kiss József, Fekete György, Gerendai István, K. Szabó János, Ifj. Szabó Ferenc, Szalai János, Omodi József, Petrovics Tódor, Szórád Márton, Keller József, Mácsik Imre, Plech Péter, Kleinszter József, Kovács János, Schmidt József, Pöllermajer József, Benkes Németh György, Hofman Ádám, Ifj. Pringli Lőrinc, Majordzsia Izsák, Rábó Antal, Czékli Ferenc, Nyispli János, Makacsek István, Fejérvári Ferenc, Szalai György, Szávó Tamás, Nikola Ignác, Bojancski József, Schvarcz Ignác, Hauzer József, Kolter János, Patai György, Tóth János (takács), Ruzsa Ferenc, Juhász György, Vidovics József, Németh János, Précsényi Márton, Bartalos István, Omodi György, Hingyi János, Varga István, Fekete Mihály, Farkas György, Ifj. Tóth István, Baksa Mihály, Ifj. Nyuli István, Németh József, Pintér József, Németh József (faragó), Nyuli Mihály, Ifj. Faragó Mihály, Ifj. Farkas György, Horváth Márton (mátó), Magyar Mihály, Matlag Mihály, Fekete József István, Matlag Ferenc, Kovács Mihály, Kovács István, Horváth György, Ifj. Jurinka János, Petrovics János, Naszvadi András, Nagy Mihály János, Mészáros Mihály, Zsebeházi György, Molnár Márton, Márkus József, Fekete József György, Ifj. Krepsz István, Benkes István, Ujbányi István, Körösi József, Pivonka János, Görbe Péter Mihály, Tóth Gáspár, Nagy Imre, Kállai Mihály, Zsizsik István, Németh Mihály, Petrovics István, Földi György, Szabó József, Kiss Márton, Balázs István, Id. Pintér István, Benkes József, Móricz Mihály, Móricz István, Szabó György, Gucsi Mihály, Ifj. Hingyi Mihály, Matlag István, Gerendai János, Kulcsár János, Hegedüs Mihály, Bartos János, Tóth János (csabankó), Csikór János, Hingyi József, Sóti József, Gyalus István, Paksi József, Farkas Gáspár, Hauzer Ferenc, Farkas János, Asztalos János, Id. Hingyi Mihály, Veszo József, Jancski Ferenc, Téglási György, Szedlacsek János, Máto Gergely, Admicska József, Bájo Ezechia, Veszo Mihály, Gucsi József, Vucskovics György, Görbe Mihály, Galambos Dávid, Galambos Péter, Horváth Márton, Galambos István, Szalai Gergely, Görbe János, Nagy József, Kukucska István, Agárdi Illés, Szabó Illés, Tóth Mihály, Osztrovics Sztoján, Jurinka Mihály, Hollender Mihály, Galambos János, Galambos Imre, Mátó Tódor, Bájó Tamás, Szabó János , Ifj. Molnár Mihály, Farkas Mihály, Rúzsa György, Czékli Károly, Král Mihály, Vadász József, Rehus Mihály, Murger Mihály, Ifj. Nagy Mihály, Précsényi András, Ifj. Nyuli Mihály, Bakos József, Tóth György, Id. Farkas György, Csipke Albert, Molnár János, Tóth János (béres), Rekenye István, Rekenye György, Vadász György, Nyuli István, Nyuli József, Szabó István, Tiringer Márton, Horváth István, Paksi György, Tóth Mihály (takács), Leitner János, Schvartz János, Magyar Mihály, Nagy Mihály, Krepsz István, Pivonka József, Nagy György, Suszter Imre, Naszvadi Imre, Ludvik András, Pataki József, Sztanik János, Murger István, Kalicskó János, Dacsa József, Ns. Lehóczky Antal, Pintér György, Steiner Móritz, Steiner Jákob, Bruch Bernát, Bruch József, Lapl Simon, Lusztig Ignác, Dávid Fridman, Seiber Ferenc, Leichtner Adolf, Seiber Móritcz, Kohn Sándor, Szlatki István, Galambos Ádám, Matus László, Novák Péter, Farkas Ferenc, Lázi Istvánné.