Dobák Lívia: "Elértem, amire vágytam"

– Eleve elrendeltetett, hogy a színház lesz a te világod?

– Én sosem éltem színházon kívül. Ez kínosnak tűnik ennyi idősen, de tényleg nem tudom, hogy milyen nem színházban élni. A szüleim is színházban dolgoztak.

– Próbáltak irányítani valamerre?

– A színházat nem szerették volna, teljesen jogosan. Apám nagyon lojálisan nevelt, megpróbált lebeszélni, de hagyta, hogy menjek, amerre szeretnék.

– A színpad is fölmerült?

– Sajnos igen. Felvételiztem a színművészetire, el is jutottam a második rostáig, de azt hiszem, nem volt bennem elég tehetség. Nagyon örülök, hogy nem jutottam tovább. Tizennyolc évesen bekerültem a Vígszínházba asszisztensnek. Ott nagyon erős volt a kortárs dráma vonal. A másik oldalról kezdtem el nézni a színházi alkotófolyamatot. Valló Péter, akkor már nagyon sok, kisebb dramaturgiai munkát rám bízott, ez elkezdett érdekelni. Amikor elvégeztem a magyar– történelem szakot, rögtön indult levelezőn egy színházelméleti dramaturg szak. Várkonyi Zoltán biztatott, hogy vágjak bele. Még nem végeztem, már Pécsre kerültem dramaturgnak.

– Erre számítottál?

– Akkoriban mindenképpen. Magyarország legjobb dramaturgja, Czímer József mellé kerültem. Mindig azt mondta, a dramaturg soha ne hagyja, hogy szolgává tegyék. Ez nagyon belém vésődött. A kétezres évek közepéig úgy tűnt, hogy megvalósítható, hogy olyan helyen dolgozzak, ahol a szavam jelent valamit. Egy hosszabb távú dramaturgiai tervvel az ember meg tudja határozni egy színház arculatát. Aztán azzal kellett szembesülni, hogy ma már a produkciós dramaturgság működik. Nagyon kevés rendező maradt, akivel én olyan jól tudtam dolgozni, mint Valló Péterrel.

– Akkor kapóra jött a dunaújvárosi lehetőség.

– Igen. Akkor már nagyon elegem lett a rendezőkből. Számomra mindig is a vidéki színházi forma volt az érdekes, a műsorstruktúra, a közönséggel való viszony izgatott. Örülök, hogy ide kerültem.

– Már tudjuk, honnan a kortárs dráma iránti vonzalom, de hát a báb?

– A báb nem vonzalom. Egyszer Pécsett vissza is utasítottam a Bóbita Bábszínház ajánlatát, a bábszínház elvontsága, szimbolizmusa idegen terep volt. Később, épp munkahelyet kerestem, Tarbay Ede akkor ment nyugdíjba, és én kerültem a helyére a Budapest Bábszínházba. Sokáig szenvedtem ott, nem az én műfajom. Viszont nagyon sokat megtanultam a gyerekszínházról, megtanultam, hogy mennyire fontos a gyereknéző. Úgy gondolom, itt is erősnek kell lennie a gyerekszínházi vonalnak.

– Ilyen lovat akartál?

– Most azt mondom, hogy igen. Az eleje nagyon nehéz volt. Mindenhol más, de ez egy speciális hely. Ez a színház – és ezt csak meghatottsággal tudom mondani – annyira családias. Más kőszínházban nincs olyan, hogy a színész azt mondja: dolgozzunk még, hogy jobb legyen egy jelenet, és nem az óráját nézi. A legjobb színészem műszaki dolgozó (is), aki rám szól, ha valami gátolja a pontos munkát. Az asszisztens-kellékesünk, a súgónk intellektuális munkavégzésre is alkalmas. Egy színészünk vezeti a szervezési irodát. Ez mind valami fantasztikus ritkaság, és nagyon nagy erőt ad. A színészekben, a munkatársakban olyan iszonyatosan erős a vágy, hogy valódi színházat csináljunk, ami nagyon sokszor szerencsésen elfedi a hiányosságokat. Ráadásul Borsós Bea, a színház igazgatója is hasonló színházesztétika mentén gondolkodik; nyugalmával, bölcsességével, egyetértésével sokat segít.

– Még lehet egy legendás alkotóműhely?

– Erre még nem merek gondolni, de most úgy érzem, hogy elindultunk, és megéri reggel háromnegyed hatkor felkelni.

Dobák Lívia: „Én már elmondhatom, hogy elértem, amire vágytam. Ki sem merem mondani, de valóban azt szeretném, hogy a színházunk alkotóműhely legyen...” (Fotó: Ónodi Zoltán)

– Van egyáltalán szabadidőd?

– Valamennyi van. A focimeccs az szent., akkor csöröghet a telefon is. Nagy Loki szurkoló vagyok. Van a kutyám, a Balaton-felvidéki ház a fűnyírással, de ne hidd, hogy közben nem a színházon gondolkodom! Szerencsém van, a férjem mindenben támogat.

– Van kitűzött cél?

– Ó, hogyne! Öt évre kaptam megbízást. Az első évad tanuló időszak volt, minden értelemben. Most tartunk a harmadik évad végén, és sorolni tudom az eredményeket. A társulatot tudom fejleszteni. Nem csak úgy, hogy vendégszínészeket hívok, akik szinte tagokká válnak, mint például Vándor Éva, hanem bővíteni is tudom a társulatot. Fritz Attila Miskolcról érkezik, nagyon jól táncol, énekel, táncoskomikus alkat. Ő például nagyon örül, hogy gyerekdarabban is játszhat. Páder Petra szintén kiválóan énekel, táncol és más alkatú színésznő, mint akik itt vannak. Továbbra is pedagógus hajlamú színész- rendezőket szeretnék meghívni, mert úgy látom, hogy nagyon sokat fejlesztett ez a színészeken. Ki sem merem mondani, de valóban azt szeretném, hogy a színházunk alkotóműhely legyen. Nem csak szakmai szempontból, de a nézők számára is fontos hely legyen. Remélem, hogy nem azon múlik, hogy milyen nagy színészek dolgoznak itt, hogy milliárdok vannak-e egy évre. Két dolgot szeretnék. Még több néző legyen, szeressenek színházba járni, és hogy szakmai elismeréseket is kapjunk.

– Ez lenne az életcélod?

– Én ezt tudtam, csak nem hittem el. Igazából gyerekkorom óta az érdekel, amit most csinálok. Teljesen elérhetetlen dolognak tűnt. Régen nem is volt ilyen, hogy művészeti igazgató, aki nem rendező. Kicsi koromban ültem a veszprémi színészházban és szereposztásokat csináltam, beosztottam, mikor megyünk tájra, mert ez volt a mániám. Tulajdonképpen egy gyerekkori álmom valósult meg. Én már elmondhatom, hogy elértem, amire vágytam.

– Elégedett vagy?

– Nem vagyok elégedett típus. Mindig szeretnék még többet, még jobbat. Bizonyos dolgokkal most már kezdek elégedett lenni, illetve látom a reményt, az utat. Így a harmadik évad vége felé talán a legnagyobb sikerélmény, hogy felkerültünk a „színházi térképre” és komolyan vesznek minket. Ez jó, és lökést ad, az infarktusveszély néhány hétre talán kicsit alábbhagy.

Névjegy: Dobák Lívia, színházi dramaturg, a Színházi Dramaturgok Céhének elnökségi tagja, a Nemzeti Kulturális Alap Színházi kollégiumának kurátora (2006-2010)

Házastársa Katona Zoltán színész

Korábbi munkahelyei: Vígszínház, Pécsi Nemzeti Színház, Debreceni Csokonai Színház, Budapest Bábszínház, Soproni Petőfi Színház,

Díjai: Országos Színházi Találkozó Legjobb Dramaturg Díja – Pécs (1993), Bálint Lajos-vándorgyűrű (1995), Jászai Mari-díj (1996)