Csomótündér: Tanítani való mese házasságról és válásról

Elegendő, ha egy technikai hiba miatt Micimackó, Füles, Malacka, Nyuszi és Róbert Gida ott ragad a hegy tetején a viharban, villámok és félelmek között, de nincs feloldás. Napokig megmarad a szorongás, a félelem. Egy rossz mese, amely nem reményt kínál a bajba jutottnak, kimondhatatlan károkat okozhat a gyermekben.

Éppen ezért kéne aranyba öntve a Színház és Filmművészeti Egyetem falára kitenni példának az olyan kezdeményezéseket, mint a Ciróka Bábszínház előadása, a Csomótündér. Tanítani kéne, s elvárni, hogy e szint alá ne merészkedjen senki!

Az előadás – amely egy sorozat része – nemcsak hogy példásan átgondolt, de érzi felelősségét is egy generáció lelki fejlődésében. Elidegenít, behúz a varázslatba, segít azonosulni a főhőssel. Mi több: megoldást is kínál. Sajátot, amit a kisiskolás maga tud megtalálni. Az előadáshoz a pedagógusoknak mellékelt foglalkoztató füzet(!) szerint a Csomótündér „Királyfiak és királyleányok cipőfűzőit gombolyítja, köti, csomózza össze, és nincs az az olló, ami a Csomótündér csomóit kibonthatná.” A házasságról szól tehát a mese. „De mi történik, ha a Csomótündér tévedésből, nem a megfelelő cipőfűzőket köti össze? El lehet-e vágni a kibonthatatlan csomót?” – gombolyítja tovább a kérdést a füzet. Mert van olyan, amikor a rövidlátó csomótündér is tévedhet.

Ilyenkor a királyi családba beköltözik a veszekedés, zsörtölődés, az állandó marakodás, vagy a fagyos csend. A kis királyfi pedig nem ért semmit, rosszabb esetben magára veszi a többiek terhét, önmagát okolja. Ugye, ismerős ez az aprócska történet! Pedig, ha a tündér listáján a név másé volt, s ő tévedésből csomózta össze cipőfűzőjüket, akkor nem biztos, hogy a királyi pár a hibás a helyzetért. Pláne nem a kis királyfi.

(Fotó: Bartókszínház)

Gyimesi Dóra meséje tabut dönt, az alsósokat gondolkodtatja el a válásról. De nem öncélúan, hanem azért, hogy számukra erre is legyen egy történet, legyen rá gyógyír, legyenek rá szavak. Kuthy Ágnes rendezése segít az azonosulásban.

Bár a Csomótündér még a színpadról köszön ránk, hallgatóira, a történet megelevenedő szereplői már a nézőtérről, közülünk érkeznek a játékba. Az előadás elmaradhatatlan része a humor, az oldott kacaj, gondolkodni ráérünk majd otthon is a történteken.

(Fotó: Bartókszínház)

A mesébe varázslatot is illik vinni. Ebben sincs hiány, csak egyet említünk: önálló életre kelnek a csomózásra váró cipők, sikongatós nevetéssel kísért üldözéssé változtatva a helyzetet. A játszók (Apró Ernő Blattner Géza díjas, Fülöp József, Krucsó Júlia Rita, és Ivanics Tamás e.h.) mindvégig hitelesen szórakoztatva királyok és királynék, tündérek és királyfiak. A zene magával ragad, a mondandó mélységeket ostromol, foglalkoztató füzet szamárvezetőt ad a továbbgondoláshoz, a feldolgozáshoz.

Mit kívánhatnánk még? Talán, hogy mielőbb láthassuk Gabit és a repülő nagypapát, a sorozat első darabját.