Ballag már, de nem vén...

Felsorolni is sok: pénteken délután két órakor a Lorántffy, háromkor a Dunaferr, négykor a Hild és a Kereskedelmi , ötkor a Bánki középiskolák szervezték az ünnepséget.

Ballagás a Lorántffyban (Fotó: Lázár Zsolt)

Szombaton délelőtt tízkor egyszerre kerül sor a Széchenyi és a Rudas utolsó éveseinek ballagására.

Összesen 33 osztály - több mint ezer diák - köszönt, köszön el alma matereitől - reméljük, nem az utolsó iskola volt ez életükben.

Mint a felsorolásból is kitűnik, intézményenként zajlott a ballagás, nem rendeztek ebben az évben (sem) központi, városi ballagási ünnepséget. Nincs ebben semmi elítélő megállapítás: pusztán leírjuk a tényt.

A végzősöknek és rokonaiknak alighanem mindkét forma, az iskolai és a központi ballagás is egyformán megható  és emlékezetes.

Abban is biztosak lehetünk, hogy a végzősök nem fogják elfelejteni a várost, ahol kijárták a középiskolát. Akár idevalósiak, akár környékbeli községből, a bejárók külön nehézségeivel megküzdve, vagy kollégistaként élték át  ezeket az éveket.

Nem hagyhatjuk szó nélkül a szülők teljesítményét sem! Manapság egyre kevesebb az olyan család, ahol könnyed észrevétlenséggel juttatják el az érettségiig a gyerekeket. Egyre nagyobbak a terhek, párhuzamosan a követelményekkel, a megkövetelt vagy ajánlott,  igényelt feltételekkel. Ma (még) nem elvárás, hogy egy gimnazistának, szakközépiskolásnak legyen például laptopja. Nem elvárás - de már ma is  furcsán néznek arra a tanulóra, aki legfeljebb az iskolai könyvtárban jut számítógéphez.

A középiskolákban (még?) nem érzékelni a létszámcsökkenést. Szerencsére. De abban csak bízhatunk, hogy a mostani ballagók többségének nem ez volt az utolsó  tanintézmény, amit elvégeztek.

Kell a szakma, a szakértelem, a gyakorlat - de bizony az is akkor az igazi, ha egyre több elméleti tudás biztosítja hozzá a hátteret, a továbbfejlődés lehetőségét.

Dunaújváros: iskolaváros! Ezekben a napokban igazán átélhetjük ezt. Emiatt is a környék központja vagyunk, emiatt is fontosak vagyunk sok-sok család számára, hisz évente újabb és újabb ezrek elméjében válik ez a város emlékké.

Hihetetlen lehetőség ez számunkra, e város lakói, talán nem túlzás: polgárai számára! Generációk meghatározó tagjainak életébe programozhatjuk bele magunkat  tanáraik, iskoláik által. Ez egyszerre lehetőség és felelősség. Nem csak az oktatási szakemberek számára, hanem az egyszerű városlakóknak is. Elvégre mindannyian hatunk az ifjú emberekre, viselkedésükre, gondolkodásukra, világlátásukra.

Ne csak az ünnepnapokon gondoljunk erre!