Az energia ára jelentheti a kulcsot!

Szerdai lapunkban áttekintettük az Európai Parlament legutóbbi ülésén nagy többséggel megszavazott jelentését, amelyet egy magyar képviselő, Gyürk András (Néppárt) készített, s amely az európai acélipar jövőjéről szól.

A hosszú és alapos előkészítő munka után elkészült jelentés rendkívül átfogó módon elemzi az európai kohászat helyzetét. A szerdán már közöltek mellett ugyancsak a figyelemreméltó összefüggések közé tartozik, hogy az Európai Unió tagállamai együttesen a világ második legnagyobb acéltermelő kapacitását jelentik. Annak ellenére, hogy az elmúlt tíz évben az uniós országok acélkibocsátása a felére csökkent. 1990 óta máig a teljes uniós acélkibocsátás 25 százalékkal csökkent! A világ legnagyobb acéltermelője Kína: egymagában a teljes termelés felét állítja elő...

A Gyürk-jelentés adatai szerint az uniós acélipar számára az energiaárak jelentik a teljes működési költségek negyven százalékát! Ugyanakkor összességében az ipar (nem csak az acéltermelés) adja az unió össztermékének 15,2 százalékát: ezt az értéket 2020-ra szeretnék 20 százalékra feltornászni. Ez az acélipar nagymértékű felfutásával is együtt járna.

Ehhez Gyürk Andrásnak a parlamenti bizottságok által támogatott és az Európai Parlament által megszavazott jelentése szerint szükség van többek között a kereslet fokozására, például a szabványosítás átalakításával, a beszerzési politikák összehangolásával, a belső piacok megerősítésével. Kulcskérdés az építőipar fejlesztésére, mégpedig nem csak utak és közművek létesítésével, hanem oktatási és kulturális célú építkezésekkel is. Megfelelő iparpolitikával kellene csökkenteni a kivételesen magas energiaárakat, amelyek miatt az európai ipar hosszútávon elveszíti versenyképességét. A biztonságos energiaellátás elérhető áron egyben a foglalkoztatási gondokon is enyhítene.

Az Európai Parlament jelentése az éghajlatvédelem, az erőforrás-hatékonyság, a környezeti hatások, az egyenlő versenyfeltételek és a kutatás, fejlesztés, innováció kérdéseit is felsorolja.