Az áradást még kivédték a földeken

Mindent összevetve ez az esztendő a legek éve volt! – összegezte idei tapasztalatait Marczinka Tamás, az adonyi Március 21. Mezőgazdasági Szövetkezet elnöke. Mint elmondta, végleges terméseredményekről még csak a búza és az árpa tekintetében tud beszámolni, mivel „kint van” még a földeken a kukorica, a cirok, és a cukorrépatermés egy része is. 

Viszont a legek uralták a terméseredményeket is! Búzából volt olyan tábla, ahol 3,7, de volt olyan is, ahol mindössze 2,2 tonna termett hektáronként. Ugyanakkor árpából szövetkezetük történetének legjobb termését takaríthatták be. 

– Ez nyilvánvalóan a nagyon változó időjárásnak, a lokális csapadékeloszlásnak vagy éppen aszálynak köszönhető! – fejtette ki véleményét az elnök. Hiszen ez az év volt az az elmúlt harminc esztendőben, amelyben a legcsapadékosabb első negyedévet élték át a mezőgazdászok is – amire később az egyik legszárazabb nyár következett: az adonyi földekre június 25. és augusztus 26. között egyetlen csepp eső sem esett. Ugyanakkor ebben az évben tapasztalták a leghidegebb márciust, aminek következménye volt a működésük során elvégzett legkésőbbi árpavetés: csak április 12-én került rá sor. De még májusban is részük volt a hónaptól idegen, nagyon alacsony hőmérsékletekben, amikor reggelente mindössze hat-nyolc Celsius fokokat mértek.

Adonyi látkép csütörtökön délután: a 6-os főút menti betakarított kukoricatáblát még nem hagyták el teljesen a munkagépek (Fotó: Ady Géza)

– Még szerencsére, hogy fagy nem volt májusban... – jegyezte meg némi keserű felhanggal Marczinka Tamás. Szinte már mondani sem kell, hogy a legnagyobb árvizet is ebben az évben élték át ők is. Sok munkával és némi szerencsével azonban sikerült megvédeniük a 6. számú főút és a Duna közé eső földjeiket az elárasztástól – bár a legmagasabb vízállásnál éppen a homokzsákok pereméig emelkedett a víz, és a kukoricatáblák közepén itt-ott óriási tócsák is képződtek a magas talajvízszint miatt. 

Mindezzel együtt a 3700 hektáron gazdálkodó szövetkezet és öt kft-je (köztük egy járműjavítással is foglalkozó vállalkozás) eddig összességében jól jött ki a megpróbáltatásokból, foglalta össze a helyzetet az elnök. Még azzal együtt is, hogy az állattartó ágazat kiszámíthatatlannak nevezhető, fűzte hozzá. Négyszáz szarvasmarhát és azok éves szaporulatát nevelik, az év legnagyobb részében kint, a legelőkertekben, amiket mostanában alakítottak ki, hogy költségcsökkentési célból kevesebb ember is felügyelhesse az állatokat. Az ágazat eredményessége jórészt ennek köszönhető. 

– Általában Szent György napkor kihajtjuk a jószágokat a legelőkre, és az első fagyok beálltáig kinn is maradnak – mondta az elnök, aki viszont kevesebb jóról tudott beszámolni, ami a sertéstenyésztést illeti. Az adonyiak 11 500 sertést nevelnek évente. A sertéstartást befolyásoló országos bajok őket sem kímélik. Főleg a fizetőképes kereslettel van baj az elnök szerint. 

– A sertésértékesítés a vakrepüléssel egyenértékű! – említette Marczinka. A legnagyobb kérdés az, hogy a termelő mikor kapja meg (ha megkapja) a leszállított állatok ellenértékét. A termelők szinte teljes mértékben ki vannak szolgáltatva a felvásárlóknak. Ráadásul akkor sem lenne jobb a helyzet, ha feldolgozva próbálnák meg értékesíteni a sertést. A feldolgozó ágazatban ugyanis hihetetlen mértéket öltött a feketegazdaság, közölte az elnök. Így azok a vállalkozások – köztük az adonyi szövetkezet is –, amelyek csak számlával tudnak értékesíteni bármit, eleve hátrányos helyzetben vannak a piacon, és ritka eset az, amikor veszteség nélkül tudnak kijönni egy-egy üzleti tranzakcióból.