Az adonyi szőlőnél is akadt munka!

Bár nehéz lenne olyan időszakot megjelölnünk, amikor az adonyi szőlőhegyen (ami inkább egy löszdombsor része de micsoda része!) nem dolgoznak, s kihalt a hely, egyáltalán nem túlzunk, amikor azt mondjuk, hogy ezen a hétvégén az ilyenkor szokásosnál lényegesen nagyobb volt a nyüzsgés arrafelé.

Majd minden kertben, szőlőben dolgozgattak a gazdák. Még metszésre is volt példa!

Szilágyi Lajos is fagyoktól félti kevés szőlőjét Adonyban

Szilágyi Lajos azok közé tartozik, akik állandóan kint élnek a szőlőhegyen.

A hetvenéves, de igen jó erőben, egészségben lévő férfi építésvezető volt korábban, sok hazai és külföldi építkezést megjárt, miközben szülőföldjéről, Hevesből előbb Budapestre, majd 1996-ban Adonyba került.

- Ismerőseim ajánlották a helyet, ami remekül bevált: elegem van a tömegből! Ez a kis ház a kicsi pincével, kevés szőlővel tökéletesen elég nekem és a feleségemnek, már barátaink is vannak a faluban. A kétszáz négyszögölnyi kertben is mindig lehet munkát találni: nem unatkozunk! - mondja a gazda.

Aki éppen csak letette a metszőollót, mikor találkoztunk. Mert a Taylor-rendszerben telepített otelló és kékfrankos szőlőkre bizony ráfért az előmetszés! A jó idő (szombaton késő délelőtt, amikor beszélgettünk, plusz tizennégy fokot mutatott a hőmérő az eresz alatt!) hovatovább a nedvkeringést is megindítja a szőlőben, megkezdődhet a rügyezés, s ha akkor jön egy fagy...

- Akkor vége az idei termésnek! - vázolja a legrosszabb lehetőséget Szilágyi úr. De az biztos, hogy maradandó károsodást szenvedne a szőlő a hidegtől. Úgyhogy most mindenki kinn téblábol a telkén, lesi az időt, a szőlőt, de tenni nem tud semmit. Csak a szerencsében bízunk!