Az 1956-os jeges árra emlékezve - Dunaföldváron a postást csónakkal vitték kézbesíteni

Dunaföldváron az idősebbek közül a mai napig sokan emlegetik az 1956-os árvizet. Jég és víz! Hallják a jégtáblák ropogását, recsegését, a robbanások hangját. Egybefüggő víztenger borította a szigetet. Víz alatt volt a földvári kendergyár, a Duna-parti park, a Hősök tere. A jégtáblák megrongálták a hajóállomás sarkát. Az ottani utcasor házainak ablakpárkányait nyaldosta a víz. Összeomlott a romantikus Horváth-kert, a földváriak fővárosban is ismert zenés szórakozóhelye.

A híd aljáig jég volt, a sarkon lévő, vízzel elöntött házból éjszaka az ágyból mentették ki általános iskolai tanárnőjét

A helyiekkel beszélgetve előkerülnek a fényképek és az emlékek. Az akkor gimnazista Somogyi Erzsébet arra emlékszik, hogy a szemközti sziget fáit szinte leborotválta a jég, s hogy a postást a Rákóczi utcából csónakkal vitték kézbesíteni a Hősök terére. Peterovicz Éva meg arra, hogy a vágóhidat és a Duna utca egy részét is elárasztotta a jeges ár. Meg is mutatja, hogy a Rákóczi utcát és a Várdomb utcát elválasztó téglafal csaknem feléig jött föl a víz. Szutyányi Zoltán nagy becsben tartja az édesapja által készített és személyes élményeit is rögzítő régi fényképeket, amelyek közül az egyiken jól látható, hogy a hídpilléren meddig ért a víz. A híd aljáig jég volt, mondja, s hozzáfűzi, hogy a sarkon lévő, vízzel elöntött házból éjszaka az ágyból mentették ki általános iskolai tanárnőjét, Csuka Arankát.

Helyiek szemlélik az áradatot

- A Duna-parti futballpályán pár centi látszott ki a kapuból. Kijött a víz, később befagyott. Ott korcsolyáztunk a parkban - emlékezik. Gál Zoltán azt meséli, hogy bár gyermekkorában megszokott látvány volt a dunai jégzajlás, de az, hogy a feltorlódott jég elérte a hídpillér alsó övét, rendkívüli. A Dunaföldvár történetét feldolgozó monográfia a Historia Domusra hivatkozva írja, hogy a hirtelen jött jeges ár három, rőzsét szedő asszonyt meglepett a Solti szigeten, s kettő közülük meghalt. Elpusztultak az erdészet lovai. Még jóval az áradás után is tele voltak a fák siklók és egyéb állatok tetemeivel.

A park is vízben állt, a háttérben a hídnál pedig a több kilométer hosszban feltorlódott jégtáblák

Miért és hogyan történt mindez? Az 1955-56-os tél Európa-szerte nagyon hosszú volt, kemény fagyokkal, sok csapadékkal, gyors hőmérséklet-váltakozásokkal. A folyó több száz kilométeres szakasza teljes egészében befagyott. Dunaföldvárnál is vastagon állt a jég. Majd a megindult olvadás megemelte a víz szintjét. Március elején több helyen, így a földvári hídnál és az alsó-révi kanyarban többméteres jégtorlaszok, jégdugók keletkeztek.

A Tolnai Napló március 8-i száma arról számol be, hogy erősítik a gátakat, védik a lakosságot az áradó Dunával szemben. Dunaföldvárnál szerdán délután 967 centimétert mértek, ami meghalad minden eddig mért vízmagasságot.

Óriási jégtorlaszok a híd alatt

Krízishelyzet olvasható ki a korabeli országos újságok cikkeiből és a Híradó beszámolóiból is, amelyek szinte hadi eseményként tudósítanak a dunai áradásról. Hiszen repülőkkel, robbantásokkal vívtak harcot a jégtáblák ellen. Mozgósították a katonaságot, a férfi lakosságot, bevetették a Duna elleni háborúba a szovjet katonákat.

Víz alatt volt a földvári kendergyár, a Duna-parti park, illetve a Hősök tere is

A Szabad Nép március 10-i száma írja: Felderítő repülőgép indult a Duna fölé, hogy kipuhatolja a veszélyeztetett részeket, megállapítsa a jégtorlaszok nagyságát és a bombázás célpontjait . Majd így folytatja: Már messziről látni a repülőgépből a dunaföldvári híd fölötti, mintegy hat kilométeres hosszúságú jégtorlaszt, amely dél felé további három-négy kilométer hosszúságban folytatódik. Csak március 12-én sikerült szétrobbantani a dunaföldvári szakaszon a jégblokádot. Az akkori újságíró erről így számol be: A légierők nagyméretű bombákkal rombolták, a nehéztüzérek lövegekkel verték, a robbantó alakulatok pedig aknákkal lazították a jeget, amely szinte egy tömbben állt Dunaföldvárnál. A hatalmas erőfeszítéseket vasárnap délelőtt fél tízkor siker koronázta; a jég megmozdult, s elindult.

A földvárinál még sokkal súlyosabb volt a helyzet délebbre. Az alsó szakaszon több helyen, a kanyarulatokban olyan mértékűre duzzadt a víz szintje, hogy a gátak ennek a nyomásnak nem tudtak ellenállni. Ez összesen ötvennyolc helyen okozott töltésszakadást, s a Bogyiszló, Báta, Baja, Mohács által határolt területeken óriási károk keletkeztek.

A borzalmas árvízről készített leltár szerint a víz 130 ezer katasztrális holdnyi mezőgazdasági területet tarolt le. Négy falu egész területét, további 16 község kisebb-nagyobb részét érte utol az áradás. A víz martalékává vált sokezer lakóingatlan, közülük jó pár ezer lett lakhatatlan, az árvízkárosultak száma pedig több tízezer főre volt tehető.

Bizonyára a tragikus jeges ár tanulságait levonták a szakemberek. Azóta megerősítették az árvédelmi gátakat. Ma jégtörőhajók állnak készenlétben Baján, hogy szükség esetén alulról avatkozzanak be. Az Alsó-Duna-Völgyi Vízügyi Igazgatóság honlapja szerint nyilvántartják a jégmegállásra hajlamos helyeket - főleg a déli szakaszon vannak ilyenek - s adott esetben a jégzajlás fenntartása, a beállás megakadályozása a fő cél.

Bár mostanában nem láttuk befagyva a Duna folyót, de nem szabad elfelejtkezni, hogy a természet micsoda szélsőségekre képes. A szakembereknek készülniük kell erre is, nekünk pedig emlékeznünk: előfordult, amikor a Duna is Zúgva, bőgve törte át a gátot,/El akarta nyelni a világot.