Hírek

2017.08.18. 13:55

Így kerül a kenyér az asztalra! A Pentele Nyugdíjasklub vezetője mesél az aratásról

Augusztus 20-a az új kenyér ünnepe is. Ma már, amikor kenyérért csak leszaladunk a pékségbe, vagy a nagyáruházba, legtöbbünk számára már csak formális az ünnep. De vannak, akik még emlékeznek arra is, milyen nehezen került az asztalra.

Balla Tibor

A Pentele Nyugdíjasklub a Pro Pentele díj átadása előtt egy réges régi hagyományt elevenített fel. Az alaposan átgondolt műsort a nyugdíjasklub vezetője, Némethné Naszvadi Julianna tanította be társainak.A műsor autentikusan mutatta be azt a szokást, amikor az aratás után az aratóbrigád tagjai a gazda elé vitték az első kenyeret. Jól mutatja, mennyire elkötelezett hagyományőrző Némethné Naszvadi Julianna, hogy a legapróbb részletekre is ügyelt.

Az aratóbrigád tagjai a gazda elé vitték az első kenyeret Fotó: AG

Némethné Naszvadi Julianna, a Pentele Nyugdíjasklub vezetője is ilyen. Nemcsak, hogy emlékszik, de ő maga is aratott valaha saját két kezével. Hozzávetőleg húsz esztendeje foglalkozik hagyományőrzéssel. A Pentele Nyugdíjasklub tagjainak is átadja megszerzett tudását. Az új kenyér ünnepe előtt szívesen emlékszik vissza a régi aratásokra, amikor még kaszáslegények, marokszedő lányok kellettek, hogy a búza bekerüljön a földekről. Mint elmondta, aratóbandát alakítottak a nagyobb gazdaságokban. Minden egyes kaszáshoz volt egy marokszedő, aki sarlóval szedte fel a levágott búzát. Hozzájuk tartozott egy kötélkészítő. Az ő általa gabonaszárból font kötélre rakta a marokszedő az ölnyi (ölelésnyi) kévét, amit összekötöttek, és keresztekbe, kepébe rakták száradni. Ami még a földeken maradt, azt összeszedte a bőgő, vagyis a tarlógereblye, meg a kisebb gereblyék.

A Pentele Nyugdíjasklub tagsága igyekezett autentikusan bemutatni az aratás utáni hagyományos ceremóniát Fotók: Ady Géza

A hagyományőrző Julika néni elmesélte, volt olyan, amikor a férfiakat légóoktatásra vitték aratás idején az ötvenes években. Az ő édesapja sem tudott otthon lenni aratáskor. Ő pedig gondolt egyet, és ennivalóval felszerelkezve kiballagott a családi földekre, és egy szál magában nekiállt learatni a búzát... Egyedül lassan haladt ugyan, napokig eltartott, de learatta.

Némethné Naszvadi Julianna a Pentele Nyugdíjasklub vezetője

Aratáskor kemény munka folyt. Az aratók, amíg láttak, addig dolgoztak, majd többnyire kint aludtak a kepében, a szúnyogok csípték őket, bogarak másztak rajtuk. Aztán másnap kezdődött minden elölről. Ha már összegyűlt annyi, akkor jött a vendégoldallal kiszélesített parasztszekér, amivel a begyűjtőhelyre vitték, és kazalba rakták. A cséplőgéppel odaálltak, és ott csépelték. Az asztag tetején az "etető" rakta a gépbe vasvillával a kötelétől megszabadított kévét, csak úgy szállt a törek meg a polyva (pelyva). Julika néni is gyakran részt vett a munkában, ezért jól emlékszik, hogy az aratás végeztével az aratógazda összehívta a csapatát, és az utca végén citera zenekarral mulattak. Lényegében ezt mutatta be a nyugdíjasklub a díjátadás előtt. Volt ott sarló, ceglédi kanna, búzakéve, kötél, aratókosár. Ügyeltek a részletekre. Ez utóbbiakat maguk készítették el. Az aratóbanda elvitte bemutatni az új kenyeret a gazdának és feleségének. A nyugdíjasklub elnöke elmondta, akkoriban a kenyeret még nem a pék sütötte, hanem a házaknál készült. Egy sütéskor három-négy kenyeret is kisütöttek, s amíg el nem fogyott, addig azt ették - merthogy addig ehető is maradt a kenyér.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!