Kelemen Angelika - meglepetésekkel

Az est egyik különlegességét az adta, hogy a bluesos hangvételű műsor erejéig, csak erre a koncertre állt össze a csapat. A zenekar teljes egészében helyi erőkből verbuválódott, mindannyiuk életében szerepet kapott Dunaújváros. Többüknek szülővárosa, de van, akit a zenetanítás szólított a városba. A Kelemen Angelika and the Blues Elves névre keresztelt alkalmi társulásban a kiváló énekesnő mögött Dorogi Ákos ült a zongoránál, Szabó Attila csiklandozta a basszusgitár húrjait, Szekeres István pedig a különleges dobfelszerelésből csalogatta elő a lüktető ritmusokat. Mint később kiderült, a felsorolásnak itt még nincs vége.

Már rögtön az elején kiderült, a műsor összeállítása Angelika ízlését dicséri, no meg az is, hogy erre az estére kemény házszabályt vezet be a Munkásművelődési Központ földszinti színháztermére kiterjedő hatállyal: Minden, a hallgatóságban résztvevő köteles otthon érezni magát, beszélgetni, lazulni! Persze mindez nem megy parancsszóra, de efféle kényszerre szükség sem volt, köszönhetően egyrészről annak, hogy az asztaloknál sok barát, rajongó és szimpatizáns ült, másrészt a fellépők szerény, de csillogó tehetségének, s az összeállítás alaposságának. Mit is várhat az ember egy olyan felütés után, mint a Freddie Kingtől Eric Claptonig sokak által feldolgozott I m Tore Down csípőrázásra késztető lüktetése? Nagyjából azt, amit a folytatásban meg is kapott Etta James, Ella Fitzgerald, Ray Charles, Count Basie, Louis Armstrong, vagy épp Natalie Cole által már világhírre vitt muzsikák feldolgozásaiban. Az előadás, a muzsika minősége eleve nem volt kétséges, a meglepetést a hallgatóság számára legfeljebb csak olyan elemek beiktatásával garantálták, mint a Tom és Jerry rajzfilmből is ismert, Dinah Washington sláger, az Is you is or is you ain t my Baby, vagy a Billy Joel és még sokan mások által feldolgozott New York state of mind, esetleg Buddy Guy, Stevie Wonder, Norah Jones, Grover Washington nevének feltűnése az átdolgozások eredetije mellett. Vagy az, hogy a Ray Charles klasszikus , a Georgia On my mind énekszólamát átadta Szabó Attilának, aki nyíltszíni tapsos megoldást produkált. Ismétlem, a minőség eleve nem volt kérdéses, ám aki Angelika évtizeddel ezelőtti munkásságát is ismeri, pontosan hallja, látja, milyen hatalmas fejlődésen ment keresztül, végre teljesen beérett a rengeteg munka gyümölcse. Megnyilvánul ez abban is, hogy méltó partnereket választott maga mellé, egytől egyig kiváló teljesítményt nyújtottak egy remek hangulatú esten.

Egyetlen ponton nem volt tökéletes a felépítés, bluest játszani gitár nélkül nem az igazi. Mondogatta is sokat a nézők közt ülő Kiss Endre. Addig - addig, hogy elküldött gitárjáért, hogy a második részben már ne hiányozzanak a jótékony gitár riffek a lábdobogtató muzsika alól, kikerekítve igazi, hiteles hangzássá. Szívesen látnánk a folytatást!