Városalapítók: tanulságos kirándulás ezerévnyi romok körül

A Dunaújváros Alapítóinak Egyesülete egy nagyon nagy kirándulást szervezett kedden délutánra, igen messze.

Ugyanakkor, tagjainak fizikai teljesítőképességét figyelembevéve, nem mentek messze.

Viszont évezredeket jártak be. Hiszen a város északi határában lévő kőtárba kirándultak. Meghökkentő tán, de tény: ez a határ már évezreddel előbb is északi határ volt.

A római korban, például. Akkor, amikor a szarmaták iráni nomád törzsei táboroztak a Duna (Danubius) keleti partján.

Mindezt, és még sok mást, dr. Buza Andrea, a városi Intercisa Múzeum régésze révén tudhattuk, tudhatták meg a városalapítók.

Csak, hogy egy-két érdekességet mi is idézzünk az elhangzottakból, régi kőtárlátogatókként, mégis, folyton új és új történelmi kuriózumokra bukkanókként.

Szinte beleütköztünk olyan római kori mérföldkövekbe , amelyek a ma már alig olvasható vésetek szerint ötven római mérföldre helyeztettek el Aquincumtól, azaz nagyjából a mai város Béke térénél.

Egy római mérföld mintegy 1450 méter. Nem sok minden változott az elmúlt néhányszáz évben...

De láthattuk például Caracalla római császár egyik helyi, intercisai szobrának bázisát : mai szóval: talapzatát, amelyen a valóban ide, Intercisába látogató császár szobrát helyezték, nagyjából másfél méterrel a föld felett.

S megtudhattuk, milyen hihetetlenül rikító színekre festették az elhunytak síremlékeit addig, amíg nem tapasztalták, hogy ezeket a sírokat kifosztják a minden időben jelen lévő sírrablók.

Ezután egyszerűen elásták a hol egyszemélyes, hol családi síremlékeket.

A városalapítók érdeklődve, ám egyre lassabban járták be az egyszerre távoli és közeli kőtár emlékeit. Másfél méteres domb másoknak tán semmi: nekik komoly kirándulás.

Azért örömmel vették az időutazást. Különösen, hogy a múzeum munkatársai még római kori receptek alapján főzött ételekkel is keresték kedvüket. Így árpakásával, valamint köles alapú édességekkel, amiket aszalt gyümölcsökkel színesítettek...