Hírek

2014.10.03. 18:20

A Duna mellékágai óriási ökológiai kincseket rejtenek, amit meg kell őriznünk!

Az Ős-Duna projekt nem azt jelenti, hogy a folyamot ősi állapotában állítanánk helyre. De...

Pekarek János

Ha valaki meg akar győződni arról, mennyire gondolja komolyan a táj, a természet, az ökoszisztéma védelmét dr. Rácz Tamás, Ormos- és Pro Regio-díjas tájépítész mérnök, a Magyar Tudományos Akadémia tájépítészeti albizottságának tagja, európai hírű tudósunk, akkor elég elmenni az ő pilisszentlászlói házába. Keveseknek adatik meg ez a kiváltság: szerénységünk is csak Kutrovácz István, régi riportalanyunk, a Duna Településszövetség alelnöke révén tehetett egy rövid látogatást nevezett objektumban. Ahol egyetlen pillantás is elég volt meggyőződni arról: igen, lehetséges úgy építeni valamit a mégoly szép tájba is, hogy ne zavarjuk a természetet, viszont a lehető legnagyobb mértékben élvezzük azt. S ehhez csak a természet iránti tisztelet, alázat, szerénység, meg rengeteg saját, kétkezi munka kell, sokkal inkább, mint pénz.

Rácz Tamás életművét e helyütt nincs módunk alaposan részletezni. Talán elég arra utalnunk, hogy tagja és egyik vezetője volt annak a szakértői csapatnak, amely a Bős-Nagymaros vízierőmű-rendszerrel kapcsolatos magyar-szlovák államközi vita során a mindmáig egyetlen értékelhető kompromisszumot kidolgozta a két fél között. Sajnos, ezt a szakértők által elfogadhatónak tartott álláspontot nem követte politikai egyezség.

Egy példa: rendezvény a kisapostagi mellékágnál, a Bárka vendégháznál a közelmúltban

A tájépítész professzor legfrissebb szellemi gyermeke az Ős-Duna-projekt. Ez a rendkívül szerteágazó, vízügyi műszaki tervet, tájgazdálkodási tervet és területfejlesztési programtervet felvázoló elképzelés a Duna ökoszisztémájának legértékesebb területeivel, a nagy folyam mellékágaival foglalkozik.

Röviden arról szól, hogy mentsük meg a még élő, azaz a Dunával közvetlen összeköttetésben lévő mellékágakat, és ha lehet, keltsük új életre a folyamtól már lefűződött holtágakat! Azért, mert ezek hihetetlenül sokszínű kincsei a természetnek.

Dr. Rácz szerint nekünk Magyarországon valójában két Dunánk van. Az egyik az a 417 kilométeres hazai szakasz, amelyet többé-kevésbé mindenki ismer. A másik a mellék- és holtágak legalább háromszáz kilométeres rendszere, amelynek értékeiről nagyon kevesen tudnak.

A tudók egyik csoportja éppen dr. Rácz körül szerveződött: ők voltak azok, akik már húsz éve, a Google Maps-ot jóval megelőzve, a Dunán végighajózva videóra vették és digitalizálták a tájérték-leltárt : parti fotókat, légi felvételeket, történeti térképeket, vízügyi adatokat Bécstől Budapesten át Bajáig. A már említett bős-nagymarosi vizsgálatok egyik eredménye pedig egy kész (de mindmáig egyetlen hivatalosságot sem érdeklő) terv lett a Szigetköz mellékágainak keresztgátakkal való újjáélesztéséről, a sporthajózás számára is használhatóvá tételéről.

A Duna egyik mellékága Kisapostagnál. A mellékágak kihalása kedvezőtlenül hat a halak szaporodására is, ősi mesterségeket veszélyeztetve

E munka folytatása az Ős-Duna-projekt. A Budapesttől délre eső szakaszon is sok olyan mellék- és néhány olyan holtág van, amit érdemes lenne megmenteni vagy újraéleszteni. Hasonlóképpen, ahogyan az az elmúlt években, 2005-től az Ős-Dráva-projekt keretében történt, húszmilliárd forintért.

Az ős-Duna-projekt pályázatát dr. Rácz és munkatársai közreműködésével a Duna Településszövetség adta be az Európai Unióhoz. Tizenkétmillió forintnyi összeget nyerhetnek a részletesebb tervek kidolgozására, amelyek a Duna Településszövetség térségének komplex rehabilitációs, tájgazdálkodási, idegenforgalom-fejlesztési uniós pályázati anyagait képezhetnék. A szövetség nyitott új települések bekapcsolására az Ős-Duna programba. Ezt Kutrovácz István alelnöktől tudjuk: ő aktívan dolgozik ezért.

Vannak már jó példák, így Bölcskénél, ahol egy halódó mellékágat újra élővé tettek: javították összeköttetését a Dunával, kikotorták, kikötőket és strandokat, csónakházakat, kempinget létesítettek, mindenki örömére.

Mellékágakban nagyhatalom vagyunk, mondja dr. Rácz Tamás. Már csak azért is, mert a Duna német, osztrák szakaszain csak egy nagyobb mellékág-rendszer maradt meg: Bécs alatt, Hainburgnál, ahova nagy vízi erőművet terveztek, de a lakosság és a természetvédők tiltakozására ettől elálltak, de nem kövezték ki úgy a partot, mint más szakaszokon.

Műszakilag minden mellékág menthető, jegyzi meg a professzor. Csak az a kérdés, hogy mit tudunk kezdeni vele? Sok időnk nincs meggondolni. Egy mellékág átlagos élettartama harminc év. Egyszerű: a holtág átlagos mélysége három méter. Egy árvíz nagyjából tíz centiméternyi hordalékot rak le. Harminc év alatt elzáródik a mellékág, csökken benne a növények és állatok fajgazdagsága (ezáltal a Nagy-Duna-élővilága is károsodik: a halak ívóhelye is ritkul), megszűnik egy természeti szépség...

Ellenben a helyreállított holt- és a megmentett mellékágak jók a mellettük élő lakosságnak, az idegenforgalomnak, a természetvédelemnek, de még a hajózásnak is: a hajózás érdekében előbb-utóbb elvégzendő műszaki beavatkozások hátrányait ellensúlyozhatja a mellékágak természeti állapotának javulása ahogyan ez megfelel az EU Víz Keretirányelve előírásainak is, amelyben szerepel a jó ökológiai állapot fenntartása . A mellékágak újraélesztett rendszere lehetőséget teremt visszahozni a régi fokgazdálkodást (vízgazdálkodást), ami a halszaporulaton is segít, és azt az időt is újrateremtheti, amikor az árterekben gyümölcsösök éltek.

Magyarországon huszonnyolc ágrendszert és ötvennyolc mellékágat térképeztek fel a professzor és munkatársai. Ezek közül szeretnének néhányat megőrizni elöregedett, lezáródott, valóban holt állapotában, többet félig átfolyó, azaz egyik végén nyitott mellékágként, másokat teljesen átfolyó mellékágként akarnak újraéleszteni. Azért, hogy mindenféle fajtából okulhasson a közönség, és az ökoszisztéma is teljes legyen. Kidolgozott javaslatokkal, sőt, kész tervekkel is rendelkeznek jó néhány magyarországi, Duna-menti településnél.

Ha nyer az unió pályázatán az Ős-Duna-projekt, akkor átfogó programokat lehet kidolgozni a fővárostól délre eső folyamszakaszra, mégpedig komplett, kész ökológiai felmérések alapján.

Mi, polgárok, egyelőre mást nem tehetünk: szurkoljunk a tájépítészeknek!

A Duna mellékágai és szigetei az élőhelyek sokszínűségével, a folyó ökoszisztémájának legértékesebb területei (halbölcsők, vízbázisok és élőhelyek), ám ez a világ eltűnőben van, veszélyeztetettsége óriási. A rehabilitáció elmulasztása esetén 50-80 éves távlatban a Duna-mellékágak és szigetek szinte teljes eltűnésével kell számolni a Duna Településszövetség gesztorsága alatt megvalósuló Ős-Duna koncepció bevezetőjében.

A településszövetség képviselői hangsúlyozzák: igen sok sziget természetvédelmi terület már most is. Azonban a védettség önmagában, vagyis folyórendezési, rehabilitációs beavatkozások nélkül nem tudja megakadályozni az értékes vízi élőhelyek átalakulását, az eredeti, élő folyóra jellemző ökoszisztéma eltűnését. Nem lehet természetvédelmi alapelv a mesterségesen, lezárásokkal kialakított ökoszisztéma védelme. A mellékágak zárásainak részleges vagy teljes megnyitása garantálhatja az áramló, friss vízutánpótlást, így a mellékágrendszerek hosszútávú fennmaradását.

A rehabilitációnak a kis, ezer-kétezer lakosú településekre lehet a legnagyobb társadalmi hatása. Ezek további fejlődése, avagy hanyatlása azon múlik, hogy fel tudnak-e mutatni a fiatalabb generáció számára vonzó életkörülményeket, potenciális fejlődési, megélhetési lehetőségeket hosszabb távon. Ehhez adhat nagy esélyt az élettel megtölthető folyópart, amelyben ott rejlik a turisztikai fejlődés lehetősége is.

 



 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!