A mérnökök segítenek a világon?

Csak azért nem írom, hogy szárazon kezd el beszélni erről, mert minden mondata valamely személyes megjegyzéssel, minősítéssel, érdekességgel kerek - amiből süt, hogy mennyire magáénak érzi a témát.

A nőt Marczis Gábornénak hívják, emberemlékezet óta a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés igazgatója, előtte meg az Ózdi Kohászati Műveknél (van még, aki emlékszik erre?) töltött be számtalan pozíciót, a csoportvezetőtől végigjárva a ranglétrát a felső szintekig, mert hogy Miskolcon végzett kohómérnök ő, nem közgazdász, vagy egyéb, sokbeszédű szerzet.

Aki járt már kohászok között, tudja, mit jelenthetett egy nőnek a puszta megmaradás azokban a körökben - hát még a tekintélyszerzés!

Mert Marczisnénak tekintélye van, ez kétségtelen. Már a bemutatása is úgy hangzott el a MAGÉSZ XI. Acélfeldolgozási és Acélépítési Konferenciájának tegnapi napján, a főiskola A-épületének nagyelőadójában, hogy: következik régi barátunk...

És következett. A kilátásokkal. Amelyek nem túl rózsásak. De azért...

A 2007-es világválsági mélypont óta 2009-ben-2010-ben meglepően magasra szárnyaltak az acéltermelési adatok, párhuzamosan a nemzeti össztermékeket mutató értékekkel a világ majd minden acéltermelő országában - kivéve Kínát és egy-két kelet-középeurópai nemzetet... Ami nem azt jelenti (próbálom most én összefoglalni a bőséges statisztikákat), hogy Kínában megakadt volna a fejlődés! Ugyan: csak egy kicsit kevésbé meredek az idei grafikon, mint az előző öt esztendőben.

Ami pedig térségünket illeti: a csehek és a magyarok kivételével minden térségbeli ország elérte vagy meghaladta a 2007-es válság előtti szintet. Szlovákia is... Magyarországon az acéltermelés csúcsa épp 2007-ben volt, évi kétmillió tonnával, most nagyjából 1,4 millió tonna. Szlovákiában ma: 4 millió tonna... Ugyan más országokhoz és országcsoportokhoz hasonlóan nálunk is nő 2010 óta az acéltermelés, de a grafikon felfelé ágazó pipája nálunk csak: kispipa! Külön szomorú, hogy az import részaránya nem változott: most is nagyjából nyolcvan százalék - ami azt jelenti, hogy bár a hazai termelés képes lenne kielégíteni a belföldi igényeket, de mégis arányaiban ugyanannyit vásárolunk külföldről, mint korábban, amikor nem lett volna képes erre a teljes hazai termelés! De erről még később. Mindez azért érdekes ezen a konferencián, mert az acélbehozatalt és -felhasználást például az acélszerkezetekkel, értsd: az építőiparral együtt is nyilvántartják.

Az Európai Uniót nem csak Kína és Észak-Amerika, de a FÁK-országok (az egykori Szovjetunió alkotórészei) is megelőzik. Az embernek óhatatlanul is eszébe jut egy uniós főember évekkel korábbi mondása, amely szerint Egy-két évtized múlva Amerikában dől el, hogy mi legyen a világgazdaságban, azt Kínában termelik meg, indiaiak szervizelik, Európa meg múzeum lesz! De erről is még később.

Tanulságos, hogy Ázsiával egyszerűen nincs mit kezdeni, ami az acéltermelést és -felhasználást illeti, hiszen olyan, gyorsan fejlődő és regenerálódó óriások vannak ott, mint Kína, India vagy Japán. A második helyről alighanem letaszíthatatlan Észak-Amerika, annak ellenére, hogy mondjuk az információtechnológia viszonylag kevés nyersacélt igényel...

A többi helyért verseng a maradék ország és földrész.

- Az a baj, hogy az acélgyártás alapanyagait három nagy konszern adja, Ausztráliából és Brazíliából! - elemzi az okokat külön lapunknak Marczis Gáborné. - Ezek közül is kettő kis híján fuzionált a közelmúltban: márpedig akkor még kevesebb ellenvetéssel diktálhattak volna a világnak! Nyomottak a késztermékek árai, magasak az alapanyagokéi, alig, hogy kezd magához térni az építőipar, piacra léptek a közelmúltban épült, nagy és modern kínai acélművek. Ami konkrétan az acélszerkezetek hazai helyzetét illeti: az exportunk csökkent, az importunk nőtt. A magas importhányad azért érdekes jelenség, mert az unió szabályozásait más tagországok nálunk jobban kihasználják. Valahol Belorussziában gyártott szerkezetek például szlovák kereskedőtől érkeznek hozzánk uniós belföldi szállítmányként! Mindennek ellenére az összes elemző szerény, 2,7-3 százalékos nemzeti össztermék-növekedést jósol, 2,3-5,2 százalék közötti feldolgozóipari növekedéssel 2012-ig, és az acélfelhasználás akár 4,2-9,7 százalékkal is nőhet. Ami nem feltétlenül egyenlő az acéltermelés hasonló arányú növekedésével...

- Nincs más lehetőségünk, mint hogy a legkisebb piaci résekbe is megpróbáljunk behatolni! - folytatta az MVAE igazgatónője. - Úgy látom, hogy Dunaújvárosban hosszú távon megmarad az acéltermelés, különösen azért, mert a lapostermékek, mint a lemez, mindig jobban mentek el a piacon a hosszútermékeknél, mint a rúd és a drót! A legjobb ára például most a galvanizált lemeznek van. Figyelemre méltó, hogy a lenyűgöző kínai fejlődés az ottani kormány hatalmas infrastrukturális fejlesztéseinek köszönhető: gyárak, sztrádák, hidak, vasutak épülnek állami megrendelésre! A mi lobbilehetőségeink, hm: adottak... - fogalmazott lapunknak Marczis Gáborné.