Hírek

2010.07.31. 02:29

A környezet se legyen sivár - Gyermekvédelem a számok tükrében

Édes borzas fej jelenik meg a lépcsőfordulóban: - Szia anyuci! - dörzsöli szemét, de félkábultan az ébredés után már mosolyog.

J. Mező Éva

 Márk Lászlóné Erzsike repül a csöppke lány felé. - Melindám felébredtél? Hangosak voltunk? - kérdezi, és mindannyian szabadkozunk. Hát persze, hogy hangosak voltunk, hisz ritkán érkezik a bodajki otthonba újságíró. Nyolc gyermek várt Melindán kívül rám: Attila, Anita, Jocó, Alexandra, Viktor, Tünde és Anett. Négyen-négyen testvérpárok. Kisebbek, nagyobbak, a legidősebb Anett, 14 éves.

Erzsike és férje László nevelőszülőként fogadta be őket. Az első gyerekek 2000. augusztus 8-án jöttek otthonukba három saját gyeremekük és 3 unokájuk mellé. Amikor elhatározták, hogy nevelőszülők lesznek, egy kisgyermeket kértek, de nem tudtak ellenállni, három lett belőle. Azóta huszonegy nevelt gyermek mondta nekik: anyuci, apuci.

A hosszú asztalt az uzsonnához nyolc gyermek üli körbe. Kedvesek, egymással figyelmesek. Melinda szökni próbál, Anett felkapja, megpuszilgatja, magához öleli.

- Testvérek? - kérdezem Erzsikét. - Nem, de szeretik egyást - mondja. Elgondolkodva figyeljük kis hierarchiájukat. Erzsike töri meg a csendet. - Nem ilyenek voltak, amikor ide kerültek. El sem lehet képzelni, min mentek keresztül ezek a gyerekek. Volt, akit tízéves koráig pelenkáznom kellett, és volt, aki csak úgy tudott aludni, hogy egész éjszaka a karjaimban ringattam. Ezek árulkodó jelek. Az egyik kislánynak bőrátültetést kellett végezni a popsiján, olyan csúnya sebeket ejtett rajta az ápolatlanul rajta hagyott pelenka. Őt családból emelte ki a gyámhivatal. Minden gyermek élete rémtörténettel kezdődik. Amikor hozzánk kerülnek a gyerekek, azzal kell kezdenünk, hogy megszelídítjük őket. De ha már itt vannak, számukra az jelenti a sikert.

- Háromszor annyit kell harcolnom ezekért a gyerekekért, mint a sajátjaimért - folytatja Erzsike. - Az érzelmi kötődés labilis náluk. Nem én mondom, pszichológusok állítják: felnőtt korukban sem tudnak tartós kapcsolatot kialakítani azok a gyerekek, akik nem családban nőttek fel. Bizalmatlanok, nem engednek senkit közel, hiszen annyian elhagyták már őket, nem hiszik, hogy lesz valaki, aki nem csapja be őket.

Ez a fajta szoros személyes kontaktus nem alakulhat ki a csecsemőotthonokban, gyermekotthonokban. Az intézményes nevelés gondoskodó, de természeténél fogva távolságtartóbb. Márpedig minden gyermeknek szüksége van az ölelésre, a becézgetésre. Ezt a fajta intézményi keretet szorította ki az utóbbi évtizedekben a lakóotthon, ahol kisebb közösségekben élnek a gyerekek. Tegnap öt ilyen lakóotthont vehetett birtokba a megyében 52 állami gondoskodásban élő gyermek. Az unió 40 millió forinttal egyengette életüket. Lepsényben egy, Sárbogárdon négy lakóotthon újult meg ebből a pénzből, de segített a fenntartó, a megyei önkormányzat is.

- A gyerekek is tettek a megújulásért. Gondozóikkal takarítottak, dekoráltak. Segítettek az otthonteremtésben. Jó volt látni őket, a bizalmat érezték, hogy felkértük őket erre a munkára - mondta Deresné Tanárki Mária, a megyei gyermekvédelmi központ igazgatója az ünnepen.

- A sivár környezet a nevelésben végképp nem segít nekünk, ezért is örülünk a színes falaknak, az új bútoroknak. Több évtizedes kopott bútorok között éltünk, ami nem tett jót a lelkeknek - mondta az ünnepélyes átadó előtt Szabadi Imréné gyám, amint végig vezetett minket a sárbogárdi lakásotthonon.

Tizenkét gyermek lakik ebben a kétszintes lakásban. A legfiatalabb ötéves, a legidősebb tizenhét. Megszeppetten nézik megújult szobáikban a jövés-menést. Balogh Ibolya, a megyei közgyűlés elnöke, és Vargha Tamás országgyűlési képviselő is meglátogatta őket, s a megyében tegnap átadott öt másik lakóotthont is. A gyerekek összebújva figyelték a mozgást. Mosolytalanul. Izgulnak a mai nap miatt, de aki ismeri eddigi történetüket, ne csodálkozzon ezen - mondja egyik gondozójuk, Rozália, aki öt éve él itt a lakóotthonban. Egyikük a hosszú évek miatt tört meg, a többiek a múltat nem tudták még feldolgozni. Közöttük keményen pattognak a szavak. Kérdezem, hogyan folytatják a dekorálást szobáikban? Plakátokat emlegetnek, és képeket. Családi képeket!

Indulunk. Egyikük Borosné Németh Szilvia, a házvezető vállára hajtja a fejét. Minden gyermek életösztöne az egyszemélyes ragaszkodás.

Az állami gondoskodásban élő gyeremekek életkilátásai rendkívül kiszámíthatatlanok. Többüket, a szerencsésebbeket szerető család fogadja örökbe, volt közöttük, akit tehetős család vitt magával külföldre. Erzsike és László mesélték, hogy neveltjeik közül valamennyien visszajárnak, részei maradtak életüknek. De kevesen ilyen szerencsések. Legtöbben visszakerülnek abba a családba, ahonnan egykor kiemelték őket...

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!