A kilencven éves Vári István jókedvűen idézi fel a szabóinas éveit és a vasműs időszakot

Az önkormányzat vezetőinek jókívánságait Gombos István humán ügyekért felelős alpolgármester adta át Vári Istvánnak a születésnapja alkalmából – jól ismerik egymást, még az épületjavítós időkből, és mostanában is rendszeresen találkoznak, beszélgetnek a piacon.

Mert Pista bácsi nagy piacozó, és imád beszélgetni. Makón született és ott is nevelkedett. Pontosan emlékezik még fiatalságának is minden mozzanatára, viccelődve, jókedvűen idézi fel a szabóinas éveit, és azt is, amikor csendőr egyenruhákat készítő szabónál volt kifutó, később a hivatásos halászként dolgozó apja mellett tevékenykedett. Aztán elment kőművestanoncnak – újságolja – , három évig volt inas a szülővárosában, és „43 májusában szabadult fel kőműves segédként.

Vári István az ajándékkal és a miniszterelnöki emléklappal, mellette a lánya, Ásványi Károlyné Maja (Fotó: Zsedrovits Enikő)

Az 50-es években érkezett Dunaújvárosba, gyárépítőként kezdte a 26-os Építőipari Vállalatnál, majd a vasműnél helyezkedett el. Kőművesnek vették fel oda is, aztán váltogatva volt csoportvezető és művezető, attól függően, hogy a pártvezetők és a főnökei éppen hogyan akarták.

– Velem mindenkinek baja volt, mert nem voltam párttag. Állandóan velem foglalkoztak. Már nagyon untam. Végül jött egy új művezető, és engem külön tettek. Gyártáselőkészítő lettem, onnan mentem nyugdíjba harminc éve, 1985-ben – sorolja a főbb állomásokat Vári István.

Gombos István gyakran találkozott vele az épületjavítóban, és ahogyan fogalmazott: azt tapasztalta, hogy Pista bácsit tisztelték a beosztottjai, kiváló szakember volt, akire felnéztek a kollégái és nagyon szeretették.

Feleségének két lánya volt, amikor összeházasodtak, később egy közös gyermekük született, István. A „lányok” – Maja és Éva édesapjukként imádják Pista bácsit mind a mai napig. A három gyerek tíz unokával, tizenegy dédunokával és egy ükunokával ajándékozta meg a szülőket. Maja büszke a nevelőapjára:

– Apa máig süt, főz, mos, takarít, vasal, és ha kell előveszi a varrógépet és beszegi a függöny, felvarrja a nadrágját. Körül lehet nézni, akár a kertben is, csodás minden. Megtermeli ami kell, van egy hatalmas fügebokor hátul, aminek a terméséből isteni lekvár lesz. Apa mindent megcsinál. Eljövünk hozzá, de nincs mit segíteni. Leülünk, beszélgetünk néhány órát. Nagyon jó.

Hamar kiderül az is, honnan van Pista bácsi piaciszenvedélye... Huszonöt évig vágott baromfit árult a piacon, százat-százhuszat egyszerre. Már négy órakor kint volt, de kilencre elvitték az összeset. Saját maga tenyésztette a szárnyasokat a hatalmas házuk pincéjében, 2500 napos csirkét hozott 8 naponként, és három csoportba osztotta az állományt, voltak a napos csibék, a vágás előttiek és a vágásérettek. Éjjel két órakor kelt, hogy megetesse a baromfit és hatra beérjen a gyárba dolgozni. Szombaton és vasárnap pedig maszekba ment, házakat épített.

Pista bácsi ma sem tétlenkedik. Időbeosztás szerint él, mert a ház körül mindig akad tennivaló. Egyébként szeret olvasni, tévézni, rejtvényt fejteni. Keddenként elmegy a városba megvenni az újságot, és tenni egy kört a piacon. Csütörtök és szombaton ismét piacos napja van, kiegészítve a heti bevásárlással.

Pista bácsi kiegyensúlyozott, vidám, tevékeny kilencven éves. Isten éltesse!