Hírek

2016.10.06. 19:40

246 kilométert futott, hogy megfoghassa Leonidasz király lábát

Dunaújváros - Ez évig hetven magyarnak sikerült az, amit most már dr. Szabó Zoltán is teljesített. Első dunaújvárosiként.

Pekarek János

Az idén novemberben ötvennyolc éves dr. Szabó Zoltán tizenegy évvel ezelőtt gondolt egyet, és örökre letette a cigarettát. Futni akart ugyanis. Először laza kocogásokkal kezdett, madárfüttyös, napsütötte kora reggeleken, a Duna-parton, és nagyon élvezte nemcsak a mozgást, hanem azt is, hogy futás közben van ideje magára, zenét hallgathat, szabadon gondolkodhat bármin, ami csak eszébe jut, feldolgozhatja tapasztalatait, újragondolhatja élményeit, szellemileg rendberakhatja dolgait.

Hamar végetért azonban ez a laza kezdet: egy év múlva lefutotta élete első maratoni távját, és ne tagadjuk, Szabó doktor, az ismerősei számára mindig vidám és segítőkész Szabó Zoli: függő lett. Szenvedélybeteg. Szenvedélyes futó.

A pillanat, amiért megérte: dr. Szabó Zoltán a Leonidasz-szobor lábánál, a verseny végén
Fotó: Szentkuti Tamás

Annyira, hogy 2010-től már ultramaratoni, azaz a 42 kilométeres maratonnál lényegesen hosszabb távokat futott. Az Ultrabalatont, például, ami kettőszázhúsz kilométer és egyvégtében kell teljesíteni.

Ne részletezzünk minden lépést: a kitűnő doktor, a cukorbetegségek specialistája tavaly már odáig jutott, hogy indulhatott a világ egyértelműen és elismerten legnehezebb, legkeményebb ultramaratoni futóversenyén, az Athén és Spárta közötti Spartathlonon.

Kettőszáznegyvenhat kilométer, szeptember utolsó péntekén reggel hat órától szombat este hat óráig.

Ezen a versenyen már csak komoly ultramaratoni teljesítményeket igazolva lehet rajthoz állni, s még így is van várólista, amelyről kedvező sorsolással juthat el a futó a rajtvonalhoz. Szabó doktor tavaly rajthoz állt - és nyolcvanegy kilométer után, a Korinthoszi-csatornánál fel kellett adnia a versenyt.

Nem bírta tovább. Tavaly ilyenkor megjelent cikkünkben még nem tudta, mi lehetett a kudarc oka. Decemberig gondolkozott rajta, konzultált szakértőkkel, s arra jutott, hogy elfutotta a verseny elejét: túl gyorsan kezdett, az izgalomtól alig tudott aludni a verseny előtti éjjelen: kialvatlan volt, és gondolatban túl sokat foglalkozott a Spartathlonnal: feszülten vágott bele a gyilkos távba.

Decemberben aztán úgy érezte: megvan benne a siker lehetősége. Ad még egy esélyt magának.

Megállapodott egy profi edzővel, Lőrincz Olivérrel, a pulzus alapú futás magyarországi apostolával, aki a többszörös női Spartathlon-győztes Nagy Katalint is edzi, és az ő utasításai alapján nekilátott az újbóli felkészülésnek.

Volt, hogy harminchat kilométert futott egyfolytában. Közvetlenül tíz hónapi, negyvenöt heti munkája van az idei versenyben. Négyezer kilométernyi felkészülési futás. Kettőszázötven edzés.

A befutó óriási fesztivál Spártában: a helyiek nagyon jól tudják, mekkora teljesítményt köszöntenek!

Október elsején harminckét óra ötvennyolc perc negyvenkilenc másodperc után, bő három órával a szintidő lejárta előtt, háromszázhetven versenyzőből nyolcvanharmadikként haladt át a célvonalon: azaz érintette meg a Leonidasz-szobor lábát. Első dunaújvárosiként.

Útközben egy alkalommal kénytelen volt leülni és öt percet (nem többet: öt percet!) aludni, hogy átessen a fáradtság és az álmosság holtpontján. Pontosan tartotta magát a kiszámolt ütemtervhez. Lőrincz Olivér még azt is előre, pontosan megmondta, hogy a Korinthoszi-csatornánál, ahol tavaly kiesett, egy óra előnye lesz a szintidőhöz képest. Annyi volt... Ügyelt az óránkénti kalóriabevitelre, a kellő mennyiségű folyadék- és sópótlásra, ruházata gyűrődéseinek kisimítására, nehogy végzetesen kidörzsölje a bőrét, valamint szervezete kellő hűtésére. S megdöntötte eddigi huszonnégy órás futásrekordját: száznyolcvan kilométerről száznyolcvanhat kilométerre növelve azt.

Hol döntse meg saját rekordját az ember, ha nem a világ legkegyetlenebb futóversenyén? Harminc fokban? Magas páratartalomban? Ahol összesen háromezer méteres a szintkülönbség?

Eredményével még a magyar ultrafutó társadalmat is meglepte, akik elkönyvelték, hogy jó futó ő, korosztályos ranglistavezető meg minden, de a Spartathlon neki már túlságosan sok.

Hát nem az. Joggal neveznek mindenkit győztesnek az eredményhirdetésnél, aki teljesíti ezt a távot. Az idei versenyig a Spartathlon fennállásának harminchárom éve alatt hetven magyarnak sikerült megtennie azt, amit már dr. Szabó Zoltánnak is.

Szerényen ünnepelt, igazán majd szombaton, a családjával fogja átélni a sikert. Kísérő csapatával Dunaföldváron fognak nosztalgiázni. Csütörtökön már dolgozott.

Nem győz válaszolni a gratuláló telefonokra, az utcán is sokan megállítják.

De annak örül a legjobban, hogy amíg beszélgetünk, az ablakból is lát három, javakorabeli futót az utcán.

Terjed a szenvedély!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!