Hírek

2015.10.11. 13:49

Erotika az átkosban, avagy szex a szocializmusban

„Hagyjuk a szexualitást a hanyatló nyugat ópiumának”, mondta Virág elvtárs Gogolák elvtársnőnek Pelikán elvtárs jelenlétében Bacsó Péter Tanú című 1969-ben készült filmjében, amely 10 évig „dobozban” volt.

Szente Tünde

Az elhíresült mondatot választotta alcíméül Tóth Eszter Zsófia és Murai András „Szex a szocializmusban” címmel 2014-ben megjelent kötetéhez, amelynek több dunaújvárosi szála is van.

A szocialista időszak hivatalos diskurzusaiban azért is volt kiemelkedő jelentősége a családdal kapcsolatos nézeteknek, mivel úgy vélték, a nők felszabadításával – deklarált egyenjogúságukkal a munka frontján – a család, mint társadalmi alapegység, még inkább olyan védelmező hátországgá kellett, hogy váljon, ahol olyan életviszonyok teremthetőek meg, amelyben a társadalom demográfiai folytonossága biztosítható – olvasható a könyv „Szex és politika” című első fejezetében. 

A történeti munkák az iparosodás, az urbanizáció és a nők munkavállalása közvetlen következményének tartják a hanyatlást: egyrészt a városba való bevándorlással gyengülnek a nagycsaládi kapcsolatok, másrészt a munkahely és a háztartás különválásával az állami intézmények számos funkciót átvesznek a családtól Közép-Kelet-Európában, így Magyarországon is. Ugyanígy a történeti és szociológiai szakirodalom a szexuális élet szabadosabbá válását is nemcsak az 1960-as évek szexuális forradalmához köti előszeretettel, hanem a család ellenőrző funkciójának gyengüléséhez is.



A házasság válságának látleleteként ábrázolták korabeli szociológusok, többek között Miskolczi Miklós a házasságon belüli hűség megingását: a szeretőkapcsolatokat. A normatív keretű értelmezések szerint a korabeli házasságokban a külső kapcsolatok megléte bizonyítja a kor emberének romlottságát. Másrészt ugyanezt a jelenséget inkább mérlegeli és magyarázza az a megközelítésmód, amely szerint a demokratikus szabadságjogok meglétének hiánya miatt az állampolgárok „a szabadság kis köreit” ott valósították meg, ahol tudták: a bonyolult magánéleti viszonyok hálójában. Miskolczi Miklós „Színlelni boldog szeretőt, hazudni boldog hitvest” kötetében stockholmi típusú házasságnak nevezte a de jure együttélést, és ő is hangsúlyozta, hogy Magyarországon a korai házasságkötések fő motivációja az volt, hogy lakást nagy eséllyel az kaphatott, aki már házasságot kötött. Ugyanígy béremelést és üdülői beutalót, valamint lakásépítési támogatást (szocpolt) is fiatal házasok kaphattak.

A szocialista időszak paternalista állami politikájának vissza-visszatérő kérdése volt, hogyan serkentsék az állampolgárokat gyermekvállalásra. A népességpolitika egyik, a korabeli közvélemény számára is jól érzékelhető része az abortusz liberalizálása, illetve szigorítása. Az állami intézményekhez kötött abortuszt 1956. június 4-én engedélyezték. A bejelentett művi vetélések száma 1952-ben 1717 volt, 1956-ban 82 500. A Ratkó-törvény feloldásával azonban ez a szám azonnal emelkedni kezdett, és a hatvanas-hetvenes években érte el a csúcsot. 1957-1966 között 1 642 417 abortuszt végeztek, az évenkénti átlag 140-180 ezer volt. Az abortuszok száma ezen a magas szinten állandósult 1973-ig, majd a törvényi szigorítás és a fogamzásgátlók hatására csökkent.

Akárcsak a szocialista tömb más országaiban, a prostitúció üzletszerű kéjelgésként nálunk is bűncselekménynek számított. A bordélyházakat 1950-ben bezáratták, az üzletszerű kéjelgést alapesetben egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntették. Büntetőjogi kategóriává avanzsálásának értelemszerűen ideológiai okai is voltak: a szocialista erkölcsnek megfelelő nőkkel szembeni elvárásokhoz nem illeszkedett a test áruba bocsátása. Míg a második világháború utáni magyarországi prostitúciótörténetre vonatkozóan viszonylag sok információnk van az 1950-es évekről, a szociográfiákban és a dokumentumfilmekben az 1980-as évekről, az 1960-70-es évekről eddig alig született feldolgozás.

Női szerepek

Az Ifjúsági Magazin újságírója hosszasan elmélkedett arról, hogy nőies nőkre és férfias férfiakra van szüksége a társadalomnak, nem olyan kilengésekre, mint amikor a „felszabaduló nők, mint az otthagyott, rosszul nevelt gyerekek, először a számukra ősidők óta tiltott holmik után kapkodtak: nadrágot húztak, rágyújtottak, iszogatni kezdtek, szókincsük elgazosodott, kezdik ők kergetni a fiúkat és már birkóznak is egymással.” Az egyenjogúság rossz következményének tartotta a szerző, hogy a „nők lementek a bányákba, fölmásztak a villanyoszlopokra, rázatták magukat a traktorokkal, a férfiak pedig mind színesebben öltöznek, újabban sokan fülbevalót kezdenek hordani, hovatovább festeni fogják magukat.” (Forrás: Tóth Eszter Zsófia – Murai András: Szex és szocializmus, Libri, 2014)

 

Áruba bocsátható-e a szépség?

Az 1985-ös szépségverseny 2. helyezettjének, a dunaújvárosi Kruppa Juditnak a versenynek köszönhetően indult el a karrierje a reklámszakmában: szerződést kötött a Skálával, az áruház „háziasszonya” lett, később a média különböző területein dolgozott. Visszaemlékezésében a verseny adta lehetőségeket megragadó, az életét kézben tartó személyiségként jelenik meg. Ellentétben azzal a képpel, ami Molnár Csilláról, a róla szóló könyvek, cikkek alapján kirajzolódott: ő olyan lányként jelent meg, akit a verseny következményei maguk alá gyűrtek (Forrás: Szex és szocializmus)

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!