2014.06.13. 16:25
Névről, tervről, igényekről
Hingyi László önkormányzati képviselő szervezésében fórumot tartottak az érintett penteleiek.
Tárgya a tervezők által Rudnyánszky-Mondbach-Frankl kúriának nevezett régi épület, a faluközpont megvalósítására vonatkozó tervek bemutatása, ötletek gyűjtése az épület további felhasználására. A jól sikerült fórum - mondhatjuk - eredményes volt. Ezúton szeretnék néhány észrevételt hozzáfűzni az elhangzottakhoz.
Ismertették a kúria, valamint az udvarában épült malom történetét. Bármennyire is jól hangzik számomra, de kénytelen vagyok ellenvéleménnyel élni. Édesapám Őri József kőművesmester nem vehetett részt a malom felépítésében, mivel ő csak 1924-ben került Dunapentelére, amikor a malom már működött. Igaz viszont, hogy a későbbiekben sok átalakításban, javításban vett részt. Vele együtt én is láthattam sok mindent kis gyermekként, amelyek maradandó benyomást keltettek bennem.
A tervezők gyönyörű látványterveket, perspektívákat készítettek, amelyekkel igazán sikerült bemutatni, miként is képzelik a megvalósulást. Talán hiányzik egy teljes alaprajz, amely a maga valójában tünteti fel a klasszicista stílusban készült eredeti állapotot. Sok beltéri vázlat készült, amelyek igazán művészi módon vannak megszerkesztve, de az eredeti állapot rejtve marad.
Több alkalommal is módom volt az épületben barangolni. Jó része lakatlan volt, a részvényesek egyike, a Jerko-család lakott benne, valamint a malommal kapcsolatos adminisztrációs irodák, amelyek vezetője Asztalos Irénke volt.
Az üres épületrészekben szabadon barangolhattam. Ennek során fedeztem fel a folyosón két kandallónak a vasajtaját. Itt lehetett az ebédlő két belső sarkában elhelyezett gyönyörű csempékkel burkolt búboskemencét fűteni. Szerettem volna a tervekben viszontlátni, sajnos nem volt semmi. Úgy gondolom, egy ilyen attrakció nem maradhat ki a tervezés és megvalósítás programjából.
A tervlapokon szereplő címfeliratokon a Frankl kúria elmaradt a tudósításban máris, mivel ezen épületnek semmi köze nincs a Frankl kúriához. Sajnos, a magyar kastély lexikon Fejér megyére vonatkozó kötetében szerepel ilyen félrevezető módon: Dunaújváros (Rudnyánszky) Montbach Frankl-kúria. Mit lehet erre mondani. Sajnos!
Végül is hosszú vita alakult ki arról, hogy mi legyen az épület neve. A Montbach-kúria nevet majdnem mindenki elvetette azzal az indokkal, hogy mégsem lenne megengedhető, hogy egy olyan ember nevét kapja, aki elárulta a szabadságharcot és a császárhoz pártolt.
Felvetették többen is, hogy nevezzük Pentele-kúriának. Maradt a Rudnyánszky-kúria név. Ennek eredetéről röviden:
A török idők előtt az egész földbirtok-komplexum a Paksi-család tulajdona volt. A török kiűzése után a teljesen megüresedett birtokot, ahol magyarok nem, csak rácok voltak, próbálták benépesíteni. Ennek során mivel a Paksi család férfiága kihalt leányágon Daróczi Katalin vezérelte a betelepítést. Majd lánya, Száraz Júlia következett, aki férjhez ment Rudnyánszky Józsefhez.
Ők voltak azok, akik a további birtoktesteket összevásárolták a többi, szép számmal létező Paksi örököstől. A hatalmas birtok így Rudnyánszkyé lett. Székhelyük a nagytétényi Rudnyánszky kastély. Jobbágyaik köztük a penteleiek is, többféle szolgáltatással, többek között fuvarozással tartoztak a pentelei birtoktestek és a nagytétényi kastély mögött.
Legyen szabad egy érdekes körülményt megemlítenem: egyetemi tanulmányaim során együtt jártunk Rudnyánszky Pállal. Soha nem gondoltam rá, hogy bármi köze is lehet a Rudnyánszkyakhoz. Abban az időben az ilyesmivel senki sem dicsekedett, inkább mélyen titkolta. Csak később, midőn ebből már nem következett semmiféle hátrány, tudtam meg, hogy kollégám bizony az érintett Rudnyánszky család leszármazottja.
Idézzük tovább a történelmet:
1761. április 27-én, amikor az uraságok részéről osztály vala, megszűnvén Rudnyánszky egyedüli földesúr lenni a faluban, mert átvették birtoktesteiket a Csiky (Daróczy Rozália), Tahy és Jármy családok, valamint Száraz Erzsébet (férje Nicolatti Fülöp kapitány) és Száraz Tamás, a falu lakói az uraságoknak mindenféle keserves panaszaikat és súlyos terheket alázatosan deklarálták.
1798. július 1. a keltezése annak az összeírásnak, amelyet a vármegye megbízottai, Kreskay Gáspár és Gyürky Lipót készítettek a Rudnyánszky vagyonról. Ebben szerepel többek között: a 30. tételszám: Létezik egy épület, amely kincstári zár alatt van.
Három szobát, egy konyhát és két hivatali helyiséget foglal magában. Hozzá tartozik a közvetlenül mellette álló melléképület, amelyben négy részre osztott baromfi-ólat, hat lovat befogadó istállót és kocsiszínt találunk három kocsi részére.
A telek legfelső részében gazdasági épület készült disznóhizlaló, marha-karám, továbbá 20 igás ökör befogadására szolgáló istállóval. Ebben az épületben van az éléstár is a kb. 30 urna bort befogadó pincével.
Íme tehát a pentelei kúria, amely az összeírás szerint már 1798-ban létezett. A falán szereplő tábla, amely szerint 1830-ban épült, félrevezető. Ideje lenne kicserélni.
Felvetődött a tervismertetés során, hogy a kapu helyét azzal a céllal hagyták üresen a tervezők, hogy alkalmat adjanak a megvalósításhoz mindenféle ötletnek. Íme egy: a Magyar uca 27. szám alatti épület ugyanebből az időből való. A Kultúrköz közepén felépített egykori Dóra-kúria parádéskocsisának lakásául, valamint a parádéslovak istállója céljára szolgált. A kerítése egy része még az eredeti. Adott a minta!
Hasonló épületeket, mint a malom előtti kúria, abban az időben bőven építettek a földesurak provizorjaik (intézőik) részére. Ebben sem a földesúr, hanem az intéző, Oroszi Imre lakott.
Később, vásárlás során tudott benne részt szerezni Monbach Károly tanácsos is. Meg kellett alkudni a tulajdoni viszonyokban a Rosty családdal. Hagyományok szerint Montbachnál szállt meg Jelasich bán, midőn megvert seregével vonult vissza Budáról. A sereg két katonája meghalt, a penelei temetőben vannak eltemetve. Hol?
Montbach tanácsos halála után a kúria az etre-karcsai Lukács család tulajdonába került. Övék volt még akkor is, midőn a malom felépült az udvarában. A család utolsó tagja 1928-ban halt meg.