Hírek

2013.10.08. 08:45

Illúzió és a valóság határán

A hét elején megkezdődtek A padlás című musical próbái a Bartók színházban. A darab rendezőjével, a bábszínházi vonalról érkező Kuthy Ágnessel beszélgettünk.

Balla Tibor

A darab rendezője Kuthy Ágnes – aki színháztörténész, bábrendező, bábszínész, színész, könyvtáros és óvónő egy személyben – hét-nyolc éves lehetett, amikor A padlással először találkozott.

– Anyukám első meghatározó színházi élményként elvitt megmutatni nekem A padlást. Miután az egész előadás gyakorlatilag a mesén alapszik, rögtön magával ragadott. A dalok miatt, és amiatt, hogy ilyen hatalmas toposz vált belőle, amit szinte minden színház játszik, elkerülhetetlen volt, hogy mindig újra és újra találkozzam vele. Ehhez jött Kaszás Attila halála is, ami mindenkibe sokkal erősebben belemarta A padlást. Ezekkel az emlékképekkel persze nagyon nehéz újraértelmezni egy ilyen darabot. Teljesen új alapról kellett kezdeni és egy teljesen más rendszerben felépíteni. Nem volt könnyű, és ki tudja, hogy majd sikerül-e...

Elkezdődtek a Presser Gábor – Sztevanovity Dusán – Horváth Péter szerzőtrió A padlás című legendás musicaljének próbái a Bartókban. Képünkön a rendező Kuthy Anna mellett Farkas Erik és Csadi Zoltán. jobbra Kútvölgyi Erzsébet.



– Ehhez azért bátorság is kell, nem?

– Igen, de amit elmondtam az olvasópróbán is, az nagyon fontos, hogy ezzel a darabbal gyerekszínházi rendező, aki kimondottan ezt tanulta és ezzel foglalkozott, még nem foglalkozott. Nagyon sok színházi és musicalrendező hozzányúlt már a darabhoz, de ami nekem fontos A padlásban, azt szerencsére még nem láttam. Úgy gondolom, hogy tudok újat mutatni: mégpedig abszolút elrugaszkodni a realitás talajáról. Varázslat, illúzió, vizualitás, és gyermeki játékosság. A valós világ és a mesevilág ütköztetését szeretném megvalósítani. Vannak emberek, akik nagyon hisznek benne és szárnyakat kapnak hozzá, és vannak azok a típusú emberek, akik nem tudnak elszakadni a realitástól és a földtől. Nem akarok messze menni, de gyakorlatilag ebben élünk, mi művészek mindannyian. Óriási játéklehetőség ezzel a rendszerrel dolgozni.

- Ehhez az elképzeléshez egy szcenikailag jól felszerelt budapesti nagyszínház sokkal alkalmasabb lenne. Miért Dunaújváros?

– Kihívás. A díszletünk egy stilizált tér, ami létrákból áll, tehát nem vagyunk kötve a racionális értelmezésekhez. Abban a pillanatban, hogy a mesevilág befurakodik ebbe a térbe, gyakorlatilag bármi megtörténhet. Egy lepedőből ugyanúgy válhat táncos, szellem, vagy denevér. Egyszerű eszközökkel, amikkel a bábszínház szeret élni, azokkal mind itt is ki lehet fejezni magunkat. Sokkal nagyobb csoda tud megszületni akkor, ha nem egy kész, több millió forint értékű kelléket hozok be, hanem egy hétköznapi, a háztartásban megtalálható lepedő változik valami teljesen mássá.


– Ez az elhivatottsága, hogy a gyermekszínházat a felnőttel szimbiózisba hozza?

– Én első körben gyermekszínházi rendező vagyok és bábrendező. Valószínűleg ezért választott engem Dobák Lívia, a Bartók művészeti vezetője erre a feladatra, mert teljesen máshonnan nyúlok a musical felé, mint más rendező. Én nagyon örülök, hogy azokat a varázslatokat, amit a bábszínház használ eszközeként, végre behozhatom az élő színházba is. Nagyon szomorú, hogy a gyerekszínház, és ezen belül a bábszínház még mindig ott tart, hogy a Süsüt ismerik, a Futrinka utcát, és a Vitéz Lászlót. Ezekkel persze semmi probléma nincs, de a bábszínház Európában egy külön kortárs színházi műfaj, ahol felnőtt látogatottságú előadások tömkelege van. Szerencsére Magyarországon is egyre több a törekvés, egyre több felnőtt előadás születik. Nagyon örülök, hogy most Dunaújvárosba is be lehet csempészni.

 

Kútvölgyi Erzsébet



– Kútvölgyi Erzsébettel most találkozott először. Mi alapján választotta ki a szerepre?

– Kútvölgyi Erzsébetet nagyon szerettem, és a Vígszínházban rengetegszer láttam őt. Amikor meg kellett fogalmaznom, hogy Mamóka kicsoda és milyen személy, az ő figurája körvonalazódott. Sőt, nekem van egy gyermekkori élményem is vele, ami nagyon megmaradt benne. Egy utcában laktunk. Ő velünk szemben, voltam is náluk többször, nyaralni is Csopakra járt ő is, mi is, így valamiképp a gyerekkorom részévé vált.

A Sünit alakító Polgár Lilla és az Üteg szerepében színre lépő Gasparik Gábor


– Szabad kezet kapott a díszlet-, jelmeztervező kiválasztásánál. Milyen szempontok domináltak?

– Polgár Péterrel most dolgozom először. Az ő munkáira egy kollégám hívta fel a figyelmemet, elkezdtem nyomon követni az ő munkásságát. Azt gondoltam, hogy annyira „elmebeteg” ötletei vannak, hogy ennek a darabnak is jót tesz ez a fajta elemelkedés, amikor elmegyünk az illúzió, a gondolkodtató látvány irányába. Ráadásul megvan a nagyszínpadi tapasztalata is, ami nekem nincs. Én nem dolgoztam még ekkora térben színészekkel. Tudom azonban, hogy azokat a csodákat, amiket hozok a bábszínházból, azokat ők is nagyon fogják élvezni. Az a fajta gondolkodásmód, ami egy bábosnál alapvető, náluk nem biztos, hogy megvan, tehát ki kell alakítani egy olyan animációs készséget, amiben jól érzik magukat. Ez is egy kihívás. Nekik is az én személyem, és viszont.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!