„Megjöttek a magyar cigányok” - egy csomagot vihettek, fagyos vagonok vitték őket

Az antifasiszta koalíció nagyhatalmainak Potsdamban megtartott konferenciája (1945. június 17-augusztus 2.) döntött a Magyarországon élő németek Németországba való áttelepítéséről. 1945 őszétől mind gyakoribbakká váltak a „svábok” kitelepítését előkészítő intézkedések. A Fejér megyében élő németek Németországba történő áttelepítése alig több mint két esztendő alatt zajlott le.

A kitelepítésre a potsdami határozat mellett a földosztás gyakorlati végrehajtásával párhuzamosan kibontakozó belső telepítési mozgalom és a csehszlovák lakosságcsere-egyezmény is hatott, amelynek értelmében a felvidéki magyarokat Magyarországra telepítették át – ez utóbbi esetben a felvidéki magyarokat kiáltották ki kollektív bűnösnek. Ezekre emlékezett beszédében a polgármester. - 65 évvel ezelőtt, statáriumra hivatkozva, hajnalban tépték fel az ajtót a rendőrök. Mindenki csak egy 30 kilós csomagot készíthetett össze, saját kocsikkal kellett a szomszédos Mórra menni, ahol fűtetlen, némi szalmával bélelt, hideg tehervagonok várták a később nem egyszer szétszakított családokat. Amikor megérkeztünk, ott sem fúvószenekar fogadott minket, hanem az, hogy megjöttek a „magyar cigányok”, s nagyon sokáig tartott, amíg sikerült bizonyítani, hogy dolgos, rendes emberek vagyunk – emlékezett könnyeivel küszködve Macher János, aki a rendszerváltás után, már nyugdíjasként, hazatért és sikeres vállalkozást indított útjára rokonaival.

Fotó: Pati-Nagy Bence

- A megemlékezés azért is fontos, hogy soha többé ne fordulhasson elő hasonló – tette hozzá. A kitelepítettek Kelet-Németországba kerültek, de sokan a befogadó Geretsriedben találtak otthonra. (A város képviseletében a mostani ünnepségen is több részt vettek az ünnepségen.). Később a két helység között partner-települési, majd a két evangélikus közösség között testvér-gyülekezeti kapcsolat alakult ki. 1945 tavaszától Fejér megyében németellenes közhangulat uralkodott. Különösen azokban a falvakban volt ez megfigyelhető, ahol a német nemzetiségűek száma jelentős volt. Felizzott a magyar-német ellentét, s ez nemcsak a volksbundosok, az SS alakulat tagjai ellen irányult, hanem általában a németek ellen – derül ki a levéltári adatokból. A kitelepítést a Nemzeti Parasztpárt és a Magyar Kommunista Párt együtt szorgalmazta.

Az előzményekhez tartozik, hogy 1939-től 1942-ig épültek ki a Volksbund Fejér megyei szervezetei. 1939-ben Vértesacsán, 1940-ben Móron és Pusztavámon, 1941-ben Bakonysárkányban, Bakonykútiban, Balinkán, Diósdon, Etyeken, Gánton, Hercegfalván, Isztiméren, Száron, Újbarokon, Nadapon és Vértesbogláron. A Volksbund létrejötte nemcsak a német nemzetiségűeket osztotta meg. Felizzott a magyar-német ellentét, néhány esztendő alatt olyan helyzet alakult ki, hogy a megyei adminisztráció és a római katolikus egyház is élesen reagált. Az egyház a KALOT mozgalomban látta azt az erőt, amely eredményesen szállt szembe a Volksbund ifjúsági tagozatával, a megyei adminisztráció pedig a gazdakörök támogatásával teremtett ellenpólust.

A kitelepítés végrehajtására a potsdami konferenciát követően került sor. 1945. december 29-én jelent meg a magyarországi német lakosságnak Németországba történő áttelepítéséről szóló kormányrendelet. Eszerint „áttelepülni köteles az a magyar állampolgár, aki az utolsó népszámlálási összeírás alkalmával (1941) német nemzetiségűnek vagy német anyanyelvűnek vallotta magát, vagy aki magyarosított nevét német hangzásúra változtatta vissza, továbbá az, aki a Volksbundnak vagy valamely fegyveres német alakulatnak (SS) tagja volt”.

A Mór és térségében élőket elkerülte a kitelepítés első szakasza. Közel egy esztendőn át szünetelt ezután Fejér megyében a németek kitelepítése, amikor újabb külső tényező, a szlovákiai magyarok erőszakos áttelepítése vetette fel a németek, most már a Mór és környékén élők kitelepítését. Fejérben ez Mórt, Bakonykútit, Bakonysárkányt, Balinkát, Gúttamásit, Isztimért és Pusztavámot érintette, 1948 februárjától április közepéig tartott a kitelepítés. Mórról 1349, Isztimérről 346, Pusztavámról 611, Bakonykútiból 31, Gúttamásiból 9, Balinkáról 57 személyt telepítettek ki – emlékeztek a szónokok.

Shvoy Lajos székesfehérvári megyés püspök a magyarországi német lakosság áttelepítését tartalmazó kormányrendelet megjelenését követően William S. Key vezérőrnagyhoz, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság amerikai képviselőjéhez fordult, s aggodalmait, a rendelet igazságtalanságait és jogtalanságait összegezte levelében. "Mindenki igazságosnak és jogosnak tartja, hogy aki hűtlenséggel vétett a magyar haza ellen, amely immár többszáz éve otthont nyújtott és kenyeret adott a betelepített német kisebbségnek, bűnhődjék. De nem egyeztethető össze sem az igazsággal, sem a szabadsággal, hogy ártalmatlan embereket a legsúlyosabb büntetéssel sújtsuk csak azért, mert ilyen vagy olyan nemzetiségű, ilyen vagy olyan anyanyelvű" - összegezte véleményét annak az egyházmegyének a püspöke, akinek a fennhatósága alá tartozó római katolikus egyházközségek több mint egyharmadát közvetlenül érintette a hivatkozott rendelet (a Székesfehérvári Római Katolikus Egyházmegyéhez tartoztak a Pilis-hegység környéki németek lakta települések is). A németek egy részének elűzése ellen tiltakozó Shvoy Lajos fellépésének csupán az lett az eredménye, hogy az amerikai hatóságok biztosították az áttelepítettek lelki gondozását és emberséges fogadtatásukat Németország amerikai megszállási övezetében.