Két fejlövés a képernyő

"...Milyen idegesek valamennyien! Milyen idegesek! És mennyi szerelem!...” - mondja Csehov Sirályának első jelenetének zárásaként a család orvosa, Dorn.

A folytatásban kibomlik egy családi tragédia, a tévutas szerelmek és az idegesség pedig szépen diagnosztizálható alaptüneteinek is köszönhetően. Csak még nem mindenki látja. Mindez bizonyára ismerős a kötelező olvasmányélményekből, hiszen a Sirály az egyik legolvasottabb és legtöbbet játszott Csehov darab.

Fotó: Lázár Zsolt

E klasszikusból faragott és gyúrt új eszközökkel dolgozó előadást Dömötör Tamás fiatal színház- és filmrendező. Dömötör a jelen televíziózásának talán legnépszerűbb műfaji eszközeire építette Sirályát. A valóságshow-k új generációja a scripted reality, amelyben egy-egy család, vagy közösség problémáját dolgozzák fel. Profi kép és hangtechnikával, ám a rendező amatőr civileket mozgat a sztoriban. Az így készülő álvaslóságshownak is megvannak a sajátos törvényei, műfaji követelményei. Mindezzel magunk is nap mint nap szembesülhetünk, ha az esti órákban a kereskedelmi tévécsatornák kínálatából választunk programot.

A Bartók új darabja is tévés programként jelentkezik. A díszletért felelős Szili Péter egy régi tévé keretébe helyezte az előadást. A stúdiószínpaddal szemben előttünk a tévés doboz, oldalán gombok, szabályzók. A képernyőn pedig a Sirály alapkonfliktusait feldolgozó valóságshow. A díszlet egyben irányít is, hiszen a színészek mögött folyamatosan pereg az adás. Hol egy békés vidéki dácsa parkját látjuk, hol egy vasútállomást. A tévés műfajnak megfelelően menetrend szerint érkező bejátszások, kis monológok pedig jól adagolják a szereplők magánvéleményét, sejtéseit, terveit. A reality forgatókönyve végig feszesen tartja az előadást. Sűrűsödik az idegesség és a szerelmesek egyre inkább belegabalyodnak rossz választásaik eredményeibe.

A színészekre kettős kihívás nehezedik. Egyrészt itt a kiválóan megírt, remek szerepeket, karaktereket nyújtó darab, másrészt ők mégiscsak amatőr szereplői ennek a tévéműsornak.

A már említett kis bejátszásokban, önvallomásokban éppen azt látjuk, mint ami esténként ránk bámul a választott csatornán. Olykor félszeg, olykor túl harsány szereplők vallanak. Nem így a színpadi történéseknél, ahol már inkább a profi színészi játék dominál.

Dramatic reality – így nevezte el a Bartók a színház és a tévé találkozását, és összességében működik a Dömötör által szerkesztett konstrukció. Fiatal alkotók évada mottóval bocsátotta útjára a most futó színházi évadát az újvárosi teátrum, amely főként fiatal, vagy pályakezdő színészeknek, alkotóknak kíván teret adni a bizonyításra. A színház prózai tagozatát ezúttal három vendégművész erősíti. A főhőst, Trepljovot a kaposváron harmadéves Hajmási Dávid alakítja, míg a tőle egyre inkább eltávolodó szerelmét, Nyinát Sodró Eliza. Arkagyina színművésznő szerepében pedig az a Vasvári Emese játszik, akit a Jancsó Miklós filmrendező Kapa-Pepe-féle trilógiájának mozijaiból is ismerhetünk.

A hazai színészek közül Szorint Jakab Csaba, Trigorint, az írót Csadi Zoltán, Dornt, az orvost Kiss Attila, Mását, Polgár Lilla, Medvegyenkót, Farkas Erik játssza. A színészek összeségében jól és okosan oldják  meg a rájuk bízott kettős feladványt. Nincs jobb tévés alap, mint egy tehetséges, ám számos problémával küzdő fiatal író, aki kétszer is öngyilkosságot kísérel meg, környezete pedig mégis csak a sajnálatig és a közönyös részvétig jut. A második fejlövés már sikeres. A jó darabot Csehovnak köszönhetjük. A hatásos színházi előadást pedig a Dömötör csapatának. A Sirály végén Dorn, az orvos kikapcsolja a véres adást. Mára elég az idegességből és a szerelemből. Holnap új adás vár...