Régen túllépett saját magán

Holott a korszerű patchwork, a foltvarrás valójában már régen nem maradék textilanyagok egymáshoz öltögetése, annak érdekében, hogy a sok maradékból még kihozzunk valami hasznosíthatót. Aminek esztétikáját, ha volt, éppen az adta, hogy nyíltan vállalta hibáját: nevezetesen a foltjait.

Nos, a mi foltvarrásunk, amiről bárki meggyőződhetett a Munkásművelődési Központ Kassák Galériájában rendezett kiállításon, valójában inkább művészet.

Természetesen kell hozzá alapos szakismeret anyagokról, cérnákról, varrási technikákról, és kell hozzá jó adag kézügyesség, valamint türelem is. De hát ezekkel az alaptulajdonságokkal minden valamirevaló képzőművésznek rendelkeznie kell. A foltvarrás nagyjából úgy viszonylik a ruhajavításhoz, mint a szobafestés-mázolás a képzőművészethez. Mindkettő nagyon fontos - de mégis nagyon más.

Egyszerre látvány és érzelem, kifejezés és bemutatás az, amit a foltvarrók legjobbjai varázsolnak elénk. Amint ezt a dunaújvárosi foltvarrók is tették az említett kiállításon - amit szombat délután még amolyan műhelymunkával is megtetéztek. Itt nem csak a foltvarrással a jövőben foglalkozni kívánóknak, hanem a tárlatlátogatóknak is elérultak néhány műhelytitkot.

Lakásdíszítésnek is felfoghatjuk ezt a (bocs, de meggyőződésem, hogy:) művészeti ágat. Mégis inkább önkifejezés. Tudatos anyag-, szín- és formaválasztás. Mindehhez a megfelelő technika birtoklása és használata. Az eredmény nem is lehet más: siker!