Kincseket kínál minden utca

- A Gyepes utcai lakópark huszonkét lakásából már tizennyolcba beköltöztek a lakók - Molnár Gábor polgármester vállalta, hogy kalauzunk lesz a megkérdezett nyaralók által legkedveltebbnek tartott üdülőhelyen, választott lakóhelyén. - A régi, tősgyökeres lakosság a lélekszámunk 45 százalékát teszi ki, a többiek beköltözők, összesen 1278 lakos él a településen a januári adataink szerint. Nyaranta még körülbelül hétezer ember érkezik meg az üdülőkbe. Egyébként érdekes a helyzet, akik itt a hetvenes években nyaralót vettek, akkoriban voltak életük derekán, ma már a többség idős ember. A fiatalok nem kedvelik az akkori dácsás stílust, akik építkeznek, családi ház jellegű épületet emelnek.

Meg is néztünk belőlük néhányat, mégpedig ott, ahol emberek, munkagépek dolgoznak.

- A település két részre osztott. Amikor a jelenlegi testület felállt, vállaltuk, hogy a Borostyán utca két oldalát - vagy Köpüs és Csend, vagy Berkenye és Galagonya utcákat - megpróbáljuk összekötni a Köpüs-árkon átívelő megoldással. A négy év alatt vártunk az elérhető pályázatra - közben félretettünk kilencmilliót -, mivel nem sikerült nyerni semmilyen pályázaton, nekiláttunk önerőből a megvalósításnak. Gyaloghíd készül, hogy itt juthassanak át a lakók egyik településrészből a másikba, ne kelljen a főúton, a szalagkorlát közt gyalogolni. A gyerekeket reggel még elviszik a szülők az iskolába, de délután itt biztonságos lesz a gyaloglás. Autóforgalmat nem viszünk a hídra, aki a nyugalma érdekében itt vásárolt telket, nem szeretné, ha háborgatná az életét a zaj. Egyébként nem lehet mindenkivel jót tenni, mindig van, akinek nem tetszik valami.

Elkerültünk az Ingókövek felé is, Sukorónak ez az egyik leghíresebb látnivalója természeti értékei közül. Molnár Gábor az Ingókövek melletti vízműves bázisra mutatott.

- Kinevethetnek, de annak is örülök, hogy a jó munkakapcsolat révén elértem, a szokásos kék, vizes szín helyett a bázis épületének, környezetének felújításakor nem azt, hanem a zöldet alkalmazták. Jobban tájba, környezetbe illő.

Elkanyarodtunk a pincesor felé, közben kukoricaföldet láttunk, közepén csapással. Bejárnak a vaddisznók, összetiporják, rájönnek az őzek, a gazdának alig marad valami a termésből. Más a helyzet a pincesor takaros portáinál, melyek történetéhez tartozik, hogy a II. világháború egy részét ezekben a földbe süllyedt helyeken vészelték át a helyeik. Manapság errefelé esténként kinyit néhány pince, elszabadul a jókedv. Őszidőben már inkább csak a helyiek jönnek össze kis esti kvaterkázásra, de nyaranta vendégek is szoktak érkezni.

- Az idegenforgalmi adóbevételünk 2006-ban 310 ezer 400 forint volt, rá egy évre 498 ezer 600, 2008-ban 602 ezer 800, tavaly 403 ezer. Kár, hogy lefele ment.

Sajnálkozott a polgármester, de közben megérkeztünk Mozsa István szőlőjébe. A gazda kezében egy próbapohárral fogadott bennünket és megmutatta gondozott 3700 négyzetméteres szőlőt.

- Gyúrón születtem, mert édesanyám nagynénje bábaasszony volt, de utána rögtön hoztak vissza, azóta itt élek. Már betöltöttem a 73 évet, ennyi idő alatt sok minden történt a faluban. Alakult a téesz, elmentem előle Pestre, de hatvanban visszajöttem a Kossuthba, három évig hajtottam a lovakat, majd voltam a növénytermesztésnél brigádvezető, később az állattenyésztésben dolgoztam.

Pista bácsi naponta kétszer is kimotorozik a szőlőbe.

- Mikor először termőre ért a szőlő, húsz forint volt a bor, három forintért tankoltam a motorba. Most meg pár liter bor áráért lehet csak megtankolni a motort!

A termés szép, tizenháromszor kapott permetet, 130 ezer forintba került. A háti permetező megkéri az erőt, azért Pista bácsi azt mondja, ha lefényképeztük a szőlőt, fotózzunk a pincében is, aztán írjuk oda, hogy meg lehet venni.

- De csak úgy, hogy én még kijárhassak ide, amíg nem kerülök a többi régi sukorói mellé...