Hírek

2009.03.18. 03:27

Az életeket mentő elnök

<strong>Dunaújváros</strong> - Idén lesz húsz éve, hogy Kubovics Árpád besétált a dunaújvárosi mentőállomásra - mivel nem vették fel a tanárképzőre - nyári munka után nézni. Azután végleg ottragadt.

Gallai Péter

- Az ideiglenes elképzelésből, lám, már két évtized lett. Végigjártam a ranglétrát, hiszen a szállító kocsin kezdtem, 1995 óta pedig az esetkocsin szolgálok. Akkoriban szerettem volna tiszt lenni, de az egészségügyi főiskolára az egész országból csak húsz embert vettek fel. Igaz, hogy már van családom, de még nem tettem le végleg erről a tervemről - kezdte a beszélgetést Árpád, hol máshol, mint az állomáson.

Azután felelevenítettük az első, remegő lábbal átélt balesetet, a mentőben elhunyt beteget, vagy az ott világra jött kisbabát: - Ezek nagyon megmaradtak bennem. Persze ha manapság megyünk egy komolyabb esethez, az is megmarad egy ideig. Ám mégis az első élmények rögzültek. Ami viszont nem változott: közösen kibeszéljük a történéseket a bajtársakkal. Nemcsak lelkileg fontos ez: tapasztalatokkal is tudjuk segíteni egymást. Egy-egy jó megoldást nem szégyen eltanulni.

Arra a kérdésemre, mit érez, amikor megmentenek egy életet, így felelt: - Jó érzés, hogy olyasmire vagyok képes, amire az emberek többsége nem: életeket menteni. Hogyha sikeresen megoldunk egy feladatot, büszke vagyok, de nemcsak a magam, hanem a kis csapatom nevében is.

Érdekes, amikor idejön valaki, úgy hiszi, itt hősök dolgoznak. Nem. Itt is olyan gyarló emberek tevékenykednek, mint bárki más. Persze komoly felelősséggel és feladatokkal, hiszen egy balesetnél például higgadtságot és nyugalmat kell sugározni - ez szintén fontos szelete a munkának.

- Múlt héten egy hároméves kisgyerek fuldoklott, miután stabilizáltuk, elindultunk vele Pest felé. Menet közben adtuk át a gyerek-rohamkocsinak, amelynek személyzete annyit mondott, ügyesek voltunk. De nemcsak a szakma elismerése esik jól. Februárban egy tizenhét éves fiú súlyos koponyasérülést szenvedett, Fehérvárra vittük. Két hete bejött a szüleivel, ajándékot hoztak, Életmentőimnek felirattal. Nagyon megható gesztus volt, ilyenben még soha nem volt részem - fűzte hozzá a mentőápoló, aki tavaly október óta a Dunaújváros és Környéke 04 Alapítvány kuratóriumi elnöki posztját is betölti.

Búcsúzáskor megkérdeztük: vajon a két fia - tizenegy és hatévesek - továbbviszi-e a szakmát. Kubovics Árpád mosolyogva mondta, nem bánná, ha egyszer együtt dolgozhatna valamelyikükkel...

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!