Hírek

2008.09.17. 02:29

A várakozás megtanít...

Dunaújvúros - A belépő kicsit szorong, mert úgy hiszi, más vár itt rá, nem a hétköznapokban megszokott. Aztán az ember belép, s látja: e falak között ugyanúgy örülnek a zenének, mint ő, ugyanúgy szeretik a színek alkotta szépet, mint bárki más. Itt hazaérsz...

Szabó Betty

Marikát ismerjük már, neki nemrégiben gyűlt meg a baja az egyik helyi drogériával: társával, Erikával együtt vásárolni szerettek volna, ám gyanúsnak találták viselkedésüket. Marika cigány, talán ez az első, legnagyobb probléma - ezen kívül azonban egy kedves, harmincéves lány, akinek egyetlen, legnagyobb vágya manapság, hogy lakóotthonban élhessen. Vagyis egy olyan házban, ahol a segítségre szorulók viszonylagos önállósággal élhetik hétköznapjaikat - teszi hozzá Józsi. Józsi párja, Erika is a Bercsényi úti otthonban él - a fiú végtelenül egyszerűen, magától értetődően fejezi ki magát: szeretjük egymást . Az ő közös életük szempontjából is a lakóotthon lenne ideális, vágyott megoldás. Kecskés Rózsa, a Józsolgálati Otthon vezérszelleme rögtön hozzá is teszi: a Bercsényi út mögött található óvoda egyik szárnyát szeretnék átalakítani e célra, ahol tíz fő számára alkalmas lakóotthon működhetne a jövőben. Az óvodának egyelőre szüksége van a szóban forgó szárnyra, ám szeretnék, ha egy-két év múlva már a tervezésről, az átalakítás fázisairól, a beköltözésről lehetne szó.

Sipos Annamária az intézetben nőtt fel, kilenc éve lakik az otthonban. Annamari nagyon szeret beszélni, kedves, barátságos és közvetlen lány. Az első szóra elhozza szobájából a saját maga által varrt kis szobapapucsot, egy szárazvirág tárolására alkalmas fali díszt. De táskákat is készít, nagy lelkesedéssel - meséli a helyi foltvarró klub oszlopos tagjaként. E sorok írója pedig irigykedve szemlézi a gyönyörűen tisztázott szegővarrásokat, a finoman megmunkált díszeket. Nem mindennapi, kéz alkotta művek ezek. Aztán érkezik Józsi, aki egyik festményét tartja a hóna alatt - gondozója szíve csücske a kép, nagyon szereti. A festmény egy széket ábrázol, rajta kelme terül el, furcsa ívet, arányokat adva... Józsi az olimpia alkalmából is készített egy képet - meséli. Egy futó nőt ábrázolt műve, aki a cél előtt elesik: ezt a mozdulatsort örökítette meg, szinte kockáról kockára. Az olimpiai bizottságnak annyira tetszett a képe, hogy vissza sem adták...

A Fogyatékosok Átmeneti és Ápoló Otthonában hét, három-négyágyas szobában összesen harminnyolcan élnek, a legidősebb bentlakó Jani bácsi, ő hetvenhárom éves, egyébként tizennyolc éves kortól vesznek fel jelentkezőket. Most is rengetegen várnak arra, hogy bekerülhessenek az intézménybe...

S miközben a srácok a Csodák Palotájában, a Balatonfenyvesen átélt nyári élményeikről mesélnek, s a futball Eb-s kalandokat sem hagyja ki a kerekesszékben ülő Gábor (ő, mielőtt érkeztünk, éppen rádiózott, zenét hallgatott), aki a portugáloknak szurkolt - halkan szóba kerül: a régi, elhasznált kerékpárok helyett új kellene, a nagy-nagy vágy pedig az internet-hozzáférés.

Hétköznapi, nagyon egyszerű, végtelenül emberi óhajok ezek...

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!