2008.04.02. 02:26
Jobbat nem is tudnak elképzelni
Dunaújváros - Hallgatni is szédítő annak a rengeteg munkának a történetét, aminek árán a Kneipp-házaspár felnevelte fiát. A boldog dédszülők elképzelni sem tudnak jobb helyet szerény újtelepi házuknál.
Kneipp úr, aki ma már hetvenhetedik életévét tapossa (hálistennek egy januári műtét után újra jó egészségben) kőművesként, egyenesen a néhai Demokratikus Ifjúsági Szövetség megbízólevelével került az új város építkezésére 1950-ben, s itt ismerkedett meg feleségével.
Aki viszont az erdélyi Tasnádszántón született, s 1944-ben, a front elől menekült édesanyjával Nagyvenyimig, ahol két nagybátyja lakott.
Venyimről a munkakeresés hajtotta a városba. 1952-es házasságuk után előbb a Lengyel közbeli házacskát bővítgették - majd az akkor még jórészt gyümölcsösből álló utcában vettek építési telket. A saját két kezükkel építették fel a kis házat, amelynek melléképületeiben volt, hogy ezerkétszáz tojó- vagy vágócsirkét tartottak - miközben mindketten dolgoztak a vasműben, nyugdíjukig.
Kneipp úr szenvedélyes méhész, felesége pedig még mostanában is el-elbiciklizik a piacra, vagy nagyvenyimi emlékei színhelyére is akár. Jogász fiuk, négy unokájuk és egy dédunokájuk a legfőbb büszkeségeik - s örülnek a környék csendjének, kertjüknek, aminél jobbat nem is tudnának elképzelni.
