Minden löszfal roskad

Klasszikus geológiai képződményeket láthat a kitartó (és némileg merész) kiránduló a dunaújvárosi Duna-parton, ha elsétál a város alatti résztől a vasmű szivattyúházai felé. Az egykori Vidám Park alatt még csak egy meredek löszpart tűnik fel, ahogyan az útépítés után, illetve a természet szeszélyéből kialakult. A szivattyúházak utáni szakaszon - a part felső részéről nézve: a Ferrobeton üzeme mögött - azonban már a szeletes partcsúszásnak, másképpen: roskadásnak nevezett löszképződmény eltéveszthetetlen nyomait lehet látni.

Labos Pál, aki a hatvanas évektől a városi tervezőiroda, majd a kilencvenes évektől a partvédelmi vállalat munkatársaként kíséri figyelemmel a dunaújvárosi löszpart változásait, a folyam, illetve a felső partél irányából is részletesen megmutatja a jelenséget. A szivattyútelepektől a vasműből induló, úgynevezett reve-árokig (civil szempontból: a Papírgyári útnak a Vízitársulat telephelye utáni, az aluljáró irányába forduló szakaszáig) terjedő parton ugyanis nincsenek kiépítve a város alatti szakaszra jellemző védőművek: a vízgyűjtő rendszer és a lépcsőzetes partfal. A Vidám Parktól kezdődő szakaszon a tereplépcsők hiányoznak ugyan, de itt még léteznek vízgyűjtő- és figyelőkutak, sőt, egy óriási, mintegy másfél kilométeres, patkó alakban kiépített vízgyűjtő alagút is meghúzódik a löszben. A folyóparton pedig az 1964-es nagy földcsuszamlás után kiépített úgynevezett kazetták: négyzet alaprajzú partvédő művek gátolják a löszfalak alámosását. Délebbre azonban semmi nincs.

Itt tehát a lösz a maga törvényei szerint mozog. Márpedig ez a negyven- és ötvenméteres magasság között váltakozó partfal támaszték nélkül áll az agyagos alapzaton, ami összegyűjti az esővizet, a források vizét. S ez valósággal szappanozza az agyagréteget, amin a löszfalnak a folyam felé eső sávja rendszeresen meg-megroggyan.

Az utóbbi öt évben három ilyen szelet is elvált a közel függőleges faltól, és megdőlt, valamint megcsúszott a folyó felé. Egy ilyen szelet rövid ideig még tartja az utána következő falszakaszt - majd a nedvesség hatására előbb-utóbb az is megroggyan.

Amellett, hogy itt szinte tankönyv-szerűen lehet tanulmányozni a löszfalak tipikus mozgását, a dologban az a viszonylagos jó, hogy (egyelőre) nem veszélyeztet senkit és semmit. A roskadáshoz legközelebbi objektum a betonelemgyár udvarának kerítése, amely tíz-tizenöt méterre áll a partéltől, és teljes épségben van. A kerítés mögött vagy száz méter széles udvar következik, mindenféle beépítés nélkül.

Egyszer azonban, mondja Labos Pál, valamikor a következő húsz-harminc évben ezt a partszakaszt is el kell látni valamilyen védelemmel, mielőtt még a fokozatosan roskadó partél addig hátrál , hogy eléri a kerítést, majd részleteket harap ki az udvarból. A legcélszerűbb egy vízgyűjtő rendszer kiépítése lenne: már csak azért is, mert a legutóbbi roskadások nyom nélkül eltüntették azt a hatvan-hetven méter mély figyelőkutat, amit még a hatvanas években telepítettek erre a partszakaszra.

A reve-ároknál viszont megszűnik a veszély: ott véget ér a löszfal. Itt már csak a vasmű meddőhányója magasodik, betonkeményre összeállt és lépcsőzetes oldalúra formált, stabil hegyével.

Dunaújváros - A löszfalomlás iskolapéldái láthatók a volt betonelemgyár mögötti partszakaszon, az egykori Koszider-padlás mellett. Ez az omlás azonban (egyelőre) senkit és semmit nem fenyeget. A vasmű halnájánál megszűnik a veszély.

Klasszikus geológiai képződményeket láthat a kitartó (és némileg merész) kiránduló a dunaújvárosi Duna-parton, ha elsétál a város alatti résztől a vasmű szivattyúházai felé. Az egykori Vidám Park alatt még csak egy meredek löszpart tűnik fel, ahogyan az útépítés után, illetve a természet szeszélyéből kialakult. A szivattyúházak utáni szakaszon - a part felső részéről nézve: a Ferrobeton üzeme mögött - azonban már a szeletes partcsúszásnak, másképpen: roskadásnak nevezett löszképződmény eltéveszthetetlen nyomait lehet látni.

Labos Pál, aki a hatvanas évektől a városi tervezőiroda, majd a kilencvenes évektől a partvédelmi vállalat munkatársaként kíséri figyelemmel a dunaújvárosi löszpart változásait, a folyam, illetve a felső partél irányából is részletesen megmutatja a jelenséget. A szivattyútelepektől a vasműből induló, úgynevezett reve-árokig (civil szempontból: a Papírgyári útnak a Vízitársulat telephelye utáni, az aluljáró irányába forduló szakaszáig) terjedő parton ugyanis nincsenek kiépítve a város alatti szakaszra jellemző védőművek: a vízgyűjtő rendszer és a lépcsőzetes partfal. A Vidám Parktól kezdődő szakaszon a tereplépcsők hiányoznak ugyan, de itt még léteznek vízgyűjtő- és figyelőkutak, sőt, egy óriási, mintegy másfél kilométeres, patkó alakban kiépített vízgyűjtő alagút is meghúzódik a löszben. A folyóparton pedig az 1964-es nagy földcsuszamlás után kiépített úgynevezett kazetták: négyzet alaprajzú partvédő művek gátolják a löszfalak alámosását. Délebbre azonban semmi nincs.

Itt tehát a lösz a maga törvényei szerint mozog. Márpedig ez a negyven- és ötvenméteres magasság között váltakozó partfal támaszték nélkül áll az agyagos alapzaton, ami összegyűjti az esővizet, a források vizét. S ez valósággal szappanozza az agyagréteget, amin a löszfalnak a folyam felé eső sávja rendszeresen meg-megroggyan.

Az utóbbi öt évben három ilyen szelet is elvált a közel függőleges faltól, és megdőlt, valamint megcsúszott a folyó felé. Egy ilyen szelet rövid ideig még tartja az utána következő falszakaszt - majd a nedvesség hatására előbb-utóbb az is megroggyan.

Amellett, hogy itt szinte tankönyv-szerűen lehet tanulmányozni a löszfalak tipikus mozgását, a dologban az a viszonylagos jó, hogy (egyelőre) nem veszélyeztet senkit és semmit. A roskadáshoz legközelebbi objektum a betonelemgyár udvarának kerítése, amely tíz-tizenöt méterre áll a partéltől, és teljes épségben van. A kerítés mögött vagy száz méter széles udvar következik, mindenféle beépítés nélkül.

Egyszer azonban, mondja Labos Pál, valamikor a következő húsz-harminc évben ezt a partszakaszt is el kell látni valamilyen védelemmel, mielőtt még a fokozatosan roskadó partél addig hátrál , hogy eléri a kerítést, majd részleteket harap ki az udvarból. A legcélszerűbb egy vízgyűjtő rendszer kiépítése lenne: már csak azért is, mert a legutóbbi roskadások nyom nélkül eltüntették azt a hatvan-hetven méter mély figyelőkutat, amit még a hatvanas években telepítettek erre a partszakaszra.

A reve-ároknál viszont megszűnik a veszély: ott véget ér a löszfal. Itt már csak a vasmű meddőhányója magasodik, betonkeményre összeállt és lépcsőzetes oldalúra formált, stabil hegyével.

Dunaújváros - A löszfalomlás iskolapéldái láthatók a volt betonelemgyár mögötti partszakaszon, az egykori Koszider-padlás mellett. Ez az omlás azonban (egyelőre) senkit és semmit nem fenyeget. A vasmű halnájánál megszűnik a veszély.

Klasszikus geológiai képződményeket láthat a kitartó (és némileg merész) kiránduló a dunaújvárosi Duna-parton, ha elsétál a város alatti résztől a vasmű szivattyúházai felé. Az egykori Vidám Park alatt még csak egy meredek löszpart tűnik fel, ahogyan az útépítés után, illetve a természet szeszélyéből kialakult. A szivattyúházak utáni szakaszon - a part felső részéről nézve: a Ferrobeton üzeme mögött - azonban már a szeletes partcsúszásnak, másképpen: roskadásnak nevezett löszképződmény eltéveszthetetlen nyomait lehet látni.

Labos Pál, aki a hatvanas évektől a városi tervezőiroda, majd a kilencvenes évektől a partvédelmi vállalat munkatársaként kíséri figyelemmel a dunaújvárosi löszpart változásait, a folyam, illetve a felső partél irányából is részletesen megmutatja a jelenséget. A szivattyútelepektől a vasműből induló, úgynevezett reve-árokig (civil szempontból: a Papírgyári útnak a Vízitársulat telephelye utáni, az aluljáró irányába forduló szakaszáig) terjedő parton ugyanis nincsenek kiépítve a város alatti szakaszra jellemző védőművek: a vízgyűjtő rendszer és a lépcsőzetes partfal. A Vidám Parktól kezdődő szakaszon a tereplépcsők hiányoznak ugyan, de itt még léteznek vízgyűjtő- és figyelőkutak, sőt, egy óriási, mintegy másfél kilométeres, patkó alakban kiépített vízgyűjtő alagút is meghúzódik a löszben. A folyóparton pedig az 1964-es nagy földcsuszamlás után kiépített úgynevezett kazetták: négyzet alaprajzú partvédő művek gátolják a löszfalak alámosását. Délebbre azonban semmi nincs.

Itt tehát a lösz a maga törvényei szerint mozog. Márpedig ez a negyven- és ötvenméteres magasság között váltakozó partfal támaszték nélkül áll az agyagos alapzaton, ami összegyűjti az esővizet, a források vizét. S ez valósággal szappanozza az agyagréteget, amin a löszfalnak a folyam felé eső sávja rendszeresen meg-megroggyan.

Az utóbbi öt évben három ilyen szelet is elvált a közel függőleges faltól, és megdőlt, valamint megcsúszott a folyó felé. Egy ilyen szelet rövid ideig még tartja az utána következő falszakaszt - majd a nedvesség hatására előbb-utóbb az is megroggyan.

Amellett, hogy itt szinte tankönyv-szerűen lehet tanulmányozni a löszfalak tipikus mozgását, a dologban az a viszonylagos jó, hogy (egyelőre) nem veszélyeztet senkit és semmit. A roskadáshoz legközelebbi objektum a betonelemgyár udvarának kerítése, amely tíz-tizenöt méterre áll a partéltől, és teljes épségben van. A kerítés mögött vagy száz méter széles udvar következik, mindenféle beépítés nélkül.

Egyszer azonban, mondja Labos Pál, valamikor a következő húsz-harminc évben ezt a partszakaszt is el kell látni valamilyen védelemmel, mielőtt még a fokozatosan roskadó partél addig hátrál , hogy eléri a kerítést, majd részleteket harap ki az udvarból. A legcélszerűbb egy vízgyűjtő rendszer kiépítése lenne: már csak azért is, mert a legutóbbi roskadások nyom nélkül eltüntették azt a hatvan-hetven méter mély figyelőkutat, amit még a hatvanas években telepítettek erre a partszakaszra.

A reve-ároknál viszont megszűnik a veszély: ott véget ér a löszfal. Itt már csak a vasmű meddőhányója magasodik, betonkeményre összeállt és lépcsőzetes oldalúra formált, stabil hegyével.

Dunaújváros - A löszfalomlás iskolapéldái láthatók a volt betonelemgyár mögötti partszakaszon, az egykori Koszider-padlás mellett. Ez az omlás azonban (egyelőre) senkit és semmit nem fenyeget. A vasmű halnájánál megszűnik a veszély.

Labos Pál, aki a hatvanas évektől a városi tervezőiroda, majd a kilencvenes évektől a partvédelmi vállalat munkatársaként kíséri figyelemmel a dunaújvárosi löszpart változásait, a folyam, illetve a felső partél irányából is részletesen megmutatja a jelenséget. A szivattyútelepektől a vasműből induló, úgynevezett reve-árokig (civil szempontból: a Papírgyári útnak a Vízitársulat telephelye utáni, az aluljáró irányába forduló szakaszáig) terjedő parton ugyanis nincsenek kiépítve a város alatti szakaszra jellemző védőművek: a vízgyűjtő rendszer és a lépcsőzetes partfal. A Vidám Parktól kezdődő szakaszon a tereplépcsők hiányoznak ugyan, de itt még léteznek vízgyűjtő- és figyelőkutak, sőt, egy óriási, mintegy másfél kilométeres, patkó alakban kiépített vízgyűjtő alagút is meghúzódik a löszben. A folyóparton pedig az 1964-es nagy földcsuszamlás után kiépített úgynevezett kazetták: négyzet alaprajzú partvédő művek gátolják a löszfalak alámosását. Délebbre azonban semmi nincs.

Itt tehát a lösz a maga törvényei szerint mozog. Márpedig ez a negyven- és ötvenméteres magasság között váltakozó partfal támaszték nélkül áll az agyagos alapzaton, ami összegyűjti az esővizet, a források vizét. S ez valósággal szappanozza az agyagréteget, amin a löszfalnak a folyam felé eső sávja rendszeresen meg-megroggyan.

Az utóbbi öt évben három ilyen szelet is elvált a közel függőleges faltól, és megdőlt, valamint megcsúszott a folyó felé. Egy ilyen szelet rövid ideig még tartja az utána következő falszakaszt - majd a nedvesség hatására előbb-utóbb az is megroggyan.

Amellett, hogy itt szinte tankönyv-szerűen lehet tanulmányozni a löszfalak tipikus mozgását, a dologban az a viszonylagos jó, hogy (egyelőre) nem veszélyeztet senkit és semmit. A roskadáshoz legközelebbi objektum a betonelemgyár udvarának kerítése, amely tíz-tizenöt méterre áll a partéltől, és teljes épségben van. A kerítés mögött vagy száz méter széles udvar következik, mindenféle beépítés nélkül.

Egyszer azonban, mondja Labos Pál, valamikor a következő húsz-harminc évben ezt a partszakaszt is el kell látni valamilyen védelemmel, mielőtt még a fokozatosan roskadó partél addig hátrál , hogy eléri a kerítést, majd részleteket harap ki az udvarból. A legcélszerűbb egy vízgyűjtő rendszer kiépítése lenne: már csak azért is, mert a legutóbbi roskadások nyom nélkül eltüntették azt a hatvan-hetven méter mély figyelőkutat, amit még a hatvanas években telepítettek erre a partszakaszra.

A reve-ároknál viszont megszűnik a veszély: ott véget ér a löszfal. Itt már csak a vasmű meddőhányója magasodik, betonkeményre összeállt és lépcsőzetes oldalúra formált, stabil hegyével.

Dunaújváros - A löszfalomlás iskolapéldái láthatók a volt betonelemgyár mögötti partszakaszon, az egykori Koszider-padlás mellett. Ez az omlás azonban (egyelőre) senkit és semmit nem fenyeget. A vasmű halnájánál megszűnik a veszély.

Labos Pál, aki a hatvanas évektől a városi tervezőiroda, majd a kilencvenes évektől a partvédelmi vállalat munkatársaként kíséri figyelemmel a dunaújvárosi löszpart változásait, a folyam, illetve a felső partél irányából is részletesen megmutatja a jelenséget. A szivattyútelepektől a vasműből induló, úgynevezett reve-árokig (civil szempontból: a Papírgyári útnak a Vízitársulat telephelye utáni, az aluljáró irányába forduló szakaszáig) terjedő parton ugyanis nincsenek kiépítve a város alatti szakaszra jellemző védőművek: a vízgyűjtő rendszer és a lépcsőzetes partfal. A Vidám Parktól kezdődő szakaszon a tereplépcsők hiányoznak ugyan, de itt még léteznek vízgyűjtő- és figyelőkutak, sőt, egy óriási, mintegy másfél kilométeres, patkó alakban kiépített vízgyűjtő alagút is meghúzódik a löszben. A folyóparton pedig az 1964-es nagy földcsuszamlás után kiépített úgynevezett kazetták: négyzet alaprajzú partvédő művek gátolják a löszfalak alámosását. Délebbre azonban semmi nincs.

Itt tehát a lösz a maga törvényei szerint mozog. Márpedig ez a negyven- és ötvenméteres magasság között váltakozó partfal támaszték nélkül áll az agyagos alapzaton, ami összegyűjti az esővizet, a források vizét. S ez valósággal szappanozza az agyagréteget, amin a löszfalnak a folyam felé eső sávja rendszeresen meg-megroggyan.

Az utóbbi öt évben három ilyen szelet is elvált a közel függőleges faltól, és megdőlt, valamint megcsúszott a folyó felé. Egy ilyen szelet rövid ideig még tartja az utána következő falszakaszt - majd a nedvesség hatására előbb-utóbb az is megroggyan.

Amellett, hogy itt szinte tankönyv-szerűen lehet tanulmányozni a löszfalak tipikus mozgását, a dologban az a viszonylagos jó, hogy (egyelőre) nem veszélyeztet senkit és semmit. A roskadáshoz legközelebbi objektum a betonelemgyár udvarának kerítése, amely tíz-tizenöt méterre áll a partéltől, és teljes épségben van. A kerítés mögött vagy száz méter széles udvar következik, mindenféle beépítés nélkül.

Egyszer azonban, mondja Labos Pál, valamikor a következő húsz-harminc évben ezt a partszakaszt is el kell látni valamilyen védelemmel, mielőtt még a fokozatosan roskadó partél addig hátrál , hogy eléri a kerítést, majd részleteket harap ki az udvarból. A legcélszerűbb egy vízgyűjtő rendszer kiépítése lenne: már csak azért is, mert a legutóbbi roskadások nyom nélkül eltüntették azt a hatvan-hetven méter mély figyelőkutat, amit még a hatvanas években telepítettek erre a partszakaszra.

A reve-ároknál viszont megszűnik a veszély: ott véget ér a löszfal. Itt már csak a vasmű meddőhányója magasodik, betonkeményre összeállt és lépcsőzetes oldalúra formált, stabil hegyével.

Dunaújváros - A löszfalomlás iskolapéldái láthatók a volt betonelemgyár mögötti partszakaszon, az egykori Koszider-padlás mellett. Ez az omlás azonban (egyelőre) senkit és semmit nem fenyeget. A vasmű halnájánál megszűnik a veszély.

Itt tehát a lösz a maga törvényei szerint mozog. Márpedig ez a negyven- és ötvenméteres magasság között váltakozó partfal támaszték nélkül áll az agyagos alapzaton, ami összegyűjti az esővizet, a források vizét. S ez valósággal szappanozza az agyagréteget, amin a löszfalnak a folyam felé eső sávja rendszeresen meg-megroggyan.

Az utóbbi öt évben három ilyen szelet is elvált a közel függőleges faltól, és megdőlt, valamint megcsúszott a folyó felé. Egy ilyen szelet rövid ideig még tartja az utána következő falszakaszt - majd a nedvesség hatására előbb-utóbb az is megroggyan.

Amellett, hogy itt szinte tankönyv-szerűen lehet tanulmányozni a löszfalak tipikus mozgását, a dologban az a viszonylagos jó, hogy (egyelőre) nem veszélyeztet senkit és semmit. A roskadáshoz legközelebbi objektum a betonelemgyár udvarának kerítése, amely tíz-tizenöt méterre áll a partéltől, és teljes épségben van. A kerítés mögött vagy száz méter széles udvar következik, mindenféle beépítés nélkül.

Egyszer azonban, mondja Labos Pál, valamikor a következő húsz-harminc évben ezt a partszakaszt is el kell látni valamilyen védelemmel, mielőtt még a fokozatosan roskadó partél addig hátrál , hogy eléri a kerítést, majd részleteket harap ki az udvarból. A legcélszerűbb egy vízgyűjtő rendszer kiépítése lenne: már csak azért is, mert a legutóbbi roskadások nyom nélkül eltüntették azt a hatvan-hetven méter mély figyelőkutat, amit még a hatvanas években telepítettek erre a partszakaszra.

A reve-ároknál viszont megszűnik a veszély: ott véget ér a löszfal. Itt már csak a vasmű meddőhányója magasodik, betonkeményre összeállt és lépcsőzetes oldalúra formált, stabil hegyével.

Dunaújváros - A löszfalomlás iskolapéldái láthatók a volt betonelemgyár mögötti partszakaszon, az egykori Koszider-padlás mellett. Ez az omlás azonban (egyelőre) senkit és semmit nem fenyeget. A vasmű halnájánál megszűnik a veszély.

Itt tehát a lösz a maga törvényei szerint mozog. Márpedig ez a negyven- és ötvenméteres magasság között váltakozó partfal támaszték nélkül áll az agyagos alapzaton, ami összegyűjti az esővizet, a források vizét. S ez valósággal szappanozza az agyagréteget, amin a löszfalnak a folyam felé eső sávja rendszeresen meg-megroggyan.

Az utóbbi öt évben három ilyen szelet is elvált a közel függőleges faltól, és megdőlt, valamint megcsúszott a folyó felé. Egy ilyen szelet rövid ideig még tartja az utána következő falszakaszt - majd a nedvesség hatására előbb-utóbb az is megroggyan.

Amellett, hogy itt szinte tankönyv-szerűen lehet tanulmányozni a löszfalak tipikus mozgását, a dologban az a viszonylagos jó, hogy (egyelőre) nem veszélyeztet senkit és semmit. A roskadáshoz legközelebbi objektum a betonelemgyár udvarának kerítése, amely tíz-tizenöt méterre áll a partéltől, és teljes épségben van. A kerítés mögött vagy száz méter széles udvar következik, mindenféle beépítés nélkül.

Egyszer azonban, mondja Labos Pál, valamikor a következő húsz-harminc évben ezt a partszakaszt is el kell látni valamilyen védelemmel, mielőtt még a fokozatosan roskadó partél addig hátrál , hogy eléri a kerítést, majd részleteket harap ki az udvarból. A legcélszerűbb egy vízgyűjtő rendszer kiépítése lenne: már csak azért is, mert a legutóbbi roskadások nyom nélkül eltüntették azt a hatvan-hetven méter mély figyelőkutat, amit még a hatvanas években telepítettek erre a partszakaszra.

A reve-ároknál viszont megszűnik a veszély: ott véget ér a löszfal. Itt már csak a vasmű meddőhányója magasodik, betonkeményre összeállt és lépcsőzetes oldalúra formált, stabil hegyével.

Dunaújváros - A löszfalomlás iskolapéldái láthatók a volt betonelemgyár mögötti partszakaszon, az egykori Koszider-padlás mellett. Ez az omlás azonban (egyelőre) senkit és semmit nem fenyeget. A vasmű halnájánál megszűnik a veszély.

Az utóbbi öt évben három ilyen szelet is elvált a közel függőleges faltól, és megdőlt, valamint megcsúszott a folyó felé. Egy ilyen szelet rövid ideig még tartja az utána következő falszakaszt - majd a nedvesség hatására előbb-utóbb az is megroggyan.

Amellett, hogy itt szinte tankönyv-szerűen lehet tanulmányozni a löszfalak tipikus mozgását, a dologban az a viszonylagos jó, hogy (egyelőre) nem veszélyeztet senkit és semmit. A roskadáshoz legközelebbi objektum a betonelemgyár udvarának kerítése, amely tíz-tizenöt méterre áll a partéltől, és teljes épségben van. A kerítés mögött vagy száz méter széles udvar következik, mindenféle beépítés nélkül.

Egyszer azonban, mondja Labos Pál, valamikor a következő húsz-harminc évben ezt a partszakaszt is el kell látni valamilyen védelemmel, mielőtt még a fokozatosan roskadó partél addig hátrál , hogy eléri a kerítést, majd részleteket harap ki az udvarból. A legcélszerűbb egy vízgyűjtő rendszer kiépítése lenne: már csak azért is, mert a legutóbbi roskadások nyom nélkül eltüntették azt a hatvan-hetven méter mély figyelőkutat, amit még a hatvanas években telepítettek erre a partszakaszra.

A reve-ároknál viszont megszűnik a veszély: ott véget ér a löszfal. Itt már csak a vasmű meddőhányója magasodik, betonkeményre összeállt és lépcsőzetes oldalúra formált, stabil hegyével.

Dunaújváros - A löszfalomlás iskolapéldái láthatók a volt betonelemgyár mögötti partszakaszon, az egykori Koszider-padlás mellett. Ez az omlás azonban (egyelőre) senkit és semmit nem fenyeget. A vasmű halnájánál megszűnik a veszély.

Az utóbbi öt évben három ilyen szelet is elvált a közel függőleges faltól, és megdőlt, valamint megcsúszott a folyó felé. Egy ilyen szelet rövid ideig még tartja az utána következő falszakaszt - majd a nedvesség hatására előbb-utóbb az is megroggyan.

Amellett, hogy itt szinte tankönyv-szerűen lehet tanulmányozni a löszfalak tipikus mozgását, a dologban az a viszonylagos jó, hogy (egyelőre) nem veszélyeztet senkit és semmit. A roskadáshoz legközelebbi objektum a betonelemgyár udvarának kerítése, amely tíz-tizenöt méterre áll a partéltől, és teljes épségben van. A kerítés mögött vagy száz méter széles udvar következik, mindenféle beépítés nélkül.

Egyszer azonban, mondja Labos Pál, valamikor a következő húsz-harminc évben ezt a partszakaszt is el kell látni valamilyen védelemmel, mielőtt még a fokozatosan roskadó partél addig hátrál , hogy eléri a kerítést, majd részleteket harap ki az udvarból. A legcélszerűbb egy vízgyűjtő rendszer kiépítése lenne: már csak azért is, mert a legutóbbi roskadások nyom nélkül eltüntették azt a hatvan-hetven méter mély figyelőkutat, amit még a hatvanas években telepítettek erre a partszakaszra.

A reve-ároknál viszont megszűnik a veszély: ott véget ér a löszfal. Itt már csak a vasmű meddőhányója magasodik, betonkeményre összeállt és lépcsőzetes oldalúra formált, stabil hegyével.

Dunaújváros - A löszfalomlás iskolapéldái láthatók a volt betonelemgyár mögötti partszakaszon, az egykori Koszider-padlás mellett. Ez az omlás azonban (egyelőre) senkit és semmit nem fenyeget. A vasmű halnájánál megszűnik a veszély.

Amellett, hogy itt szinte tankönyv-szerűen lehet tanulmányozni a löszfalak tipikus mozgását, a dologban az a viszonylagos jó, hogy (egyelőre) nem veszélyeztet senkit és semmit. A roskadáshoz legközelebbi objektum a betonelemgyár udvarának kerítése, amely tíz-tizenöt méterre áll a partéltől, és teljes épségben van. A kerítés mögött vagy száz méter széles udvar következik, mindenféle beépítés nélkül.

Egyszer azonban, mondja Labos Pál, valamikor a következő húsz-harminc évben ezt a partszakaszt is el kell látni valamilyen védelemmel, mielőtt még a fokozatosan roskadó partél addig hátrál , hogy eléri a kerítést, majd részleteket harap ki az udvarból. A legcélszerűbb egy vízgyűjtő rendszer kiépítése lenne: már csak azért is, mert a legutóbbi roskadások nyom nélkül eltüntették azt a hatvan-hetven méter mély figyelőkutat, amit még a hatvanas években telepítettek erre a partszakaszra.

A reve-ároknál viszont megszűnik a veszély: ott véget ér a löszfal. Itt már csak a vasmű meddőhányója magasodik, betonkeményre összeállt és lépcsőzetes oldalúra formált, stabil hegyével.

Dunaújváros - A löszfalomlás iskolapéldái láthatók a volt betonelemgyár mögötti partszakaszon, az egykori Koszider-padlás mellett. Ez az omlás azonban (egyelőre) senkit és semmit nem fenyeget. A vasmű halnájánál megszűnik a veszély.

Amellett, hogy itt szinte tankönyv-szerűen lehet tanulmányozni a löszfalak tipikus mozgását, a dologban az a viszonylagos jó, hogy (egyelőre) nem veszélyeztet senkit és semmit. A roskadáshoz legközelebbi objektum a betonelemgyár udvarának kerítése, amely tíz-tizenöt méterre áll a partéltől, és teljes épségben van. A kerítés mögött vagy száz méter széles udvar következik, mindenféle beépítés nélkül.

Egyszer azonban, mondja Labos Pál, valamikor a következő húsz-harminc évben ezt a partszakaszt is el kell látni valamilyen védelemmel, mielőtt még a fokozatosan roskadó partél addig hátrál , hogy eléri a kerítést, majd részleteket harap ki az udvarból. A legcélszerűbb egy vízgyűjtő rendszer kiépítése lenne: már csak azért is, mert a legutóbbi roskadások nyom nélkül eltüntették azt a hatvan-hetven méter mély figyelőkutat, amit még a hatvanas években telepítettek erre a partszakaszra.

A reve-ároknál viszont megszűnik a veszély: ott véget ér a löszfal. Itt már csak a vasmű meddőhányója magasodik, betonkeményre összeállt és lépcsőzetes oldalúra formált, stabil hegyével.

Dunaújváros - A löszfalomlás iskolapéldái láthatók a volt betonelemgyár mögötti partszakaszon, az egykori Koszider-padlás mellett. Ez az omlás azonban (egyelőre) senkit és semmit nem fenyeget. A vasmű halnájánál megszűnik a veszély.

Egyszer azonban, mondja Labos Pál, valamikor a következő húsz-harminc évben ezt a partszakaszt is el kell látni valamilyen védelemmel, mielőtt még a fokozatosan roskadó partél addig hátrál , hogy eléri a kerítést, majd részleteket harap ki az udvarból. A legcélszerűbb egy vízgyűjtő rendszer kiépítése lenne: már csak azért is, mert a legutóbbi roskadások nyom nélkül eltüntették azt a hatvan-hetven méter mély figyelőkutat, amit még a hatvanas években telepítettek erre a partszakaszra.

A reve-ároknál viszont megszűnik a veszély: ott véget ér a löszfal. Itt már csak a vasmű meddőhányója magasodik, betonkeményre összeállt és lépcsőzetes oldalúra formált, stabil hegyével.

Dunaújváros - A löszfalomlás iskolapéldái láthatók a volt betonelemgyár mögötti partszakaszon, az egykori Koszider-padlás mellett. Ez az omlás azonban (egyelőre) senkit és semmit nem fenyeget. A vasmű halnájánál megszűnik a veszély.

Egyszer azonban, mondja Labos Pál, valamikor a következő húsz-harminc évben ezt a partszakaszt is el kell látni valamilyen védelemmel, mielőtt még a fokozatosan roskadó partél addig hátrál , hogy eléri a kerítést, majd részleteket harap ki az udvarból. A legcélszerűbb egy vízgyűjtő rendszer kiépítése lenne: már csak azért is, mert a legutóbbi roskadások nyom nélkül eltüntették azt a hatvan-hetven méter mély figyelőkutat, amit még a hatvanas években telepítettek erre a partszakaszra.

A reve-ároknál viszont megszűnik a veszély: ott véget ér a löszfal. Itt már csak a vasmű meddőhányója magasodik, betonkeményre összeállt és lépcsőzetes oldalúra formált, stabil hegyével.

Dunaújváros - A löszfalomlás iskolapéldái láthatók a volt betonelemgyár mögötti partszakaszon, az egykori Koszider-padlás mellett. Ez az omlás azonban (egyelőre) senkit és semmit nem fenyeget. A vasmű halnájánál megszűnik a veszély.

A reve-ároknál viszont megszűnik a veszély: ott véget ér a löszfal. Itt már csak a vasmű meddőhányója magasodik, betonkeményre összeállt és lépcsőzetes oldalúra formált, stabil hegyével.

Dunaújváros - A löszfalomlás iskolapéldái láthatók a volt betonelemgyár mögötti partszakaszon, az egykori Koszider-padlás mellett. Ez az omlás azonban (egyelőre) senkit és semmit nem fenyeget. A vasmű halnájánál megszűnik a veszély.

A reve-ároknál viszont megszűnik a veszély: ott véget ér a löszfal. Itt már csak a vasmű meddőhányója magasodik, betonkeményre összeállt és lépcsőzetes oldalúra formált, stabil hegyével.

Dunaújváros - A löszfalomlás iskolapéldái láthatók a volt betonelemgyár mögötti partszakaszon, az egykori Koszider-padlás mellett. Ez az omlás azonban (egyelőre) senkit és semmit nem fenyeget. A vasmű halnájánál megszűnik a veszély.

Dunaújváros - A löszfalomlás iskolapéldái láthatók a volt betonelemgyár mögötti partszakaszon, az egykori Koszider-padlás mellett. Ez az omlás azonban (egyelőre) senkit és semmit nem fenyeget. A vasmű halnájánál megszűnik a veszély.