Vita pár köbméter homokról

Csütörtöki lapszámunkban egy meglehetősen furcsa sms-re figyelhettek fel olvasóink. A kényes történet miatt pontosan idéznénk a megjelent üzenetet: Fizetős a játszótér a Béke 3. városrészben. Napidíj ellenében homokozhatnak és játszhatnak a gyerekek. Ez nem közterület-kisajátítás?

Szó se róla, kicsit meglepődtünk a napidíjas homokozó hallatán, majd úgy gondoltuk utánamegyünk a történetnek.

Tegnap délelőtt felhívtuk az sms küldőjét. Egy hölgy vette fel a telefont és további információkkal szolgált. Állítása szerint, a Palme köz mögötti homokozóban többektől is pénzt kértek a lakók, mikor gyermekeik ott játszottak. Úgy emlékszik kettőszáz és ötszáz forintot kellett volna kifizetni, hogy használhassák a homokozót. Csütörtök délután megkerestük a már többször említett játszóhelyet és sikerült beszéltünk néhány helybélivel is.

Még délután négykor is égetett a nap a Palme közben, mikor a lakók egy csoportja ismertette a történet hátterét. Mivel a környéken alig van játszótér és ami van, az is balesetveszélyes vagy használhatatlan, így tizenkét család összefogott, hogy gyermekeiknek egy kisebb homokozót csináljanak. A ház mögött állt több régi játszótér, de tele volt gazzal, kutyapiszokkal, csikkekkel és üvegekkel. Elhatározták, hogy az egyiket rendbe hozzák. Először a polgármesteri hivatalhoz fordultak segítségért, ám mivel ott közölték velük, hogy nem kívánnak foglalkozni a régi típusú játszóterekkel, mert előbb vagy utóbb megszüntetik azokat, így saját kezükbe vették az irányítást. Négy köbméter földet vásároltak és négynapos munkával megcsinálták a homokozót. Itt kezdődtek a problémák. A kész játszótérren mások is megjelentek és hozták csemetéiket. A lakók ekkor azzal a kéréssel fordultak hozzájuk, hogy pár száz forinttal járuljanak hozzá a rendbehozatal költségeihez, ha már ott játszanak a gyerekeikkel. (A felmerülő költségeket az ott élők számlákkal is tudják bizonyítani.) Az esetből vita kerekedett. A nem ott élő szülők egy csoportja úgy vélekedett, hogy ez egy közterület és mindenkinek joga van használni a homokozót. A lakók elmondása szerint, nem az összeg nagysága lett volna fontos. Tudják, sok környékbeli család nehéz anyagi helyzetben van, inkább azt szerették volna elérni, hogy a homokozó közös ügy legyen. A lakók még arról is panaszkodtak, hogy az odalátogatók egy csoportja sokszor minősíthetetlenül viselkedett. Italoztak, dohányoztak, sokan nem is merték levinni gyermeküket.

A megoldáshoz mi sem jutottunk közelebb. A homokozó közterület, bárki szabadon használhatja, ám a közösségről sem szabad megfeledkezni, aki rendbe hozta, használhatóvá tette. Ottjártunkkor a homokozó letakarva, gyerekek sehol, pedig leginkább róluk kellene, hogy szóljon egy játszótér története.

Szó se róla, kicsit meglepődtünk a napidíjas homokozó hallatán, majd úgy gondoltuk utánamegyünk a történetnek.

Tegnap délelőtt felhívtuk az sms küldőjét. Egy hölgy vette fel a telefont és további információkkal szolgált. Állítása szerint, a Palme köz mögötti homokozóban többektől is pénzt kértek a lakók, mikor gyermekeik ott játszottak. Úgy emlékszik kettőszáz és ötszáz forintot kellett volna kifizetni, hogy használhassák a homokozót. Csütörtök délután megkerestük a már többször említett játszóhelyet és sikerült beszéltünk néhány helybélivel is.

Még délután négykor is égetett a nap a Palme közben, mikor a lakók egy csoportja ismertette a történet hátterét. Mivel a környéken alig van játszótér és ami van, az is balesetveszélyes vagy használhatatlan, így tizenkét család összefogott, hogy gyermekeiknek egy kisebb homokozót csináljanak. A ház mögött állt több régi játszótér, de tele volt gazzal, kutyapiszokkal, csikkekkel és üvegekkel. Elhatározták, hogy az egyiket rendbe hozzák. Először a polgármesteri hivatalhoz fordultak segítségért, ám mivel ott közölték velük, hogy nem kívánnak foglalkozni a régi típusú játszóterekkel, mert előbb vagy utóbb megszüntetik azokat, így saját kezükbe vették az irányítást. Négy köbméter földet vásároltak és négynapos munkával megcsinálták a homokozót. Itt kezdődtek a problémák. A kész játszótérren mások is megjelentek és hozták csemetéiket. A lakók ekkor azzal a kéréssel fordultak hozzájuk, hogy pár száz forinttal járuljanak hozzá a rendbehozatal költségeihez, ha már ott játszanak a gyerekeikkel. (A felmerülő költségeket az ott élők számlákkal is tudják bizonyítani.) Az esetből vita kerekedett. A nem ott élő szülők egy csoportja úgy vélekedett, hogy ez egy közterület és mindenkinek joga van használni a homokozót. A lakók elmondása szerint, nem az összeg nagysága lett volna fontos. Tudják, sok környékbeli család nehéz anyagi helyzetben van, inkább azt szerették volna elérni, hogy a homokozó közös ügy legyen. A lakók még arról is panaszkodtak, hogy az odalátogatók egy csoportja sokszor minősíthetetlenül viselkedett. Italoztak, dohányoztak, sokan nem is merték levinni gyermeküket.

A megoldáshoz mi sem jutottunk közelebb. A homokozó közterület, bárki szabadon használhatja, ám a közösségről sem szabad megfeledkezni, aki rendbe hozta, használhatóvá tette. Ottjártunkkor a homokozó letakarva, gyerekek sehol, pedig leginkább róluk kellene, hogy szóljon egy játszótér története.

Szó se róla, kicsit meglepődtünk a napidíjas homokozó hallatán, majd úgy gondoltuk utánamegyünk a történetnek.

Tegnap délelőtt felhívtuk az sms küldőjét. Egy hölgy vette fel a telefont és további információkkal szolgált. Állítása szerint, a Palme köz mögötti homokozóban többektől is pénzt kértek a lakók, mikor gyermekeik ott játszottak. Úgy emlékszik kettőszáz és ötszáz forintot kellett volna kifizetni, hogy használhassák a homokozót. Csütörtök délután megkerestük a már többször említett játszóhelyet és sikerült beszéltünk néhány helybélivel is.

Még délután négykor is égetett a nap a Palme közben, mikor a lakók egy csoportja ismertette a történet hátterét. Mivel a környéken alig van játszótér és ami van, az is balesetveszélyes vagy használhatatlan, így tizenkét család összefogott, hogy gyermekeiknek egy kisebb homokozót csináljanak. A ház mögött állt több régi játszótér, de tele volt gazzal, kutyapiszokkal, csikkekkel és üvegekkel. Elhatározták, hogy az egyiket rendbe hozzák. Először a polgármesteri hivatalhoz fordultak segítségért, ám mivel ott közölték velük, hogy nem kívánnak foglalkozni a régi típusú játszóterekkel, mert előbb vagy utóbb megszüntetik azokat, így saját kezükbe vették az irányítást. Négy köbméter földet vásároltak és négynapos munkával megcsinálták a homokozót. Itt kezdődtek a problémák. A kész játszótérren mások is megjelentek és hozták csemetéiket. A lakók ekkor azzal a kéréssel fordultak hozzájuk, hogy pár száz forinttal járuljanak hozzá a rendbehozatal költségeihez, ha már ott játszanak a gyerekeikkel. (A felmerülő költségeket az ott élők számlákkal is tudják bizonyítani.) Az esetből vita kerekedett. A nem ott élő szülők egy csoportja úgy vélekedett, hogy ez egy közterület és mindenkinek joga van használni a homokozót. A lakók elmondása szerint, nem az összeg nagysága lett volna fontos. Tudják, sok környékbeli család nehéz anyagi helyzetben van, inkább azt szerették volna elérni, hogy a homokozó közös ügy legyen. A lakók még arról is panaszkodtak, hogy az odalátogatók egy csoportja sokszor minősíthetetlenül viselkedett. Italoztak, dohányoztak, sokan nem is merték levinni gyermeküket.

A megoldáshoz mi sem jutottunk közelebb. A homokozó közterület, bárki szabadon használhatja, ám a közösségről sem szabad megfeledkezni, aki rendbe hozta, használhatóvá tette. Ottjártunkkor a homokozó letakarva, gyerekek sehol, pedig leginkább róluk kellene, hogy szóljon egy játszótér története.

Tegnap délelőtt felhívtuk az sms küldőjét. Egy hölgy vette fel a telefont és további információkkal szolgált. Állítása szerint, a Palme köz mögötti homokozóban többektől is pénzt kértek a lakók, mikor gyermekeik ott játszottak. Úgy emlékszik kettőszáz és ötszáz forintot kellett volna kifizetni, hogy használhassák a homokozót. Csütörtök délután megkerestük a már többször említett játszóhelyet és sikerült beszéltünk néhány helybélivel is.

Még délután négykor is égetett a nap a Palme közben, mikor a lakók egy csoportja ismertette a történet hátterét. Mivel a környéken alig van játszótér és ami van, az is balesetveszélyes vagy használhatatlan, így tizenkét család összefogott, hogy gyermekeiknek egy kisebb homokozót csináljanak. A ház mögött állt több régi játszótér, de tele volt gazzal, kutyapiszokkal, csikkekkel és üvegekkel. Elhatározták, hogy az egyiket rendbe hozzák. Először a polgármesteri hivatalhoz fordultak segítségért, ám mivel ott közölték velük, hogy nem kívánnak foglalkozni a régi típusú játszóterekkel, mert előbb vagy utóbb megszüntetik azokat, így saját kezükbe vették az irányítást. Négy köbméter földet vásároltak és négynapos munkával megcsinálták a homokozót. Itt kezdődtek a problémák. A kész játszótérren mások is megjelentek és hozták csemetéiket. A lakók ekkor azzal a kéréssel fordultak hozzájuk, hogy pár száz forinttal járuljanak hozzá a rendbehozatal költségeihez, ha már ott játszanak a gyerekeikkel. (A felmerülő költségeket az ott élők számlákkal is tudják bizonyítani.) Az esetből vita kerekedett. A nem ott élő szülők egy csoportja úgy vélekedett, hogy ez egy közterület és mindenkinek joga van használni a homokozót. A lakók elmondása szerint, nem az összeg nagysága lett volna fontos. Tudják, sok környékbeli család nehéz anyagi helyzetben van, inkább azt szerették volna elérni, hogy a homokozó közös ügy legyen. A lakók még arról is panaszkodtak, hogy az odalátogatók egy csoportja sokszor minősíthetetlenül viselkedett. Italoztak, dohányoztak, sokan nem is merték levinni gyermeküket.

A megoldáshoz mi sem jutottunk közelebb. A homokozó közterület, bárki szabadon használhatja, ám a közösségről sem szabad megfeledkezni, aki rendbe hozta, használhatóvá tette. Ottjártunkkor a homokozó letakarva, gyerekek sehol, pedig leginkább róluk kellene, hogy szóljon egy játszótér története.

Tegnap délelőtt felhívtuk az sms küldőjét. Egy hölgy vette fel a telefont és további információkkal szolgált. Állítása szerint, a Palme köz mögötti homokozóban többektől is pénzt kértek a lakók, mikor gyermekeik ott játszottak. Úgy emlékszik kettőszáz és ötszáz forintot kellett volna kifizetni, hogy használhassák a homokozót. Csütörtök délután megkerestük a már többször említett játszóhelyet és sikerült beszéltünk néhány helybélivel is.

Még délután négykor is égetett a nap a Palme közben, mikor a lakók egy csoportja ismertette a történet hátterét. Mivel a környéken alig van játszótér és ami van, az is balesetveszélyes vagy használhatatlan, így tizenkét család összefogott, hogy gyermekeiknek egy kisebb homokozót csináljanak. A ház mögött állt több régi játszótér, de tele volt gazzal, kutyapiszokkal, csikkekkel és üvegekkel. Elhatározták, hogy az egyiket rendbe hozzák. Először a polgármesteri hivatalhoz fordultak segítségért, ám mivel ott közölték velük, hogy nem kívánnak foglalkozni a régi típusú játszóterekkel, mert előbb vagy utóbb megszüntetik azokat, így saját kezükbe vették az irányítást. Négy köbméter földet vásároltak és négynapos munkával megcsinálták a homokozót. Itt kezdődtek a problémák. A kész játszótérren mások is megjelentek és hozták csemetéiket. A lakók ekkor azzal a kéréssel fordultak hozzájuk, hogy pár száz forinttal járuljanak hozzá a rendbehozatal költségeihez, ha már ott játszanak a gyerekeikkel. (A felmerülő költségeket az ott élők számlákkal is tudják bizonyítani.) Az esetből vita kerekedett. A nem ott élő szülők egy csoportja úgy vélekedett, hogy ez egy közterület és mindenkinek joga van használni a homokozót. A lakók elmondása szerint, nem az összeg nagysága lett volna fontos. Tudják, sok környékbeli család nehéz anyagi helyzetben van, inkább azt szerették volna elérni, hogy a homokozó közös ügy legyen. A lakók még arról is panaszkodtak, hogy az odalátogatók egy csoportja sokszor minősíthetetlenül viselkedett. Italoztak, dohányoztak, sokan nem is merték levinni gyermeküket.

A megoldáshoz mi sem jutottunk közelebb. A homokozó közterület, bárki szabadon használhatja, ám a közösségről sem szabad megfeledkezni, aki rendbe hozta, használhatóvá tette. Ottjártunkkor a homokozó letakarva, gyerekek sehol, pedig leginkább róluk kellene, hogy szóljon egy játszótér története.

Még délután négykor is égetett a nap a Palme közben, mikor a lakók egy csoportja ismertette a történet hátterét. Mivel a környéken alig van játszótér és ami van, az is balesetveszélyes vagy használhatatlan, így tizenkét család összefogott, hogy gyermekeiknek egy kisebb homokozót csináljanak. A ház mögött állt több régi játszótér, de tele volt gazzal, kutyapiszokkal, csikkekkel és üvegekkel. Elhatározták, hogy az egyiket rendbe hozzák. Először a polgármesteri hivatalhoz fordultak segítségért, ám mivel ott közölték velük, hogy nem kívánnak foglalkozni a régi típusú játszóterekkel, mert előbb vagy utóbb megszüntetik azokat, így saját kezükbe vették az irányítást. Négy köbméter földet vásároltak és négynapos munkával megcsinálták a homokozót. Itt kezdődtek a problémák. A kész játszótérren mások is megjelentek és hozták csemetéiket. A lakók ekkor azzal a kéréssel fordultak hozzájuk, hogy pár száz forinttal járuljanak hozzá a rendbehozatal költségeihez, ha már ott játszanak a gyerekeikkel. (A felmerülő költségeket az ott élők számlákkal is tudják bizonyítani.) Az esetből vita kerekedett. A nem ott élő szülők egy csoportja úgy vélekedett, hogy ez egy közterület és mindenkinek joga van használni a homokozót. A lakók elmondása szerint, nem az összeg nagysága lett volna fontos. Tudják, sok környékbeli család nehéz anyagi helyzetben van, inkább azt szerették volna elérni, hogy a homokozó közös ügy legyen. A lakók még arról is panaszkodtak, hogy az odalátogatók egy csoportja sokszor minősíthetetlenül viselkedett. Italoztak, dohányoztak, sokan nem is merték levinni gyermeküket.

A megoldáshoz mi sem jutottunk közelebb. A homokozó közterület, bárki szabadon használhatja, ám a közösségről sem szabad megfeledkezni, aki rendbe hozta, használhatóvá tette. Ottjártunkkor a homokozó letakarva, gyerekek sehol, pedig leginkább róluk kellene, hogy szóljon egy játszótér története.

Még délután négykor is égetett a nap a Palme közben, mikor a lakók egy csoportja ismertette a történet hátterét. Mivel a környéken alig van játszótér és ami van, az is balesetveszélyes vagy használhatatlan, így tizenkét család összefogott, hogy gyermekeiknek egy kisebb homokozót csináljanak. A ház mögött állt több régi játszótér, de tele volt gazzal, kutyapiszokkal, csikkekkel és üvegekkel. Elhatározták, hogy az egyiket rendbe hozzák. Először a polgármesteri hivatalhoz fordultak segítségért, ám mivel ott közölték velük, hogy nem kívánnak foglalkozni a régi típusú játszóterekkel, mert előbb vagy utóbb megszüntetik azokat, így saját kezükbe vették az irányítást. Négy köbméter földet vásároltak és négynapos munkával megcsinálták a homokozót. Itt kezdődtek a problémák. A kész játszótérren mások is megjelentek és hozták csemetéiket. A lakók ekkor azzal a kéréssel fordultak hozzájuk, hogy pár száz forinttal járuljanak hozzá a rendbehozatal költségeihez, ha már ott játszanak a gyerekeikkel. (A felmerülő költségeket az ott élők számlákkal is tudják bizonyítani.) Az esetből vita kerekedett. A nem ott élő szülők egy csoportja úgy vélekedett, hogy ez egy közterület és mindenkinek joga van használni a homokozót. A lakók elmondása szerint, nem az összeg nagysága lett volna fontos. Tudják, sok környékbeli család nehéz anyagi helyzetben van, inkább azt szerették volna elérni, hogy a homokozó közös ügy legyen. A lakók még arról is panaszkodtak, hogy az odalátogatók egy csoportja sokszor minősíthetetlenül viselkedett. Italoztak, dohányoztak, sokan nem is merték levinni gyermeküket.

A megoldáshoz mi sem jutottunk közelebb. A homokozó közterület, bárki szabadon használhatja, ám a közösségről sem szabad megfeledkezni, aki rendbe hozta, használhatóvá tette. Ottjártunkkor a homokozó letakarva, gyerekek sehol, pedig leginkább róluk kellene, hogy szóljon egy játszótér története.

A megoldáshoz mi sem jutottunk közelebb. A homokozó közterület, bárki szabadon használhatja, ám a közösségről sem szabad megfeledkezni, aki rendbe hozta, használhatóvá tette. Ottjártunkkor a homokozó letakarva, gyerekek sehol, pedig leginkább róluk kellene, hogy szóljon egy játszótér története.

A megoldáshoz mi sem jutottunk közelebb. A homokozó közterület, bárki szabadon használhatja, ám a közösségről sem szabad megfeledkezni, aki rendbe hozta, használhatóvá tette. Ottjártunkkor a homokozó letakarva, gyerekek sehol, pedig leginkább róluk kellene, hogy szóljon egy játszótér története.