Még kuriózum az új híd

Csendes, hétköznapi forgalmat tapasztaltunk tegnap a dunaújvárosi kompnál: fél egykor két autó ment oda-, három jött visszafelé az átkelőn, s jó néhány gyalogos is tüsténkedett a fedélzeten, dacára a nem éppen csúcsforgalmi időszaknak. Azért, valljuk meg, érződik némi forgalmi kisesés a korábbi kompátkelésekhez képest, miután a város átelleni határában megnyitották a hidat. Bár a szalkszentmártoni, tassi utazók számára még mindig ez tűnik a praktikusabb megoldásnak. S a komp forgalmán változatlanul a közvetlen dunaújvárosi buszcsatlakozás hiánya ront a legtöbbet - a Kunság Volán most is rendszeres járatot küld a túlsó parti kikötőhöz. Tegyük hozzá, hogy a révészek is érzékelik az idők változását: újabban nem majd minden órában, hanem hattól kilencig és délután háromtól hatig félóránként jár a komp.

Még mindig attrakció az új híd Dunaújvárosnál: két nappal a (meglehetősen gyötrelmes, sokáig elhúzódó) átadás után is majdnem mindig van autó, amely megáll a hídon a leállósávban, utasai kiszállnak, fényképeznek, sétálgatnak, gyönyörködnek a Dunában, a kilátásban.

Attól függ, persze, merre néznek. Mert, ha az alföldi oldalról jön az utas, és ne adj isten, nyugat felé néz, akkor sok gyönyörködnivalója nem lehet. A híd lábánál elterülő városi szeméttelepből sokat takar ugyan a védőkorlát, de azért látszik az, mint ahogyan az illata is érződik rendesen. Az eredeti tervekben az szerepelt ugyan, hogy mire felépül a híd, azaz 2006. decemberére, a szeméttelepet bezárják és rekultiválják a területet, azaz: még a nyomát is eltüntetik. Ám az eredeti tervek szerint addigra felépült volna a várpalotai szemétégetőmű...

De szeméttelep nélkül is eléggé hervasztó a látkép, amivel a Dunántúl, az annyiszor és oly büszkén emlegetett Pannónia bemutatkozik az érkezőnek. Főként a vasmű salakdepója, a halna, valamint a kokszoló két gáztartálya, és a tucatnyi, füstokádó kémény teszi feledhetetlenné az első benyomást.

Lehet, hogy a szegényes környezetből különös erővel kiemelkedő, roppant látványos híd, és félig-meddig versenytársa, a dunaújvárosi komp így együtt még túl sokak egymásnak - vagy a közlekedő közönség még nem szokott hozzá az új átkelési lehetőséghez, mindenesetre tény, hogy tegnap sem tapasztaltunk zsúfoltságot a hídon. Viszonylag könnyen előfordul, hogy az autós egyedül hajt át a híd teljes hosszán, se mögötte, se vele szemben nem jön senki.

Amikor mi keltünk át a túlsó, az alföldi partra, hangsúlyozottan ráérős tempóban, tizenkilenc gépjárművet számoltunk meg mindkét irányban - és egy, azaz egy (!) kerékpárost. Utóbbinak izgalmas élményt jelenthetett az út, mivel a meglehetősen erős széllökések nyomán finom, de határozott lengéseket lehetett érezni az útpályán.

Bár az M8-M6 irányába mutató táblákon félreérthető módon vannak áthúzva bizonyos jelzések (matrica nem szükséges, vagy Budapest felé nem lehet felhajtani a sztrádára?), maga az út szabad az autópályák (autópálya-darabok...) irányába. Mint ahogyan a Dunavecsét megkerülő útra is fel lehet hajtani, ha az először arra járót meg is zavarja a sok úttorkolat - köztük a majdani M8 folytatását jelentő, a híd tengelyében folytatódó pályadarab is. Azért el lehet igazodni.

A jelek szerint sok, hozzánk hasonló, kíváncsiskodó turista hajt fel a hídra: a mögöttünk haladó Volkswagen is tett egy kört a vecsei körforgalomban, majd megállás nélkül fordult vissza Újvárosnak. De azért olyan dunántúli is akad szép számmal mostanában, aki fontosnak tartja, hogy a napi két söréből egyet Vecsén igyon meg - már csak a kuriózum kedvéért is. Ki tudja, meddig tartja majd magát ez az érdekesség...

Még mindig attrakció az új híd Dunaújvárosnál: két nappal a (meglehetősen gyötrelmes, sokáig elhúzódó) átadás után is majdnem mindig van autó, amely megáll a hídon a leállósávban, utasai kiszállnak, fényképeznek, sétálgatnak, gyönyörködnek a Dunában, a kilátásban.

Attól függ, persze, merre néznek. Mert, ha az alföldi oldalról jön az utas, és ne adj isten, nyugat felé néz, akkor sok gyönyörködnivalója nem lehet. A híd lábánál elterülő városi szeméttelepből sokat takar ugyan a védőkorlát, de azért látszik az, mint ahogyan az illata is érződik rendesen. Az eredeti tervekben az szerepelt ugyan, hogy mire felépül a híd, azaz 2006. decemberére, a szeméttelepet bezárják és rekultiválják a területet, azaz: még a nyomát is eltüntetik. Ám az eredeti tervek szerint addigra felépült volna a várpalotai szemétégetőmű...

De szeméttelep nélkül is eléggé hervasztó a látkép, amivel a Dunántúl, az annyiszor és oly büszkén emlegetett Pannónia bemutatkozik az érkezőnek. Főként a vasmű salakdepója, a halna, valamint a kokszoló két gáztartálya, és a tucatnyi, füstokádó kémény teszi feledhetetlenné az első benyomást.

Lehet, hogy a szegényes környezetből különös erővel kiemelkedő, roppant látványos híd, és félig-meddig versenytársa, a dunaújvárosi komp így együtt még túl sokak egymásnak - vagy a közlekedő közönség még nem szokott hozzá az új átkelési lehetőséghez, mindenesetre tény, hogy tegnap sem tapasztaltunk zsúfoltságot a hídon. Viszonylag könnyen előfordul, hogy az autós egyedül hajt át a híd teljes hosszán, se mögötte, se vele szemben nem jön senki.

Amikor mi keltünk át a túlsó, az alföldi partra, hangsúlyozottan ráérős tempóban, tizenkilenc gépjárművet számoltunk meg mindkét irányban - és egy, azaz egy (!) kerékpárost. Utóbbinak izgalmas élményt jelenthetett az út, mivel a meglehetősen erős széllökések nyomán finom, de határozott lengéseket lehetett érezni az útpályán.

Bár az M8-M6 irányába mutató táblákon félreérthető módon vannak áthúzva bizonyos jelzések (matrica nem szükséges, vagy Budapest felé nem lehet felhajtani a sztrádára?), maga az út szabad az autópályák (autópálya-darabok...) irányába. Mint ahogyan a Dunavecsét megkerülő útra is fel lehet hajtani, ha az először arra járót meg is zavarja a sok úttorkolat - köztük a majdani M8 folytatását jelentő, a híd tengelyében folytatódó pályadarab is. Azért el lehet igazodni.

A jelek szerint sok, hozzánk hasonló, kíváncsiskodó turista hajt fel a hídra: a mögöttünk haladó Volkswagen is tett egy kört a vecsei körforgalomban, majd megállás nélkül fordult vissza Újvárosnak. De azért olyan dunántúli is akad szép számmal mostanában, aki fontosnak tartja, hogy a napi két söréből egyet Vecsén igyon meg - már csak a kuriózum kedvéért is. Ki tudja, meddig tartja majd magát ez az érdekesség...

Még mindig attrakció az új híd Dunaújvárosnál: két nappal a (meglehetősen gyötrelmes, sokáig elhúzódó) átadás után is majdnem mindig van autó, amely megáll a hídon a leállósávban, utasai kiszállnak, fényképeznek, sétálgatnak, gyönyörködnek a Dunában, a kilátásban.

Attól függ, persze, merre néznek. Mert, ha az alföldi oldalról jön az utas, és ne adj isten, nyugat felé néz, akkor sok gyönyörködnivalója nem lehet. A híd lábánál elterülő városi szeméttelepből sokat takar ugyan a védőkorlát, de azért látszik az, mint ahogyan az illata is érződik rendesen. Az eredeti tervekben az szerepelt ugyan, hogy mire felépül a híd, azaz 2006. decemberére, a szeméttelepet bezárják és rekultiválják a területet, azaz: még a nyomát is eltüntetik. Ám az eredeti tervek szerint addigra felépült volna a várpalotai szemétégetőmű...

De szeméttelep nélkül is eléggé hervasztó a látkép, amivel a Dunántúl, az annyiszor és oly büszkén emlegetett Pannónia bemutatkozik az érkezőnek. Főként a vasmű salakdepója, a halna, valamint a kokszoló két gáztartálya, és a tucatnyi, füstokádó kémény teszi feledhetetlenné az első benyomást.

Lehet, hogy a szegényes környezetből különös erővel kiemelkedő, roppant látványos híd, és félig-meddig versenytársa, a dunaújvárosi komp így együtt még túl sokak egymásnak - vagy a közlekedő közönség még nem szokott hozzá az új átkelési lehetőséghez, mindenesetre tény, hogy tegnap sem tapasztaltunk zsúfoltságot a hídon. Viszonylag könnyen előfordul, hogy az autós egyedül hajt át a híd teljes hosszán, se mögötte, se vele szemben nem jön senki.

Amikor mi keltünk át a túlsó, az alföldi partra, hangsúlyozottan ráérős tempóban, tizenkilenc gépjárművet számoltunk meg mindkét irányban - és egy, azaz egy (!) kerékpárost. Utóbbinak izgalmas élményt jelenthetett az út, mivel a meglehetősen erős széllökések nyomán finom, de határozott lengéseket lehetett érezni az útpályán.

Bár az M8-M6 irányába mutató táblákon félreérthető módon vannak áthúzva bizonyos jelzések (matrica nem szükséges, vagy Budapest felé nem lehet felhajtani a sztrádára?), maga az út szabad az autópályák (autópálya-darabok...) irányába. Mint ahogyan a Dunavecsét megkerülő útra is fel lehet hajtani, ha az először arra járót meg is zavarja a sok úttorkolat - köztük a majdani M8 folytatását jelentő, a híd tengelyében folytatódó pályadarab is. Azért el lehet igazodni.

A jelek szerint sok, hozzánk hasonló, kíváncsiskodó turista hajt fel a hídra: a mögöttünk haladó Volkswagen is tett egy kört a vecsei körforgalomban, majd megállás nélkül fordult vissza Újvárosnak. De azért olyan dunántúli is akad szép számmal mostanában, aki fontosnak tartja, hogy a napi két söréből egyet Vecsén igyon meg - már csak a kuriózum kedvéért is. Ki tudja, meddig tartja majd magát ez az érdekesség...

Attól függ, persze, merre néznek. Mert, ha az alföldi oldalról jön az utas, és ne adj isten, nyugat felé néz, akkor sok gyönyörködnivalója nem lehet. A híd lábánál elterülő városi szeméttelepből sokat takar ugyan a védőkorlát, de azért látszik az, mint ahogyan az illata is érződik rendesen. Az eredeti tervekben az szerepelt ugyan, hogy mire felépül a híd, azaz 2006. decemberére, a szeméttelepet bezárják és rekultiválják a területet, azaz: még a nyomát is eltüntetik. Ám az eredeti tervek szerint addigra felépült volna a várpalotai szemétégetőmű...

De szeméttelep nélkül is eléggé hervasztó a látkép, amivel a Dunántúl, az annyiszor és oly büszkén emlegetett Pannónia bemutatkozik az érkezőnek. Főként a vasmű salakdepója, a halna, valamint a kokszoló két gáztartálya, és a tucatnyi, füstokádó kémény teszi feledhetetlenné az első benyomást.

Lehet, hogy a szegényes környezetből különös erővel kiemelkedő, roppant látványos híd, és félig-meddig versenytársa, a dunaújvárosi komp így együtt még túl sokak egymásnak - vagy a közlekedő közönség még nem szokott hozzá az új átkelési lehetőséghez, mindenesetre tény, hogy tegnap sem tapasztaltunk zsúfoltságot a hídon. Viszonylag könnyen előfordul, hogy az autós egyedül hajt át a híd teljes hosszán, se mögötte, se vele szemben nem jön senki.

Amikor mi keltünk át a túlsó, az alföldi partra, hangsúlyozottan ráérős tempóban, tizenkilenc gépjárművet számoltunk meg mindkét irányban - és egy, azaz egy (!) kerékpárost. Utóbbinak izgalmas élményt jelenthetett az út, mivel a meglehetősen erős széllökések nyomán finom, de határozott lengéseket lehetett érezni az útpályán.

Bár az M8-M6 irányába mutató táblákon félreérthető módon vannak áthúzva bizonyos jelzések (matrica nem szükséges, vagy Budapest felé nem lehet felhajtani a sztrádára?), maga az út szabad az autópályák (autópálya-darabok...) irányába. Mint ahogyan a Dunavecsét megkerülő útra is fel lehet hajtani, ha az először arra járót meg is zavarja a sok úttorkolat - köztük a majdani M8 folytatását jelentő, a híd tengelyében folytatódó pályadarab is. Azért el lehet igazodni.

A jelek szerint sok, hozzánk hasonló, kíváncsiskodó turista hajt fel a hídra: a mögöttünk haladó Volkswagen is tett egy kört a vecsei körforgalomban, majd megállás nélkül fordult vissza Újvárosnak. De azért olyan dunántúli is akad szép számmal mostanában, aki fontosnak tartja, hogy a napi két söréből egyet Vecsén igyon meg - már csak a kuriózum kedvéért is. Ki tudja, meddig tartja majd magát ez az érdekesség...

Attól függ, persze, merre néznek. Mert, ha az alföldi oldalról jön az utas, és ne adj isten, nyugat felé néz, akkor sok gyönyörködnivalója nem lehet. A híd lábánál elterülő városi szeméttelepből sokat takar ugyan a védőkorlát, de azért látszik az, mint ahogyan az illata is érződik rendesen. Az eredeti tervekben az szerepelt ugyan, hogy mire felépül a híd, azaz 2006. decemberére, a szeméttelepet bezárják és rekultiválják a területet, azaz: még a nyomát is eltüntetik. Ám az eredeti tervek szerint addigra felépült volna a várpalotai szemétégetőmű...

De szeméttelep nélkül is eléggé hervasztó a látkép, amivel a Dunántúl, az annyiszor és oly büszkén emlegetett Pannónia bemutatkozik az érkezőnek. Főként a vasmű salakdepója, a halna, valamint a kokszoló két gáztartálya, és a tucatnyi, füstokádó kémény teszi feledhetetlenné az első benyomást.

Lehet, hogy a szegényes környezetből különös erővel kiemelkedő, roppant látványos híd, és félig-meddig versenytársa, a dunaújvárosi komp így együtt még túl sokak egymásnak - vagy a közlekedő közönség még nem szokott hozzá az új átkelési lehetőséghez, mindenesetre tény, hogy tegnap sem tapasztaltunk zsúfoltságot a hídon. Viszonylag könnyen előfordul, hogy az autós egyedül hajt át a híd teljes hosszán, se mögötte, se vele szemben nem jön senki.

Amikor mi keltünk át a túlsó, az alföldi partra, hangsúlyozottan ráérős tempóban, tizenkilenc gépjárművet számoltunk meg mindkét irányban - és egy, azaz egy (!) kerékpárost. Utóbbinak izgalmas élményt jelenthetett az út, mivel a meglehetősen erős széllökések nyomán finom, de határozott lengéseket lehetett érezni az útpályán.

Bár az M8-M6 irányába mutató táblákon félreérthető módon vannak áthúzva bizonyos jelzések (matrica nem szükséges, vagy Budapest felé nem lehet felhajtani a sztrádára?), maga az út szabad az autópályák (autópálya-darabok...) irányába. Mint ahogyan a Dunavecsét megkerülő útra is fel lehet hajtani, ha az először arra járót meg is zavarja a sok úttorkolat - köztük a majdani M8 folytatását jelentő, a híd tengelyében folytatódó pályadarab is. Azért el lehet igazodni.

A jelek szerint sok, hozzánk hasonló, kíváncsiskodó turista hajt fel a hídra: a mögöttünk haladó Volkswagen is tett egy kört a vecsei körforgalomban, majd megállás nélkül fordult vissza Újvárosnak. De azért olyan dunántúli is akad szép számmal mostanában, aki fontosnak tartja, hogy a napi két söréből egyet Vecsén igyon meg - már csak a kuriózum kedvéért is. Ki tudja, meddig tartja majd magát ez az érdekesség...

De szeméttelep nélkül is eléggé hervasztó a látkép, amivel a Dunántúl, az annyiszor és oly büszkén emlegetett Pannónia bemutatkozik az érkezőnek. Főként a vasmű salakdepója, a halna, valamint a kokszoló két gáztartálya, és a tucatnyi, füstokádó kémény teszi feledhetetlenné az első benyomást.

Lehet, hogy a szegényes környezetből különös erővel kiemelkedő, roppant látványos híd, és félig-meddig versenytársa, a dunaújvárosi komp így együtt még túl sokak egymásnak - vagy a közlekedő közönség még nem szokott hozzá az új átkelési lehetőséghez, mindenesetre tény, hogy tegnap sem tapasztaltunk zsúfoltságot a hídon. Viszonylag könnyen előfordul, hogy az autós egyedül hajt át a híd teljes hosszán, se mögötte, se vele szemben nem jön senki.

Amikor mi keltünk át a túlsó, az alföldi partra, hangsúlyozottan ráérős tempóban, tizenkilenc gépjárművet számoltunk meg mindkét irányban - és egy, azaz egy (!) kerékpárost. Utóbbinak izgalmas élményt jelenthetett az út, mivel a meglehetősen erős széllökések nyomán finom, de határozott lengéseket lehetett érezni az útpályán.

Bár az M8-M6 irányába mutató táblákon félreérthető módon vannak áthúzva bizonyos jelzések (matrica nem szükséges, vagy Budapest felé nem lehet felhajtani a sztrádára?), maga az út szabad az autópályák (autópálya-darabok...) irányába. Mint ahogyan a Dunavecsét megkerülő útra is fel lehet hajtani, ha az először arra járót meg is zavarja a sok úttorkolat - köztük a majdani M8 folytatását jelentő, a híd tengelyében folytatódó pályadarab is. Azért el lehet igazodni.

A jelek szerint sok, hozzánk hasonló, kíváncsiskodó turista hajt fel a hídra: a mögöttünk haladó Volkswagen is tett egy kört a vecsei körforgalomban, majd megállás nélkül fordult vissza Újvárosnak. De azért olyan dunántúli is akad szép számmal mostanában, aki fontosnak tartja, hogy a napi két söréből egyet Vecsén igyon meg - már csak a kuriózum kedvéért is. Ki tudja, meddig tartja majd magát ez az érdekesség...

De szeméttelep nélkül is eléggé hervasztó a látkép, amivel a Dunántúl, az annyiszor és oly büszkén emlegetett Pannónia bemutatkozik az érkezőnek. Főként a vasmű salakdepója, a halna, valamint a kokszoló két gáztartálya, és a tucatnyi, füstokádó kémény teszi feledhetetlenné az első benyomást.

Lehet, hogy a szegényes környezetből különös erővel kiemelkedő, roppant látványos híd, és félig-meddig versenytársa, a dunaújvárosi komp így együtt még túl sokak egymásnak - vagy a közlekedő közönség még nem szokott hozzá az új átkelési lehetőséghez, mindenesetre tény, hogy tegnap sem tapasztaltunk zsúfoltságot a hídon. Viszonylag könnyen előfordul, hogy az autós egyedül hajt át a híd teljes hosszán, se mögötte, se vele szemben nem jön senki.

Amikor mi keltünk át a túlsó, az alföldi partra, hangsúlyozottan ráérős tempóban, tizenkilenc gépjárművet számoltunk meg mindkét irányban - és egy, azaz egy (!) kerékpárost. Utóbbinak izgalmas élményt jelenthetett az út, mivel a meglehetősen erős széllökések nyomán finom, de határozott lengéseket lehetett érezni az útpályán.

Bár az M8-M6 irányába mutató táblákon félreérthető módon vannak áthúzva bizonyos jelzések (matrica nem szükséges, vagy Budapest felé nem lehet felhajtani a sztrádára?), maga az út szabad az autópályák (autópálya-darabok...) irányába. Mint ahogyan a Dunavecsét megkerülő útra is fel lehet hajtani, ha az először arra járót meg is zavarja a sok úttorkolat - köztük a majdani M8 folytatását jelentő, a híd tengelyében folytatódó pályadarab is. Azért el lehet igazodni.

A jelek szerint sok, hozzánk hasonló, kíváncsiskodó turista hajt fel a hídra: a mögöttünk haladó Volkswagen is tett egy kört a vecsei körforgalomban, majd megállás nélkül fordult vissza Újvárosnak. De azért olyan dunántúli is akad szép számmal mostanában, aki fontosnak tartja, hogy a napi két söréből egyet Vecsén igyon meg - már csak a kuriózum kedvéért is. Ki tudja, meddig tartja majd magát ez az érdekesség...

Lehet, hogy a szegényes környezetből különös erővel kiemelkedő, roppant látványos híd, és félig-meddig versenytársa, a dunaújvárosi komp így együtt még túl sokak egymásnak - vagy a közlekedő közönség még nem szokott hozzá az új átkelési lehetőséghez, mindenesetre tény, hogy tegnap sem tapasztaltunk zsúfoltságot a hídon. Viszonylag könnyen előfordul, hogy az autós egyedül hajt át a híd teljes hosszán, se mögötte, se vele szemben nem jön senki.

Amikor mi keltünk át a túlsó, az alföldi partra, hangsúlyozottan ráérős tempóban, tizenkilenc gépjárművet számoltunk meg mindkét irányban - és egy, azaz egy (!) kerékpárost. Utóbbinak izgalmas élményt jelenthetett az út, mivel a meglehetősen erős széllökések nyomán finom, de határozott lengéseket lehetett érezni az útpályán.

Bár az M8-M6 irányába mutató táblákon félreérthető módon vannak áthúzva bizonyos jelzések (matrica nem szükséges, vagy Budapest felé nem lehet felhajtani a sztrádára?), maga az út szabad az autópályák (autópálya-darabok...) irányába. Mint ahogyan a Dunavecsét megkerülő útra is fel lehet hajtani, ha az először arra járót meg is zavarja a sok úttorkolat - köztük a majdani M8 folytatását jelentő, a híd tengelyében folytatódó pályadarab is. Azért el lehet igazodni.

A jelek szerint sok, hozzánk hasonló, kíváncsiskodó turista hajt fel a hídra: a mögöttünk haladó Volkswagen is tett egy kört a vecsei körforgalomban, majd megállás nélkül fordult vissza Újvárosnak. De azért olyan dunántúli is akad szép számmal mostanában, aki fontosnak tartja, hogy a napi két söréből egyet Vecsén igyon meg - már csak a kuriózum kedvéért is. Ki tudja, meddig tartja majd magát ez az érdekesség...

Lehet, hogy a szegényes környezetből különös erővel kiemelkedő, roppant látványos híd, és félig-meddig versenytársa, a dunaújvárosi komp így együtt még túl sokak egymásnak - vagy a közlekedő közönség még nem szokott hozzá az új átkelési lehetőséghez, mindenesetre tény, hogy tegnap sem tapasztaltunk zsúfoltságot a hídon. Viszonylag könnyen előfordul, hogy az autós egyedül hajt át a híd teljes hosszán, se mögötte, se vele szemben nem jön senki.

Amikor mi keltünk át a túlsó, az alföldi partra, hangsúlyozottan ráérős tempóban, tizenkilenc gépjárművet számoltunk meg mindkét irányban - és egy, azaz egy (!) kerékpárost. Utóbbinak izgalmas élményt jelenthetett az út, mivel a meglehetősen erős széllökések nyomán finom, de határozott lengéseket lehetett érezni az útpályán.

Bár az M8-M6 irányába mutató táblákon félreérthető módon vannak áthúzva bizonyos jelzések (matrica nem szükséges, vagy Budapest felé nem lehet felhajtani a sztrádára?), maga az út szabad az autópályák (autópálya-darabok...) irányába. Mint ahogyan a Dunavecsét megkerülő útra is fel lehet hajtani, ha az először arra járót meg is zavarja a sok úttorkolat - köztük a majdani M8 folytatását jelentő, a híd tengelyében folytatódó pályadarab is. Azért el lehet igazodni.

A jelek szerint sok, hozzánk hasonló, kíváncsiskodó turista hajt fel a hídra: a mögöttünk haladó Volkswagen is tett egy kört a vecsei körforgalomban, majd megállás nélkül fordult vissza Újvárosnak. De azért olyan dunántúli is akad szép számmal mostanában, aki fontosnak tartja, hogy a napi két söréből egyet Vecsén igyon meg - már csak a kuriózum kedvéért is. Ki tudja, meddig tartja majd magát ez az érdekesség...

Amikor mi keltünk át a túlsó, az alföldi partra, hangsúlyozottan ráérős tempóban, tizenkilenc gépjárművet számoltunk meg mindkét irányban - és egy, azaz egy (!) kerékpárost. Utóbbinak izgalmas élményt jelenthetett az út, mivel a meglehetősen erős széllökések nyomán finom, de határozott lengéseket lehetett érezni az útpályán.

Bár az M8-M6 irányába mutató táblákon félreérthető módon vannak áthúzva bizonyos jelzések (matrica nem szükséges, vagy Budapest felé nem lehet felhajtani a sztrádára?), maga az út szabad az autópályák (autópálya-darabok...) irányába. Mint ahogyan a Dunavecsét megkerülő útra is fel lehet hajtani, ha az először arra járót meg is zavarja a sok úttorkolat - köztük a majdani M8 folytatását jelentő, a híd tengelyében folytatódó pályadarab is. Azért el lehet igazodni.

A jelek szerint sok, hozzánk hasonló, kíváncsiskodó turista hajt fel a hídra: a mögöttünk haladó Volkswagen is tett egy kört a vecsei körforgalomban, majd megállás nélkül fordult vissza Újvárosnak. De azért olyan dunántúli is akad szép számmal mostanában, aki fontosnak tartja, hogy a napi két söréből egyet Vecsén igyon meg - már csak a kuriózum kedvéért is. Ki tudja, meddig tartja majd magát ez az érdekesség...

Amikor mi keltünk át a túlsó, az alföldi partra, hangsúlyozottan ráérős tempóban, tizenkilenc gépjárművet számoltunk meg mindkét irányban - és egy, azaz egy (!) kerékpárost. Utóbbinak izgalmas élményt jelenthetett az út, mivel a meglehetősen erős széllökések nyomán finom, de határozott lengéseket lehetett érezni az útpályán.

Bár az M8-M6 irányába mutató táblákon félreérthető módon vannak áthúzva bizonyos jelzések (matrica nem szükséges, vagy Budapest felé nem lehet felhajtani a sztrádára?), maga az út szabad az autópályák (autópálya-darabok...) irányába. Mint ahogyan a Dunavecsét megkerülő útra is fel lehet hajtani, ha az először arra járót meg is zavarja a sok úttorkolat - köztük a majdani M8 folytatását jelentő, a híd tengelyében folytatódó pályadarab is. Azért el lehet igazodni.

A jelek szerint sok, hozzánk hasonló, kíváncsiskodó turista hajt fel a hídra: a mögöttünk haladó Volkswagen is tett egy kört a vecsei körforgalomban, majd megállás nélkül fordult vissza Újvárosnak. De azért olyan dunántúli is akad szép számmal mostanában, aki fontosnak tartja, hogy a napi két söréből egyet Vecsén igyon meg - már csak a kuriózum kedvéért is. Ki tudja, meddig tartja majd magát ez az érdekesség...

Bár az M8-M6 irányába mutató táblákon félreérthető módon vannak áthúzva bizonyos jelzések (matrica nem szükséges, vagy Budapest felé nem lehet felhajtani a sztrádára?), maga az út szabad az autópályák (autópálya-darabok...) irányába. Mint ahogyan a Dunavecsét megkerülő útra is fel lehet hajtani, ha az először arra járót meg is zavarja a sok úttorkolat - köztük a majdani M8 folytatását jelentő, a híd tengelyében folytatódó pályadarab is. Azért el lehet igazodni.

A jelek szerint sok, hozzánk hasonló, kíváncsiskodó turista hajt fel a hídra: a mögöttünk haladó Volkswagen is tett egy kört a vecsei körforgalomban, majd megállás nélkül fordult vissza Újvárosnak. De azért olyan dunántúli is akad szép számmal mostanában, aki fontosnak tartja, hogy a napi két söréből egyet Vecsén igyon meg - már csak a kuriózum kedvéért is. Ki tudja, meddig tartja majd magát ez az érdekesség...

Bár az M8-M6 irányába mutató táblákon félreérthető módon vannak áthúzva bizonyos jelzések (matrica nem szükséges, vagy Budapest felé nem lehet felhajtani a sztrádára?), maga az út szabad az autópályák (autópálya-darabok...) irányába. Mint ahogyan a Dunavecsét megkerülő útra is fel lehet hajtani, ha az először arra járót meg is zavarja a sok úttorkolat - köztük a majdani M8 folytatását jelentő, a híd tengelyében folytatódó pályadarab is. Azért el lehet igazodni.

A jelek szerint sok, hozzánk hasonló, kíváncsiskodó turista hajt fel a hídra: a mögöttünk haladó Volkswagen is tett egy kört a vecsei körforgalomban, majd megállás nélkül fordult vissza Újvárosnak. De azért olyan dunántúli is akad szép számmal mostanában, aki fontosnak tartja, hogy a napi két söréből egyet Vecsén igyon meg - már csak a kuriózum kedvéért is. Ki tudja, meddig tartja majd magát ez az érdekesség...

A jelek szerint sok, hozzánk hasonló, kíváncsiskodó turista hajt fel a hídra: a mögöttünk haladó Volkswagen is tett egy kört a vecsei körforgalomban, majd megállás nélkül fordult vissza Újvárosnak. De azért olyan dunántúli is akad szép számmal mostanában, aki fontosnak tartja, hogy a napi két söréből egyet Vecsén igyon meg - már csak a kuriózum kedvéért is. Ki tudja, meddig tartja majd magát ez az érdekesség...

A jelek szerint sok, hozzánk hasonló, kíváncsiskodó turista hajt fel a hídra: a mögöttünk haladó Volkswagen is tett egy kört a vecsei körforgalomban, majd megállás nélkül fordult vissza Újvárosnak. De azért olyan dunántúli is akad szép számmal mostanában, aki fontosnak tartja, hogy a napi két söréből egyet Vecsén igyon meg - már csak a kuriózum kedvéért is. Ki tudja, meddig tartja majd magát ez az érdekesség...