Már nem zörög a kerítés

A Kossuth Lajos utca 1-ben és a Nagy Imre utca 6-8-10. lakói zömében idős emberek. A Móricz udvaráról felhallatszó gyerekzsivajt megszokták, a hangok már-már hiányoznának nekik, ha elmaradnának. Egyetlen zajhatás volt, ami az őrületbe kergette őket: a sporpálya kapuja mögötti kerítés betonvasból készült, a nekicsapódott labdától zörgött, puffogott, mintha súlyos vastáblákat dobálnak egymásra. Ezt hallgatták a lakók naphosszat.

Évekig nem találtak megoldást a problémára. Az iskola vezetői eltávolították a kaput a pályáról, hogy ne oda rúgják a gyerekek a labdát. A lakók - mint azt képviselőjüktől, Irénke nénitől megtudtuk - mindenkinek panaszkodtak. Az iskola igazgatónője Jakabné Józsa Klára helyszíni szemlét tartott: átment Irénke nénihez, mert kíváncsi volt rá, valóban annyira idegőrlő-e a kerítés zaja. A tapasztalata a lakókat igazolta. Az igazgatónő beszélt a terület önkormányzati képviselőjével, Gombos Istvánnal, akit Irénke néni is felkeresett a fogadóóráján. A képviselő szintén hallgatózott egy kicsit az iskolával szomszédos háztömbnél, majd felhívta a Dunaújváros Jövőjéért Egyesület egyik vezetőjét, Palkovics Jenőt. Ezután hamar pont került a történet végére, bizonyítva, hogy nem mindig pénzen, hanem a segítő szándékon múlnak dolgok: Palkovics Jenő elvitette a betonvasat, helyére műanyaggal bevont drótot húzatott ki. Nincs zörgés - a lakók megnyugodtak. Az iskola igazgatója elégedett, mert megszűnt egy konfliktusforrás. A gyerekek is örülnek, hiszen visszakerült a kapu a pályára, bátran focizhatnak, senki sem szól rájuk...Ismét bebizonyosodott: nem minden a pénz, néha a segítő szándék is elég!

Évekig nem találtak megoldást a problémára. Az iskola vezetői eltávolították a kaput a pályáról, hogy ne oda rúgják a gyerekek a labdát. A lakók - mint azt képviselőjüktől, Irénke nénitől megtudtuk - mindenkinek panaszkodtak. Az iskola igazgatónője Jakabné Józsa Klára helyszíni szemlét tartott: átment Irénke nénihez, mert kíváncsi volt rá, valóban annyira idegőrlő-e a kerítés zaja. A tapasztalata a lakókat igazolta. Az igazgatónő beszélt a terület önkormányzati képviselőjével, Gombos Istvánnal, akit Irénke néni is felkeresett a fogadóóráján. A képviselő szintén hallgatózott egy kicsit az iskolával szomszédos háztömbnél, majd felhívta a Dunaújváros Jövőjéért Egyesület egyik vezetőjét, Palkovics Jenőt. Ezután hamar pont került a történet végére, bizonyítva, hogy nem mindig pénzen, hanem a segítő szándékon múlnak dolgok: Palkovics Jenő elvitette a betonvasat, helyére műanyaggal bevont drótot húzatott ki. Nincs zörgés - a lakók megnyugodtak. Az iskola igazgatója elégedett, mert megszűnt egy konfliktusforrás. A gyerekek is örülnek, hiszen visszakerült a kapu a pályára, bátran focizhatnak, senki sem szól rájuk...Ismét bebizonyosodott: nem minden a pénz, néha a segítő szándék is elég!

Évekig nem találtak megoldást a problémára. Az iskola vezetői eltávolították a kaput a pályáról, hogy ne oda rúgják a gyerekek a labdát. A lakók - mint azt képviselőjüktől, Irénke nénitől megtudtuk - mindenkinek panaszkodtak. Az iskola igazgatónője Jakabné Józsa Klára helyszíni szemlét tartott: átment Irénke nénihez, mert kíváncsi volt rá, valóban annyira idegőrlő-e a kerítés zaja. A tapasztalata a lakókat igazolta. Az igazgatónő beszélt a terület önkormányzati képviselőjével, Gombos Istvánnal, akit Irénke néni is felkeresett a fogadóóráján. A képviselő szintén hallgatózott egy kicsit az iskolával szomszédos háztömbnél, majd felhívta a Dunaújváros Jövőjéért Egyesület egyik vezetőjét, Palkovics Jenőt. Ezután hamar pont került a történet végére, bizonyítva, hogy nem mindig pénzen, hanem a segítő szándékon múlnak dolgok: Palkovics Jenő elvitette a betonvasat, helyére műanyaggal bevont drótot húzatott ki. Nincs zörgés - a lakók megnyugodtak. Az iskola igazgatója elégedett, mert megszűnt egy konfliktusforrás. A gyerekek is örülnek, hiszen visszakerült a kapu a pályára, bátran focizhatnak, senki sem szól rájuk...Ismét bebizonyosodott: nem minden a pénz, néha a segítő szándék is elég!