Gyanakvás a temetőben is

Hát milyen világban élünk, hogy az ember már a temetőben sem gondolhat nyugodtan elhunyt szeretteire?! - kérdezi felháborodottan a középkorú, elegáns hölgy szerkesztőségünkben, miután elmeséli a vasárnap vele történteket.

A hölgy (nevezzük Máriának) május 13-án délben kiment a dunaújvárosi temetőbe, hogy elrendezze a virágokat fájdalmasan korán elhunyt férje sírján. Kevesen voltak akkor a temetőben, meséli Mária, egy közeli padon például egy tizenhárom-tizennégy évesnek látszó, barna, hosszúhajú, mintegy százötven centi magas, negyven-negyvenöt kilós lány ült, farmerben, barna pólóban.

Mikor a munkában odáig ért, hogy vizet kellett hoznia a sírhoz, Mária megkérte a kamaszlányt, hogy a padról tartsa szemmel a sírra tett, bezárt táskáját - amit a lány meg is ígért. A vízcsaptól visszanézve azonban Mária már csak azt látta, hogy a lány az ellenkező irányba távolodik, s az ő táskája már nem úgy áll a síron, ahogyan hagyta. S valóban: a közelebbi szemrevételezés alapján kiderült, hogy a táskából hiányzik Mária pénztárcája - ám a lány akkor már, mintha a föld nyelte volna el , mondja Mária, nem volt sehol.

A kárvallott azonnal bejelentést tett a temető őrségénél: az őr robogóval körbe is járta mind a négy (!) temető-kijáratot, de nem sikerült megpillantania a kamaszt, akit egyébként az őrség már igen jól ismer. Rendszeresen vissza-visszajár ugyanis a temetőbe, főként hétvégeken, s akkor is délben, amikor viszonylag kicsi a forgalom - sokszor még a segítségét is rátukmálja idős, egyedülálló emberekre, majd az őrizetlenül hagyott táskákat fosztogatja, pénztárcát, lakáskulcsot, bankkártyát, címet, PIN-kódot visz el. Mint Máriától is. A rendőrségen tett feljelentés nyomán úgy tűnik, hogy a nyomozók is sejtik, kiről-kikről lehet szó, bizonyíték azonban még nincs ellenük.

Csak az óvatosság és a körültekintés, sőt: a kifejezett gyanakvás védhet ellenük. Még a temetőben is. Ilyen világban élünk.

A hölgy (nevezzük Máriának) május 13-án délben kiment a dunaújvárosi temetőbe, hogy elrendezze a virágokat fájdalmasan korán elhunyt férje sírján. Kevesen voltak akkor a temetőben, meséli Mária, egy közeli padon például egy tizenhárom-tizennégy évesnek látszó, barna, hosszúhajú, mintegy százötven centi magas, negyven-negyvenöt kilós lány ült, farmerben, barna pólóban.

Mikor a munkában odáig ért, hogy vizet kellett hoznia a sírhoz, Mária megkérte a kamaszlányt, hogy a padról tartsa szemmel a sírra tett, bezárt táskáját - amit a lány meg is ígért. A vízcsaptól visszanézve azonban Mária már csak azt látta, hogy a lány az ellenkező irányba távolodik, s az ő táskája már nem úgy áll a síron, ahogyan hagyta. S valóban: a közelebbi szemrevételezés alapján kiderült, hogy a táskából hiányzik Mária pénztárcája - ám a lány akkor már, mintha a föld nyelte volna el , mondja Mária, nem volt sehol.

A kárvallott azonnal bejelentést tett a temető őrségénél: az őr robogóval körbe is járta mind a négy (!) temető-kijáratot, de nem sikerült megpillantania a kamaszt, akit egyébként az őrség már igen jól ismer. Rendszeresen vissza-visszajár ugyanis a temetőbe, főként hétvégeken, s akkor is délben, amikor viszonylag kicsi a forgalom - sokszor még a segítségét is rátukmálja idős, egyedülálló emberekre, majd az őrizetlenül hagyott táskákat fosztogatja, pénztárcát, lakáskulcsot, bankkártyát, címet, PIN-kódot visz el. Mint Máriától is. A rendőrségen tett feljelentés nyomán úgy tűnik, hogy a nyomozók is sejtik, kiről-kikről lehet szó, bizonyíték azonban még nincs ellenük.

Csak az óvatosság és a körültekintés, sőt: a kifejezett gyanakvás védhet ellenük. Még a temetőben is. Ilyen világban élünk.

A hölgy (nevezzük Máriának) május 13-án délben kiment a dunaújvárosi temetőbe, hogy elrendezze a virágokat fájdalmasan korán elhunyt férje sírján. Kevesen voltak akkor a temetőben, meséli Mária, egy közeli padon például egy tizenhárom-tizennégy évesnek látszó, barna, hosszúhajú, mintegy százötven centi magas, negyven-negyvenöt kilós lány ült, farmerben, barna pólóban.

Mikor a munkában odáig ért, hogy vizet kellett hoznia a sírhoz, Mária megkérte a kamaszlányt, hogy a padról tartsa szemmel a sírra tett, bezárt táskáját - amit a lány meg is ígért. A vízcsaptól visszanézve azonban Mária már csak azt látta, hogy a lány az ellenkező irányba távolodik, s az ő táskája már nem úgy áll a síron, ahogyan hagyta. S valóban: a közelebbi szemrevételezés alapján kiderült, hogy a táskából hiányzik Mária pénztárcája - ám a lány akkor már, mintha a föld nyelte volna el , mondja Mária, nem volt sehol.

A kárvallott azonnal bejelentést tett a temető őrségénél: az őr robogóval körbe is járta mind a négy (!) temető-kijáratot, de nem sikerült megpillantania a kamaszt, akit egyébként az őrség már igen jól ismer. Rendszeresen vissza-visszajár ugyanis a temetőbe, főként hétvégeken, s akkor is délben, amikor viszonylag kicsi a forgalom - sokszor még a segítségét is rátukmálja idős, egyedülálló emberekre, majd az őrizetlenül hagyott táskákat fosztogatja, pénztárcát, lakáskulcsot, bankkártyát, címet, PIN-kódot visz el. Mint Máriától is. A rendőrségen tett feljelentés nyomán úgy tűnik, hogy a nyomozók is sejtik, kiről-kikről lehet szó, bizonyíték azonban még nincs ellenük.

Csak az óvatosság és a körültekintés, sőt: a kifejezett gyanakvás védhet ellenük. Még a temetőben is. Ilyen világban élünk.

Mikor a munkában odáig ért, hogy vizet kellett hoznia a sírhoz, Mária megkérte a kamaszlányt, hogy a padról tartsa szemmel a sírra tett, bezárt táskáját - amit a lány meg is ígért. A vízcsaptól visszanézve azonban Mária már csak azt látta, hogy a lány az ellenkező irányba távolodik, s az ő táskája már nem úgy áll a síron, ahogyan hagyta. S valóban: a közelebbi szemrevételezés alapján kiderült, hogy a táskából hiányzik Mária pénztárcája - ám a lány akkor már, mintha a föld nyelte volna el , mondja Mária, nem volt sehol.

A kárvallott azonnal bejelentést tett a temető őrségénél: az őr robogóval körbe is járta mind a négy (!) temető-kijáratot, de nem sikerült megpillantania a kamaszt, akit egyébként az őrség már igen jól ismer. Rendszeresen vissza-visszajár ugyanis a temetőbe, főként hétvégeken, s akkor is délben, amikor viszonylag kicsi a forgalom - sokszor még a segítségét is rátukmálja idős, egyedülálló emberekre, majd az őrizetlenül hagyott táskákat fosztogatja, pénztárcát, lakáskulcsot, bankkártyát, címet, PIN-kódot visz el. Mint Máriától is. A rendőrségen tett feljelentés nyomán úgy tűnik, hogy a nyomozók is sejtik, kiről-kikről lehet szó, bizonyíték azonban még nincs ellenük.

Csak az óvatosság és a körültekintés, sőt: a kifejezett gyanakvás védhet ellenük. Még a temetőben is. Ilyen világban élünk.

Mikor a munkában odáig ért, hogy vizet kellett hoznia a sírhoz, Mária megkérte a kamaszlányt, hogy a padról tartsa szemmel a sírra tett, bezárt táskáját - amit a lány meg is ígért. A vízcsaptól visszanézve azonban Mária már csak azt látta, hogy a lány az ellenkező irányba távolodik, s az ő táskája már nem úgy áll a síron, ahogyan hagyta. S valóban: a közelebbi szemrevételezés alapján kiderült, hogy a táskából hiányzik Mária pénztárcája - ám a lány akkor már, mintha a föld nyelte volna el , mondja Mária, nem volt sehol.

A kárvallott azonnal bejelentést tett a temető őrségénél: az őr robogóval körbe is járta mind a négy (!) temető-kijáratot, de nem sikerült megpillantania a kamaszt, akit egyébként az őrség már igen jól ismer. Rendszeresen vissza-visszajár ugyanis a temetőbe, főként hétvégeken, s akkor is délben, amikor viszonylag kicsi a forgalom - sokszor még a segítségét is rátukmálja idős, egyedülálló emberekre, majd az őrizetlenül hagyott táskákat fosztogatja, pénztárcát, lakáskulcsot, bankkártyát, címet, PIN-kódot visz el. Mint Máriától is. A rendőrségen tett feljelentés nyomán úgy tűnik, hogy a nyomozók is sejtik, kiről-kikről lehet szó, bizonyíték azonban még nincs ellenük.

Csak az óvatosság és a körültekintés, sőt: a kifejezett gyanakvás védhet ellenük. Még a temetőben is. Ilyen világban élünk.

A kárvallott azonnal bejelentést tett a temető őrségénél: az őr robogóval körbe is járta mind a négy (!) temető-kijáratot, de nem sikerült megpillantania a kamaszt, akit egyébként az őrség már igen jól ismer. Rendszeresen vissza-visszajár ugyanis a temetőbe, főként hétvégeken, s akkor is délben, amikor viszonylag kicsi a forgalom - sokszor még a segítségét is rátukmálja idős, egyedülálló emberekre, majd az őrizetlenül hagyott táskákat fosztogatja, pénztárcát, lakáskulcsot, bankkártyát, címet, PIN-kódot visz el. Mint Máriától is. A rendőrségen tett feljelentés nyomán úgy tűnik, hogy a nyomozók is sejtik, kiről-kikről lehet szó, bizonyíték azonban még nincs ellenük.

Csak az óvatosság és a körültekintés, sőt: a kifejezett gyanakvás védhet ellenük. Még a temetőben is. Ilyen világban élünk.

A kárvallott azonnal bejelentést tett a temető őrségénél: az őr robogóval körbe is járta mind a négy (!) temető-kijáratot, de nem sikerült megpillantania a kamaszt, akit egyébként az őrség már igen jól ismer. Rendszeresen vissza-visszajár ugyanis a temetőbe, főként hétvégeken, s akkor is délben, amikor viszonylag kicsi a forgalom - sokszor még a segítségét is rátukmálja idős, egyedülálló emberekre, majd az őrizetlenül hagyott táskákat fosztogatja, pénztárcát, lakáskulcsot, bankkártyát, címet, PIN-kódot visz el. Mint Máriától is. A rendőrségen tett feljelentés nyomán úgy tűnik, hogy a nyomozók is sejtik, kiről-kikről lehet szó, bizonyíték azonban még nincs ellenük.

Csak az óvatosság és a körültekintés, sőt: a kifejezett gyanakvás védhet ellenük. Még a temetőben is. Ilyen világban élünk.

Csak az óvatosság és a körültekintés, sőt: a kifejezett gyanakvás védhet ellenük. Még a temetőben is. Ilyen világban élünk.

Csak az óvatosság és a körültekintés, sőt: a kifejezett gyanakvás védhet ellenük. Még a temetőben is. Ilyen világban élünk.