Hírek

2007.04.10. 02:29

Véd és szép a partvédőmű

Dunaújváros - Az 1964-es földcsuszamlás után kezdték el kiépíteni a város alatti partvédőművet, ami több milliárd forintba és több évtizedbe került. De legalább szép és jó, gondjaival együtt.

Szabó Szabolcs

Ha van cég, amelynek létjogosultságát nehéz megkérdőjelezni, akkor a Dunaújvárosi Partvédelmi Vállalat mindenképpen ilyen. Sokan élünk még a városban, akik 1964-ben láttuk a katasztrofális méretű földmozgásokat: mintegy ezerháromszáz méteres hosszon indult meg a löszpart a vasmű II-es számú szivattyútelepétől a Siklói útig. A földmozgás közepén álló I-es számú szivattyútelep körülbelül 35 métert csúszott befelé a Duna medrébe, tizenkét fokot elfordult a függőleges tengelye mentén, a hozzá csatlakozó, egy méter átmérőjű (!) csővezetékek elszakadtak. A kishajó-kikötő tönkrement, a radari barakkok a szakadékba zuhantak.

Ám csak a XX. század közepétől feljegyeztek különböző méretű csuszamlásokat 1943-ban, 1947-ben, 1948-ban, 1951-ben, 1963-ban, és a nagy csuszamlás után 1965-ben is megmozdult a föld a kórház mögött és a Barátság-városrészi partszakaszon.

A partcsúszások okaként a kedvezőtlen hidrogeológiai és vízjárási viszonyokat, az ökológiai viszonyokba történő durva beavatkozásokat, a városüzemeltetés felelőtlenségét, és a partvédelmi létesítmények hiányát állapították meg a kutatók.

Ezek után épült meg 1988-ig az a partvédelmi rendszer a város alatti szakaszon, amely egész Európában egyedülálló. A százkilencvenhárom víztelenítő kút és akna, a víztelenítő horhosok, az idetelepített növényzet, valamint a tereplépcsők felügyeletével, gondozásával, a talajvízszint mérésvel, az esetleges talajmozgások figyelésével foglalkozik az 1968-ban alapított Partfigyelő és Fenntartó Költségvetési Üzem jogutódja, az 1992-ben alakult Partvédelmi Vállalat.

A százhetvenhat hektáros védelmi terület kiépítése nem csak évtizedekig tartott, hanem mai áron szinte megbecsülhetetlen költséget is jelentett: mindenképpen többmilliárd forintról van szó. Ez alighanem az itteni legnagyobb tájépítő és -átalakító vállalkozás volt, ami talán még a vasműnél is jobban meghatározta a város mai képét.

S egyáltalán nem előnytelenül. A régi városlakók még emlékeznek a korábbi, szakadékos Duna-part vadregényes képére - ám a mai partvédő mű sokkal inkább egy rendezett arborétumra emlékezteti az arra sétálókat. Különösen az 1974-2000 között tizenkét alkalommal megrendezett nemzetközi Acélszobrász Alkotótelep itt kiállított szobraival. Gál Zoltán, a partvédelem igazgatója hosszú távon szeretné is arborétummá minősíttetni a területet, amely kétségtelenül a város legszebb része. Ám már most is van természetvédelmi területe: a Barátság-városrész alatti partoldalban fészkel az ország egyik legnagyobb és legszebb gyurgyalag-kolóniája. E színpompás madarkon kívül borzok, rókák, őzek, nyulak és fácánok is találhatók szép számmal a területen.

Természetesen nem csak a természet védelme a legfőbb feladata annak a harminc embernek, aki még a partvédelemnél dolgozik. (2000-ben éppen kétszerennyien viselték gondját a százhetvenhat hektárnak.) A rendszeres mérések során érdekes és fontos adatok kerülnek napvilágra. Így kezdték el vizsgálni azt is, mi lehetett a legutóbbi évtized egyik nagy talajvíz-minőségváltozás oka az 5. számú kútnál: kiderült, hogy a kórház fertőző osztályának épületén megrongálódott a csapadékvíz-elvezetés, harminc köbméteres gödröt ásott a ház alá az elfolyó víz... A napokban is mértek különös értékeket: a Batsányi utca mögötti kút hozama januártól márciusig huszonkét köbméterrel növekedett. Már keresik az okát.

A kutakban mért talajvíz-értékek egyébként meglepően állandók: a legaszályosabb és a legcsapadékosabb hónapok között is legfeljebb kilenc-tíz köbméternyi a különbség. A partvédelem rendszerében naponta ezerkétszáz köbméternyi víz gyűlik össze: az ivóvízfogyás ennek hétszerese. Az összegyűlt víz a szennyvíztisztítóba kerül a kutakból - amelyek több mint negyven év után felújításra szorulnának. Pályáznak is ennek érdekében a Nemzeti Fejlesztési Tervben, s azon is gondolkodnak, hogyan hasznosíthatnák az ipari minőségű talajvizet. Sokan élünk még a városban, akik láttuk az 1964-es földmozgásokat: katasztrofális volt

Ám csak a XX. század közepétől feljegyeztek különböző méretű csuszamlásokat 1943-ban, 1947-ben, 1948-ban, 1951-ben, 1963-ban, és a nagy csuszamlás után 1965-ben is megmozdult a föld a kórház mögött és a Barátság-városrészi partszakaszon.

A partcsúszások okaként a kedvezőtlen hidrogeológiai és vízjárási viszonyokat, az ökológiai viszonyokba történő durva beavatkozásokat, a városüzemeltetés felelőtlenségét, és a partvédelmi létesítmények hiányát állapították meg a kutatók.

Ezek után épült meg 1988-ig az a partvédelmi rendszer a város alatti szakaszon, amely egész Európában egyedülálló. A százkilencvenhárom víztelenítő kút és akna, a víztelenítő horhosok, az idetelepített növényzet, valamint a tereplépcsők felügyeletével, gondozásával, a talajvízszint mérésvel, az esetleges talajmozgások figyelésével foglalkozik az 1968-ban alapított Partfigyelő és Fenntartó Költségvetési Üzem jogutódja, az 1992-ben alakult Partvédelmi Vállalat.

A százhetvenhat hektáros védelmi terület kiépítése nem csak évtizedekig tartott, hanem mai áron szinte megbecsülhetetlen költséget is jelentett: mindenképpen többmilliárd forintról van szó. Ez alighanem az itteni legnagyobb tájépítő és -átalakító vállalkozás volt, ami talán még a vasműnél is jobban meghatározta a város mai képét.

S egyáltalán nem előnytelenül. A régi városlakók még emlékeznek a korábbi, szakadékos Duna-part vadregényes képére - ám a mai partvédő mű sokkal inkább egy rendezett arborétumra emlékezteti az arra sétálókat. Különösen az 1974-2000 között tizenkét alkalommal megrendezett nemzetközi Acélszobrász Alkotótelep itt kiállított szobraival. Gál Zoltán, a partvédelem igazgatója hosszú távon szeretné is arborétummá minősíttetni a területet, amely kétségtelenül a város legszebb része. Ám már most is van természetvédelmi területe: a Barátság-városrész alatti partoldalban fészkel az ország egyik legnagyobb és legszebb gyurgyalag-kolóniája. E színpompás madarkon kívül borzok, rókák, őzek, nyulak és fácánok is találhatók szép számmal a területen.

Természetesen nem csak a természet védelme a legfőbb feladata annak a harminc embernek, aki még a partvédelemnél dolgozik. (2000-ben éppen kétszerennyien viselték gondját a százhetvenhat hektárnak.) A rendszeres mérések során érdekes és fontos adatok kerülnek napvilágra. Így kezdték el vizsgálni azt is, mi lehetett a legutóbbi évtized egyik nagy talajvíz-minőségváltozás oka az 5. számú kútnál: kiderült, hogy a kórház fertőző osztályának épületén megrongálódott a csapadékvíz-elvezetés, harminc köbméteres gödröt ásott a ház alá az elfolyó víz... A napokban is mértek különös értékeket: a Batsányi utca mögötti kút hozama januártól márciusig huszonkét köbméterrel növekedett. Már keresik az okát.

A kutakban mért talajvíz-értékek egyébként meglepően állandók: a legaszályosabb és a legcsapadékosabb hónapok között is legfeljebb kilenc-tíz köbméternyi a különbség. A partvédelem rendszerében naponta ezerkétszáz köbméternyi víz gyűlik össze: az ivóvízfogyás ennek hétszerese. Az összegyűlt víz a szennyvíztisztítóba kerül a kutakból - amelyek több mint negyven év után felújításra szorulnának. Pályáznak is ennek érdekében a Nemzeti Fejlesztési Tervben, s azon is gondolkodnak, hogyan hasznosíthatnák az ipari minőségű talajvizet. Sokan élünk még a városban, akik láttuk az 1964-es földmozgásokat: katasztrofális volt

Ám csak a XX. század közepétől feljegyeztek különböző méretű csuszamlásokat 1943-ban, 1947-ben, 1948-ban, 1951-ben, 1963-ban, és a nagy csuszamlás után 1965-ben is megmozdult a föld a kórház mögött és a Barátság-városrészi partszakaszon.

A partcsúszások okaként a kedvezőtlen hidrogeológiai és vízjárási viszonyokat, az ökológiai viszonyokba történő durva beavatkozásokat, a városüzemeltetés felelőtlenségét, és a partvédelmi létesítmények hiányát állapították meg a kutatók.

Ezek után épült meg 1988-ig az a partvédelmi rendszer a város alatti szakaszon, amely egész Európában egyedülálló. A százkilencvenhárom víztelenítő kút és akna, a víztelenítő horhosok, az idetelepített növényzet, valamint a tereplépcsők felügyeletével, gondozásával, a talajvízszint mérésvel, az esetleges talajmozgások figyelésével foglalkozik az 1968-ban alapított Partfigyelő és Fenntartó Költségvetési Üzem jogutódja, az 1992-ben alakult Partvédelmi Vállalat.

A százhetvenhat hektáros védelmi terület kiépítése nem csak évtizedekig tartott, hanem mai áron szinte megbecsülhetetlen költséget is jelentett: mindenképpen többmilliárd forintról van szó. Ez alighanem az itteni legnagyobb tájépítő és -átalakító vállalkozás volt, ami talán még a vasműnél is jobban meghatározta a város mai képét.

S egyáltalán nem előnytelenül. A régi városlakók még emlékeznek a korábbi, szakadékos Duna-part vadregényes képére - ám a mai partvédő mű sokkal inkább egy rendezett arborétumra emlékezteti az arra sétálókat. Különösen az 1974-2000 között tizenkét alkalommal megrendezett nemzetközi Acélszobrász Alkotótelep itt kiállított szobraival. Gál Zoltán, a partvédelem igazgatója hosszú távon szeretné is arborétummá minősíttetni a területet, amely kétségtelenül a város legszebb része. Ám már most is van természetvédelmi területe: a Barátság-városrész alatti partoldalban fészkel az ország egyik legnagyobb és legszebb gyurgyalag-kolóniája. E színpompás madarkon kívül borzok, rókák, őzek, nyulak és fácánok is találhatók szép számmal a területen.

Természetesen nem csak a természet védelme a legfőbb feladata annak a harminc embernek, aki még a partvédelemnél dolgozik. (2000-ben éppen kétszerennyien viselték gondját a százhetvenhat hektárnak.) A rendszeres mérések során érdekes és fontos adatok kerülnek napvilágra. Így kezdték el vizsgálni azt is, mi lehetett a legutóbbi évtized egyik nagy talajvíz-minőségváltozás oka az 5. számú kútnál: kiderült, hogy a kórház fertőző osztályának épületén megrongálódott a csapadékvíz-elvezetés, harminc köbméteres gödröt ásott a ház alá az elfolyó víz... A napokban is mértek különös értékeket: a Batsányi utca mögötti kút hozama januártól márciusig huszonkét köbméterrel növekedett. Már keresik az okát.

A kutakban mért talajvíz-értékek egyébként meglepően állandók: a legaszályosabb és a legcsapadékosabb hónapok között is legfeljebb kilenc-tíz köbméternyi a különbség. A partvédelem rendszerében naponta ezerkétszáz köbméternyi víz gyűlik össze: az ivóvízfogyás ennek hétszerese. Az összegyűlt víz a szennyvíztisztítóba kerül a kutakból - amelyek több mint negyven év után felújításra szorulnának. Pályáznak is ennek érdekében a Nemzeti Fejlesztési Tervben, s azon is gondolkodnak, hogyan hasznosíthatnák az ipari minőségű talajvizet. Sokan élünk még a városban, akik láttuk az 1964-es földmozgásokat: katasztrofális volt

A partcsúszások okaként a kedvezőtlen hidrogeológiai és vízjárási viszonyokat, az ökológiai viszonyokba történő durva beavatkozásokat, a városüzemeltetés felelőtlenségét, és a partvédelmi létesítmények hiányát állapították meg a kutatók.

Ezek után épült meg 1988-ig az a partvédelmi rendszer a város alatti szakaszon, amely egész Európában egyedülálló. A százkilencvenhárom víztelenítő kút és akna, a víztelenítő horhosok, az idetelepített növényzet, valamint a tereplépcsők felügyeletével, gondozásával, a talajvízszint mérésvel, az esetleges talajmozgások figyelésével foglalkozik az 1968-ban alapított Partfigyelő és Fenntartó Költségvetési Üzem jogutódja, az 1992-ben alakult Partvédelmi Vállalat.

A százhetvenhat hektáros védelmi terület kiépítése nem csak évtizedekig tartott, hanem mai áron szinte megbecsülhetetlen költséget is jelentett: mindenképpen többmilliárd forintról van szó. Ez alighanem az itteni legnagyobb tájépítő és -átalakító vállalkozás volt, ami talán még a vasműnél is jobban meghatározta a város mai képét.

S egyáltalán nem előnytelenül. A régi városlakók még emlékeznek a korábbi, szakadékos Duna-part vadregényes képére - ám a mai partvédő mű sokkal inkább egy rendezett arborétumra emlékezteti az arra sétálókat. Különösen az 1974-2000 között tizenkét alkalommal megrendezett nemzetközi Acélszobrász Alkotótelep itt kiállított szobraival. Gál Zoltán, a partvédelem igazgatója hosszú távon szeretné is arborétummá minősíttetni a területet, amely kétségtelenül a város legszebb része. Ám már most is van természetvédelmi területe: a Barátság-városrész alatti partoldalban fészkel az ország egyik legnagyobb és legszebb gyurgyalag-kolóniája. E színpompás madarkon kívül borzok, rókák, őzek, nyulak és fácánok is találhatók szép számmal a területen.

Természetesen nem csak a természet védelme a legfőbb feladata annak a harminc embernek, aki még a partvédelemnél dolgozik. (2000-ben éppen kétszerennyien viselték gondját a százhetvenhat hektárnak.) A rendszeres mérések során érdekes és fontos adatok kerülnek napvilágra. Így kezdték el vizsgálni azt is, mi lehetett a legutóbbi évtized egyik nagy talajvíz-minőségváltozás oka az 5. számú kútnál: kiderült, hogy a kórház fertőző osztályának épületén megrongálódott a csapadékvíz-elvezetés, harminc köbméteres gödröt ásott a ház alá az elfolyó víz... A napokban is mértek különös értékeket: a Batsányi utca mögötti kút hozama januártól márciusig huszonkét köbméterrel növekedett. Már keresik az okát.

A kutakban mért talajvíz-értékek egyébként meglepően állandók: a legaszályosabb és a legcsapadékosabb hónapok között is legfeljebb kilenc-tíz köbméternyi a különbség. A partvédelem rendszerében naponta ezerkétszáz köbméternyi víz gyűlik össze: az ivóvízfogyás ennek hétszerese. Az összegyűlt víz a szennyvíztisztítóba kerül a kutakból - amelyek több mint negyven év után felújításra szorulnának. Pályáznak is ennek érdekében a Nemzeti Fejlesztési Tervben, s azon is gondolkodnak, hogyan hasznosíthatnák az ipari minőségű talajvizet. Sokan élünk még a városban, akik láttuk az 1964-es földmozgásokat: katasztrofális volt

A partcsúszások okaként a kedvezőtlen hidrogeológiai és vízjárási viszonyokat, az ökológiai viszonyokba történő durva beavatkozásokat, a városüzemeltetés felelőtlenségét, és a partvédelmi létesítmények hiányát állapították meg a kutatók.

Ezek után épült meg 1988-ig az a partvédelmi rendszer a város alatti szakaszon, amely egész Európában egyedülálló. A százkilencvenhárom víztelenítő kút és akna, a víztelenítő horhosok, az idetelepített növényzet, valamint a tereplépcsők felügyeletével, gondozásával, a talajvízszint mérésvel, az esetleges talajmozgások figyelésével foglalkozik az 1968-ban alapított Partfigyelő és Fenntartó Költségvetési Üzem jogutódja, az 1992-ben alakult Partvédelmi Vállalat.

A százhetvenhat hektáros védelmi terület kiépítése nem csak évtizedekig tartott, hanem mai áron szinte megbecsülhetetlen költséget is jelentett: mindenképpen többmilliárd forintról van szó. Ez alighanem az itteni legnagyobb tájépítő és -átalakító vállalkozás volt, ami talán még a vasműnél is jobban meghatározta a város mai képét.

S egyáltalán nem előnytelenül. A régi városlakók még emlékeznek a korábbi, szakadékos Duna-part vadregényes képére - ám a mai partvédő mű sokkal inkább egy rendezett arborétumra emlékezteti az arra sétálókat. Különösen az 1974-2000 között tizenkét alkalommal megrendezett nemzetközi Acélszobrász Alkotótelep itt kiállított szobraival. Gál Zoltán, a partvédelem igazgatója hosszú távon szeretné is arborétummá minősíttetni a területet, amely kétségtelenül a város legszebb része. Ám már most is van természetvédelmi területe: a Barátság-városrész alatti partoldalban fészkel az ország egyik legnagyobb és legszebb gyurgyalag-kolóniája. E színpompás madarkon kívül borzok, rókák, őzek, nyulak és fácánok is találhatók szép számmal a területen.

Természetesen nem csak a természet védelme a legfőbb feladata annak a harminc embernek, aki még a partvédelemnél dolgozik. (2000-ben éppen kétszerennyien viselték gondját a százhetvenhat hektárnak.) A rendszeres mérések során érdekes és fontos adatok kerülnek napvilágra. Így kezdték el vizsgálni azt is, mi lehetett a legutóbbi évtized egyik nagy talajvíz-minőségváltozás oka az 5. számú kútnál: kiderült, hogy a kórház fertőző osztályának épületén megrongálódott a csapadékvíz-elvezetés, harminc köbméteres gödröt ásott a ház alá az elfolyó víz... A napokban is mértek különös értékeket: a Batsányi utca mögötti kút hozama januártól márciusig huszonkét köbméterrel növekedett. Már keresik az okát.

A kutakban mért talajvíz-értékek egyébként meglepően állandók: a legaszályosabb és a legcsapadékosabb hónapok között is legfeljebb kilenc-tíz köbméternyi a különbség. A partvédelem rendszerében naponta ezerkétszáz köbméternyi víz gyűlik össze: az ivóvízfogyás ennek hétszerese. Az összegyűlt víz a szennyvíztisztítóba kerül a kutakból - amelyek több mint negyven év után felújításra szorulnának. Pályáznak is ennek érdekében a Nemzeti Fejlesztési Tervben, s azon is gondolkodnak, hogyan hasznosíthatnák az ipari minőségű talajvizet. Sokan élünk még a városban, akik láttuk az 1964-es földmozgásokat: katasztrofális volt

Ezek után épült meg 1988-ig az a partvédelmi rendszer a város alatti szakaszon, amely egész Európában egyedülálló. A százkilencvenhárom víztelenítő kút és akna, a víztelenítő horhosok, az idetelepített növényzet, valamint a tereplépcsők felügyeletével, gondozásával, a talajvízszint mérésvel, az esetleges talajmozgások figyelésével foglalkozik az 1968-ban alapított Partfigyelő és Fenntartó Költségvetési Üzem jogutódja, az 1992-ben alakult Partvédelmi Vállalat.

A százhetvenhat hektáros védelmi terület kiépítése nem csak évtizedekig tartott, hanem mai áron szinte megbecsülhetetlen költséget is jelentett: mindenképpen többmilliárd forintról van szó. Ez alighanem az itteni legnagyobb tájépítő és -átalakító vállalkozás volt, ami talán még a vasműnél is jobban meghatározta a város mai képét.

S egyáltalán nem előnytelenül. A régi városlakók még emlékeznek a korábbi, szakadékos Duna-part vadregényes képére - ám a mai partvédő mű sokkal inkább egy rendezett arborétumra emlékezteti az arra sétálókat. Különösen az 1974-2000 között tizenkét alkalommal megrendezett nemzetközi Acélszobrász Alkotótelep itt kiállított szobraival. Gál Zoltán, a partvédelem igazgatója hosszú távon szeretné is arborétummá minősíttetni a területet, amely kétségtelenül a város legszebb része. Ám már most is van természetvédelmi területe: a Barátság-városrész alatti partoldalban fészkel az ország egyik legnagyobb és legszebb gyurgyalag-kolóniája. E színpompás madarkon kívül borzok, rókák, őzek, nyulak és fácánok is találhatók szép számmal a területen.

Természetesen nem csak a természet védelme a legfőbb feladata annak a harminc embernek, aki még a partvédelemnél dolgozik. (2000-ben éppen kétszerennyien viselték gondját a százhetvenhat hektárnak.) A rendszeres mérések során érdekes és fontos adatok kerülnek napvilágra. Így kezdték el vizsgálni azt is, mi lehetett a legutóbbi évtized egyik nagy talajvíz-minőségváltozás oka az 5. számú kútnál: kiderült, hogy a kórház fertőző osztályának épületén megrongálódott a csapadékvíz-elvezetés, harminc köbméteres gödröt ásott a ház alá az elfolyó víz... A napokban is mértek különös értékeket: a Batsányi utca mögötti kút hozama januártól márciusig huszonkét köbméterrel növekedett. Már keresik az okát.

A kutakban mért talajvíz-értékek egyébként meglepően állandók: a legaszályosabb és a legcsapadékosabb hónapok között is legfeljebb kilenc-tíz köbméternyi a különbség. A partvédelem rendszerében naponta ezerkétszáz köbméternyi víz gyűlik össze: az ivóvízfogyás ennek hétszerese. Az összegyűlt víz a szennyvíztisztítóba kerül a kutakból - amelyek több mint negyven év után felújításra szorulnának. Pályáznak is ennek érdekében a Nemzeti Fejlesztési Tervben, s azon is gondolkodnak, hogyan hasznosíthatnák az ipari minőségű talajvizet. Sokan élünk még a városban, akik láttuk az 1964-es földmozgásokat: katasztrofális volt

Ezek után épült meg 1988-ig az a partvédelmi rendszer a város alatti szakaszon, amely egész Európában egyedülálló. A százkilencvenhárom víztelenítő kút és akna, a víztelenítő horhosok, az idetelepített növényzet, valamint a tereplépcsők felügyeletével, gondozásával, a talajvízszint mérésvel, az esetleges talajmozgások figyelésével foglalkozik az 1968-ban alapított Partfigyelő és Fenntartó Költségvetési Üzem jogutódja, az 1992-ben alakult Partvédelmi Vállalat.

A százhetvenhat hektáros védelmi terület kiépítése nem csak évtizedekig tartott, hanem mai áron szinte megbecsülhetetlen költséget is jelentett: mindenképpen többmilliárd forintról van szó. Ez alighanem az itteni legnagyobb tájépítő és -átalakító vállalkozás volt, ami talán még a vasműnél is jobban meghatározta a város mai képét.

S egyáltalán nem előnytelenül. A régi városlakók még emlékeznek a korábbi, szakadékos Duna-part vadregényes képére - ám a mai partvédő mű sokkal inkább egy rendezett arborétumra emlékezteti az arra sétálókat. Különösen az 1974-2000 között tizenkét alkalommal megrendezett nemzetközi Acélszobrász Alkotótelep itt kiállított szobraival. Gál Zoltán, a partvédelem igazgatója hosszú távon szeretné is arborétummá minősíttetni a területet, amely kétségtelenül a város legszebb része. Ám már most is van természetvédelmi területe: a Barátság-városrész alatti partoldalban fészkel az ország egyik legnagyobb és legszebb gyurgyalag-kolóniája. E színpompás madarkon kívül borzok, rókák, őzek, nyulak és fácánok is találhatók szép számmal a területen.

Természetesen nem csak a természet védelme a legfőbb feladata annak a harminc embernek, aki még a partvédelemnél dolgozik. (2000-ben éppen kétszerennyien viselték gondját a százhetvenhat hektárnak.) A rendszeres mérések során érdekes és fontos adatok kerülnek napvilágra. Így kezdték el vizsgálni azt is, mi lehetett a legutóbbi évtized egyik nagy talajvíz-minőségváltozás oka az 5. számú kútnál: kiderült, hogy a kórház fertőző osztályának épületén megrongálódott a csapadékvíz-elvezetés, harminc köbméteres gödröt ásott a ház alá az elfolyó víz... A napokban is mértek különös értékeket: a Batsányi utca mögötti kút hozama januártól márciusig huszonkét köbméterrel növekedett. Már keresik az okát.

A kutakban mért talajvíz-értékek egyébként meglepően állandók: a legaszályosabb és a legcsapadékosabb hónapok között is legfeljebb kilenc-tíz köbméternyi a különbség. A partvédelem rendszerében naponta ezerkétszáz köbméternyi víz gyűlik össze: az ivóvízfogyás ennek hétszerese. Az összegyűlt víz a szennyvíztisztítóba kerül a kutakból - amelyek több mint negyven év után felújításra szorulnának. Pályáznak is ennek érdekében a Nemzeti Fejlesztési Tervben, s azon is gondolkodnak, hogyan hasznosíthatnák az ipari minőségű talajvizet. Sokan élünk még a városban, akik láttuk az 1964-es földmozgásokat: katasztrofális volt

A százhetvenhat hektáros védelmi terület kiépítése nem csak évtizedekig tartott, hanem mai áron szinte megbecsülhetetlen költséget is jelentett: mindenképpen többmilliárd forintról van szó. Ez alighanem az itteni legnagyobb tájépítő és -átalakító vállalkozás volt, ami talán még a vasműnél is jobban meghatározta a város mai képét.

S egyáltalán nem előnytelenül. A régi városlakók még emlékeznek a korábbi, szakadékos Duna-part vadregényes képére - ám a mai partvédő mű sokkal inkább egy rendezett arborétumra emlékezteti az arra sétálókat. Különösen az 1974-2000 között tizenkét alkalommal megrendezett nemzetközi Acélszobrász Alkotótelep itt kiállított szobraival. Gál Zoltán, a partvédelem igazgatója hosszú távon szeretné is arborétummá minősíttetni a területet, amely kétségtelenül a város legszebb része. Ám már most is van természetvédelmi területe: a Barátság-városrész alatti partoldalban fészkel az ország egyik legnagyobb és legszebb gyurgyalag-kolóniája. E színpompás madarkon kívül borzok, rókák, őzek, nyulak és fácánok is találhatók szép számmal a területen.

Természetesen nem csak a természet védelme a legfőbb feladata annak a harminc embernek, aki még a partvédelemnél dolgozik. (2000-ben éppen kétszerennyien viselték gondját a százhetvenhat hektárnak.) A rendszeres mérések során érdekes és fontos adatok kerülnek napvilágra. Így kezdték el vizsgálni azt is, mi lehetett a legutóbbi évtized egyik nagy talajvíz-minőségváltozás oka az 5. számú kútnál: kiderült, hogy a kórház fertőző osztályának épületén megrongálódott a csapadékvíz-elvezetés, harminc köbméteres gödröt ásott a ház alá az elfolyó víz... A napokban is mértek különös értékeket: a Batsányi utca mögötti kút hozama januártól márciusig huszonkét köbméterrel növekedett. Már keresik az okát.

A kutakban mért talajvíz-értékek egyébként meglepően állandók: a legaszályosabb és a legcsapadékosabb hónapok között is legfeljebb kilenc-tíz köbméternyi a különbség. A partvédelem rendszerében naponta ezerkétszáz köbméternyi víz gyűlik össze: az ivóvízfogyás ennek hétszerese. Az összegyűlt víz a szennyvíztisztítóba kerül a kutakból - amelyek több mint negyven év után felújításra szorulnának. Pályáznak is ennek érdekében a Nemzeti Fejlesztési Tervben, s azon is gondolkodnak, hogyan hasznosíthatnák az ipari minőségű talajvizet. Sokan élünk még a városban, akik láttuk az 1964-es földmozgásokat: katasztrofális volt

A százhetvenhat hektáros védelmi terület kiépítése nem csak évtizedekig tartott, hanem mai áron szinte megbecsülhetetlen költséget is jelentett: mindenképpen többmilliárd forintról van szó. Ez alighanem az itteni legnagyobb tájépítő és -átalakító vállalkozás volt, ami talán még a vasműnél is jobban meghatározta a város mai képét.

S egyáltalán nem előnytelenül. A régi városlakók még emlékeznek a korábbi, szakadékos Duna-part vadregényes képére - ám a mai partvédő mű sokkal inkább egy rendezett arborétumra emlékezteti az arra sétálókat. Különösen az 1974-2000 között tizenkét alkalommal megrendezett nemzetközi Acélszobrász Alkotótelep itt kiállított szobraival. Gál Zoltán, a partvédelem igazgatója hosszú távon szeretné is arborétummá minősíttetni a területet, amely kétségtelenül a város legszebb része. Ám már most is van természetvédelmi területe: a Barátság-városrész alatti partoldalban fészkel az ország egyik legnagyobb és legszebb gyurgyalag-kolóniája. E színpompás madarkon kívül borzok, rókák, őzek, nyulak és fácánok is találhatók szép számmal a területen.

Természetesen nem csak a természet védelme a legfőbb feladata annak a harminc embernek, aki még a partvédelemnél dolgozik. (2000-ben éppen kétszerennyien viselték gondját a százhetvenhat hektárnak.) A rendszeres mérések során érdekes és fontos adatok kerülnek napvilágra. Így kezdték el vizsgálni azt is, mi lehetett a legutóbbi évtized egyik nagy talajvíz-minőségváltozás oka az 5. számú kútnál: kiderült, hogy a kórház fertőző osztályának épületén megrongálódott a csapadékvíz-elvezetés, harminc köbméteres gödröt ásott a ház alá az elfolyó víz... A napokban is mértek különös értékeket: a Batsányi utca mögötti kút hozama januártól márciusig huszonkét köbméterrel növekedett. Már keresik az okát.

A kutakban mért talajvíz-értékek egyébként meglepően állandók: a legaszályosabb és a legcsapadékosabb hónapok között is legfeljebb kilenc-tíz köbméternyi a különbség. A partvédelem rendszerében naponta ezerkétszáz köbméternyi víz gyűlik össze: az ivóvízfogyás ennek hétszerese. Az összegyűlt víz a szennyvíztisztítóba kerül a kutakból - amelyek több mint negyven év után felújításra szorulnának. Pályáznak is ennek érdekében a Nemzeti Fejlesztési Tervben, s azon is gondolkodnak, hogyan hasznosíthatnák az ipari minőségű talajvizet. Sokan élünk még a városban, akik láttuk az 1964-es földmozgásokat: katasztrofális volt

S egyáltalán nem előnytelenül. A régi városlakók még emlékeznek a korábbi, szakadékos Duna-part vadregényes képére - ám a mai partvédő mű sokkal inkább egy rendezett arborétumra emlékezteti az arra sétálókat. Különösen az 1974-2000 között tizenkét alkalommal megrendezett nemzetközi Acélszobrász Alkotótelep itt kiállított szobraival. Gál Zoltán, a partvédelem igazgatója hosszú távon szeretné is arborétummá minősíttetni a területet, amely kétségtelenül a város legszebb része. Ám már most is van természetvédelmi területe: a Barátság-városrész alatti partoldalban fészkel az ország egyik legnagyobb és legszebb gyurgyalag-kolóniája. E színpompás madarkon kívül borzok, rókák, őzek, nyulak és fácánok is találhatók szép számmal a területen.

Természetesen nem csak a természet védelme a legfőbb feladata annak a harminc embernek, aki még a partvédelemnél dolgozik. (2000-ben éppen kétszerennyien viselték gondját a százhetvenhat hektárnak.) A rendszeres mérések során érdekes és fontos adatok kerülnek napvilágra. Így kezdték el vizsgálni azt is, mi lehetett a legutóbbi évtized egyik nagy talajvíz-minőségváltozás oka az 5. számú kútnál: kiderült, hogy a kórház fertőző osztályának épületén megrongálódott a csapadékvíz-elvezetés, harminc köbméteres gödröt ásott a ház alá az elfolyó víz... A napokban is mértek különös értékeket: a Batsányi utca mögötti kút hozama januártól márciusig huszonkét köbméterrel növekedett. Már keresik az okát.

A kutakban mért talajvíz-értékek egyébként meglepően állandók: a legaszályosabb és a legcsapadékosabb hónapok között is legfeljebb kilenc-tíz köbméternyi a különbség. A partvédelem rendszerében naponta ezerkétszáz köbméternyi víz gyűlik össze: az ivóvízfogyás ennek hétszerese. Az összegyűlt víz a szennyvíztisztítóba kerül a kutakból - amelyek több mint negyven év után felújításra szorulnának. Pályáznak is ennek érdekében a Nemzeti Fejlesztési Tervben, s azon is gondolkodnak, hogyan hasznosíthatnák az ipari minőségű talajvizet. Sokan élünk még a városban, akik láttuk az 1964-es földmozgásokat: katasztrofális volt

S egyáltalán nem előnytelenül. A régi városlakók még emlékeznek a korábbi, szakadékos Duna-part vadregényes képére - ám a mai partvédő mű sokkal inkább egy rendezett arborétumra emlékezteti az arra sétálókat. Különösen az 1974-2000 között tizenkét alkalommal megrendezett nemzetközi Acélszobrász Alkotótelep itt kiállított szobraival. Gál Zoltán, a partvédelem igazgatója hosszú távon szeretné is arborétummá minősíttetni a területet, amely kétségtelenül a város legszebb része. Ám már most is van természetvédelmi területe: a Barátság-városrész alatti partoldalban fészkel az ország egyik legnagyobb és legszebb gyurgyalag-kolóniája. E színpompás madarkon kívül borzok, rókák, őzek, nyulak és fácánok is találhatók szép számmal a területen.

Természetesen nem csak a természet védelme a legfőbb feladata annak a harminc embernek, aki még a partvédelemnél dolgozik. (2000-ben éppen kétszerennyien viselték gondját a százhetvenhat hektárnak.) A rendszeres mérések során érdekes és fontos adatok kerülnek napvilágra. Így kezdték el vizsgálni azt is, mi lehetett a legutóbbi évtized egyik nagy talajvíz-minőségváltozás oka az 5. számú kútnál: kiderült, hogy a kórház fertőző osztályának épületén megrongálódott a csapadékvíz-elvezetés, harminc köbméteres gödröt ásott a ház alá az elfolyó víz... A napokban is mértek különös értékeket: a Batsányi utca mögötti kút hozama januártól márciusig huszonkét köbméterrel növekedett. Már keresik az okát.

A kutakban mért talajvíz-értékek egyébként meglepően állandók: a legaszályosabb és a legcsapadékosabb hónapok között is legfeljebb kilenc-tíz köbméternyi a különbség. A partvédelem rendszerében naponta ezerkétszáz köbméternyi víz gyűlik össze: az ivóvízfogyás ennek hétszerese. Az összegyűlt víz a szennyvíztisztítóba kerül a kutakból - amelyek több mint negyven év után felújításra szorulnának. Pályáznak is ennek érdekében a Nemzeti Fejlesztési Tervben, s azon is gondolkodnak, hogyan hasznosíthatnák az ipari minőségű talajvizet. Sokan élünk még a városban, akik láttuk az 1964-es földmozgásokat: katasztrofális volt

Természetesen nem csak a természet védelme a legfőbb feladata annak a harminc embernek, aki még a partvédelemnél dolgozik. (2000-ben éppen kétszerennyien viselték gondját a százhetvenhat hektárnak.) A rendszeres mérések során érdekes és fontos adatok kerülnek napvilágra. Így kezdték el vizsgálni azt is, mi lehetett a legutóbbi évtized egyik nagy talajvíz-minőségváltozás oka az 5. számú kútnál: kiderült, hogy a kórház fertőző osztályának épületén megrongálódott a csapadékvíz-elvezetés, harminc köbméteres gödröt ásott a ház alá az elfolyó víz... A napokban is mértek különös értékeket: a Batsányi utca mögötti kút hozama januártól márciusig huszonkét köbméterrel növekedett. Már keresik az okát.

A kutakban mért talajvíz-értékek egyébként meglepően állandók: a legaszályosabb és a legcsapadékosabb hónapok között is legfeljebb kilenc-tíz köbméternyi a különbség. A partvédelem rendszerében naponta ezerkétszáz köbméternyi víz gyűlik össze: az ivóvízfogyás ennek hétszerese. Az összegyűlt víz a szennyvíztisztítóba kerül a kutakból - amelyek több mint negyven év után felújításra szorulnának. Pályáznak is ennek érdekében a Nemzeti Fejlesztési Tervben, s azon is gondolkodnak, hogyan hasznosíthatnák az ipari minőségű talajvizet. Sokan élünk még a városban, akik láttuk az 1964-es földmozgásokat: katasztrofális volt

Természetesen nem csak a természet védelme a legfőbb feladata annak a harminc embernek, aki még a partvédelemnél dolgozik. (2000-ben éppen kétszerennyien viselték gondját a százhetvenhat hektárnak.) A rendszeres mérések során érdekes és fontos adatok kerülnek napvilágra. Így kezdték el vizsgálni azt is, mi lehetett a legutóbbi évtized egyik nagy talajvíz-minőségváltozás oka az 5. számú kútnál: kiderült, hogy a kórház fertőző osztályának épületén megrongálódott a csapadékvíz-elvezetés, harminc köbméteres gödröt ásott a ház alá az elfolyó víz... A napokban is mértek különös értékeket: a Batsányi utca mögötti kút hozama januártól márciusig huszonkét köbméterrel növekedett. Már keresik az okát.

A kutakban mért talajvíz-értékek egyébként meglepően állandók: a legaszályosabb és a legcsapadékosabb hónapok között is legfeljebb kilenc-tíz köbméternyi a különbség. A partvédelem rendszerében naponta ezerkétszáz köbméternyi víz gyűlik össze: az ivóvízfogyás ennek hétszerese. Az összegyűlt víz a szennyvíztisztítóba kerül a kutakból - amelyek több mint negyven év után felújításra szorulnának. Pályáznak is ennek érdekében a Nemzeti Fejlesztési Tervben, s azon is gondolkodnak, hogyan hasznosíthatnák az ipari minőségű talajvizet. Sokan élünk még a városban, akik láttuk az 1964-es földmozgásokat: katasztrofális volt

A kutakban mért talajvíz-értékek egyébként meglepően állandók: a legaszályosabb és a legcsapadékosabb hónapok között is legfeljebb kilenc-tíz köbméternyi a különbség. A partvédelem rendszerében naponta ezerkétszáz köbméternyi víz gyűlik össze: az ivóvízfogyás ennek hétszerese. Az összegyűlt víz a szennyvíztisztítóba kerül a kutakból - amelyek több mint negyven év után felújításra szorulnának. Pályáznak is ennek érdekében a Nemzeti Fejlesztési Tervben, s azon is gondolkodnak, hogyan hasznosíthatnák az ipari minőségű talajvizet. Sokan élünk még a városban, akik láttuk az 1964-es földmozgásokat: katasztrofális volt

A kutakban mért talajvíz-értékek egyébként meglepően állandók: a legaszályosabb és a legcsapadékosabb hónapok között is legfeljebb kilenc-tíz köbméternyi a különbség. A partvédelem rendszerében naponta ezerkétszáz köbméternyi víz gyűlik össze: az ivóvízfogyás ennek hétszerese. Az összegyűlt víz a szennyvíztisztítóba kerül a kutakból - amelyek több mint negyven év után felújításra szorulnának. Pályáznak is ennek érdekében a Nemzeti Fejlesztési Tervben, s azon is gondolkodnak, hogyan hasznosíthatnák az ipari minőségű talajvizet. Sokan élünk még a városban, akik láttuk az 1964-es földmozgásokat: katasztrofális volt

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!