Hírek

2007.03.08. 03:26

Nem lesznek jóbarátok

Dunaújváros - Többször is írtunk lapunkban az úgynevezett pécsi számlagyár tavaly lezárult ügyéről. Mint kiderült számunkra, a bírósági eljárás nem mindenkinek jelentette az ügy végét. Mindenki a neki tetsző következtetést vonhatja le, de csak két dolog biztos

Szabó Szabolcs

A pécsi számlagyár eseteként vált hírhedté országszerte az a 2001-ben kezdődött s tavaly nyáron befejeződött, harminc vádlottat felsorakoztatott bűnügy, amelynek dunaújvárosi vádlottai is voltak.

A későbbi bírósági ítélet szerint ártatlanul gyanúsított egyik szereplő, Sipos Ottó, a Dunaferr Zrt. Lemezalakító Kft-jének nyugdíjasa kereste fel szerkesztőségünket, hogy felvillantsa az eset néhány furcsaságát amelyek mögött szerinte akár hűtlen kezelés is állhat. Sipos héthónapos vizsgálati fogsággal súlyosbított meghurcoltatása egy előnyösnek tűnő ajánlattal kezdődött, 1994-ben.

Ekkor a lemezalakító radiátorüzeme szerződést kötött Sipos cégével, a Para Bt-vel, hogy a lemezalakító dolgozóival és az ott foglalkoztatott kölcsön-munkaerővel túlmunkában radiátorokat gyártsanak. Ez a szerződés 1994 és 1998 első féléve között élt. Ám 1997-ben elkészült a lemezalakító új üzeme. Ezt ugyan még részben Sipos irányításával helyezték üzembe, de kevéssel ezután az ő bt-jével szerződést bontott a lemezalakító, és megállapodott egy másik vállalkozással, a Ruta Bt-vel, T. Béla cégével. (T. is szereplője volt a számlagyár-ügynek, őt is jogerősen felmentették.)

Sipos cége a vállalkozási szerződések szerint ötven emberrel műszakonként háromszázkilencvenkilencezer-kettőszáz forintért vállalta a radiátorgyártást hétvégéken és ünnepnapokon. Ezzel szemben a T. vállalkozása hárommillió forintot kapott ötven emberre és műszakonként.

Egy, a Lemezalakító Kft-nél készült, dátum és aláírás nélküli, a cég papírjára írt gazdasági elemzés szerint a Ruta Bt. bevonása nélkül mintegy kétszázmillió forinttal kevesebb lett volna az önköltség a lemezalakítónál 2000-ben. Ha ez igaz, érthetetlen, miért érte meg ez a vasműs cégnek?

Sipos kikerült az üzletből és mert sűrűn hangoztatta véleményét, hogy a lemezalakító vezetése azért szakított cégével, mivel a T-féle vállalkozással osztozkodnak a magasabb szerződési díjon, enyhén szólva megromlott a viszonya a viszonya munkaadóival, korábbi partnereivel. Osztályvezetőből művezető lett, s így ment nyugdíjba.

Ám, mivel a munkaerőt közvetítő cégek egyike ellen fiktív számlák miatt eljárás indult, az egész lánc, benne Sipossal, magára vonta a rendőrség figyelmét. Azaz mégsem mindenki vonta magára...

Sipos ügyvédje, dr. Borza János így írt a bíróságnak:

A tisztelt vádhatóság részletesen kifejti, hogy a DLA Kft. által kötött, Para Bt-vel kapcsolatos szerződés miért fiktív arról viszont egyetlen szót nem említ, hogy amennyiben ez így lenne, úgy a haszon nyilvánvalóan a DLA Kft-nél csapódna le. Az egész konstrukciót a DLA ügyvezetése alakította ki, és amennyiben ez bűncselekmény ha az akkor egy közvetlen ügyészi nyomozás-felügyelet alatt lévő ügyben a DLA Kft. ügyvezetése miért nem ül a vádlottak padján? Ha azért, mert ez nem bűncselekmény, akkor a Para Bt. miért felel? Ha pedig másért, úgy ez nehezen magyarázható.

Sipos szerint az utána következő vállalkozás a kimutatások szerint többször is annyi radiátort gyártott, amennyire az üzem gépei nem lehettek képesek. Vagyis, állítja Sipos, a havi teljesítményt manipulálták.

Amikor minderről megkérdeztem Menyhárt Ferencet, a Lemezalakító Kft. ügyvezető igazgatóját, csak annyit mondott, hogy az új radiátorüzem korszerűbb a réginél, ezért Siposnál magasabb képzettségű emberre volt szükségük.

Menyhárt határozottan visszautasította, hogy bárki, bármikor manipulálta volna a radiátorüzem teljesítmény-elszámolásait. A Dunaferr tízéves garanciát adott minden radiátorra, így egy évtized után is pontosan visszakövethető, hogy ki, mikor gyártotta, s az anyagfelhasználást és a selejt-elszámolást is több csatornán ellenőrizték. Nekünk is voltak főnökeink, akik ellenőriztek minket, így nyilvánvalóan előnytelen szerződéseket sem köthettünk! foglalta össze a helyzetet Menyhárt Ferenc, aki hozzátette: értesült arról, hogy Sipos Ottó munkaviszonyának utolsó heteiben különböző iratok tűntek el a lemezalakító dokumentációjából. Ötletszerűen kiragadott és válogatott iratok alapján összetákolt vádaskodással nem foglalkozom szögezte le Menyhárt.

A bírósági eljárásról az ügyvezető azt mondta: a felmentettek éppen a precízen megfogalmazott szerződéseknek és a korrekt elszámolásoknak köszönhetik büntetlenségüket. Hangsúlyozta: az, hogy bármelyik szerződésből a lemezalakító vezetőinek előnye származhatott, szemenszedett hazugság. Az egyes alvállalkozókra, munkaerő-közvetítőkre pedig azért volt szükség, mert a radiátor szezonjellegű termék, a túlmunkát viszont szigorú törvények szabályozzák, mondta az ügyvezető.

Lapunk szerint ennek az ügynek az adataiból mindenki a neki tetsző következtetéseket vonhatja le - de csak két dolog biztos. A számlagyári eljárás vége óta nem indult vizsgálat a kapcsolódó cégek és személyek ellen. A két, egykori munkatársból pedig már nem lesz jóbarát...

A későbbi bírósági ítélet szerint ártatlanul gyanúsított egyik szereplő, Sipos Ottó, a Dunaferr Zrt. Lemezalakító Kft-jének nyugdíjasa kereste fel szerkesztőségünket, hogy felvillantsa az eset néhány furcsaságát amelyek mögött szerinte akár hűtlen kezelés is állhat. Sipos héthónapos vizsgálati fogsággal súlyosbított meghurcoltatása egy előnyösnek tűnő ajánlattal kezdődött, 1994-ben.

Ekkor a lemezalakító radiátorüzeme szerződést kötött Sipos cégével, a Para Bt-vel, hogy a lemezalakító dolgozóival és az ott foglalkoztatott kölcsön-munkaerővel túlmunkában radiátorokat gyártsanak. Ez a szerződés 1994 és 1998 első féléve között élt. Ám 1997-ben elkészült a lemezalakító új üzeme. Ezt ugyan még részben Sipos irányításával helyezték üzembe, de kevéssel ezután az ő bt-jével szerződést bontott a lemezalakító, és megállapodott egy másik vállalkozással, a Ruta Bt-vel, T. Béla cégével. (T. is szereplője volt a számlagyár-ügynek, őt is jogerősen felmentették.)

Sipos cége a vállalkozási szerződések szerint ötven emberrel műszakonként háromszázkilencvenkilencezer-kettőszáz forintért vállalta a radiátorgyártást hétvégéken és ünnepnapokon. Ezzel szemben a T. vállalkozása hárommillió forintot kapott ötven emberre és műszakonként.

Egy, a Lemezalakító Kft-nél készült, dátum és aláírás nélküli, a cég papírjára írt gazdasági elemzés szerint a Ruta Bt. bevonása nélkül mintegy kétszázmillió forinttal kevesebb lett volna az önköltség a lemezalakítónál 2000-ben. Ha ez igaz, érthetetlen, miért érte meg ez a vasműs cégnek?

Sipos kikerült az üzletből és mert sűrűn hangoztatta véleményét, hogy a lemezalakító vezetése azért szakított cégével, mivel a T-féle vállalkozással osztozkodnak a magasabb szerződési díjon, enyhén szólva megromlott a viszonya a viszonya munkaadóival, korábbi partnereivel. Osztályvezetőből művezető lett, s így ment nyugdíjba.

Ám, mivel a munkaerőt közvetítő cégek egyike ellen fiktív számlák miatt eljárás indult, az egész lánc, benne Sipossal, magára vonta a rendőrség figyelmét. Azaz mégsem mindenki vonta magára...

Sipos ügyvédje, dr. Borza János így írt a bíróságnak:

A tisztelt vádhatóság részletesen kifejti, hogy a DLA Kft. által kötött, Para Bt-vel kapcsolatos szerződés miért fiktív arról viszont egyetlen szót nem említ, hogy amennyiben ez így lenne, úgy a haszon nyilvánvalóan a DLA Kft-nél csapódna le. Az egész konstrukciót a DLA ügyvezetése alakította ki, és amennyiben ez bűncselekmény ha az akkor egy közvetlen ügyészi nyomozás-felügyelet alatt lévő ügyben a DLA Kft. ügyvezetése miért nem ül a vádlottak padján? Ha azért, mert ez nem bűncselekmény, akkor a Para Bt. miért felel? Ha pedig másért, úgy ez nehezen magyarázható.

Sipos szerint az utána következő vállalkozás a kimutatások szerint többször is annyi radiátort gyártott, amennyire az üzem gépei nem lehettek képesek. Vagyis, állítja Sipos, a havi teljesítményt manipulálták.

Amikor minderről megkérdeztem Menyhárt Ferencet, a Lemezalakító Kft. ügyvezető igazgatóját, csak annyit mondott, hogy az új radiátorüzem korszerűbb a réginél, ezért Siposnál magasabb képzettségű emberre volt szükségük.

Menyhárt határozottan visszautasította, hogy bárki, bármikor manipulálta volna a radiátorüzem teljesítmény-elszámolásait. A Dunaferr tízéves garanciát adott minden radiátorra, így egy évtized után is pontosan visszakövethető, hogy ki, mikor gyártotta, s az anyagfelhasználást és a selejt-elszámolást is több csatornán ellenőrizték. Nekünk is voltak főnökeink, akik ellenőriztek minket, így nyilvánvalóan előnytelen szerződéseket sem köthettünk! foglalta össze a helyzetet Menyhárt Ferenc, aki hozzátette: értesült arról, hogy Sipos Ottó munkaviszonyának utolsó heteiben különböző iratok tűntek el a lemezalakító dokumentációjából. Ötletszerűen kiragadott és válogatott iratok alapján összetákolt vádaskodással nem foglalkozom szögezte le Menyhárt.

A bírósági eljárásról az ügyvezető azt mondta: a felmentettek éppen a precízen megfogalmazott szerződéseknek és a korrekt elszámolásoknak köszönhetik büntetlenségüket. Hangsúlyozta: az, hogy bármelyik szerződésből a lemezalakító vezetőinek előnye származhatott, szemenszedett hazugság. Az egyes alvállalkozókra, munkaerő-közvetítőkre pedig azért volt szükség, mert a radiátor szezonjellegű termék, a túlmunkát viszont szigorú törvények szabályozzák, mondta az ügyvezető.

Lapunk szerint ennek az ügynek az adataiból mindenki a neki tetsző következtetéseket vonhatja le - de csak két dolog biztos. A számlagyári eljárás vége óta nem indult vizsgálat a kapcsolódó cégek és személyek ellen. A két, egykori munkatársból pedig már nem lesz jóbarát...

A későbbi bírósági ítélet szerint ártatlanul gyanúsított egyik szereplő, Sipos Ottó, a Dunaferr Zrt. Lemezalakító Kft-jének nyugdíjasa kereste fel szerkesztőségünket, hogy felvillantsa az eset néhány furcsaságát amelyek mögött szerinte akár hűtlen kezelés is állhat. Sipos héthónapos vizsgálati fogsággal súlyosbított meghurcoltatása egy előnyösnek tűnő ajánlattal kezdődött, 1994-ben.

Ekkor a lemezalakító radiátorüzeme szerződést kötött Sipos cégével, a Para Bt-vel, hogy a lemezalakító dolgozóival és az ott foglalkoztatott kölcsön-munkaerővel túlmunkában radiátorokat gyártsanak. Ez a szerződés 1994 és 1998 első féléve között élt. Ám 1997-ben elkészült a lemezalakító új üzeme. Ezt ugyan még részben Sipos irányításával helyezték üzembe, de kevéssel ezután az ő bt-jével szerződést bontott a lemezalakító, és megállapodott egy másik vállalkozással, a Ruta Bt-vel, T. Béla cégével. (T. is szereplője volt a számlagyár-ügynek, őt is jogerősen felmentették.)

Sipos cége a vállalkozási szerződések szerint ötven emberrel műszakonként háromszázkilencvenkilencezer-kettőszáz forintért vállalta a radiátorgyártást hétvégéken és ünnepnapokon. Ezzel szemben a T. vállalkozása hárommillió forintot kapott ötven emberre és műszakonként.

Egy, a Lemezalakító Kft-nél készült, dátum és aláírás nélküli, a cég papírjára írt gazdasági elemzés szerint a Ruta Bt. bevonása nélkül mintegy kétszázmillió forinttal kevesebb lett volna az önköltség a lemezalakítónál 2000-ben. Ha ez igaz, érthetetlen, miért érte meg ez a vasműs cégnek?

Sipos kikerült az üzletből és mert sűrűn hangoztatta véleményét, hogy a lemezalakító vezetése azért szakított cégével, mivel a T-féle vállalkozással osztozkodnak a magasabb szerződési díjon, enyhén szólva megromlott a viszonya a viszonya munkaadóival, korábbi partnereivel. Osztályvezetőből művezető lett, s így ment nyugdíjba.

Ám, mivel a munkaerőt közvetítő cégek egyike ellen fiktív számlák miatt eljárás indult, az egész lánc, benne Sipossal, magára vonta a rendőrség figyelmét. Azaz mégsem mindenki vonta magára...

Sipos ügyvédje, dr. Borza János így írt a bíróságnak:

A tisztelt vádhatóság részletesen kifejti, hogy a DLA Kft. által kötött, Para Bt-vel kapcsolatos szerződés miért fiktív arról viszont egyetlen szót nem említ, hogy amennyiben ez így lenne, úgy a haszon nyilvánvalóan a DLA Kft-nél csapódna le. Az egész konstrukciót a DLA ügyvezetése alakította ki, és amennyiben ez bűncselekmény ha az akkor egy közvetlen ügyészi nyomozás-felügyelet alatt lévő ügyben a DLA Kft. ügyvezetése miért nem ül a vádlottak padján? Ha azért, mert ez nem bűncselekmény, akkor a Para Bt. miért felel? Ha pedig másért, úgy ez nehezen magyarázható.

Sipos szerint az utána következő vállalkozás a kimutatások szerint többször is annyi radiátort gyártott, amennyire az üzem gépei nem lehettek képesek. Vagyis, állítja Sipos, a havi teljesítményt manipulálták.

Amikor minderről megkérdeztem Menyhárt Ferencet, a Lemezalakító Kft. ügyvezető igazgatóját, csak annyit mondott, hogy az új radiátorüzem korszerűbb a réginél, ezért Siposnál magasabb képzettségű emberre volt szükségük.

Menyhárt határozottan visszautasította, hogy bárki, bármikor manipulálta volna a radiátorüzem teljesítmény-elszámolásait. A Dunaferr tízéves garanciát adott minden radiátorra, így egy évtized után is pontosan visszakövethető, hogy ki, mikor gyártotta, s az anyagfelhasználást és a selejt-elszámolást is több csatornán ellenőrizték. Nekünk is voltak főnökeink, akik ellenőriztek minket, így nyilvánvalóan előnytelen szerződéseket sem köthettünk! foglalta össze a helyzetet Menyhárt Ferenc, aki hozzátette: értesült arról, hogy Sipos Ottó munkaviszonyának utolsó heteiben különböző iratok tűntek el a lemezalakító dokumentációjából. Ötletszerűen kiragadott és válogatott iratok alapján összetákolt vádaskodással nem foglalkozom szögezte le Menyhárt.

A bírósági eljárásról az ügyvezető azt mondta: a felmentettek éppen a precízen megfogalmazott szerződéseknek és a korrekt elszámolásoknak köszönhetik büntetlenségüket. Hangsúlyozta: az, hogy bármelyik szerződésből a lemezalakító vezetőinek előnye származhatott, szemenszedett hazugság. Az egyes alvállalkozókra, munkaerő-közvetítőkre pedig azért volt szükség, mert a radiátor szezonjellegű termék, a túlmunkát viszont szigorú törvények szabályozzák, mondta az ügyvezető.

Lapunk szerint ennek az ügynek az adataiból mindenki a neki tetsző következtetéseket vonhatja le - de csak két dolog biztos. A számlagyári eljárás vége óta nem indult vizsgálat a kapcsolódó cégek és személyek ellen. A két, egykori munkatársból pedig már nem lesz jóbarát...

Ekkor a lemezalakító radiátorüzeme szerződést kötött Sipos cégével, a Para Bt-vel, hogy a lemezalakító dolgozóival és az ott foglalkoztatott kölcsön-munkaerővel túlmunkában radiátorokat gyártsanak. Ez a szerződés 1994 és 1998 első féléve között élt. Ám 1997-ben elkészült a lemezalakító új üzeme. Ezt ugyan még részben Sipos irányításával helyezték üzembe, de kevéssel ezután az ő bt-jével szerződést bontott a lemezalakító, és megállapodott egy másik vállalkozással, a Ruta Bt-vel, T. Béla cégével. (T. is szereplője volt a számlagyár-ügynek, őt is jogerősen felmentették.)

Sipos cége a vállalkozási szerződések szerint ötven emberrel műszakonként háromszázkilencvenkilencezer-kettőszáz forintért vállalta a radiátorgyártást hétvégéken és ünnepnapokon. Ezzel szemben a T. vállalkozása hárommillió forintot kapott ötven emberre és műszakonként.

Egy, a Lemezalakító Kft-nél készült, dátum és aláírás nélküli, a cég papírjára írt gazdasági elemzés szerint a Ruta Bt. bevonása nélkül mintegy kétszázmillió forinttal kevesebb lett volna az önköltség a lemezalakítónál 2000-ben. Ha ez igaz, érthetetlen, miért érte meg ez a vasműs cégnek?

Sipos kikerült az üzletből és mert sűrűn hangoztatta véleményét, hogy a lemezalakító vezetése azért szakított cégével, mivel a T-féle vállalkozással osztozkodnak a magasabb szerződési díjon, enyhén szólva megromlott a viszonya a viszonya munkaadóival, korábbi partnereivel. Osztályvezetőből művezető lett, s így ment nyugdíjba.

Ám, mivel a munkaerőt közvetítő cégek egyike ellen fiktív számlák miatt eljárás indult, az egész lánc, benne Sipossal, magára vonta a rendőrség figyelmét. Azaz mégsem mindenki vonta magára...

Sipos ügyvédje, dr. Borza János így írt a bíróságnak:

A tisztelt vádhatóság részletesen kifejti, hogy a DLA Kft. által kötött, Para Bt-vel kapcsolatos szerződés miért fiktív arról viszont egyetlen szót nem említ, hogy amennyiben ez így lenne, úgy a haszon nyilvánvalóan a DLA Kft-nél csapódna le. Az egész konstrukciót a DLA ügyvezetése alakította ki, és amennyiben ez bűncselekmény ha az akkor egy közvetlen ügyészi nyomozás-felügyelet alatt lévő ügyben a DLA Kft. ügyvezetése miért nem ül a vádlottak padján? Ha azért, mert ez nem bűncselekmény, akkor a Para Bt. miért felel? Ha pedig másért, úgy ez nehezen magyarázható.

Sipos szerint az utána következő vállalkozás a kimutatások szerint többször is annyi radiátort gyártott, amennyire az üzem gépei nem lehettek képesek. Vagyis, állítja Sipos, a havi teljesítményt manipulálták.

Amikor minderről megkérdeztem Menyhárt Ferencet, a Lemezalakító Kft. ügyvezető igazgatóját, csak annyit mondott, hogy az új radiátorüzem korszerűbb a réginél, ezért Siposnál magasabb képzettségű emberre volt szükségük.

Menyhárt határozottan visszautasította, hogy bárki, bármikor manipulálta volna a radiátorüzem teljesítmény-elszámolásait. A Dunaferr tízéves garanciát adott minden radiátorra, így egy évtized után is pontosan visszakövethető, hogy ki, mikor gyártotta, s az anyagfelhasználást és a selejt-elszámolást is több csatornán ellenőrizték. Nekünk is voltak főnökeink, akik ellenőriztek minket, így nyilvánvalóan előnytelen szerződéseket sem köthettünk! foglalta össze a helyzetet Menyhárt Ferenc, aki hozzátette: értesült arról, hogy Sipos Ottó munkaviszonyának utolsó heteiben különböző iratok tűntek el a lemezalakító dokumentációjából. Ötletszerűen kiragadott és válogatott iratok alapján összetákolt vádaskodással nem foglalkozom szögezte le Menyhárt.

A bírósági eljárásról az ügyvezető azt mondta: a felmentettek éppen a precízen megfogalmazott szerződéseknek és a korrekt elszámolásoknak köszönhetik büntetlenségüket. Hangsúlyozta: az, hogy bármelyik szerződésből a lemezalakító vezetőinek előnye származhatott, szemenszedett hazugság. Az egyes alvállalkozókra, munkaerő-közvetítőkre pedig azért volt szükség, mert a radiátor szezonjellegű termék, a túlmunkát viszont szigorú törvények szabályozzák, mondta az ügyvezető.

Lapunk szerint ennek az ügynek az adataiból mindenki a neki tetsző következtetéseket vonhatja le - de csak két dolog biztos. A számlagyári eljárás vége óta nem indult vizsgálat a kapcsolódó cégek és személyek ellen. A két, egykori munkatársból pedig már nem lesz jóbarát...

Ekkor a lemezalakító radiátorüzeme szerződést kötött Sipos cégével, a Para Bt-vel, hogy a lemezalakító dolgozóival és az ott foglalkoztatott kölcsön-munkaerővel túlmunkában radiátorokat gyártsanak. Ez a szerződés 1994 és 1998 első féléve között élt. Ám 1997-ben elkészült a lemezalakító új üzeme. Ezt ugyan még részben Sipos irányításával helyezték üzembe, de kevéssel ezután az ő bt-jével szerződést bontott a lemezalakító, és megállapodott egy másik vállalkozással, a Ruta Bt-vel, T. Béla cégével. (T. is szereplője volt a számlagyár-ügynek, őt is jogerősen felmentették.)

Sipos cége a vállalkozási szerződések szerint ötven emberrel műszakonként háromszázkilencvenkilencezer-kettőszáz forintért vállalta a radiátorgyártást hétvégéken és ünnepnapokon. Ezzel szemben a T. vállalkozása hárommillió forintot kapott ötven emberre és műszakonként.

Egy, a Lemezalakító Kft-nél készült, dátum és aláírás nélküli, a cég papírjára írt gazdasági elemzés szerint a Ruta Bt. bevonása nélkül mintegy kétszázmillió forinttal kevesebb lett volna az önköltség a lemezalakítónál 2000-ben. Ha ez igaz, érthetetlen, miért érte meg ez a vasműs cégnek?

Sipos kikerült az üzletből és mert sűrűn hangoztatta véleményét, hogy a lemezalakító vezetése azért szakított cégével, mivel a T-féle vállalkozással osztozkodnak a magasabb szerződési díjon, enyhén sz

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!