Uszoda: ez a nagy üzlet?!

A szólásszabadság feltétlen híveként felettébb nyilvánosságérzékeny orgánumként kézenfekvő az első kérdésünk: az uszoda fejlesztésével kapcsolatos napirendet, ami elsősorban önkormányzati felelősségvállalásról szól, vajon miért zárt ülésen tárgyalja a közgyűlés?! A sablonos választ természetesen jól ismerjük: az üzleti érdekek, ó igen...

A kivitelezésre egyetlen pályázat érkezett, mégpedig egy konzorciumé, amelynek tagja a Vegyépszer Zrt., a Mahíd 2000 Zrt. és a CIB Ingatlanlízing Zrt. Az objektum EU alapú lízinghitelből épülne meg. Nettó 3 375 510 193 forint finanszírozott összegről szól a lízingszerződés, amelynek futamideje 240 hónap, azaz pontosan húsz év. A havonta fizetendő lízingdíj több mint 22,3 millió forint lenne, ez gyors szorzás alapján több mint 5,3 milliárd forint kifizetését jelentené két évtized alatt.

A kapott információk szerint a lízingszerződésben azonnali beszedésről van szó, vagyis nemfizetés esetén rögtön inkasszózható a biztosítékot nyújtó szerv, ami ez esetben a DVG Zrt, illetve az önkormányzat. Ezen kívül kézfizető kezesség, az ingatlanon jelzálog, vételi opció (azaz a hitelt nyújtó CIB részéről elővásárlási jog) terheli a várost. A DVG nevén futna a tartozás, az már csak apró kikötés, hogy a vagyonkezelőnek kötelező jelleggel a CIB-nél kellene számlát vezetni.

A konzorciumban tag Vegyépszer Zrt. munkásságát nem igazán kell bemutatni az olvasóknak, azt talán már kevesebben tudják, hogy a Mahíd 2000 Zrt is a Vegyépszer cégcsoport hídépítésre szakosodott cége, amely magasépítési és szerkezetépítési munkákra is vállalkozik. A konzorcium székhelye (Budapest, Mogyoród útja 42.) egyezik a Mahíd és a Vegyépszer székhelyével - de ez, tekintettel a köztudott kapcsolatra, nem oly meglepő.

Érdekesebb a DVG Zrt., önkormányzati vagyonkezelő cég és a CIB helyzete ebben a történetben. Tekintettel arra, hogy a lízingszerződés szerint a lízingbevevő a DVG Zrt. kissé érthetetlen, hogy a vagyonkezelő e heti igazgatósági ülésén az igazgatóság jelen feltételek mellett egyértelműen kockázatosnak minősítette a beruházást. Úgy tudjuk, a DVG nyilatkozott is arról, hogy nem tudja vállalni a beruházással kapcsolatban felmerülő finanszírozási terheket. Ezen a ponton mintha némi ellentmondást érzékelnénk - ezzel pedig nem vagyunk egyedül.

Tegnap ugyanis rögtönzött hadi tanácsot tartott a helyi ellenzék egynéhány prominense. Palkovics Jenő, Gombos István, Cserna Gábor és dr. Dorkota Lajos is az előterjesztés előkészítetlenségét hangsúlyozta, de közös erővel összegyűjtöttünk számos, tisztázásra váró kérdést, furcsa jellemzőt is.

Felrémlett például az az egykori gazdasági bizottsági ülés, ahol a hitelkeret megemelése miatt kibontakozó vita során, majdhogynem elszólás révén derült ki: a városi uszodát már jelzálog terheli. 2004. decemberében ugyanis 3,2 milliárd forintos keretösszeg erejéig jelzálogot jegyeztek be a CIB Bank Zrt. nevére, ezt a tulajdoni lap is bizonyítja. A mostani lízing tárgya az a felépülő élményfürdő lenne, amely a már CIB-es jelzáloggal terhelt ingatlanon létesülne, amit így újabb, majdnem 3,38 milliárd forintos jelzáloggal terhelne a CIB.

Felmerül a kérdés, mi a kockázata a kivitelező konzorciumnak, a lízingadónak - és ezzel szemben mit kockáztat egy több mint ötmilliárdos terhet húsz évre felvállaló város?! A civilek és a Fidesz részéről összeült képviselők, közéleti személyiségek is azt kérdezték: miért a kapkodás?! Miért nem várnak néhány hónapot, amikor komoly uniós források nyílnak meg, amelyekre esetleg eséllyel pályázhatna a város is? Elhangzott: Sárvárhoz és Kehidakustányhoz nem lehet hasonlítani a dunaújvárosi körülményeket. Azok Széchenyi terv segítségével, kezdvezőbb anyagi feltételek mellett, nem banki lízinghitelből épült élményparkok. A nyilatkozók úgy becsülik, a beruházásnak akár a kétharmadát is elő lehetne teremteni pályázatok segítségével - igaz, hogy ahhoz komolyabb anyagot kellene összeállítani, mint amit most a képviselők elé tesznek.

Meglepő volt számunkra is, hogy a mindössze tíz (!) oldalas A Dunaújvárosi Élményfürdő üzleti tervének továbbfejlesztett koncenpciója nevet viselő tanulmány oly módon tartalmaz előzetes pénzügyi tervet, hogy nem mellékeltek hozzá kimutatást a jelenlegi bevételi és kiadási összegekről, nem tudni, mennyien látogatják egy hónapban a Fabó Éva Sportuszodát, van e bevételük az ott működő egyesületekből, a kötelező jellegű iskolai úszásoktatásból, egyéb tevékenységből?!

A várható hozam kalkulációja is érdekes számadatokat tartalmaz. Évente 575 millió forintot várnak az élményfürdőből, 40 milliót a fitness, 60 milliót a wellness, 40 milliót a gyógyászati részleg műkődéséből, 25 millió forintot egyéb bevételekből. Évente 300 ezer felnőtt fizetővendéggel számolnak, ez napi 822 főt jelentene, akkor is, ha karácsony, ha mínusz negyvenöt fok van, vagy esetleg jegesmedve-támadás okoz felfordulást. Ezen kívül havi 7-900 bérletest várnak.

Úgy tudjuk, ráadásul a termálvíz kitermelése is akadályokba ütközik. Olyan mélyen található ugyanis a víz, hogy mire felszivattyúznák, lehűlne. A vizet fel kellene melegíteni, vagy pedig helyi jellegzetességként kellene kínálni a jéghideg termálvizet, mint élményfürdőpiaci, úttörő jellegű szolgáltatást. Ezek után a gyógyászat ügye alatt kissé inogni látszik a talaj.

A döntés képviselőink kezében van: a mai közgyűlésen dől el, hogy mekkora élmény lesz nekünk a fürdő.

A kivitelezésre egyetlen pályázat érkezett, mégpedig egy konzorciumé, amelynek tagja a Vegyépszer Zrt., a Mahíd 2000 Zrt. és a CIB Ingatlanlízing Zrt. Az objektum EU alapú lízinghitelből épülne meg. Nettó 3 375 510 193 forint finanszírozott összegről szól a lízingszerződés, amelynek futamideje 240 hónap, azaz pontosan húsz év. A havonta fizetendő lízingdíj több mint 22,3 millió forint lenne, ez gyors szorzás alapján több mint 5,3 milliárd forint kifizetését jelentené két évtized alatt.

A kapott információk szerint a lízingszerződésben azonnali beszedésről van szó, vagyis nemfizetés esetén rögtön inkasszózható a biztosítékot nyújtó szerv, ami ez esetben a DVG Zrt, illetve az önkormányzat. Ezen kívül kézfizető kezesség, az ingatlanon jelzálog, vételi opció (azaz a hitelt nyújtó CIB részéről elővásárlási jog) terheli a várost. A DVG nevén futna a tartozás, az már csak apró kikötés, hogy a vagyonkezelőnek kötelező jelleggel a CIB-nél kellene számlát vezetni.

A konzorciumban tag Vegyépszer Zrt. munkásságát nem igazán kell bemutatni az olvasóknak, azt talán már kevesebben tudják, hogy a Mahíd 2000 Zrt is a Vegyépszer cégcsoport hídépítésre szakosodott cége, amely magasépítési és szerkezetépítési munkákra is vállalkozik. A konzorcium székhelye (Budapest, Mogyoród útja 42.) egyezik a Mahíd és a Vegyépszer székhelyével - de ez, tekintettel a köztudott kapcsolatra, nem oly meglepő.

Érdekesebb a DVG Zrt., önkormányzati vagyonkezelő cég és a CIB helyzete ebben a történetben. Tekintettel arra, hogy a lízingszerződés szerint a lízingbevevő a DVG Zrt. kissé érthetetlen, hogy a vagyonkezelő e heti igazgatósági ülésén az igazgatóság jelen feltételek mellett egyértelműen kockázatosnak minősítette a beruházást. Úgy tudjuk, a DVG nyilatkozott is arról, hogy nem tudja vállalni a beruházással kapcsolatban felmerülő finanszírozási terheket. Ezen a ponton mintha némi ellentmondást érzékelnénk - ezzel pedig nem vagyunk egyedül.

Tegnap ugyanis rögtönzött hadi tanácsot tartott a helyi ellenzék egynéhány prominense. Palkovics Jenő, Gombos István, Cserna Gábor és dr. Dorkota Lajos is az előterjesztés előkészítetlenségét hangsúlyozta, de közös erővel összegyűjtöttünk számos, tisztázásra váró kérdést, furcsa jellemzőt is.

Felrémlett például az az egykori gazdasági bizottsági ülés, ahol a hitelkeret megemelése miatt kibontakozó vita során, majdhogynem elszólás révén derült ki: a városi uszodát már jelzálog terheli. 2004. decemberében ugyanis 3,2 milliárd forintos keretösszeg erejéig jelzálogot jegyeztek be a CIB Bank Zrt. nevére, ezt a tulajdoni lap is bizonyítja. A mostani lízing tárgya az a felépülő élményfürdő lenne, amely a már CIB-es jelzáloggal terhelt ingatlanon létesülne, amit így újabb, majdnem 3,38 milliárd forintos jelzáloggal terhelne a CIB.

Felmerül a kérdés, mi a kockázata a kivitelező konzorciumnak, a lízingadónak - és ezzel szemben mit kockáztat egy több mint ötmilliárdos terhet húsz évre felvállaló város?! A civilek és a Fidesz részéről összeült képviselők, közéleti személyiségek is azt kérdezték: miért a kapkodás?! Miért nem várnak néhány hónapot, amikor komoly uniós források nyílnak meg, amelyekre esetleg eséllyel pályázhatna a város is? Elhangzott: Sárvárhoz és Kehidakustányhoz nem lehet hasonlítani a dunaújvárosi körülményeket. Azok Széchenyi terv segítségével, kezdvezőbb anyagi feltételek mellett, nem banki lízinghitelből épült élményparkok. A nyilatkozók úgy becsülik, a beruházásnak akár a kétharmadát is elő lehetne teremteni pályázatok segítségével - igaz, hogy ahhoz komolyabb anyagot kellene összeállítani, mint amit most a képviselők elé tesznek.

Meglepő volt számunkra is, hogy a mindössze tíz (!) oldalas A Dunaújvárosi Élményfürdő üzleti tervének továbbfejlesztett koncenpciója nevet viselő tanulmány oly módon tartalmaz előzetes pénzügyi tervet, hogy nem mellékeltek hozzá kimutatást a jelenlegi bevételi és kiadási összegekről, nem tudni, mennyien látogatják egy hónapban a Fabó Éva Sportuszodát, van e bevételük az ott működő egyesületekből, a kötelező jellegű iskolai úszásoktatásból, egyéb tevékenységből?!

A várható hozam kalkulációja is érdekes számadatokat tartalmaz. Évente 575 millió forintot várnak az élményfürdőből, 40 milliót a fitness, 60 milliót a wellness, 40 milliót a gyógyászati részleg műkődéséből, 25 millió forintot egyéb bevételekből. Évente 300 ezer felnőtt fizetővendéggel számolnak, ez napi 822 főt jelentene, akkor is, ha karácsony, ha mínusz negyvenöt fok van, vagy esetleg jegesmedve-támadás okoz felfordulást. Ezen kívül havi 7-900 bérletest várnak.

Úgy tudjuk, ráadásul a termálvíz kitermelése is akadályokba ütközik. Olyan mélyen található ugyanis a víz, hogy mire felszivattyúznák, lehűlne. A vizet fel kellene melegíteni, vagy pedig helyi jellegzetességként kellene kínálni a jéghideg termálvizet, mint élményfürdőpiaci, úttörő jellegű szolgáltatást. Ezek után a gyógyászat ügye alatt kissé inogni látszik a talaj.

A döntés képviselőink kezében van: a mai közgyűlésen dől el, hogy mekkora élmény lesz nekünk a fürdő.

A kivitelezésre egyetlen pályázat érkezett, mégpedig egy konzorciumé, amelynek tagja a Vegyépszer Zrt., a Mahíd 2000 Zrt. és a CIB Ingatlanlízing Zrt. Az objektum EU alapú lízinghitelből épülne meg. Nettó 3 375 510 193 forint finanszírozott összegről szól a lízingszerződés, amelynek futamideje 240 hónap, azaz pontosan húsz év. A havonta fizetendő lízingdíj több mint 22,3 millió forint lenne, ez gyors szorzás alapján több mint 5,3 milliárd forint kifizetését jelentené két évtized alatt.

A kapott információk szerint a lízingszerződésben azonnali beszedésről van szó, vagyis nemfizetés esetén rögtön inkasszózható a biztosítékot nyújtó szerv, ami ez esetben a DVG Zrt, illetve az önkormányzat. Ezen kívül kézfizető kezesség, az ingatlanon jelzálog, vételi opció (azaz a hitelt nyújtó CIB részéről elővásárlási jog) terheli a várost. A DVG nevén futna a tartozás, az már csak apró kikötés, hogy a vagyonkezelőnek kötelező jelleggel a CIB-nél kellene számlát vezetni.

A konzorciumban tag Vegyépszer Zrt. munkásságát nem igazán kell bemutatni az olvasóknak, azt talán már kevesebben tudják, hogy a Mahíd 2000 Zrt is a Vegyépszer cégcsoport hídépítésre szakosodott cége, amely magasépítési és szerkezetépítési munkákra is vállalkozik. A konzorcium székhelye (Budapest, Mogyoród útja 42.) egyezik a Mahíd és a Vegyépszer székhelyével - de ez, tekintettel a köztudott kapcsolatra, nem oly meglepő.

Érdekesebb a DVG Zrt., önkormányzati vagyonkezelő cég és a CIB helyzete ebben a történetben. Tekintettel arra, hogy a lízingszerződés szerint a lízingbevevő a DVG Zrt. kissé érthetetlen, hogy a vagyonkezelő e heti igazgatósági ülésén az igazgatóság jelen feltételek mellett egyértelműen kockázatosnak minősítette a beruházást. Úgy tudjuk, a DVG nyilatkozott is arról, hogy nem tudja vállalni a beruházással kapcsolatban felmerülő finanszírozási terheket. Ezen a ponton mintha némi ellentmondást érzékelnénk - ezzel pedig nem vagyunk egyedül.

Tegnap ugyanis rögtönzött hadi tanácsot tartott a helyi ellenzék egynéhány prominense. Palkovics Jenő, Gombos István, Cserna Gábor és dr. Dorkota Lajos is az előterjesztés előkészítetlenségét hangsúlyozta, de közös erővel összegyűjtöttünk számos, tisztázásra váró kérdést, furcsa jellemzőt is.

Felrémlett például az az egykori gazdasági bizottsági ülés, ahol a hitelkeret megemelése miatt kibontakozó vita során, majdhogynem elszólás révén derült ki: a városi uszodát már jelzálog terheli. 2004. decemberében ugyanis 3,2 milliárd forintos keretösszeg erejéig jelzálogot jegyeztek be a CIB Bank Zrt. nevére, ezt a tulajdoni lap is bizonyítja. A mostani lízing tárgya az a felépülő élményfürdő lenne, amely a már CIB-es jelzáloggal terhelt ingatlanon létesülne, amit így újabb, majdnem 3,38 milliárd forintos jelzáloggal terhelne a CIB.

Felmerül a kérdés, mi a kockázata a kivitelező konzorciumnak, a lízingadónak - és ezzel szemben mit kockáztat egy több mint ötmilliárdos terhet húsz évre felvállaló város?! A civilek és a Fidesz részéről összeült képviselők, közéleti személyiségek is azt kérdezték: miért a kapkodás?! Miért nem várnak néhány hónapot, amikor komoly uniós források nyílnak meg, amelyekre esetleg eséllyel pályázhatna a város is? Elhangzott: Sárvárhoz és Kehidakustányhoz nem lehet hasonlítani a dunaújvárosi körülményeket. Azok Széchenyi terv segítségével, kezdvezőbb anyagi feltételek mellett, nem banki lízinghitelből épült élményparkok. A nyilatkozók úgy becsülik, a beruházásnak akár a kétharmadát is elő lehetne teremteni pályázatok segítségével - igaz, hogy ahhoz komolyabb anyagot kellene összeállítani, mint amit most a képviselők elé tesznek.

Meglepő volt számunkra is, hogy a mindössze tíz (!) oldalas A Dunaújvárosi Élményfürdő üzleti tervének továbbfejlesztett koncenpciója nevet viselő tanulmány oly módon tartalmaz előzetes pénzügyi tervet, hogy nem mellékeltek hozzá kimutatást a jelenlegi bevételi és kiadási összegekről, nem tudni, mennyien látogatják egy hónapban a Fabó Éva Sportuszodát, van e bevételük az ott működő egyesületekből, a kötelező jellegű iskolai úszásoktatásból, egyéb tevékenységből?!

A várható hozam kalkulációja is érdekes számadatokat tartalmaz. Évente 575 millió forintot várnak az élményfürdőből, 40 milliót a fitness, 60 milliót a wellness, 40 milliót a gyógyászati részleg műkődéséből, 25 millió forintot egyéb bevételekből. Évente 300 ezer felnőtt fizetővendéggel számolnak, ez napi 822 főt jelentene, akkor is, ha karácsony, ha mínusz negyvenöt fok van, vagy esetleg jegesmedve-támadás okoz felfordulást. Ezen kívül havi 7-900 bérletest várnak.

Úgy tudjuk, ráadásul a termálvíz kitermelése is akadályokba ütközik. Olyan mélyen található ugyanis a víz, hogy mire felszivattyúznák, lehűlne. A vizet fel kellene melegíteni, vagy pedig helyi jellegzetességként kellene kínálni a jéghideg termálvizet, mint élményfürdőpiaci, úttörő jellegű szolgáltatást. Ezek után a gyógyászat ügye alatt kissé inogni látszik a talaj.

A döntés képviselőink kezében van: a mai közgyűlésen dől el, hogy mekkora élmény lesz nekünk a fürdő.

A kapott információk szerint a lízingszerződésben azonnali beszedésről van szó, vagyis nemfizetés esetén rögtön inkasszózható a biztosítékot nyújtó szerv, ami ez esetben a DVG Zrt, illetve az önkormányzat. Ezen kívül kézfizető kezesség, az ingatlanon jelzálog, vételi opció (azaz a hitelt nyújtó CIB részéről elővásárlási jog) terheli a várost. A DVG nevén futna a tartozás, az már csak apró kikötés, hogy a vagyonkezelőnek kötelező jelleggel a CIB-nél kellene számlát vezetni.

A konzorciumban tag Vegyépszer Zrt. munkásságát nem igazán kell bemutatni az olvasóknak, azt talán már kevesebben tudják, hogy a Mahíd 2000 Zrt is a Vegyépszer cégcsoport hídépítésre szakosodott cége, amely magasépítési és szerkezetépítési munkákra is vállalkozik. A konzorcium székhelye (Budapest, Mogyoród útja 42.) egyezik a Mahíd és a Vegyépszer székhelyével - de ez, tekintettel a köztudott kapcsolatra, nem oly meglepő.

Érdekesebb a DVG Zrt., önkormányzati vagyonkezelő cég és a CIB helyzete ebben a történetben. Tekintettel arra, hogy a lízingszerződés szerint a lízingbevevő a DVG Zrt. kissé érthetetlen, hogy a vagyonkezelő e heti igazgatósági ülésén az igazgatóság jelen feltételek mellett egyértelműen kockázatosnak minősítette a beruházást. Úgy tudjuk, a DVG nyilatkozott is arról, hogy nem tudja vállalni a beruházással kapcsolatban felmerülő finanszírozási terheket. Ezen a ponton mintha némi ellentmondást érzékelnénk - ezzel pedig nem vagyunk egyedül.

Tegnap ugyanis rögtönzött hadi tanácsot tartott a helyi ellenzék egynéhány prominense. Palkovics Jenő, Gombos István, Cserna Gábor és dr. Dorkota Lajos is az előterjesztés előkészítetlenségét hangsúlyozta, de közös erővel összegyűjtöttünk számos, tisztázásra váró kérdést, furcsa jellemzőt is.

Felrémlett például az az egykori gazdasági bizottsági ülés, ahol a hitelkeret megemelése miatt kibontakozó vita során, majdhogynem elszólás révén derült ki: a városi uszodát már jelzálog terheli. 2004. decemberében ugyanis 3,2 milliárd forintos keretösszeg erejéig jelzálogot jegyeztek be a CIB Bank Zrt. nevére, ezt a tulajdoni lap is bizonyítja. A mostani lízing tárgya az a felépülő élményfürdő lenne, amely a már CIB-es jelzáloggal terhelt ingatlanon létesülne, amit így újabb, majdnem 3,38 milliárd forintos jelzáloggal terhelne a CIB.

Felmerül a kérdés, mi a kockázata a kivitelező konzorciumnak, a lízingadónak - és ezzel szemben mit kockáztat egy több mint ötmilliárdos terhet húsz évre felvállaló város?! A civilek és a Fidesz részéről összeült képviselők, közéleti személyiségek is azt kérdezték: miért a kapkodás?! Miért nem várnak néhány hónapot, amikor komoly uniós források nyílnak meg, amelyekre esetleg eséllyel pályázhatna a város is? Elhangzott: Sárvárhoz és Kehidakustányhoz nem lehet hasonlítani a dunaújvárosi körülményeket. Azok Széchenyi terv segítségével, kezdvezőbb anyagi feltételek mellett, nem banki lízinghitelből épült élményparkok. A nyilatkozók úgy becsülik, a beruházásnak akár a kétharmadát is elő lehetne teremteni pályázatok segítségével - igaz, hogy ahhoz komolyabb anyagot kellene összeállítani, mint amit most a képviselők elé tesznek.

Meglepő volt számunkra is, hogy a mindössze tíz (!) oldalas A Dunaújvárosi Élményfürdő üzleti tervének továbbfejlesztett koncenpciója nevet viselő tanulmány oly módon tartalmaz előzetes pénzügyi tervet, hogy nem mellékeltek hozzá kimutatást a jelenlegi bevételi és kiadási összegekről, nem tudni, mennyien látogatják egy hónapban a Fabó Éva Sportuszodát, van e bevételük az ott működő egyesületekből, a kötelező jellegű iskolai úszásoktatásból, egyéb tevékenységből?!

A várható hozam kalkulációja is érdekes számadatokat tartalmaz. Évente 575 millió forintot várnak az élményfürdőből, 40 milliót a fitness, 60 milliót a wellness, 40 milliót a gyógyászati részleg műkődéséből, 25 millió forintot egyéb bevételekből. Évente 300 ezer felnőtt fizetővendéggel számolnak, ez napi 822 főt jelentene, akkor is, ha karácsony, ha mínusz negyvenöt fok van, vagy esetleg jegesmedve-támadás okoz felfordulást. Ezen kívül havi 7-900 bérletest várnak.

Úgy tudjuk, ráadásul a termálvíz kitermelése is akadályokba ütközik. Olyan mélyen található ugyanis a víz, hogy mire felszivattyúznák, lehűlne. A vizet fel kellene melegíteni, vagy pedig helyi jellegzetességként kellene kínálni a jéghide