se nosztalgia, se csüggedés

2018.03.25. 15:30

Vagyóczki Lajos: A nyugdíjasélet lehetőség a beteljesítésre

A mai világban mindenki csak a fiatalokra gondol, az öregség semmi, az ifjúság minden. Ha valaki nyugdíjas, úgy tekintenek rá, ahogy a súlyos betegre szokás: sajnálják és szánják, hogy milyen szörnyű helyzetben van. Pedig nem feltétlenül és nem mindenkinek szörnyű az élete attól, hogy már nem dolgozik „pótolhatatlan” munkaerőként valamelyik munkahelyen.

MENYHÁRT FERENC ÉS ZSÍROS MÁRIA

Vagyóczki Lajos megtervezte nyugdíjaséletét, hogy se nosztalgia se csüggedés ne érje Fotó: ZsE

Az esze sem hagy el mindenkit, a józan ítélőképesség, a továbbéléshez fontos célok és a megvalósításukhoz szükséges bátorság, vagy éppen a belső tartás sem hal ki az emberből attól, hogy nyugdíjba megy. Tagadhatatlan, hogy nem egyszerű megélni az aktív élet befejezését. Sokakra jelentős pszichés nyomás nehezedik, eluralkodik rajtuk a feleslegesség érzetének megélése, a csüggedés, a magukba fordulás, de szerencsére, vannak kivételek! Ilyen a ma Rácalmáson élő Vagyóczki Lajos is. Szülei baracsiak, de ő már Dunaújvárosban született. Ott végezte az iskoláit, több évtizeden át ott lakott. Katona is volt, huszonnégy hónapig, amire ma már a személyes fejlődésében fontos szerepet játszó, sok lehetőséget adó időszakként emlékszik vissza. Közel negyven évig egy munkahelyen, dolgozott: a vasműben. A lakatosüzemben kezdte a pályáját, majd a konverter indulásakor átkérte magát az új létesítménybe, így már a felépítéstől kezdve megismerkedett az ottani berendezésekkel.

Vagyóczki Lajos megtervezte nyugdíjaséletét, hogy se nosztalgia se csüggedés ne érje Fotó: ZsE

Büszkén meséli, hogy éjszakás karbantartó lakatosként részese volt az első csapolásnak. Ez ma már keveseket hoz lázba, de aki tudja, mit jelentett abban az időben egy ilyen beruházás megvalósulása, akinek valaha is volt köze az acélgyártáshoz, az átérzi ennek az élménynek a jelentőségét. Idővel kiemelt csoportvezető lett, folyamatos műszakban irányította a rábízott emberek munkáját. Sok nehéz helyzetben kellett helytállniuk. Része volt a több mint száz tonna acél és izzó salak kiborítása utáni helyreállításban, a nyersvaskeverő kilyukadását követő pusztítás nyomainak felszámolásában, illetve a rendszer újraindításában. A lándzsacsere vagy a torokgyűrűre tapadt nyersvasmaradvány eltávolítása ezekhez képest rutinmunkának számított, akárcsak a különböző, kisebb-nagyobb üzemzavarok elhárítása. Összetartó, jó csapatban dolgozott, hiszen az ilyen embert próbáló munkakörülmények között ez nem is lehet másképp. Ha nem dolgoznak összehangoltan, nem csak a feladatot nem tudják elvégezni, de még a testi épségük is veszélybe kerülhet. Lajos nem félt, a veszélyes helyzetekben is higgadtan végezte a dolgát. Nem mindenki vállalkozott arra, hogy a félméteres grafitporban, bakancsban rámenjen a 850 fokos páncélzatra, de ha arra volt szükség, azt is megcsinálta. A lakatos, a karbantartó rendszerint csak akkor fontos, ha probléma van, és ha gyorsan kell cselekedni, egyébként láthatatlan, és ez így van rendjén. Állandóan naprakész tudásra van szüksége, mert amikor baj van, azonnal a topon kell lennie, hiszen tőle függ a többiek munkája, keresete. Nem mindegy, hogy mennyi a kiesés a termelésben és a fizetésben.

Nyugodt, kellemes környezet

Négy évtizednyi, fizikailag és pszichésen is megterhelő nehéz munka után úgy döntött, hogy él a lehetőséggel, és a korkedvezményes nyugdíjazást választja. Nem mondja, hogy nem gondol a gyárra, hogy egyáltalán nem hiányoznak a kollégák, a feszültség, az izzó anyag illata, de sem csüggedés, sem nosztalgia nincs benne. Előre tisztázta magában a feladatait, felmérte a lehetőségeit, és megtervezte a további életét. Ekkor választotta lakóhelyéül a barátságos, élhető Rácalmást, ahol feleségével nyugodt, kellemes környezetet alakítottak ki. A kis kertbe gyümölcsfákat és dísznövényeket telepített, de van homokozó és játszótér a főváros közelében lakó unokáinak, meg családi, baráti összejövetelekre alkalmas szabadtéri sütögető hely is. Ápolja a kertet, gondozza idős rokonait, besegít az unokák nevelésébe, de közben magával is törődik. Odafigyel, hogy a sok év alatt összeszedett egészségügyi problémáit ne hanyagolja el. Megvannak a kedvenc időtöltései, az edzés, a gitározás, amit fiatal korában, sok évig, jó színvonalon űzött, de úgy érzi, van még mit fejleszteni a játéktudásán. Fiatalosan friss, kiegyensúlyozott ember. Mert úgy van az, hogy „nem az öregedés miatt hagyunk fel álmaink követésével, hanem az álmok hiányától kezdünk el öregedni. (Gabriel García Márquez)

 

Mottó

„A példamutatás nem a legfontosabb dolog, amivel másokat befolyásolhatunk – hanem az egyetlen.” (Albert Schweitzer)

Sorozatunkban olyan embereket,

sorsokat mutatunk be, amelyek

példaként szolgálhatnak kortársainknak

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!