Kiegyezés és ami mögötte van

Mozgalmi idők

De nézzük meg, mi is előzte meg a kiegyezést. Visszamehetünk az időben talán az 1848-49-es forradalom és szabadságharcig. A forradalom után kegyetlen terrorban és elnyomásban „részesültek” a magyarok osztrák részről, de nem tudták megtörni az őseinket. Az osztrák elnyomással szemben a magyarok ellenállásának három formája alakult ki: a nyílt ellenállás (néhány esetben fegyveresen), a passzív ellenállás Deák Ferenc vezetésével, és az emigránsok vezette ellenállás (Kossuth Lajos). A Deák Ferenc vezette mozgalmat a következők jellemezték: adófizetés kollektív megtagadása, az állami beosztások, hivatalok vállalásának megtagadása, és végül az egyéb állampolgári kötelességek megtagadása, például választásoktól távolmaradás, sorkatonai szolgálat megtagadása. Mivel a felsoroltakat tömegesen hajtották végre a Deákot követő fővárosi és vidéki lakosok, Ausztria számára nagyon komoly gondokat okoztak a magyarok lépései.

Ferenc József császár ebben a helyzetben úgy döntött, megpróbál dűlőre jutni a magyarokkal. A császár küldöttje és Deák megegyeztek abban, ha Magyarország elfogadja, hogy Ausztriával közös legyen a hadügye, külügye és az ezeket finanszírozó pénzügye, akkor jelentős önállóságot kaphat. A megbeszélés után írta meg Deák a Pesti Naplóban híres húsvéti cikkét (1865. április 16.), amelyben egyértelművé tette: ha Magyarország hajlandó engedni az 1848-as követeléseiből, és elismerni bizonyos Ausztriával közös ügyeket, alkotmányossága biztosított lehet.

A kiegyezés

Magyarország helyzetét javította, hogy Ausztria szorult helyzetbe került, mivel a poroszokkal vívott háborút elvesztette (1866). Ferenc József végleg belátta: ha a magyarokkal nem jut egyezségre, széthullhat a Habsburg Birodalom. Az eredmény: Ausztria kiegyezett Magyarországgal. (Korábban már Mária Terézia is rákényszerült a békére a magyarokkal a hétéves örökösödési háborúban kialakult, sok jóval nem kecsegtető helyzete miatt.)

Végül Deák Ferenc javaslatára Ferenc József id. Andrássy Gyulát kérte fel kormányalakításra 1867. február 17-én. A kormány 1867. február 20-án lépett hivatalba, és egészen 1871. november 14-ig volt hatalmon, amikor Andrássy a Monarchia külügyminisztere lett.

Ferenc Józsefet 1867. június 8-án Magyarország királyává választották. A tárgyalások végleges lezárulta után pedig, július 28-án a király szentesítette a kiegyezés magyar törvényeit, amivel megszületett az Osztrák-Magyar Monarchia, amely 1918. október 31-ig létezett, az elvesztett első világháború okozta a vesztét.

Ez az időszak úgy került be a magyar történelemkönyvekbe, és nem véletlenül, mint „azok a boldog békeidők” – amely egészen az első világháború kezdetéig, 1914-ig tartott.

Forrás: tortenelemclub.hu, rubicon.hu, hu.wikipedia.org.

A KIEGYEZÉS TARTALMA

Közös ügyekről szóló rész: a hadügy, külügy, pénzügy a két országot összekötő közös ügy lett.

Közös szervekről szóló rész: az említett három terület miniszterei közösek lettek, és ha összeültek, akkor közös minisztertanácsot alkottak. Rajtuk kívül közös szervként működött még a két ország parlamentje által választott 60-60 fős delegációk évenkénti közös tanácskozása (hol Bécsben, hol Pesten). Ausztria és Magyarország egységéről szóló rész: Létrejött az Osztrák-Magyar Monarchia, amely két-központú, azaz dualista és alkotmányos királyságként működött.

Gazdasági kiegyezésről szóló rész (1867/16. törvénycikk): Ennek három fő része volt, mégpedig az első kimondta, hogy Ausztria és Magyarország a közös terheiket együtt fizeti (pl. államadósság és közös ügyek költségei) mégpedig 70/30 arányban. A második rész arról szólt, hogy a két ország vámközösséget alkot, vagyis együtt dönt az adókról, vámokról és közös pénzt használ. A harmadik rész pedig rögzítette, hogy a két ország parlamentjei 10 évente újratárgyalják, a gazdasági kiegyezés meghosszabbításának kérdését.

Uralkodói garanciák: Ezek az úgynevezett királyi biztosítékok – vagyis a hadsereg-vezetés főhadúri joga, a magyar parlamenttel szembeni előszentesítési jog és a diéta feloszlatásának királyi joga.

(tortenelemklub.com)