Hétvége

2016.11.18. 21:35

Tanóratízpercben

Gyakran hallom, olvasom, hogy így a kisember, úgy a kisember. Nem szeretem a kisemberezést, mert a társadalom nem kis- és nagyemberekből áll. Ez a kategorizálás hamis, önteltséget, gőgöt, lenézést, megvetést és ostobaságot fejez ki.

Kiss Kálmán

Csak torzult személyiség viszonyul így embertársaihoz. Persze a társadalomban, kiváltképpen a maiban, bonyolult munkamegosztás van, s ezt sajátos hierarchia, rangsor jellemzi. Kétségtelenül alá- és fölérendeltség köti össze a különféle pozíciókat. Tehát vannak irányítottak és irányítók, döntéshozók és végrehajtók, vezetők és beosztottak. De az alárendelteket semmiképpen nem nevezném kisembereknek, hanem csak és csakis közembereknek. A legfelsőbb részt pedig elitnek.

Régen az utóbbinak uralkodó osztály volt a neve, de manapság ezt a kifejezést mindenki feltűnően kerüli. Szóval akkor elit. Az elit a gazdasági, politikai és a kulturális-szellemi hatalom birtokosa. Vezet, irányzat, döntéseket hoz, előnyöket halmoz fel, magasabb életszínvonalat élvez. De megbecsülnie, és nem lenéznie, esetleg megvetnie kell a rangsorban alatta levőket, hiszen az együttműködés, az eredményes közös ténykedés a cél. Mindenkinek az összesség javára igényesen kell ellátnia a feladatát egy olyan rendszerben, mely ugye a jobb helyeken demokrácia, azaz nem az elit, hanem a démosz, a köznép, a közemberek uralma, s az elit csak a képviselet szerepkörét látja el.

A társadalom bonyolult, eleven szerveződés, ha úgy tetszik élőlény, akár egy fa, mely gyökerekből, törzsből, ágakból és levelekből áll. A levelek a legkisebbek, de nevetséges dolog lenne lebecsülni őket, aki egy kicsit ért a biológiához, a fotószintézishez, az tudja, hogy az ilyesmi mekkora ostobaság. Így kellene a közemberekhez is viszonyulni! Vegyük például a hadsereget, mely tisztekből és közkatonákból áll. Az utóbbiak parancsokat teljesítenek, alárendelt helyzetben végzik feladataikat. Ám korántsem jelentéktelen, elhanyagolható, amit cselekszenek. A honvédek hősiessége nélkül tehetetlen lenne a legnagyszerűbb tábornoki kar is. Tökéletesen tudta ezt Napóleon, aki rendkívüli módon megbecsülte a közkatonákat. Tudta, hogy köztük különleges tehetségek is vannak. Úgy nézett rájuk, és azt hangoztatta, hogy mindegyikük a tarsolyában hordja a marsallbotot. Bizony, bizony az elit csak akkor igazi, ha a köznépre támaszkodik, s belőle meg-megújul. Ha elzárkózik, csak önmagáért létezik, előbb-utóbb nagy bajba jut. Először önbecsülését veszti el, aztán kiemelt társadalmi helyét, rangját is. Az erkölcsi lesüllyedés a súlyosabb, mert nem az minősíti az embert, hogy mit tud magának megszerezni, hanem az, hogy mit tud adni másoknak, a társadalomnak. Ez az igazi siker! Ezt az is érzi, aki tagadja, semmibe véve közfeladatait és a közember értékét. Ajánlom figyelmükbe az alábbi Petőfi-idézetet: Tiszteljétek a közkatonákat, / Nagyobbak ők, mint a hadvezérek.

Katonakoromban ki akartam írni e meghökkentő mondatot kívülről hálószobánk ajtaja fölé. A tisztek figyelmeztettek, ne tegyem, mert ez lázadás. De ha ez lázadás, akkor a híres amerikai westernfilm, a Little Big Man, a Kis Nagy Ember is az. Tán azt is be kéne tiltani? Ha nem látták, nézzék meg, vagy olvassák el az alapjául szolgáló azonos című regényt, s akkor világossá lesz, hogy miért is hirdetem az ostoba és sértő kisemberezés ellenében a kis nagy emberek, a közemberek dicsőségét.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!