Tanóra tízpercben

Nem a szexre gondolok, hiszen arról nagyon megered a nyelvünk, hanem az érdekek világára, amit agyonhallgatunk. Mintha valami szégyenletes, takargatni való lenne. Jó, elismerem, van ebben valami, hiszen Az ember tragédiájában Madách Imre is az érdekek mocskát emlegeti. Mégis úgy vélem, az érdekekről beszélnünk kell, nyíltan, őszintén, mivel társadalmi létünk, életünk leglényegéhez tartoznak.

Egykori "nagy tanítónk", Vlagyimir Iljics Uljanov, azaz Lenin is erre figyelmeztet bennünket: Az emberek a politikában mindaddig csalás és netán öncsalás áldozatai, amíg a szavak mögött meg nem keresik a meztelen érdekeket. Tehát ne csapjuk be magunkat. Vizsgáljuk meg tudományos tárgyilagossággal az említett valóságot! Hiszen József Attila szerint is "az érdek, mint a gazda, úgy igazgat."

Sokféle érdek létezik. Van össztársadalmi érdek, vannak egyéni érdekek és különböző, kisebb-nagyobb csoportérdekek. Ezek között sosincs összhang. Melyik érdek érvényesül? Hát az erősebb. Ez lehet a fizikailag vagy szellemileg fejlettebb emberé, de lehet egy olyan szűk csoporté is, amelynek tagjai összefogtak saját érdekeik minél hatékonyabb érvényesítéséért.

A mai modern társadalomban számtalan lehetőség, mód és eszköz van arra, hogy ne a közérdek, a közjó, a minél több ember érdeke érvényesüljön, hanem egy hatalmi kisebbség korlátlan birtoklási vágya, amelynek a tárgya nemcsak anyagi dolog lehet, hanem maga a hatalom is, melynek birtokában az anyagi javak könnyen megszerezhetők. Honnan vettem e gondolatokat? Nem fogják elhinni! Az egyik középiskolai tankönyvből, amelynek címlapján az áll: Dörömbözi János Erkölcsi alapismeretek. Tehát amit előadtam, az tananyag, a diákok számára megtanulandó ismeret.

Csak azon akadok fenn, s lehet, hogy önök is: nem túl brutális-e ez az őszinteség az adott iskolai környezetben? Nyilván úgy véli a szakhatóság, a diákoknak tudniuk kell az igazat, hiszen a valóságismeret a sikeres emberi cselekvés egyik alapvető feltétele.

Gondoltam, megnézem, ír-e valamit Dörömbözi János, a tankönyv szerzője, a rendszerváltó Magyarország elitjeinek erkölcsi magatartásáról. Írt bizony. Kifejti, hogy 1989-90 után Magyarország ismét külső függésbe kényszerült, a nemzetközi nagytőke kiszolgáltatottja lett. Ebben a helyzetben, mivel a nemzeti érdekek képviselete nehéz és áldozatokat kíván, az aktuális politikusok inkább külső és saját érdekeket tartanak szem előtt, s így nem érvényesülhetnek igazán az ország polgárainak érdekei. Nem kérdőjelezem meg a moráltanító ítéleteit, de azért azt megkérdezem: vajon a pőre valóságot, a meztelen igazságot szabad-e ilyen, már-már provokatív nyíltsággal a diákgyerekek elé tárni?

Realista vagyok. Nem kendőzhetjük el a tényeket. De azt is gondolom, hogy a valóságismeret mellett szükségünk van ideákra és ideálokra is, és az ezek szerinti cselekvésre. Különben, ahogy Vörösmarty Mihály mondja: ahelyett hogy az ég felé törekednénk, unatkozzunk, s hitvány madár gyanánt posvány iszapját szopva éldegéljünk?

"Kutyáknak harca ez egy konc felett" - állapítja meg zordan Madách Imre Az ember tragédiája londoni színében a kapitalizmusról. Ezt tudomásul kell vennünk, de nem állatiasodhatunk el, mert van nemesebb énünk, nemesebb rendeltetésünk is. Legalábbis hiszem, hogy van, mert Mi dolgunk a világon? Küzdeni erőnk szerint a legnemesbekért.