Erre még Lukács is elsírta magát

2018.06.23. 20:00

Újvárosban is fantasztikus bulit tartottak

Éveket vártak rájuk régióbeli rajongóik, hogy az ő szemszögükből a legmegfelelőbb koncerthelyszínen, Dunaújvárosban a Dudik fesztiválon mutassák meg, vajon milyen formában van a három alföldi gyerek! Megnyugtató választ kaptak.

Balogh Tamás

Lukács László, Fejes Tamás és Sidlovics Gábor, azaz a Tankcsapda – Dunaújvárosban is fantasztikus bulit tartottak a fél évszázados énekes turnéjának állomásaként Fotó: BAT / DH

Minden idők itteni legjobb fény- és hangtechnikájával, ami a hazai menő fesztiválokon is megkapná a jelest, ideálisan szolgálták ki az ezúttal is profikhoz illően, felkészülten és motiváltan, a pontossága miatt talán a Mennyország touristtal érkező Tankcsapdát.

A sikeres koncert másik alap­pillére, a rekordlétszámú közönség kíváncsian, reménykedve és gyanakodva érkezett. Persze sokan már elszoktak az ezeken a koncerteken viselt rendtől, és az első két nóta alatt kocogós csapatok soroltak be zihálva a színpad elé, ahol a bevezető után máris százhúsz százalékon nyomta a banda.

A Tankcsapda – Lukács: Fél évszázad turné

Ez van! Még a legnagyobb hazai rocksztár fölött is eljár az idő, legalábbis a papírforma szerint. A csapat énekes-gitárosa, Lukács László nem titkolja, hiszen ezt a szériát a kényelmesen és sikerrel viselt éveiről nevezte el. Egy átlagos férfi nagyon el van keseredve, és egymás vállán rínak a barátaival az ötvenedik születésnapján… Mit mond erre ünnepeltünk?

– Nem csak ebből a szempontból nem tartom magamat átlagos férfinak, persze sok szempontból pedig az vagyok. A nagy buli megvolt, de a sírás-rívás egyáltalán nem, mert nem gondolom, hogy ez az évszám arra adjon okot. A mostani koncertsorozat, a „Lukács fél évszázad” dallistája az én ötleteim alapján indult el, de ugyanúgy, ahogy a másik turnén, ezt is közösen határozzuk meg. A Tominak (Fejes Tamás dobos) és a Sidinek (Sidlovics Gábor gitáros) ugyanolyan beleszólása van ebbe az egészbe, mint nekem.

Nekünk nagy rockűr volt a Tankcsapda nélküli két év. Nektek hiányzik egy-egy város?

– Kétségtelen, hogy egy ilyen fesztiválon játszani jó dolog, de nem szoktunk azzal kelni és feküdni, hogy melyik város hiányzik. Hál’ istennek van annyi olyan város, ahol szeretnek bennünket, hogy ezen nem gondolkozunk.

Lukács László, Fejes Tamás és Sidlovics Gábor, azaz a Tankcsapda – Dunaújvárosban is fantasztikus bulit tartottak a fél évszázados énekes turnéjának állomásaként Fotó: BAT / DH

A fesztivál első napjától beszélgettünk az itt fellépőkkel a négy nap alatt egymást követő zenekarokról. Kiderült, hogy minél erősebb a felhozatal, a kisebbeknek annál inkább rangot ad az itteni színpad. Rá is tettek miattatok egy lapáttal.

S. G.: – Ezt nagyon jó dolog hallani, és ha így van, akkor ennek borzasztóan örülünk. Egyébként ez oda-vissza működik. Álszerénység nélkül mondhatom, hogy minket inspirál az, hogy ott van a fiatal generáció, és az ember meg akarja nekik mutatni, hogy még nem vagyunk vének, tudjuk a dolgunkat. Bennünk folyamatosan van bizonyítási vágy saját magunk és a közönség irányában is, és ebben benne van az is, hogy ugyan mondhat­nánk: „bennünket nem érdekel a szakma, csak magunknak csináljuk”, de az igazság az, tudjuk, hogy van egypár fiatal zenekar, amelynek mi vagyunk a „rockzenekar”, és ez bizony köte­lez. Ezért aztán begyújtunk még egy rakétát. Lehetne itt nyomni a laza szöveget, hogy tök jól elvagyunk, nem érdekelnek a többiek, pedig nem úgy van, és szerintem ez így a normális.

A zenészek elismerően, a rajongók elragadtatva beszélnek a zenekar tagjairól. „Figyeld meg a Lukácsot, ahogy ezt meg azt csinálja és tolja a show-t! Persze a Sidivel könnyű neki, mert amit ő nyomat… Na, álljunk csak meg egy kicsit: és a Fejes?! Ő ott a legnagyobb király!” Tegyen már valaki igazságot! Talán éppen a Fejes Tomi!

– A zenekarban nincs riválisom, mert a Laci és a Sidi sokkal gyengébben dobol, mint én… (mire a megcélzottak dőltek a nevetéstől) Szóval ezt azért gondolják át! Komolyra fordítva a szót, úgy vagyok ezzel, mint az előbb a Sidi mondta: amikor valaki elismerően nyilatkozik rólad, legyen az bárki, akár egy fiatal gyerek vagy egy kezdő zenész, az mindenkinek, nekünk is jólesik, és ha valóban úgy gondolja, az nagyon megtisztelő. Mi az, hogy rivális? Ha úgy vesszük, ha van valaki, aki jobban gitározik nálam (szinte csak olyanok vannak a szakmában – kontráz a Sidi), akkor sincs semmi baj. A Tankcsapda mindig arról szólt, hogy hárman kiállunk, és ez ad egy energiát, löketet, és azt toljuk. És ez szerencsére nem egy könnyen lemásolható dolog. Emiatt már egy kicsit okafogyottá is válik, hogy van-e, vagy nincs rivális, mert ez nem egy mérhető verseny – zárta le a témát a Sidi.

A saját ötvenes születésnapod és a zenekar harmincéves fennállásának ünneplése két évig tart. Nem lesz ez nehéz?

L. L: – Miért lenne az? Ha azt csinálod, amit szeretsz, az nem lehet teher! Lehet, hogy keveset alszol vagy sokat utazol, de ez nem számít annak. Az lehet nehéz, ha valamit nem szeretsz csinálni, de muszáj. Ez nekünk nem kötelező, hanem éppen élvezettel csináljuk.

Egy Tankcsapda-koncert olyan iszonyatos tempóban pörög, hogy hallgatni, nézni, együtt énekelni, a poénokról nem lemaradni is emberes kihívás. Egy ilyen produkcióban föllépni az a száz százalék teljesítésének a követelményét jelentheti. A tehetség és a rutin együtt nyújtja a tökéleteset?

– Mindig van hiba, nincs tökéletes produkció – vallja be Fejes Tomi. – Egyértelmű, hogy mi is hibázunk a színpadon. Az egy más dolog, hogy minél profibb egy zenekar, annál kevesebb a probléma, vagy kevésbé veszi észre a közönség. Egyébként persze hogy van felelősség, hiszen ezért nem iszunk a koncert előtt, és ezért készülünk fel tisztességesen mindegyikre. Az emberi tényező azonban mindig benne van, hiszen valamikor jobban megy, máskor meg még jobban.

Március 6-án reggeltől estig megszámlálhatatlan mennyi­ségű videót küldözgettek a zenekar büszke rajongói a világ minden csücs­kébe. Azt, amelyiken az látható, hogy az előtte lévő este a Metallica együttes meglepte a könnyekre fakadó, elragadtatott közönségét, amikor műsorra tűzött egy Tankcsapda-dalt. Lukács Lászlót ez hogyan érintette?

– Azt nem tudom, hogy a közönség sírt-e, vagy nem, de én igen. Ez egyébként egy klassz dolog volt. Most nem akarom itt túlragozni vagy túllihegni, hiszen elég sok helyen lehetett róla olvasni, látni, hallani. Álszerénység lenne a részünkről, vagy mindegy, hogy milyen jelzőt teszek hozzá, ha ezt az egész dolgot túl akarnánk misztifikálni. Az más kérdés, hogy egy deklaráltan és kétségtelenül a világ legelismertebb és legnépszerűbb rockzenekara, ha csak egyetlen koncert erejéig is, de néhány percig megidézett egy Tankcsapda-dalt. Azt gondolom, hogy ez nagyon komoly dolog, és ennek a súlyát mi is élvezzük.

Volt már, hogy te is elővetted valakinek a nótáját?

– Nemhogy én, de az egész zenekar! Körülbelül jó két éve lehetett. Akkor jelent meg a „Dolgozzátok fel!” című lemez, tizenkét általunk nagyra becsült korábbi magyar előadó egy-egy dalát dolgoztuk át, és ennél egyértelműbb és kézenfekvőbb példát nemigen tudok mondani. Örömmel csináltuk.

A Tankcsapda pontosan érkezett, és gazdagon, az aranyveretes slágereivel játszotta ki a műsoridőt. Amit láttál, elkápráztatott, amit hallgattál, magával ragadott. A három zenész virtuóz volt, az ötvenes Lukács frissebb, jobb és emberibb volt, mint bármikor. Azaz a legjobb éveik most következnek.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!