Ráduly Róbert: aki ma kultúrában gondolkodik, az gondolkodik a jövőben

- Mennyire fontos ma a magyar kultúra Székelyföldön, a gazdasági gondok nem érintik hátrányosan ezt a területet?

- Az elmúlt évek alapján elmondhatom, hogy a jó kapcsolatoknak köszönhetően részesei lehettünk a magyar múzeumi körforgásnak. A vándorló Munkácsy-kiállítás, de a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye is eljutott Csíkszeredára, akárcsak a békéscsabai múzeum egyiptomi anyaga. Jelentős összegeket áldoztunk arra, hogy a Mikóvárunk egyik szárnyát alkalmassá tegyük a kiállításokra. Cserébe Nagy Imre műveit vándoroltatjuk Magyarországon, a fehérvári a tizenhatodik vagy tizenhetedik stáció. Emellett hivatásos színházat tartunk fenn, ami egy 42 ezres városnak nem kis tehertétetel. Mi visszük a hátunkon a múzeumot, profi táncegyüttesünk van, kamarazenekar működésére áldozunk. Legutóbbi hat évünk büszkesége pedig az, hogy teljesen új középiskolát építettünk a város szívében, a kizárólag magyar nyelvű Nagy István Művészeti Szakközépiskolát. Vallom, hogy a jövőbe vetett hitünk legfontosabb letéteménye ez az intézmény, és hiszem, hogy aki ma a kultúrában gondolkodik, az gondolkodik a jövőben. Nem elsősorban a pénz a jövő záloga, az identitás az, ami döntő.

- Ha jól tudom, a város 42 ezer lakosából 34 ezer a magyar. Rivalizálnak Székelyudvarhellyel?

- Úgy számítom, hogy 80 százalék Csíkszeredán a magyarok aránya. Statisztikailag ennél jobb az adat, de figyelembe kell venni, hogy elég sok atyánkfia Magyarországon vagy másutt keresi az átmeneti boldogulást, és akadnak olyan magyar ajkú polgárok is, akiket nem regisztráltak. Bár van közöttünk némi rivalizáció, kicsit hasonló, mint önöknél Dunaújváros és Fehérvár között, de a tisztesség azt kívánja, hogy elismerjük a tényt. A legmagyarabb város Erdélyben Székelyudvarhely, és ők nagyon büszkék is arra, hogy 97 százalékban magyar ajkúak lakják.

- Hogyan látja, változott-e a kisebbség helyzete és megítélése az uniós csatlakozással Romániában?

- Nehéz megítélni. Olyan ez, mintha megkérdeznénk egy házasembert, hogy mi változott tegnap óta, amióta megnősült, miután 7 vagy 8 éve már össze voltak költözve. Jó irányú változás, hogy nyitottabb lett majdnem minden, ma már természetes az, ami 10 éve még közfelháborodást keltett volna, ha hírt adott volna róla a média. Ugyanakkor az uniós keret - hogy kicsit sarkítsam a dolgot - a koszovói albánok törekvéseinek a forgatókönyvét nálunk teljesen kizárja. Mi egy percig sem gondoljuk azt, hogy Székelyföldön hosszú távon egy tömbben meg lehet maradni, így, ebben a formában. Nem, mert az állam továbbra is ügyködik az intézményein keresztül, a belügyben szinte csak románok vannak, a hadsereg elrománosítása is tetten érhető. Néhány városban, Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön, már át is billent a mérleg. Az unió meghatározó államainak többsége pedig nem érdekelt abban, hogy túl erős jogokat adjanak a kisebbségi közösségeknek.

- Mi a helyzet az uniós alapokkal, pénzekkel, jut belőlük Székelyföldre?

- Az alapokból sajnos nem tudunk akkora szeletet kiszakítani, mint ami arányosan megilletne. A központi régiót hat megye alkotja, oda tartozik a székelyföldi tömbmagyarság is. Kitalálták, hogy a régió legfontosabb városa Brassó, alanyi jogon 120 millió eurót kaszál, van még két növekedési centrum, Marosvásárhely és Szeben, egyenként 40 millióval. Az összes többi pályázhat 35 millióra. Közelharcot kell vívni a maradék pénzért. Nehéz lobbizni azért, hogy ne golyózzák ki még a legjobb pályázatot is.

- Hogyan fogadták a kettős állampolgárságról szóló törvényt?

- Azt látom, hogy nem támasztanak akadályt a hatóságok, a román külügy is partner. A csíkszeredai és a kolozsvári konzulátuson is elindítható az eljárás, nem kell a székelyföldi atyafinak Budapestre utaznia. Hogy szükség van-e erre most vagy nincs? Ha szimbólumokban gondolkodom, önmagában komoly válasz erre az, hogy a nagyapám magyar állampolgár volt, és egyik napról a másikra a román lett. A lehető legtermészetesebb tehát, hogy én kérni fogom a kettős állampolgárságot. Létezik egy másik, pragmatikusabb megfontolás is. Akárhova utazol ma Európában, ha előveszed a román útlevelet, úgy néznek rád, mint a lőtt medvére. Hiába vagy jól öltözve, hiába tartod magad európai polgárnak. Ha viszont nagy nehezen megértik, hogy ugyan romániai állampolgár vagy, de magyar, akkor mindjárt másképp beszélnek, érezhető az empátia.

- Jól érzékelem, hogy kicsit megosztott a romániai magyarok kinti képviselete?

- Nagyon megosztott. Ugyanaz vagy nagyon hasonló a helyzet ahhoz, mint ami Magyarországon is tapasztalható volt. A közéleti szereplők személyes ellenszenvét pártszínekbe öltöztették, és egy teljes ideológiát sorakoztattak fel mögé. Vérre menő mérkőzések folytak, a médiában is. Sajnos azok a szereplők, akik az erdélyi politikai palettán az első sorokban ülnek, úgyszólván már alkalmatlanok arra, hogy igazi, őszinte konszenzus mögé álljanak. Markó Bélának annyira ellenszenves Tőkés László, Tőkésnek pedig Markó, hogy a látszatért és a székükért színlelt kis kiegyezéseik sem őszinték és hihetőek. Kevés reményt látok arra, hogy ez a helyzet gyorsan rendeződhet.

- Mennyire fontos ma a magyar kultúra Székelyföldön, a gazdasági gondok nem érintik hátrányosan ezt a területet?

- Az elmúlt évek alapján elmondhatom, hogy a jó kapcsolatoknak köszönhetően részesei lehettünk a magyar múzeumi körforgásnak. A vándorló Munkácsy-kiállítás, de a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye is eljutott Csíkszeredára, akárcsak a békéscsabai múzeum egyiptomi anyaga. Jelentős összegeket áldoztunk arra, hogy a Mikóvárunk egyik szárnyát alkalmassá tegyük a kiállításokra. Cserébe Nagy Imre műveit vándoroltatjuk Magyarországon, a fehérvári a tizenhatodik vagy tizenhetedik stáció. Emellett hivatásos színházat tartunk fenn, ami egy 42 ezres városnak nem kis tehertétetel. Mi visszük a hátunkon a múzeumot, profi táncegyüttesünk van, kamarazenekar működésére áldozunk. Legutóbbi hat évünk büszkesége pedig az, hogy teljesen új középiskolát építettünk a város szívében, a kizárólag magyar nyelvű Nagy István Művészeti Szakközépiskolát. Vallom, hogy a jövőbe vetett hitünk legfontosabb letéteménye ez az intézmény, és hiszem, hogy aki ma a kultúrában gondolkodik, az gondolkodik a jövőben. Nem elsősorban a pénz a jövő záloga, az identitás az, ami döntő.

- Ha jól tudom, a város 42 ezer lakosából 34 ezer a magyar. Rivalizálnak Székelyudvarhellyel?

- Úgy számítom, hogy 80 százalék Csíkszeredán a magyarok aránya. Statisztikailag ennél jobb az adat, de figyelembe kell venni, hogy elég sok atyánkfia Magyarországon vagy másutt keresi az átmeneti boldogulást, és akadnak olyan magyar ajkú polgárok is, akiket nem regisztráltak. Bár van közöttünk némi rivalizáció, kicsit hasonló, mint önöknél Dunaújváros és Fehérvár között, de a tisztesség azt kívánja, hogy elismerjük a tényt. A legmagyarabb város Erdélyben Székelyudvarhely, és ők nagyon büszkék is arra, hogy 97 százalékban magyar ajkúak lakják.

- Hogyan látja, változott-e a kisebbség helyzete és megítélése az uniós csatlakozással Romániában?

- Nehéz megítélni. Olyan ez, mintha megkérdeznénk egy házasembert, hogy mi változott tegnap óta, amióta megnősült, miután 7 vagy 8 éve már össze voltak költözve. Jó irányú változás, hogy nyitottabb lett majdnem minden, ma már természetes az, ami 10 éve még közfelháborodást keltett volna, ha hírt adott volna róla a média. Ugyanakkor az uniós keret - hogy kicsit sarkítsam a dolgot - a koszovói albánok törekvéseinek a forgatókönyvét nálunk teljesen kizárja. Mi egy percig sem gondoljuk azt, hogy Székelyföldön hosszú távon egy tömbben meg lehet maradni, így, ebben a formában. Nem, mert az állam továbbra is ügyködik az intézményein keresztül, a belügyben szinte csak románok vannak, a hadsereg elrománosítása is tetten érhető. Néhány városban, Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön, már át is billent a mérleg. Az unió meghatározó államainak többsége pedig nem érdekelt abban, hogy túl erős jogokat adjanak a kisebbségi közösségeknek.

- Mi a helyzet az uniós alapokkal, pénzekkel, jut belőlük Székelyföldre?

- Az alapokból sajnos nem tudunk akkora szeletet kiszakítani, mint ami arányosan megilletne. A központi régiót hat megye alkotja, oda tartozik a székelyföldi tömbmagyarság is. Kitalálták, hogy a régió legfontosabb városa Brassó, alanyi jogon 120 millió eurót kaszál, van még két növekedési centrum, Marosvásárhely és Szeben, egyenként 40 millióval. Az összes többi pályázhat 35 millióra. Közelharcot kell vívni a maradék pénzért. Nehéz lobbizni azért, hogy ne golyózzák ki még a legjobb pályázatot is.

- Hogyan fogadták a kettős állampolgárságról szóló törvényt?

- Azt látom, hogy nem támasztanak akadályt a hatóságok, a román külügy is partner. A csíkszeredai és a kolozsvári konzulátuson is elindítható az eljárás, nem kell a székelyföldi atyafinak Budapestre utaznia. Hogy szükség van-e erre most vagy nincs? Ha szimbólumokban gondolkodom, önmagában komoly válasz erre az, hogy a nagyapám magyar állampolgár volt, és egyik napról a másikra a román lett. A lehető legtermészetesebb tehát, hogy én kérni fogom a kettős állampolgárságot. Létezik egy másik, pragmatikusabb megfontolás is. Akárhova utazol ma Európában, ha előveszed a román útlevelet, úgy néznek rád, mint a lőtt medvére. Hiába vagy jól öltözve, hiába tartod magad európai polgárnak. Ha viszont nagy nehezen megértik, hogy ugyan romániai állampolgár vagy, de magyar, akkor mindjárt másképp beszélnek, érezhető az empátia.

- Jól érzékelem, hogy kicsit megosztott a romániai magyarok kinti képviselete?

- Nagyon megosztott. Ugyanaz vagy nagyon hasonló a helyzet ahhoz, mint ami Magyarországon is tapasztalható volt. A közéleti szereplők személyes ellenszenvét pártszínekbe öltöztették, és egy teljes ideológiát sorakoztattak fel mögé. Vérre menő mérkőzések folytak, a médiában is. Sajnos azok a szereplők, akik az erdélyi politikai palettán az első sorokban ülnek, úgyszólván már alkalmatlanok arra, hogy igazi, őszinte konszenzus mögé álljanak. Markó Bélának annyira ellenszenves Tőkés László, Tőkésnek pedig Markó, hogy a látszatért és a székükért színlelt kis kiegyezéseik sem őszinték és hihetőek. Kevés reményt látok arra, hogy ez a helyzet gyorsan rendeződhet.

- Mennyire fontos ma a magyar kultúra Székelyföldön, a gazdasági gondok nem érintik hátrányosan ezt a területet?

- Az elmúlt évek alapján elmondhatom, hogy a jó kapcsolatoknak köszönhetően részesei lehettünk a magyar múzeumi körforgásnak. A vándorló Munkácsy-kiállítás, de a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye is eljutott Csíkszeredára, akárcsak a békéscsabai múzeum egyiptomi anyaga. Jelentős összegeket áldoztunk arra, hogy a Mikóvárunk egyik szárnyát alkalmassá tegyük a kiállításokra. Cserébe Nagy Imre műveit vándoroltatjuk Magyarországon, a fehérvári a tizenhatodik vagy tizenhetedik stáció. Emellett hivatásos színházat tartunk fenn, ami egy 42 ezres városnak nem kis tehertétetel. Mi visszük a hátunkon a múzeumot, profi táncegyüttesünk van, kamarazenekar működésére áldozunk. Legutóbbi hat évünk büszkesége pedig az, hogy teljesen új középiskolát építettünk a város szívében, a kizárólag magyar nyelvű Nagy István Művészeti Szakközépiskolát. Vallom, hogy a jövőbe vetett hitünk legfontosabb letéteménye ez az intézmény, és hiszem, hogy aki ma a kultúrában gondolkodik, az gondolkodik a jövőben. Nem elsősorban a pénz a jövő záloga, az identitás az, ami döntő.

- Ha jól tudom, a város 42 ezer lakosából 34 ezer a magyar. Rivalizálnak Székelyudvarhellyel?

- Úgy számítom, hogy 80 százalék Csíkszeredán a magyarok aránya. Statisztikailag ennél jobb az adat, de figyelembe kell venni, hogy elég sok atyánkfia Magyarországon vagy másutt keresi az átmeneti boldogulást, és akadnak olyan magyar ajkú polgárok is, akiket nem regisztráltak. Bár van közöttünk némi rivalizáció, kicsit hasonló, mint önöknél Dunaújváros és Fehérvár között, de a tisztesség azt kívánja, hogy elismerjük a tényt. A legmagyarabb város Erdélyben Székelyudvarhely, és ők nagyon büszkék is arra, hogy 97 százalékban magyar ajkúak lakják.

- Hogyan látja, változott-e a kisebbség helyzete és megítélése az uniós csatlakozással Romániában?

- Nehéz megítélni. Olyan ez, mintha megkérdeznénk egy házasembert, hogy mi változott tegnap óta, amióta megnősült, miután 7 vagy 8 éve már össze voltak költözve. Jó irányú változás, hogy nyitottabb lett majdnem minden, ma már természetes az, ami 10 éve még közfelháborodást keltett volna, ha hírt adott volna róla a média. Ugyanakkor az uniós keret - hogy kicsit sarkítsam a dolgot - a koszovói albánok törekvéseinek a forgatókönyvét nálunk teljesen kizárja. Mi egy percig sem gondoljuk azt, hogy Székelyföldön hosszú távon egy tömbben meg lehet maradni, így, ebben a formában. Nem, mert az állam továbbra is ügyködik az intézményein keresztül, a belügyben szinte csak románok vannak, a hadsereg elrománosítása is tetten érhető. Néhány városban, Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön, már át is billent a mérleg. Az unió meghatározó államainak többsége pedig nem érdekelt abban, hogy túl erős jogokat adjanak a kisebbségi közösségeknek.

- Mi a helyzet az uniós alapokkal, pénzekkel, jut belőlük Székelyföldre?

- Az alapokból sajnos nem tudunk akkora szeletet kiszakítani, mint ami arányosan megilletne. A központi régiót hat megye alkotja, oda tartozik a székelyföldi tömbmagyarság is. Kitalálták, hogy a régió legfontosabb városa Brassó, alanyi jogon 120 millió eurót kaszál, van még két növekedési centrum, Marosvásárhely és Szeben, egyenként 40 millióval. Az összes többi pályázhat 35 millióra. Közelharcot kell vívni a maradék pénzért. Nehéz lobbizni azért, hogy ne golyózzák ki még a legjobb pályázatot is.

- Hogyan fogadták a kettős állampolgárságról szóló törvényt?

- Azt látom, hogy nem támasztanak akadályt a hatóságok, a román külügy is partner. A csíkszeredai és a kolozsvári konzulátuson is elindítható az eljárás, nem kell a székelyföldi atyafinak Budapestre utaznia. Hogy szükség van-e erre most vagy nincs? Ha szimbólumokban gondolkodom, önmagában komoly válasz erre az, hogy a nagyapám magyar állampolgár volt, és egyik napról a másikra a román lett. A lehető legtermészetesebb tehát, hogy én kérni fogom a kettős állampolgárságot. Létezik egy másik, pragmatikusabb megfontolás is. Akárhova utazol ma Európában, ha előveszed a román útlevelet, úgy néznek rád, mint a lőtt medvére. Hiába vagy jól öltözve, hiába tartod magad európai polgárnak. Ha viszont nagy nehezen megértik, hogy ugyan romániai állampolgár vagy, de magyar, akkor mindjárt másképp beszélnek, érezhető az empátia.

- Jól érzékelem, hogy kicsit megosztott a romániai magyarok kinti képviselete?

- Nagyon megosztott. Ugyanaz vagy nagyon hasonló a helyzet ahhoz, mint ami Magyarországon is tapasztalható volt. A közéleti szereplők személyes ellenszenvét pártszínekbe öltöztették, és egy teljes ideológiát sorakoztattak fel mögé. Vérre menő mérkőzések folytak, a médiában is. Sajnos azok a szereplők, akik az erdélyi politikai palettán az első sorokban ülnek, úgyszólván már alkalmatlanok arra, hogy igazi, őszinte konszenzus mögé álljanak. Markó Bélának annyira ellenszenves Tőkés László, Tőkésnek pedig Markó, hogy a látszatért és a székükért színlelt kis kiegyezéseik sem őszinték és hihetőek. Kevés reményt látok arra, hogy ez a helyzet gyorsan rendeződhet.

- Mennyire fontos ma a magyar kultúra Székelyföldön, a gazdasági gondok nem érintik hátrányosan ezt a területet?

- Az elmúlt évek alapján elmondhatom, hogy a jó kapcsolatoknak köszönhetően részesei lehettünk a magyar múzeumi körforgásnak. A vándorló Munkácsy-kiállítás, de a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye is eljutott Csíkszeredára, akárcsak a békéscsabai múzeum egyiptomi anyaga. Jelentős összegeket áldoztunk arra, hogy a Mikóvárunk egyik szárnyát alkalmassá tegyük a kiállításokra. Cserébe Nagy Imre műveit vándoroltatjuk Magyarországon, a fehérvári a tizenhatodik vagy tizenhetedik stáció. Emellett hivatásos színházat tartunk fenn, ami egy 42 ezres városnak nem kis tehertétetel. Mi visszük a hátunkon a múzeumot, profi táncegyüttesünk van, kamarazenekar működésére áldozunk. Legutóbbi hat évünk büszkesége pedig az, hogy teljesen új középiskolát építettünk a város szívében, a kizárólag magyar nyelvű Nagy István Művészeti Szakközépiskolát. Vallom, hogy a jövőbe vetett hitünk legfontosabb letéteménye ez az intézmény, és hiszem, hogy aki ma a kultúrában gondolkodik, az gondolkodik a jövőben. Nem elsősorban a pénz a jövő záloga, az identitás az, ami döntő.

- Ha jól tudom, a város 42 ezer lakosából 34 ezer a magyar. Rivalizálnak Székelyudvarhellyel?

- Úgy számítom, hogy 80 százalék Csíkszeredán a magyarok aránya. Statisztikailag ennél jobb az adat, de figyelembe kell venni, hogy elég sok atyánkfia Magyarországon vagy másutt keresi az átmeneti boldogulást, és akadnak olyan magyar ajkú polgárok is, akiket nem regisztráltak. Bár van közöttünk némi rivalizáció, kicsit hasonló, mint önöknél Dunaújváros és Fehérvár között, de a tisztesség azt kívánja, hogy elismerjük a tényt. A legmagyarabb város Erdélyben Székelyudvarhely, és ők nagyon büszkék is arra, hogy 97 százalékban magyar ajkúak lakják.

- Hogyan látja, változott-e a kisebbség helyzete és megítélése az uniós csatlakozással Romániában?

- Nehéz megítélni. Olyan ez, mintha megkérdeznénk egy házasembert, hogy mi változott tegnap óta, amióta megnősült, miután 7 vagy 8 éve már össze voltak költözve. Jó irányú változás, hogy nyitottabb lett majdnem minden, ma már természetes az, ami 10 éve még közfelháborodást keltett volna, ha hírt adott volna róla a média. Ugyanakkor az uniós keret - hogy kicsit sarkítsam a dolgot - a koszovói albánok törekvéseinek a forgatókönyvét nálunk teljesen kizárja. Mi egy percig sem gondoljuk azt, hogy Székelyföldön hosszú távon egy tömbben meg lehet maradni, így, ebben a formában. Nem, mert az állam továbbra is ügyködik az intézményein keresztül, a belügyben szinte csak románok vannak, a hadsereg elrománosítása is tetten érhető. Néhány városban, Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön, már át is billent a mérleg. Az unió meghatározó államainak többsége pedig nem érdekelt abban, hogy túl erős jogokat adjanak a kisebbségi közösségeknek.

- Mi a helyzet az uniós alapokkal, pénzekkel, jut belőlük Székelyföldre?

- Az alapokból sajnos nem tudunk akkora szeletet kiszakítani, mint ami arányosan megilletne. A központi régiót hat megye alkotja, oda tartozik a székelyföldi tömbmagyarság is. Kitalálták, hogy a régió legfontosabb városa Brassó, alanyi jogon 120 millió eurót kaszál, van még két növekedési centrum, Marosvásárhely és Szeben, egyenként 40 millióval. Az összes többi pályázhat 35 millióra. Közelharcot kell vívni a maradék pénzért. Nehéz lobbizni azért, hogy ne golyózzák ki még a legjobb pályázatot is.

- Hogyan fogadták a kettős állampolgárságról szóló törvényt?

- Azt látom, hogy nem támasztanak akadályt a hatóságok, a román külügy is partner. A csíkszeredai és a kolozsvári konzulátuson is elindítható az eljárás, nem kell a székelyföldi atyafinak Budapestre utaznia. Hogy szükség van-e erre most vagy nincs? Ha szimbólumokban gondolkodom, önmagában komoly válasz erre az, hogy a nagyapám magyar állampolgár volt, és egyik napról a másikra a román lett. A lehető legtermészetesebb tehát, hogy én kérni fogom a kettős állampolgárságot. Létezik egy másik, pragmatikusabb megfontolás is. Akárhova utazol ma Európában, ha előveszed a román útlevelet, úgy néznek rád, mint a lőtt medvére. Hiába vagy jól ö