HÁLÁS A LEHETŐSÉGÉRT

2018.04.09. 17:30

Paulusz Gábor örömmel vette az akadályokat a családi termelőüzemben

Amióta a világ világ, az emberi közösségek akkor működtek és akkor voltak életképesek, ha léteztek olyan elfogadott normák, amiket a közösség tagjai magukra nézve kötelezőnek tartottak, nem kérdőjelezték meg és nem vitatták.

MENYHÁRT FERENC ÉS ZSÍROS MÁRIA

Szigorú felmérésen kellett bizonyítania rátermettségét, hiszen apja volt a vizsgáztató Fotó: ZsE/DH

A normák tartalma, jelentése az értékekben fejeződik ki, olyan alapelvek formájában, amelyek fogódzót jelentenek a társadalmi tájékozódás terén, az emberi kapcsolatokban, megkönnyítik a döntéseket, a jó és a rossz megkülönböztetését, lehetővé teszik a közösségbe való megfelelő beilleszkedést. A normák és értékek fűzik közösséggé az egyéneket.

Értékrend

Az ilyesmit az emberek kisgyermek koruktól kezdődően a családban sajátítják el. Az erős gyökérrel rendelkező, jó családokban mindig fontos volt, hogy a gyerekeiknek továbbadják az elődeiktől kapott elvárásokat, és ha netán a korszellem miatt egyik-másik megkérdőjelezhetővé vált, akkor sem engedtek abból, hogy a következő generáció leg­alább alapjaiban továbbvigye az adott értékrendet. Ilyen családban nőtt fel az adonyi Paulusz Gábor is. A nagyszülei áldozatos munkával tizenegy gyereket neveltek fel, és dolgos életük példájával mintát adtak az egész nagy család számára. Gábornak gyerekkorától természetes volt, hogy ha valamiből többet szeretne, azért meg kell dolgoznia. Már iskolásként apró feladatokat kapott az édesapja által irányított termelőüzemben: olyan dolgokat, amit egy gyerek is képes elvégezni.

Szigorú felmérésen kellett bizonyítania rátermettségét, hiszen apja volt a vizsgáztató Fotó: ZsE/DH

Később, kamaszként maga is evidensnek tartotta, hogy ha hétvégén szórakozni akar, akkor meg kell keresnie a rávalót. A nyári szünetekben is mindig keresett magának valami munkát. A család jó körülmények között élt, kérhetett volna zsebpénzt, de a szüleitől is azt látta, hogy keményen meg kell dolgozni azért, ha az ember jobbat és többet szeretne elérni.

Az értékrend és a norma nem mindig szavakban kerül kifejezésre. Van olyan, hogy a példamutatással, a szeretettel és a bizalommal adjuk át az elvárásokat, és ez a módszer sokkal gyakrabban hoz eredményt, mint a kinyilatkoztatások.

Gábor az érettségi bizonyítvány átvétele után két hónappal már három műszakba járt dolgozni az üzembe, és az ott folyó munkának minden fázisát töviről hegyire megismerte. Megtanulta a gépek üzemeltetését, a karbantartás fontosabb elemeit, a raktározás rendszerét, a munkavédelem szabályait, az anyagbeszerzés, az értékesítés csatornáit. Nagy igyekezet volt benne, hogy hasznos és értékes tagjává válhasson a csapatnak, és ne a főnök fiaként tekintsenek rá.

Volt, mikor rezgett a léc

Végigküzdötte magát a ranglétra minden fokán, és mindenből folyamatosan vizsgázott. Persze, nem bizottság előtt és nem tételek alapján! Ennél sokkal szigorúbb tudásfelmérésen kellett bizonyítania rátermettségét: apja volt a vizsgáztató, aki türelemmel, szerető szigorral figyelte és irányította a fejlődését. Kevés kínosabb helyzet adódhat az életben annál, mint amikor az ember a szülei előtt bukik meg! Ott nem lehet magyarázkodni, hogy tanár úr, én készültem ám! Szerencsére, itt nem volt bukás, bár voltak nehéz helyzetek, amikor rezgett a léc. Gábor ma már derűsen emlékszik vissza a betanulás időszakára, a többi között arra az esetre, amikor hetekig állt egy gép mellett, de nem sikerült elindítania. Apja minden nap odament, megnézte, majd szó nélkül távozott. Nem szidta, nem sürgette, nem adta át másnak a feladatot. Gábor pedig érezte a bizalmat, és minden erejével azon volt, hogy ne okozzon csalódást. Ettől vált felejthetetlenné mindkettőjük számára az a pillanat, amikor végre sikerült a problémát megoldani.

A műszakból idővel bekerülhetett az irodába, ahol újabb leckék és vizsgák várták. Nem kis büszkeséggel mondja, örül neki, hogy mindezt végigcsinálta, és hálás érte, hogy ilyen lehetőséget kapott. Ezzel alapozta meg, hogy ma már valamennyi részleg feladatkörét magabiztosan átlátja.

Megbízható alapok

Ha belép a csarnokba, azonnal képes felmérni, mit csinálnak, melyik fázisban vannak éppen. Napra készen tudja, kinek mi a dolga, miből, mikorra mennyit kell legyártani, és hová kell szállítani, ám most a legkomolyabb projekt számára a nem rég született kislányuk, Inez nevelése. Új tanulás, új kihívás, de a család értékrendje ebben az új szerepkörében is megbízható alapokat jelent.

Még negyvenéves sincs, és saját egzisztenciája, tekintélye, elégedettségre okot adó anyagi helyzete van. Papp Lajos, a neves szívsebész állapította meg egy előadásában: „ahhoz, hogy a gyerekek fölnőjenek, nem kell külön szoba, mindegyik szobába külön tévé, a gyermekneveléshez család kell.”

Mottó

„A példamutatás nem a leg­fon­to­sabb dolog, amivel másokat

befolyásolhatunk – hanem az egyetlen.” (Albert Schweitzer)

Sorozatunkban olyan embereket, sorsokat mutatunk be, amelyek példaként szolgálhatnak kortársainknak”

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!