Mindörökké tanulni kell - Margitka 81 éves és egyetemre jár

- A hetedik félévre járok a Mindenki egyetemén. A négy féléves Nyugdíjas egyetem volt az első, amit elvégeztem. Minden dokumentumot, oklevelet, emléklapot elteszek. Az egyetemről is sokszor hívnak, mert azt mondják, hogy én emlékszem mindenre.

- A témák között olyanokat látok, minit a linux és a nyílt forráskódú szoftverek. Ez is érdekli?

- Meghallgatom szívesen. Nekem van otthon gépem, bármennyire hihetetlen is. Az unokám elszaladt Amerikáig, és rám maradt a gép. Mostmár van kamerám is, tudok skype-olni. Volt olyan félév, aminek az volt a címe, hogy Kalandozás a műszaki tudományokba. Én műszaki ember vagyok, ezért nagyon élveztem, hogy olyan kísérleteket csináltunk, amit az én időmben nem tudtunk. Mint például a pásztázó elektronmikroszkópos vizsgálat, ami csodálatos volt, vagy a szakítóvizsgálat, amit nem úgy csináltunk, mint régen, hiszen most a gép mindent kiírt, nem kellett logarléccel számolni. Most ősszel a pedagógiai tudomány világába kalandoztunk. Érdekes volt az is.

- Van olyan téma ami egyáltalán nem érdekli?

- Engem minden téma érdekel, mindenben találok érdekeset. A mostani félév, a TÁSZOSZ, a Társadalomtudományok szombati szeánsza. Most például egy olyan téma volt, hogy online vásárlásnál mire kell odafigyelni. Korábban az informatikusok arra hívták fel a figyelmünket, hogy mire kell figyelni a kártyás vásárlásnál. Most, hogy bejött az érintős kártya, én majdnem pórul jártam. Vásárlásnál az eladó véletlenül egy nyolcassal többet ütött be, és majdnem húszezer forinttal többet vont le a kártyáról. Szerencsére én kértem sms-értesítést a tranzakciókról, és még ott a boltban észrevettem. Így aztán még ott helyben visszautalták a tévesen levont összeget. Jó, hogy ilyet tanultam. Szoktam online vásárolni is. Ezt a cipőt, ami a lábamon van, ezt is online rendeltem. Nem kellett elmenni Székesfehérvárra.

Szlávik Béláné Margitka 81 esztendősen még mindig az egyetem padsorait koptatja, tanulni sosem késő
Fotó: Zs. E.

- Már meg is kaptam a választ a kérdésre, hogy ilyen idősen miért tanul az ember még új dolgokat, mi haszna van belőle?

- Van haszna belőle, meg kell, hogy mondjam. Tudom hasznosítani. Tényleg olyan sok téma van. Például a Nyitott egyetemen volt olyan, hogy pozitív kommunikáció. Ezzel nem nagyon foglalkozunk. Azóta, ha sokat beszélek, eszembe jut a Kukorelli Kati, aki az előadást tartotta. Ő mondta, hogy ne csak te beszélj, hanem hallgasd meg a másikat, és meg is kell kérdezni, hogy mi van vele. Erre ügyelni kell! Mikor sokat beszélek, eszembe jut. Vannak előadók, akik adnak ki anyagot is az előadásról. Annak örülök, mert azokat megnézem, ha nagyon unatkoznék. De nem érek rá nagyon unatkozni. Most például volt egy előadás, aminek az volt a címe, hogy Interneten adok-veszek, mikor fizetek? Mondjuk én csak utánvéttel rendelek, mert óvatos duhaj vagyok. Külön téma volt a külföldről vásárlás is, de azt nem merem. Azokat a lányom vagy a vejem megcsinálja. Ők még fiatalok, ez az ő dolguk. - Most is hordja a gépészgyűrűt, miért?

- Van nekem egy ajándékozó okiratom, amin rajta van, hogy köteles vagyok hordani. Ez egy úgynevezett tiszteletgyűrű, ezt úgy kaptam az ezerkilencszázhetvennyolcban végzett gépészévfolyamtól. Abban az időben, amikor én még tanítottam, az volt a szokás, hogy a szakesteken valamelyik tanárnak adtak tiszteletgyűrűt. Valamilyen módon megpróbálták kitudni, hogy az ember mekkora gyűrűt hord, anélkül, hogy gyanakodna. Persze azért csak megsejtettem. A kolléganőm nagyon buzgólkodott körülöttem, hogy ő pont ilyen gyűrűt szeretne, és fölpróbálta, hogy melyik ujjára jó. Akkor már kezdtem gyanakodni.

- Nem furcsa most a másik oldalon ülni?

- Nem zavar. Nekem nagyon jó érzés. Én ötvenkilencben kezdtem abban az épületben, és harminchat évet ugyanott dolgoztam. Szinte minden teremben tartottam tanórát, mert volt lehetőségem erre a sajátomon kívül is. Az első főnököm Hajdú István volt, még a Kerpely Antal Kohó- és Gépipari Technikumban. Ott még volt zeneterem, emellett laboratóriumok, meg szertárak, amik azóta már az épületből eltűntek. Mostmár csak tantermek vannak, meg előadók. Harmadik főnököm, dr. Molnár László azt szokta mondani: hogy hol volt fal eredetileg, azt csak Margitka tudja.

- Miért fontos, hogy járjon a kurzusokra?

- Jól érzem magam. Egy kicsit emberek között vagyok. Ez is a szempontok között van, hogy nem vagyok egyedül. Minden napra megvan, miért kell kijönnöm a városba. Rákényszerítem magam, hogy nekivágjak, mert csak úgy sétálni nem indulok el. Ilyenkor találkozom volt hallgatóimmal, akik örülnek nekem, szépeket mondnak, megdicsérnek, hogy milyen jól mozgok. Ezek jólesnek. Múltkor egy fiatalember - kiderült, hogy hetvenvalahány éves - utánam szólt, hogy A haj nem ugyanaz, de az arc igen . Nem tudtam, hogy ismerős, vagy tanítvány, köszöntem neki. A hang is ugyanaz - mondta. Hamar rájöttem, hogy kiről is van szó, ő pedig megdöbbent, hogyan emlékezhetek ennyi idő elteltével. Mondtam neki, csak a jókra és a rosszakra emlékszik az ember, ossza be magának, hová tartozik! Nagyon sok hasonló van. Ez éltet is engem. Még a Dél-afrikai Köztársaságból is hívnak telefonon. Nem is értettem, mert nekem Mozambikban van tanítványom, akiről tudok. Ő szokott nekem falinaptárat is küldeni és egy gyönyörű totemet is faragott nekem, ma is ott van a falamon. Kiderült, hogy ő keveredett másik országba.

- Ha meg kellene győzni egy nyugdíjastársat, hogy menjen el a Mindenki egyetemére szombaton, hogyan tenné ezt meg?

- Elmondanám neki, hogy nincs egyedül. Nagyon fontosnak tartom kiemelni, hogy ott beszélgetünk. Szünetek vannak, és akkor tudunk társalogni. Ráadásul nagyon sok érdekes előadás is van. Akad olyan, amiről nem is tudtam addig szinte semmit. Legutóbb mi sokkal szélesebb körű tájékoztatást kaptunk a brexitről is, mint aki csak a sajtóból informálódik. Mi már tudjuk az előzményeket, kik szavazták meg, kik voltak ellene, milyen hatások várhatóak. Ilyeneket is tanul az ember. Tudom, hogy kikkel járunk, illetve hazafelé is együtt jövünk. Múltkor egy nyugdíjas tanítónő menet közben megjegyezte, milyen jó, hogy én mindig ilyen humoros vagyok. Visszakérdeztem: Jobb lenne, ha egy siránkozó öregasszony lenne melletted? Erre megcsókolgatott, milyen jó, hogy mindenre van válaszom. Hát persze, hogy akad. Aki háromórás előadásokat folyaamtosan végigbeszélt, az megszokta.