Márton és az óvodás

"Egyél gyümölcsöt!" - javasolt kompromisszumot az apja. Márton ezúttal is későn ért haza a munkahelyéről, és emiatt nem volt még alkalma enni. Így aztán kopogott a szeme az éhségtől, ám a gyerekkel való szolidaritásból inkább koplalt.

"De én kakaós csigát akarok enni" - jelentette ki a kislány.

Az asszony hajthatatlan volt. "Na, még csak az kéne! Hogy aztán egész éjjel nyögj nekem".

Az óvodás, aki közben helyet foglalt a konyhaasztalnál, tovább követelődzött. Az anyja azonban csak a hátát mutatta neki, és rendületlenül mosogatott tovább.

Márton ivott egy pohár vizet, hátha az elveri az éhségét, majd kiterítette az aznapi újságot a konyhaasztalon.

"Na, lássuk, mi történt a világban!" - próbálta elterelni a híresen erős akaratú gyerek figyelmét.

A külpolitika hírek nem igen érdekelték a kislányt, ám amikor apja a köznevelési törvénytervezet kodifikált változatát ismertető cikket kezdte el fennhangon olvasni, elcsöndesedett. Márton - a sikeren felbuzdulva - lelkesen, az újságból föl sem nézve olvasta tovább az írást a pedagógus életpályamodellről meg a nemzeti alaptanterv reformjáról. Az óvodás ezt már pisszenés nélkül hallgatta.

Egészen kiszáradt Márton szája, mire a terjedelmes cikk végére ért, és ismét a gyerekre pillantott. A kislány - a konyhaasztalra borulva - az igazak álmát aludta...

"Máskor is az újságot olvasom föl majd esti mese helyett" - jegyezte meg Márton, és ölben vitte az ágyába a kislányt, aki rongybabaként tűrte az átöltöztetést. A szülők lábujjhegyen óvatoskodtak ki a szobából, és megkönnyebbülten rogytak le. Márton nekilátott a vacsorának, az asszony a varrását vette kézbe. Két hete - minden érzékelhető előzmény nélkül - szeretett bele a foltvarrásba. Mártonnal kivetetett tíz, a témával foglalkoztató kötetet a könyvtárból, és beszerzett vagy negyven méternyi anyagot. Aranyáron ugyan, ám minőségit. Mert - mint azt meghökkent férjének elmagyarázta -, "már régen nem úgy van ám, hogy a foltvarráshoz holmi ócska rongyokat használnak!".

Az asszony elsőként egy olyan ágytakarónak állt neki, amit több száz, egyenként körbeszegett darabból készül. A féltenyérnyi darabokat - varrógép híján - kézzel öltögette. Márton a sziszifuszi munkát látva bátorkodott javasolni, hogy elsőre talán egy szalvéta, vagy egy poháralátét is megfelelne, ám az asszony leintette.

Öt perc sem telhetett el azóta, hogy letették az álomba ájult óvodást, amikor nyílt a konyha ajtaja. A küszöbön a kislány állt. "Hát te?" - meredt rá az apja a tanyérja fölött. "Én is jöttem enni" - hangzott a válasz.

"Egyél gyümölcsöt!" - javasolt kompromisszumot az apja. Márton ezúttal is későn ért haza a munkahelyéről, és emiatt nem volt még alkalma enni. Így aztán kopogott a szeme az éhségtől, ám a gyerekkel való szolidaritásból inkább koplalt.

"De én kakaós csigát akarok enni" - jelentette ki a kislány.

Az asszony hajthatatlan volt. "Na, még csak az kéne! Hogy aztán egész éjjel nyögj nekem".

Az óvodás, aki közben helyet foglalt a konyhaasztalnál, tovább követelődzött. Az anyja azonban csak a hátát mutatta neki, és rendületlenül mosogatott tovább.

Márton ivott egy pohár vizet, hátha az elveri az éhségét, majd kiterítette az aznapi újságot a konyhaasztalon.

"Na, lássuk, mi történt a világban!" - próbálta elterelni a híresen erős akaratú gyerek figyelmét.

A külpolitika hírek nem igen érdekelték a kislányt, ám amikor apja a köznevelési törvénytervezet kodifikált változatát ismertető cikket kezdte el fennhangon olvasni, elcsöndesedett. Márton - a sikeren felbuzdulva - lelkesen, az újságból föl sem nézve olvasta tovább az írást a pedagógus életpályamodellről meg a nemzeti alaptanterv reformjáról. Az óvodás ezt már pisszenés nélkül hallgatta.

Egészen kiszáradt Márton szája, mire a terjedelmes cikk végére ért, és ismét a gyerekre pillantott. A kislány - a konyhaasztalra borulva - az igazak álmát aludta...

"Máskor is az újságot olvasom föl majd esti mese helyett" - jegyezte meg Márton, és ölben vitte az ágyába a kislányt, aki rongybabaként tűrte az átöltöztetést. A szülők lábujjhegyen óvatoskodtak ki a szobából, és megkönnyebbülten rogytak le. Márton nekilátott a vacsorának, az asszony a varrását vette kézbe. Két hete - minden érzékelhető előzmény nélkül - szeretett bele a foltvarrásba. Mártonnal kivetetett tíz, a témával foglalkoztató kötetet a könyvtárból, és beszerzett vagy negyven méternyi anyagot. Aranyáron ugyan, ám minőségit. Mert - mint azt meghökkent férjének elmagyarázta -, "már régen nem úgy van ám, hogy a foltvarráshoz holmi ócska rongyokat használnak!".

Az asszony elsőként egy olyan ágytakarónak állt neki, amit több száz, egyenként körbeszegett darabból készül. A féltenyérnyi darabokat - varrógép híján - kézzel öltögette. Márton a sziszifuszi munkát látva bátorkodott javasolni, hogy elsőre talán egy szalvéta, vagy egy poháralátét is megfelelne, ám az asszony leintette.

Öt perc sem telhetett el azóta, hogy letették az álomba ájult óvodást, amikor nyílt a konyha ajtaja. A küszöbön a kislány állt. "Hát te?" - meredt rá az apja a tanyérja fölött. "Én is jöttem enni" - hangzott a válasz.

"Egyél gyümölcsöt!" - javasolt kompromisszumot az apja. Márton ezúttal is későn ért haza a munkahelyéről, és emiatt nem volt még alkalma enni. Így aztán kopogott a szeme az éhségtől, ám a gyerekkel való szolidaritásból inkább koplalt.

"De én kakaós csigát akarok enni" - jelentette ki a kislány.

Az asszony hajthatatlan volt. "Na, még csak az kéne! Hogy aztán egész éjjel nyögj nekem".

Az óvodás, aki közben helyet foglalt a konyhaasztalnál, tovább követelődzött. Az anyja azonban csak a hátát mutatta neki, és rendületlenül mosogatott tovább.

Márton ivott egy pohár vizet, hátha az elveri az éhségét, majd kiterítette az aznapi újságot a konyhaasztalon.

"Na, lássuk, mi történt a világban!" - próbálta elterelni a híresen erős akaratú gyerek figyelmét.

A külpolitika hírek nem igen érdekelték a kislányt, ám amikor apja a köznevelési törvénytervezet kodifikált változatát ismertető cikket kezdte el fennhangon olvasni, elcsöndesedett. Márton - a sikeren felbuzdulva - lelkesen, az újságból föl sem nézve olvasta tovább az írást a pedagógus életpályamodellről meg a nemzeti alaptanterv reformjáról. Az óvodás ezt már pisszenés nélkül hallgatta.

Egészen kiszáradt Márton szája, mire a terjedelmes cikk végére ért, és ismét a gyerekre pillantott. A kislány - a konyhaasztalra borulva - az igazak álmát aludta...

"Máskor is az újságot olvasom föl majd esti mese helyett" - jegyezte meg Márton, és ölben vitte az ágyába a kislányt, aki rongybabaként tűrte az átöltöztetést. A szülők lábujjhegyen óvatoskodtak ki a szobából, és megkönnyebbülten rogytak le. Márton nekilátott a vacsorának, az asszony a varrását vette kézbe. Két hete - minden érzékelhető előzmény nélkül - szeretett bele a foltvarrásba. Mártonnal kivetetett tíz, a témával foglalkoztató kötetet a könyvtárból, és beszerzett vagy negyven méternyi anyagot. Aranyáron ugyan, ám minőségit. Mert - mint azt meghökkent férjének elmagyarázta -, "már régen nem úgy van ám, hogy a foltvarráshoz holmi ócska rongyokat használnak!".

Az asszony elsőként egy olyan ágytakarónak állt neki, amit több száz, egyenként körbeszegett darabból készül. A féltenyérnyi darabokat - varrógép híján - kézzel öltögette. Márton a sziszifuszi munkát látva bátorkodott javasolni, hogy elsőre talán egy szalvéta, vagy egy poháralátét is megfelelne, ám az asszony leintette.

Öt perc sem telhetett el azóta, hogy letették az álomba ájult óvodást, amikor nyílt a konyha ajtaja. A küszöbön a kislány állt. "Hát te?" - meredt rá az apja a tanyérja fölött. "Én is jöttem enni" - hangzott a válasz.

"Egyél gyümölcsöt!" - javasolt kompromisszumot az apja. Márton ezúttal is későn ért haza a munkahelyéről, és emiatt nem volt még alkalma enni. Így aztán kopogott a szeme az éhségtől, ám a gyerekkel való szolidaritásból inkább koplalt.

"De én kakaós csigát akarok enni" - jelentette ki a kislány.

Az asszony hajthatatlan volt. "Na, még csak az kéne! Hogy aztán egész éjjel nyögj nekem".

Az óvodás, aki közben helyet foglalt a konyhaasztalnál, tovább követelődzött. Az anyja azonban csak a hátát mutatta neki, és rendületlenül mosogatott tovább.

Márton ivott egy pohár vizet, hátha az elveri az éhségét, majd kiterítette az aznapi újságot a konyhaasztalon.

"Na, lássuk, mi történt a világban!" - próbálta elterelni a híresen erős akaratú gyerek figyelmét.

A külpolitika hírek nem igen érdekelték a kislányt, ám amikor apja a köznevelési törvénytervezet kodifikált változatát ismertető cikket kezdte el fennhangon olvasni, elcsöndesedett. Márton - a sikeren felbuzdulva - lelkesen, az újságból föl sem nézve olvasta tovább az írást a pedagógus életpályamodellről meg a nemzeti alaptanterv reformjáról. Az óvodás ezt már pisszenés nélkül hallgatta.

Egészen kiszáradt Márton szája, mire a terjedelmes cikk végére ért, és ismét a gyerekre pillantott. A kislány - a konyhaasztalra borulva - az igazak álmát aludta...

"Máskor is az újságot olvasom föl majd esti mese helyett" - jegyezte meg Márton, és ölben vitte az ágyába a kislányt, aki rongybabaként tűrte az átöltöztetést. A szülők lábujjhegyen óvatoskodtak ki a szobából, és megkönnyebbülten rogytak le. Márton nekilátott a vacsorának, az asszony a varrását vette kézbe. Két hete - minden érzékelhető előzmény nélkül - szeretett bele a foltvarrásba. Mártonnal kivetetett tíz, a témával foglalkoztató kötetet a könyvtárból, és beszerzett vagy negyven méternyi anyagot. Aranyáron ugyan, ám minőségit. Mert - mint azt meghökkent férjének elmagyarázta -, "már régen nem úgy van ám, hogy a foltvarráshoz holmi ócska rongyokat használnak!".

Az asszony elsőként egy olyan ágytakarónak állt neki, amit több száz, egyenként körbeszegett darabból készül. A féltenyérnyi darabokat - varrógép híján - kézzel öltögette. Márton a sziszifuszi munkát látva bátorkodott javasolni, hogy elsőre talán egy szalvéta, vagy egy poháralátét is megfelelne, ám az asszony leintette.

Öt perc sem telhetett el azóta, hogy letették az álomba ájult óvodást, amikor nyílt a konyha ajtaja. A küszöbön a kislány állt. "Hát te?" - meredt rá az apja a tanyérja fölött. "Én is jöttem enni" - hangzott a válasz.

"De én kakaós csigát akarok enni" - jelentette ki a kislány.

Az asszony hajthatatlan volt. "Na, még csak az kéne! Hogy aztán egész éjjel nyögj nekem".

Az óvodás, aki közben helyet foglalt a konyhaasztalnál, tovább követelődzött. Az anyja azonban csak a hátát mutatta neki, és rendületlenül mosogatott tovább.

Márton ivott egy pohár vizet, hátha az elveri az éhségét, majd kiterítette az aznapi újságot a konyhaasztalon.

"Na, lássuk, mi történt a világban!" - próbálta elterelni a híresen erős akaratú gyerek figyelmét.

A külpolitika hírek nem igen érdekelték a kislányt, ám amikor apja a köznevelési törvénytervezet kodifikált változatát ismertető cikket kezdte el fennhangon olvasni, elcsöndesedett. Márton - a sikeren felbuzdulva - lelkesen, az újságból föl sem nézve olvasta tovább az írást a pedagógus életpályamodellről meg a nemzeti alaptanterv reformjáról. Az óvodás ezt már pisszenés nélkül hallgatta.

Egészen kiszáradt Márton szája, mire a terjedelmes cikk végére ért, és ismét a gyerekre pillantott. A kislány - a konyhaasztalra borulva - az igazak álmát aludta...

"Máskor is az újságot olvasom föl majd esti mese helyett" - jegyezte meg Márton, és ölben vitte az ágyába a kislányt, aki rongybabaként tűrte az átöltöztetést. A szülők lábujjhegyen óvatoskodtak ki a szobából, és megkönnyebbülten rogytak le. Márton nekilátott a vacsorának, az asszony a varrását vette kézbe. Két hete - minden érzékelhető előzmény nélkül - szeretett bele a foltvarrásba. Mártonnal kivetetett tíz, a témával foglalkoztató kötetet a könyvtárból, és beszerzett vagy negyven méternyi anyagot. Aranyáron ugyan, ám minőségit. Mert - mint azt meghökkent férjének elmagyarázta -, "már régen nem úgy van ám, hogy a foltvarráshoz holmi ócska rongyokat használnak!".

Az asszony elsőként egy olyan ágytakarónak állt neki, amit több száz, egyenként körbeszegett darabból készül. A féltenyérnyi darabokat - varrógép híján - kézzel öltögette. Márton a sziszifuszi munkát látva bátorkodott javasolni, hogy elsőre talán egy szalvéta, vagy egy poháralátét is megfelelne, ám az asszony leintette.

Öt perc sem telhetett el azóta, hogy letették az álomba ájult óvodást, amikor nyílt a konyha ajtaja. A küszöbön a kislány állt. "Hát te?" - meredt rá az apja a tanyérja fölött. "Én is jöttem enni" - hangzott a válasz.

"De én kakaós csigát akarok enni" - jelentette ki a kislány.

Az asszony hajthatatlan volt. "Na, még csak az kéne! Hogy aztán egész éjjel nyögj nekem".

Az óvodás, aki közben helyet foglalt a konyhaasztalnál, tovább követelődzött. Az anyja azonban csak a hátát mutatta neki, és rendületlenül mosogatott tovább.

Márton ivott egy pohár vizet, hátha az elveri az éhségét, majd kiterítette az aznapi újságot a konyhaasztalon.

"Na, lássuk, mi történt a világban!" - próbálta elterelni a híresen erős akaratú gyerek figyelmét.

A külpolitika hírek nem igen érdekelték a kislányt, ám amikor apja a köznevelési törvénytervezet kodifikált változatát ismertető cikket kezdte el fennhangon olvasni, elcsöndesedett. Márton - a sikeren felbuzdulva - lelkesen, az újságból föl sem nézve olvasta tovább az írást a pedagógus életpályamodellről meg a nemzeti alaptanterv reformjáról. Az óvodás ezt már pisszenés nélkül hallgatta.

Egészen kiszáradt Márton szája, mire a terjedelmes cikk végére ért, és ismét a gyerekre pillantott. A kislány - a konyhaasztalra borulva - az igazak álmát aludta...

"Máskor is az újságot olvasom föl majd esti mese helyett" - jegyezte meg Márton, és ölben vitte az ágyába a kislányt, aki rongybabaként tűrte az átöltöztetést. A szülők lábujjhegyen óvatoskodtak ki a szobából, és megkönnyebbülten rogytak le. Márton nekilátott a vacsorának, az asszony a varrását vette kézbe. Két hete - minden érzékelhető előzmény nélkül - szeretett bele a foltvarrásba. Mártonnal kivetetett tíz, a témával foglalkoztató kötetet a könyvtárból, és beszerzett vagy negyven méternyi anyagot. Aranyáron ugyan, ám minőségit. Mert - mint azt meghökkent férjének elmagyarázta -, "már régen nem úgy van ám, hogy a foltvarráshoz holmi ócska rongyokat használnak!".

Az asszony elsőként egy olyan ágytakarónak állt neki, amit több száz, egyenként körbeszegett darabból készül. A féltenyérnyi darabokat - varrógép híján - kézzel öltögette. Márton a sziszifuszi munkát látva bátorkodott javasolni, hogy elsőre talán egy szalvéta, vagy egy poháralátét is megfelelne, ám az asszony leintette.

Öt perc sem telhetett el azóta, hogy letették az álomba ájult óvodást, amikor nyílt a konyha ajtaja. A küszöbön a kislány állt. "Hát te?" - meredt rá az apja a tanyérja fölött. "Én is jöttem enni" - hangzott a válasz.

Az asszony hajthatatlan volt. "Na, még csak az kéne! Hogy aztán egész éjjel nyögj nekem".

Az óvodás, aki közben helyet foglalt a konyhaasztalnál, tovább követelődzött. Az anyja azonban csak a hátát mutatta neki, és rendületlenül mosogatott tovább.

Márton ivott egy pohár vizet, hátha az elveri az éhségét, majd kiterítette az aznapi újságot a konyhaasztalon.

"Na, lássuk, mi történt a világban!" - próbálta elterelni a híresen erős akaratú gyerek figyelmét.

A külpolitika hírek nem igen érdekelték a kislányt, ám amikor apja a köznevelési törvénytervezet kodifikált változatát ismertető cikket kezdte el fennhangon olvasni, elcsöndesedett. Márton - a sikeren felbuzdulva - lelkesen, az újságból föl sem nézve olvasta tovább az írást a pedagógus életpályamodellről meg a nemzeti alaptanterv reformjáról. Az óvodás ezt már pisszenés nélkül hallgatta.

Egészen kiszáradt Márton szája, mire a terjedelmes cikk végére ért, és ismét a gyerekre pillantott. A kislány - a konyhaasztalra borulva - az igazak álmát aludta...

"Máskor is az újságot olvasom föl majd esti mese helyett" - jegyezte meg Márton, és ölben vitte az ágyába a kislányt, aki rongybabaként tűrte az átöltöztetést. A szülők lábujjhegyen óvatoskodtak ki a szobából, és megkönnyebbülten rogytak le. Márton nekilátott a vacsorának, az asszony a varrását vette kézbe. Két hete - minden érzékelhető előzmény nélkül - szeretett bele a foltvarrásba. Mártonnal kivetetett tíz, a témával foglalkoztató kötetet a könyvtárból, és beszerzett vagy negyven méternyi anyagot. Aranyáron ugyan, ám minőségit. Mert - mint azt meghökkent férjének elmagyarázta -, "már régen nem úgy van ám, hogy a foltvarráshoz holmi ócska rongyokat használnak!".

Az asszony elsőként egy olyan ágytakarónak állt neki, amit több száz, egyenként körbeszegett darabból készül. A féltenyérnyi darabokat - varrógép híján - kézzel öltögette. Márton a sziszifuszi munkát látva bátorkodott javasolni, hogy elsőre talán egy szalvéta, vagy egy poháralátét is megfelelne, ám az asszony leintette.

Öt perc sem telhetett el azóta, hogy letették az álomba ájult óvodást, amikor nyílt a konyha ajtaja. A küszöbön a kislány állt. "Hát te?" - meredt rá az apja a tanyérja fölött. "Én is jöttem enni" - hangzott a válasz.

Az asszony hajthatatlan volt. "Na, még csak az kéne! Hogy aztán egész éjjel nyögj nekem".

Az óvodás, aki közben helyet foglalt a konyhaasztalnál, tovább követelődzött. Az anyja azonban csak a hátát mutatta neki, és rendületlenül mosogatott tovább.

Márton ivott egy pohár vizet, hátha az elveri az éhségét, majd kiterítette az aznapi újságot a konyhaasztalon.

"Na, lássuk, mi történt a világban!" - próbálta elterelni a híresen erős akaratú gyerek figyelmét.

A külpolitika hírek nem igen érdekelték a kislányt, ám amikor apja a köznevelési törvénytervezet kodifikált változatát ismertető cikket kezdte el fennhangon olvasni, elcsöndesedett. Márton - a sikeren felbuzdulva - lelkesen, az újságból föl sem nézve olvasta tovább az írást a pedagógus életpályamodellről meg a nemzeti alaptanterv reformjáról. Az óvodás ezt már pisszenés nélkül hallgatta.

Egészen kiszáradt Márton szája, mire a terjedelmes cikk végére ért, és ismét a gyerekre pillantott. A kislány - a konyhaasztalra borulva - az igazak álmát aludta...

"Máskor is az újságot olvasom föl majd esti mese helyett" - jegyezte meg Márton, és ölben vitte az ágyába a kislányt, aki rongybabaként tűrte az átöltöztetést. A szülők lábujjhegyen óvatoskodtak ki a szobából, és megkönnyebbülten rogytak le. Márton nekilátott a vacsorának, az asszony a varrását vette kézbe. Két hete - minden érzékelhető előzmény nélkül - szeretett bele a foltvarrásba. Mártonnal kivetetett tíz, a témával foglalkoztató kötetet a könyvtárból, és beszerzett vagy negyven méternyi anyagot. Aranyáron ugyan, ám minőségit. Mert - mint azt meghökkent férjének elmagyarázta -, "már régen nem úgy van ám, hogy a foltvarráshoz holmi ócska rongyokat használnak!".

Az asszony elsőként egy olyan ágytakarónak állt neki, amit több száz, egyenként körbeszegett darabból készül. A féltenyérnyi darabokat - varrógép híján - kézzel öltögette. Márton a sziszifuszi munkát látva bátorkodott javasolni, hogy elsőre talán egy szalvéta, vagy egy poháralátét is megfelelne, ám az asszony leintette.

Öt perc sem telhetett el azóta, hogy letették az álomba ájult óvodást, amikor nyílt a konyha ajtaja. A küszöbön a kislány állt. "Hát te?" - meredt rá az apja a tanyérja fölött. "Én is jöttem enni" - hangzott a válasz.

Az óvodás, aki közben helyet foglalt a konyhaasztalnál, tovább követelődzött. Az anyja azonban csak a hátát mutatta neki, és rendületlenül mosogatott tovább.

Márton ivott egy pohár vizet, hátha az elveri az éhségét, majd kiterítette az aznapi újságot a konyhaasztalon.

"Na, lássuk, mi történt a világban!" - próbálta elterelni a híresen erős akaratú gyerek figyelmét.

A külpolitika hírek nem igen érdekelték a kislányt, ám amikor apja a köznevelési törvénytervezet kodifikált változatát ismertető cikket kezdte el fennhangon olvasni, elcsöndesedett. Márton - a sikeren felbuzdulva - lelkesen, az újságból föl sem nézve olvasta tovább az írást a pedagógus életpályamodellről meg a nemzeti alaptanterv reformjáról. Az óvodás ezt már pisszenés nélkül hallgatta.

Egészen kiszáradt Márton szája, mire a terjedelmes cikk végére ért, és ismét a gyerekre pillantott. A kislány - a konyhaasztalra borulva - az igazak álmát aludta...

"Máskor is az újságot olvasom föl majd esti mese helyett" - jegyezte meg Márton, és ölben vitte az ágyába a kislányt, aki rongybabaként tűrte az átöltöztetést. A szülők lábujjhegyen óvatoskodtak ki a szobából, és megkönnyebbülten rogytak le. Márton nekilátott a vacsorának, az asszony a varrását vette kézbe. Két hete - minden érzékelhető előzmény nélkül - szeretett bele a foltvarrásba. Mártonnal kivetetett tíz, a témával foglalkoztató kötetet a könyvtárból, és beszerzett vagy negyven méternyi anyagot. Aranyáron ugyan, ám minőségit. Mert - mint azt meghökkent férjének elmagyarázta -, "már régen nem úgy van ám, hogy a foltvarráshoz holmi ócska rongyokat használnak!".

Az asszony elsőként egy olyan ágytakarónak állt neki, amit több száz, egyenként körbeszegett darabból készül. A féltenyérnyi darabokat - varrógép híján - kézzel öltögette. Márton a sziszifuszi munkát látva bátorkodott javasolni, hogy elsőre talán egy szalvéta, vagy egy poháralátét is megfelelne, ám az asszony leintette.

Öt perc sem telhetett el azóta, hogy letették az álomba ájult óvodást, amikor nyílt a konyha ajtaja. A küszöbön a kislány állt. "Hát te?" - meredt rá az apja a tanyérja fölött. "Én is jöttem enni" - hangzott a válasz.

Az óvodás, aki közben helyet foglalt a konyhaasztalnál, tovább követelődzött. Az anyja azonban csak a hátát mutatta neki, és rendületlenül mosogatott tovább.

Márton ivott egy pohár vizet, hátha az elveri az éhségét, majd kiterítette az aznapi újságot a konyhaasztalon.

"Na, lássuk, mi történt a világban!" - próbálta elterelni a híresen erős akaratú gyerek figyelmét.

A külpolitika hírek nem igen érdekelték a kislányt, ám amikor apja a köznevelési törvénytervezet kodifikált változatát ismertető cikket kezdte el fennhangon olvasni, elcsöndesedett. Márton - a sikeren felbuzdulva - lelkesen, az újságból föl sem nézve olvasta tovább az írást a pedagógus életpályamodellről meg a nemzeti alaptanterv reformjáról. Az óvodás ezt már pisszenés nélkül hallgatta.

Egészen kiszáradt Márton szája, mire a terjedelmes cikk végére ért, és ismét a gyerekre pillantott. A kislány - a konyhaasztalra borulva - az igazak álmát aludta...

"Máskor is az újságot olvasom föl majd esti mese helyett" - jegyezte meg Márton, és ölben vitte az ágyába a kislányt, aki rongybabaként tűrte az átöltöztetést. A szülők lábujjhegyen óvatoskodtak ki a szobából, és megkönnyebbülten rogytak le. Márton nekilátott a vacsorának, az asszony a varrását vette kézbe. Két hete - minden érzékelhető előzmény nélkül - szeretett bele a foltvarrásba. Mártonnal kivetetett tíz, a témával foglalkoztató kötetet a könyvtárból, és beszerzett vagy negyven méternyi anyagot. Aranyáron ugyan, ám minőségit. Mert - mint azt meghökkent férjének elmagyarázta -, "már régen nem úgy van ám, hogy a foltvarráshoz holmi ócska rongyokat használnak!".

Az asszony elsőként egy olyan ágytakarónak állt neki, amit több száz, egyenként körbeszegett darabból készül. A féltenyérnyi darabokat - varrógép híján - kézzel öltögette. Márton a sziszifuszi munkát látva bátorkodott javasolni, hogy elsőre talán egy szalvéta, vagy egy poháralátét is megfelelne, ám az asszony leintette.

Öt perc sem telhetett el azóta, hogy letették az álomba ájult óvodást, amikor nyílt a konyha ajtaja. A küszöbön a kislány állt. "Hát te?" - meredt rá az apja a tanyérja fölött. "Én is jöttem enni" - hangzott a válasz.

Márton ivott egy pohár vizet, hátha az elveri az éhségét, majd kiterítette az aznapi újságot a konyhaasztalon.

"Na, lássuk, mi történt a világban!" - próbálta elterelni a híresen erős akaratú gyerek figyelmét.

A külpolitika hírek nem igen érdekelték a kislányt, ám amikor apja a köznevelési törvénytervezet kodifikált változatát ismertető cikket kezdte el fennhangon olvasni, elcsöndesedett. Márton - a sikeren felbuzdulva - lelkesen, az újságból föl sem nézve olvasta tovább az írást a pedagógus életpályamodellről meg a nemzeti alaptanterv reformjáról. Az óvodás ezt már pisszenés nélkül hallgatta.

Egészen kiszáradt Márton szája, mire a terjedelmes cikk végére ért, és ismét a gyerekre pillantott. A kislány - a konyhaasztalra borulva - az igazak álmát aludta...

"Máskor is az újságot olvasom föl majd esti mese helyett" - jegyezte meg Márton, és ölben vitte az ágyába a kislányt, aki rongybabaként tűrte az átöltöztetést. A szülők lábujjhegyen óvatoskodtak ki a szobából, és megkönnyebbülten rogytak le. Márton nekilátott a vacsorának, az asszony a varrását vette kézbe. Két hete - minden érzékelhető előzmény nélkül - szeretett bele a foltvarrásba. Mártonnal kivetetett tíz, a témával foglalkoztató kötetet a könyvtárból, és beszerzett vagy negyven méternyi anyagot. Aranyáron ugyan, ám minőségit. Mert - mint azt meghökkent férjének elmagyarázta -, "már régen nem úgy van ám, hogy a foltvarráshoz holmi ócska rongyokat használnak!".

Az asszony elsőként egy olyan ágytakarónak állt neki, amit több száz, egyenként körbeszegett darabból készül. A féltenyérnyi darabokat - varrógép híján - kézzel öltögette. Márton a sziszifuszi munkát látva bátorkodott javasolni, hogy elsőre talán egy szalvéta, vagy egy poháralátét is megfelelne, ám az asszony leintette.

Öt perc sem telhetett el azóta, hogy letették az álomba ájult óvodást, amikor nyílt a konyha ajtaja. A küszöbön a kislány állt. "Hát te?" - meredt rá az apja a tanyérja fölött. "Én is jöttem enni" - hangzott a válasz.

Márton ivott egy pohár vizet, hátha az elveri az éhségét, majd kiterítette az aznapi újságot a konyhaasztalon.

"Na, lássuk, mi történt a világban!" - próbálta elterelni a híresen erős akaratú gyerek figyelmét.

A külpolitika hírek nem igen érdekelték a kislányt, ám amikor apja a köznevelési törvénytervezet kodifikált változatát ismertető cikket kezdte el fennhangon olvasni, elcsöndesedett. Márton - a sikeren felbuzdulva - lelkesen, az újságból föl sem nézve olvasta tovább az írást a pedagógus életpályamodellről meg a nemzeti alaptanterv reformjáról. Az óvodás ezt már pisszenés nélkül hallgatta.

Egészen kiszáradt Márton szája, mire a terjedelmes cikk végére ért, és ismét a gyerekre pillantott. A kislány - a konyhaasztalra borulva - az igazak álmát aludta...

"Máskor is az újságot olvasom föl majd esti mese helyett" - jegyezte meg Márton, és ölben vitte az ágyába a kislányt, aki rongybabaként tűrte az átöltöztetést. A szülők lábujjhegyen óvatoskodtak ki a szobából, és megkönnyebbülten rogytak le. Márton nekilátott a vacsorának, az asszony a varrását vette kézbe. Két hete - minden érzékelhető előzmény nélkül - szeretett bele a foltvarrásba. Mártonnal kivetetett tíz, a témával foglalkoztató kötetet a könyvtárból, és beszerzett vagy negyven méternyi anyagot. Aranyáron ugyan, ám minőségit. Mert - mint azt meghökkent férjének elmagyarázta -, "már régen nem úgy van ám, hogy a foltvarráshoz holmi ócska rongyokat használnak!".

Az asszony elsőként egy olyan ágytakarónak állt neki, amit több száz, egyenként körbeszegett darabból készül. A féltenyérnyi darabokat - varrógép híján - kézzel öltögette. Márton a sziszifuszi munkát látva bátorkodott javasolni, hogy elsőre talán egy szalvéta, vagy egy poháralátét is megfelelne, ám az asszony leintette.

Öt perc sem telhetett el azóta, hogy letették az álomba ájult óvodást, amikor nyílt a konyha ajtaja. A küszöbön a kislány állt. "Hát te?" - meredt rá az apja a tanyérja fölött. "Én is jöttem enni" - hangzott a válasz.

"Na, lássuk, mi történt a világban!" - próbálta elterelni a híresen erős akaratú gyerek figyelmét.

A külpolitika hírek nem igen érdekelték a kislányt, ám amikor apja a köznevelési törvénytervezet kodifikált változatát ismertető cikket kezdte el fennhangon olvasni, elcsöndesedett. Márton - a sikeren felbuzdulva - lelkesen, az újságból föl sem nézve olvasta tovább az írást a pedagógus életpályamodellről meg a nemzeti alaptanterv reformjáról. Az óvodás ezt már pisszenés nélkül hallgatta.

Egészen kiszáradt Márton szája, mire a terjedelmes cikk végére ért, és ismét a gyerekre pillantott. A kislány - a konyhaasztalra borulva - az igazak álmát aludta...

"Máskor is az újságot olvasom föl majd esti mese helyett" - jegyezte meg Márton, és ölben vitte az ágyába a kislányt, aki rongybabaként tűrte az átöltöztetést. A szülők lábujjhegyen óvatoskodtak ki a szobából, és megkönnyebbülten rogytak le. Márton nekilátott a vacsorának, az asszony a varrását vette kézbe. Két hete - minden érzékelhető előzmény nélkül - szeretett bele a foltvarrásba. Mártonnal kivetetett tíz, a témával foglalkoztató kötetet a könyvtárból, és beszerzett vagy negyven méternyi anyagot. Aranyáron ugyan, ám minőségit. Mert - mint azt meghökkent férjének elmagyarázta -, "már régen nem úgy van ám, hogy a foltvarráshoz holmi ócska rongyokat használnak!".

Az asszony elsőként egy olyan ágytakarónak állt neki, amit több száz, egyenként körbeszegett darabból készül. A féltenyérnyi darabokat - varrógép híján - kézzel öltögette. Márton a sziszifuszi munkát látva bátorkodott javasolni, hogy elsőre talán egy szalvéta, vagy egy poháralátét is megfelelne, ám az asszony leintette.

Öt perc sem telhetett el azóta, hogy letették az álomba ájult óvodást, amikor nyílt a konyha ajtaja. A küszöbön a kislány állt. "Hát te?" - meredt rá az apja a tanyérja fölött. "Én is jöttem enni" - hangzott a válasz.

"Na, lássuk, mi történt a világban!" - próbálta elterelni a híresen erős akaratú gyerek figyelmét.

A külpolitika hírek nem igen érdekelték a kislányt, ám amikor apja a köznevelési törvénytervezet kodifikált változatát ismertető cikket kezdte el fennhangon olvasni, elcsöndesedett. Márton - a sikeren felbuzdulva - lelkesen, az újságból föl sem nézve olvasta tovább az írást a pedagógus életpályamodellről meg a nemzeti alaptanterv reformjáról. Az óvodás ezt már pisszenés nélkül hallgatta.

Egészen kiszáradt Márton szája, mire a terjedelmes cikk végére ért, és ismét a gyerekre pillantott. A kislány - a konyhaasztalra borulva - az igazak álmát aludta...

"Máskor is az újságot olvasom föl majd esti mese helyett" - jegyezte meg Márton, és ölben vitte az ágyába a kislányt, aki rongybabaként tűrte az átöltöztetést. A szülők lábujjhegyen óvatoskodtak ki a szobából, és megkönnyebbülten rogytak le. Márton nekilátott a vacsorának, az asszony a varrását vette kézbe. Két hete - minden érzékelhető előzmény nélkül - szeretett bele a foltvarrásba. Mártonnal kivetetett tíz, a témával foglalkoztató kötetet a könyvtárból, és beszerzett vagy negyven méternyi anyagot. Aranyáron ugyan, ám minőségit. Mert - mint azt meghökkent férjének elmagyarázta -, "már régen nem úgy van ám, hogy a foltvarráshoz holmi ócska rongyokat használnak!".

Az asszony elsőként egy olyan ágytakarónak állt neki, amit több száz, egyenként körbeszegett darabból készül. A féltenyérnyi darabokat - varrógép híján - kézzel öltögette. Márton a sziszifuszi munkát látva bátorkodott javasolni, hogy elsőre talán egy szalvéta, vagy egy poháralátét is megfelelne, ám az asszony leintette.

Öt perc sem telhetett el azóta, hogy letették az álomba ájult óvodást, amikor nyílt a konyha ajtaja. A küszöbön a kislány állt. "Hát te?" - meredt rá az apja a tanyérja fölött. "Én is jöttem enni" - hangzott a válasz.

A külpolitika hírek nem igen érdekelték a kislányt, ám amikor apja a köznevelési törvénytervezet kodifikált változatát ismertető cikket kezdte el fennhangon olvasni, elcsöndesedett. Márton - a sikeren felbuzdulva - lelkesen, az újságból föl sem nézve olvasta tovább az írást a pedagógus életpályamodellről meg a nemzeti alaptanterv reformjáról. Az óvodás ezt már pisszenés nélkül hallgatta.

Egészen kiszáradt Márton szája, mire a terjedelmes cikk végére ért, és ismét a gyerekre pillantott. A kislány - a konyhaasztalra borulva - az igazak álmát aludta...

"Máskor is az újságot olvasom föl majd esti mese helyett" - jegyezte meg Márton, és ölben vitte az ágyába a kislányt, aki rongybabaként tűrte az átöltöztetést. A szülők lábujjhegyen óvatoskodtak ki a szobából, és megkönnyebbülten rogytak le. Márton nekilátott a vacsorának, az asszony a varrását vette kézbe. Két hete - minden érzékelhető előzmény nélkül - szeretett bele a foltvarrásba. Mártonnal kivetetett tíz, a témával foglalkoztató kötetet a könyvtárból, és beszerzett vagy negyven méternyi anyagot. Aranyáron ugyan, ám minőségit. Mert - mint azt meghökkent férjének elmagyarázta -, "már régen nem úgy van ám, hogy a foltvarráshoz holmi ócska rongyokat használnak!".

Az asszony elsőként egy olyan ágytakarónak állt neki, amit több száz, egyenként körbeszegett darabból készül. A féltenyérnyi darabokat - varrógép híján - kézzel öltögette. Márton a sziszifuszi munkát látva bátorkodott javasolni, hogy elsőre talán egy szalvéta, vagy egy poháralátét is megfelelne, ám az asszony leintette.

Öt perc sem telhetett el azóta, hogy letették az álomba ájult óvodást, amikor nyílt a konyha ajtaja. A küszöbön a kislány állt. "Hát te?" - meredt rá az apja a tanyérja fölött. "Én is jöttem enni" - hangzott a válasz.

A külpolitika hírek nem igen érdekelték a kislányt, ám amikor apja a köznevelési törvénytervezet kodifikált változatát ismertető cikket kezdte el fennhangon olvasni, elcsöndesedett. Márton - a sikeren felbuzdulva - lelkesen, az újságból föl sem nézve olvasta tovább az írást a pedagógus életpályamodellről meg a nemzeti alaptanterv reformjáról. Az óvodás ezt már pisszenés nélkül hallgatta.

Egészen kiszáradt Márton szája, mire a terjedelmes cikk végére ért, és ismét a gyerekre pillantott. A kislány - a konyhaasztalra borulva - az igazak álmát aludta...

"Máskor is az újságot olvasom föl majd esti mese helyett" - jegyezte meg Márton, és ölben vitte az ágyába a kislányt, aki rongybabaként tűrte az átöltöztetést. A szülők lábujjhegyen óvatoskodtak ki a szobából, és megkönnyebbülten rogytak le. Márton nekilátott a vacsorának, az asszony a varrását vette kézbe. Két hete - minden érzékelhető előzmény nélkül - szeretett bele a foltvarrásba. Mártonnal kivetetett tíz, a témával foglalkoztató kötetet a könyvtárból, és beszerzett vagy negyven méternyi anyagot. Aranyáron ugyan, ám minőségit. Mert - mint azt meghökkent férjének elmagyarázta -, "már régen nem úgy van ám, hogy a foltvarráshoz holmi ócska rongyokat használnak!".

Az asszony elsőként egy olyan ágytakarónak állt neki, amit több száz, egyenként körbeszegett darabból készül. A féltenyérnyi darabokat - varrógép híján - kézzel öltögette. Márton a sziszifuszi munkát látva bátorkodott javasolni, hogy elsőre talán egy szalvéta, vagy egy poháralátét is megfelelne, ám az asszony leintette.

Öt perc sem telhetett el azóta, hogy letették az álomba ájult óvodást, amikor nyílt a konyha ajtaja. A küszöbön a kislány állt. "Hát te?" - meredt rá az apja a tanyérja fölött. "Én is jöttem enni" - hangzott a válasz.

Egészen kiszáradt Márton szája, mire a terjedelmes cikk végére ért, és ismét a gyerekre pillantott. A kislány - a konyhaasztalra borulva - az igazak álmát aludta...

"Máskor is az újságot olvasom föl majd esti mese helyett" - jegyezte meg Márton, és ölben vitte az ágyába a kislányt, aki rongybabaként tűrte az átöltöztetést. A szülők lábujjhegyen óvatoskodtak ki a szobából, és megkönnyebbülten rogytak le. Márton nekilátott a vacsorának, az asszony a varrását vette kézbe. Két hete - minden érzékelhető előzmény nélkül - szeretett bele a foltvarrásba. Mártonnal kivetetett tíz, a témával foglalkoztató kötetet a könyvtárból, és beszerzett vagy negyven méternyi anyagot. Aranyáron ugyan, ám minőségit. Mert - mint azt meghökkent férjének elmagyarázta -, "már régen nem úgy van ám, hogy a foltvarráshoz holmi ócska rongyokat használnak!".

Az asszony elsőként egy olyan ágytakarónak állt neki, amit több száz, egyenként körbeszegett darabból készül. A féltenyérnyi darabokat - varrógép híján - kézzel öltögette. Márton a sziszifuszi munkát látva bátorkodott javasolni, hogy elsőre talán egy szalvéta, vagy egy poháralátét is megfelelne, ám az asszony leintette.

Öt perc sem telhetett el azóta, hogy letették az álomba ájult óvodást, amikor nyílt a konyha ajtaja. A küszöbön a kislány állt. "Hát te?" - meredt rá az apja a tanyérja fölött. "Én is jöttem enni" - hangzott a válasz.

Egészen kiszáradt Márton szája, mire a terjedelmes cikk végére ért, és ismét a gyerekre pillantott. A kislány - a konyhaasztalra borulva - az igazak álmát aludta...

"Máskor is az újságot olvasom föl majd esti mese helyett" - jegyezte meg Márton, és ölben vitte az ágyába a kislányt, aki rongybabaként tűrte az átöltöztetést. A szülők lábujjhegyen óvatoskodtak ki a szobából, és megkönnyebbülten rogytak le. Márton nekilátott a vacsorának, az asszony a varrását vette kézbe. Két hete - minden érzékelhető előzmény nélkül - szeretett bele a foltvarrásba. Mártonnal kivetetett tíz, a témával foglalkoztató kötetet a könyvtárból, és beszerzett vagy negyven méternyi anyagot. Aranyáron ugyan, ám minőségit. Mert - mint azt meghökkent férjének elmagyarázta -, "már régen nem úgy van ám, hogy a foltvarráshoz holmi ócska rongyokat használnak!".

Az asszony elsőként egy olyan ágytakarónak állt neki, amit több száz, egyenként körbeszegett darabból készül. A féltenyérnyi darabokat - varrógép híján - kézzel öltögette. Márton a sziszifuszi munkát látva bátorkodott javasolni, hogy elsőre talán egy szalvéta, vagy egy poháralátét is megfelelne, ám az asszony leintette.

Öt perc sem telhetett el azóta, hogy letették az álomba ájult óvodást, amikor nyílt a konyha ajtaja. A küszöbön a kislány állt. "Hát te?" - meredt rá az apja a tanyérja fölött. "Én is jöttem enni" - hangzott a válasz.

"Máskor is az újságot olvasom föl majd esti mese helyett" - jegyezte meg Márton, és ölben vitte az ágyába a kislányt, aki rongybabaként tűrte az átöltöztetést. A szülők lábujjhegyen óvatoskodtak ki a szobából, és megkönnyebbülten rogytak le. Márton nekilátott a vacsorának, az asszony a varrását vette kézbe. Két hete - minden érzékelhető előzmény nélkül - szeretett bele a foltvarrásba. Mártonnal kivetetett tíz, a témával foglalkoztató kötetet a könyvtárból, és beszerzett vagy negyven méternyi anyagot. Aranyáron ugyan, ám minőségit. Mert - mint azt meghökkent férjének elmagyarázta -, "már régen nem úgy van ám, hogy a foltvarráshoz holmi ócska rongyokat használnak!".

Az asszony elsőként egy olyan ágytakarónak állt neki, amit több száz, egyenként körbeszegett darabból készül. A féltenyérnyi darabokat - varrógép híján - kézzel öltögette. Márton a sziszifuszi munkát látva bátorkodott javasolni, hogy elsőre talán egy szalvéta, vagy egy poháralátét is megfelelne, ám az asszony leintette.

Öt perc sem telhetett el azóta, hogy letették az álomba ájult óvodást, amikor nyílt a konyha ajtaja. A küszöbön a kislány állt. "Hát te?" - meredt rá az apja a tanyérja fölött. "Én is jöttem enni" - hangzott a válasz.

"Máskor is az újságot olvasom föl majd esti mese helyett" - jegyezte meg Márton, és ölben vitte az ágyába a kislányt, aki rongybabaként tűrte az átöltöztetést. A szülők lábujjhegyen óvatoskodtak ki a szobából, és megkönnyebbülten rogytak le. Márton nekilátott a vacsorának, az asszony a varrását vette kézbe. Két hete - minden érzékelhető előzmény nélkül - szeretett bele a foltvarrásba. Mártonnal kivetetett tíz, a témával foglalkoztató kötetet a könyvtárból, és beszerzett vagy negyven méternyi anyagot. Aranyáron ugyan, ám minőségit. Mert - mint azt meghökkent férjének elmagyarázta -, "már régen nem úgy van ám, hogy a foltvarráshoz holmi ócska rongyokat használnak!".

Az asszony elsőként egy olyan ágytakarónak állt neki, amit több száz, egyenként körbeszegett darabból készül. A féltenyérnyi darabokat - varrógép híján - kézzel öltögette. Márton a sziszifuszi munkát látva bátorkodott javasolni, hogy elsőre talán egy szalvéta, vagy egy poháralátét is megfelelne, ám az asszony leintette.

Öt perc sem telhetett el azóta, hogy letették az álomba ájult óvodást, amikor nyílt a konyha ajtaja. A küszöbön a kislány állt. "Hát te?" - meredt rá az apja a tanyérja fölött. "Én is jöttem enni" - hangzott a válasz.

Öt perc sem telhetett el azóta, hogy letették az álomba ájult óvodást, amikor nyílt a konyha ajtaja. A küszöbön a kislány állt. "Hát te?" - meredt rá az apja a tanyérja fölött. "Én is jöttem enni" - hangzott a válasz.

Öt perc sem telhetett el azóta, hogy letették az álomba ájult óvodást, amikor nyílt a konyha ajtaja. A küszöbön a kislány állt. "Hát te?" - meredt rá az apja a tanyérja fölött. "Én is jöttem enni" - hangzott a válasz.