Lengyel László az orbáni félfordulatról

- Akkor az volt a kérdés, a kormányfő kitart-e a mellett a politika mellett, amit a választások után elkezdett, vagyis hogy az EU-val, az IMF-fel, a bevett közgazdaságtannal szemben, egyfajta sajátos gazdaságpolitikai szabadságharcként folytatott, vagy végrehajt egy fordulatot? Nekem úgy tűnik, félfordulatot tett. Feladta azt a gazdaságpolitikai elképzelését, amellyel elindult - mondhatnák, keletre -, és megpróbált valamifajta nemzeti önerőre támaszkodva, a nagybefektetők megadóztatásával kimenekülni a csapdából, amiben a magyar gazdaság van. Ezt most leállította, s az adósság- és költségvetési hiány csökkentésében nevezte meg az új célt. Továbbra sincs szó azonban a nagy rendszerek, a közlekedés, az egészségügy, az oktatás, az önkormányzatok reformjáról, és szakmai programok helyett csak improvizációt látunk. Legalább ekkora baj az, hogy gazdaságpolitikailag sem hajtott végre fordulatot, hisz csak akkor lehetne hosszú távon növekedési pályára állni, ha kiegyezésre jutott volna azokkal a befektetőkkel, akikkel összeveszett. E nélkül a növekedés illúzió. Miközben e rendszereken keresztül folyik el a pénz, szociális megszorításokkal rukkolt elő. Ezek jó része társadalmi ellentétet fog kiváltani, s nem is hozza a várt megtakarításokat. Csak megszorításoktól nem lesz növekedés. Attól, hogy a munkanélkülit és a rokkantat visszaküldöm a munkaerőpiacra, még nem lesz munkahelye. A befektetőkkel azért is ki kéne egyezni, hiszen kiderült, az állam nem tud munkahelyet teremteni, akkor pedig a vállalkozóknak kell.

- Elemzők szerint a rendpárti intézkedések a Fidesztől jobbra lévő szavazók számára szóló üzenetek, akik előtt a csökkenő népszerűség miatt nyitva akarják hagyni a kaput...

- Ezzel viszont elveszíti a középszavazókat. Meglepve látom, hogy még a különféle társadalmi elitek durva megsértésétől sem riad vissza a kormánypárt. Saját választóinak igazi szócsöveiről van itt szó: azok a pedagógusok, orvosok, bírák és ügyészek, akiket most megsért vagy nyugdíjba küld, többnyire éppen azok, akik az általa hangoztatott konzervatív fordulatot hirdették, és az ahhoz kapcsolt rendpárti ideológiát előadták. Azt értem, hogy a jobbikos és az alul lévő munkásszavazónak tetszik, hogy a doktor úrnak és a professzornak is térdre kell ereszkednie, de a véleményvezér eliteknek már nem, s azt a megaláztatást, amin most keresztülmennek, nem fogják elfelejteni. A Fidesz előző ciklusában a politikai marketing 80 százalékában a keresztény és nemzeti irány volt uralkodó. Emlékszünk a fő látványosságokra, a millenniumi emlékműsorokra. Most nagyon erős lett az olyan, szociális jellegű vonulat, amelyik a mindennapi életre vonatkozóan kádári üzeneteket hordoz. Aki nem dolgozik, ne is egyék, aki dolgozik, az boldogul, vannak rendes családok és rendetlenek, legyen meg a munka becsülete . Ezért is népszerűek még mindig. Arra már rájöttek, hogy Trianonnal lehet ugyan operálni, de attól nem lesz többségük. Azzal, hogy minden ember egyenlő és ha valakinek diplomája van, ne hordja magasan az orrát, és a lakótelepek embere is megbecsülhető érték - korábban a szocialisták jöttek.

- Tényleg az államháztartás hiánya és az adósság a legfontosabb mutató? Az euróövezethez való csatlakozás feltételei, a maastrichti kritériumok között van még pár, s a nemzeti fizetőeszköz árfolyama, ami a kormányzati lépésektől mozog, anélkül is képes belengetni az adósságot, hogy bárki egy fillér hitelt is fölvenne...

- Én azt gondolom, Orbán Viktor kitalált e mögé egy saját ideológiát, s az működteti a pártját is. Nevezetesen: az adósságcsökkentésben a nemzeti szuverenitást látja - nekünk ne dirigáljon senki! Bár én helytelenítem a túlzott eladósodást, de ez közgazdaságilag nonszensz, hogy egy olyan kicsi, nyitott gazdasággal rendelkező, nyersanyagokban szűkölködő ország, mint Magyarország, ne legyen gazdasági kapcsolatban másokkal, hitel nélkül működjön. Ez képtelenség. Ez az ideológia áll amögött is, hogy a forintot a Fidesz bevette az alkotmányba - ami a legrosszabbkor üzen az Európai Uniónak. Tagadhatatlan viszont, hogy azt, amikor a Széll Kálmán-tervvel határozott üzeneteket fogalmaz meg a kormány a megszorításokról, értékelik a befektetők.

- Mi lesz ennek az ön által félfordulatnak nevezett folyamatnak a következménye?

- Ez az egy lépés előre, két lépés hátra című belpolitikai játék. Én azt hiszem, gazdaságilag egy sajátos, relatíve 2-3 százalék közötti növekedés lesz, ami valójában egy halódásos állapot. Ebből nincs kitörés. Legfeljebb abban bízhatunk, hogy Németország és a német vállalatok jól működnek, így azoknak a térségeknek, amelyek oda termelnek, jól megy majd. Több drámára is számíthatunk viszont. Az elsőre akár a következő hónapokban, amikor eldől, mit kezd a kormány a devizahitelesekkel. Itt százezer családról beszélünk. Nagy kérdés az is, mit csinál az önkormányzatokkal, amelyek nagyjából ugyanekkor dőlnek majd be? A harmadik dráma akkor következhet be, ha a félév végén kikerülünk a soros elnökség által biztosított uniós védőernyő alól, s ma még arra sem látszik a válasz, hogy mit tesznek majd a különadókkal, amelyeknek 2013-ig meg kéne szűnniük? Miből pótolják majd az így kieső bevételt?

- Mit ért halódáson?

- Nőni fog a foglalkoztatás néhány régióban: példaértékű e szempontból a győri Audi, a kecskeméti Mercedes és ezek beszállítói, s jó esélyei vannak a Budapest-Balaton tengely mentén lévő agglomerációs övezetnek, így Fejér megyének is. E helyeken a fizetőképes kereslet a többi ágazatra is pozitív hatást gyakorol majd. Nagy problémák lesznek azonban Kelet-Magyarországon. A tömeges foglalkoztatást elérni azokban a régiókban gyakorlatilag nem sikerült és aligha lehet. A közmunkaprogramok leállítása ott katasztrofális következményekkel, akár robbanással is járhat. Arra ugyan nem számítok, hogy a szlovákiaihoz hasonló éhséglázadásokra kerül sor, inkább azt gondolom, kisebb tűzfészkek alakulnak ki. Ezeken a helyeken könnyen lehet, hogy egy csirkelopás miatt esik a falu egyik fele a másiknak. Nagyon veszedelmes, hogy elfogytak azok a - részben politikai - tartalékok, amelyek eddig elválasztották a feleket. Ennek a kormánynak volt egy bizalmi tőkéje, hogy rendet tud csinálni, és ad munkát. Az, hogy egy év után ezeken a területeken se rendőr, se munka, lehetetlenné tette a megoldásokat. Ezek a falvak olyan szegények, hogy ha valaki fel akarná lázítani őket, már csak azért sem sikerülne, mert nincs normális közlekedés, nem jutnának el az emberek egyik helyről a másikra.

- Akkor az volt a kérdés, a kormányfő kitart-e a mellett a politika mellett, amit a választások után elkezdett, vagyis hogy az EU-val, az IMF-fel, a bevett közgazdaságtannal szemben, egyfajta sajátos gazdaságpolitikai szabadságharcként folytatott, vagy végrehajt egy fordulatot? Nekem úgy tűnik, félfordulatot tett. Feladta azt a gazdaságpolitikai elképzelését, amellyel elindult - mondhatnák, keletre -, és megpróbált valamifajta nemzeti önerőre támaszkodva, a nagybefektetők megadóztatásával kimenekülni a csapdából, amiben a magyar gazdaság van. Ezt most leállította, s az adósság- és költségvetési hiány csökkentésében nevezte meg az új célt. Továbbra sincs szó azonban a nagy rendszerek, a közlekedés, az egészségügy, az oktatás, az önkormányzatok reformjáról, és szakmai programok helyett csak improvizációt látunk. Legalább ekkora baj az, hogy gazdaságpolitikailag sem hajtott végre fordulatot, hisz csak akkor lehetne hosszú távon növekedési pályára állni, ha kiegyezésre jutott volna azokkal a befektetőkkel, akikkel összeveszett. E nélkül a növekedés illúzió. Miközben e rendszereken keresztül folyik el a pénz, szociális megszorításokkal rukkolt elő. Ezek jó része társadalmi ellentétet fog kiváltani, s nem is hozza a várt megtakarításokat. Csak megszorításoktól nem lesz növekedés. Attól, hogy a munkanélkülit és a rokkantat visszaküldöm a munkaerőpiacra, még nem lesz munkahelye. A befektetőkkel azért is ki kéne egyezni, hiszen kiderült, az állam nem tud munkahelyet teremteni, akkor pedig a vállalkozóknak kell.

- Elemzők szerint a rendpárti intézkedések a Fidesztől jobbra lévő szavazók számára szóló üzenetek, akik előtt a csökkenő népszerűség miatt nyitva akarják hagyni a kaput...

- Ezzel viszont elveszíti a középszavazókat. Meglepve látom, hogy még a különféle társadalmi elitek durva megsértésétől sem riad vissza a kormánypárt. Saját választóinak igazi szócsöveiről van itt szó: azok a pedagógusok, orvosok, bírák és ügyészek, akiket most megsért vagy nyugdíjba küld, többnyire éppen azok, akik az általa hangoztatott konzervatív fordulatot hirdették, és az ahhoz kapcsolt rendpárti ideológiát előadták. Azt értem, hogy a jobbikos és az alul lévő munkásszavazónak tetszik, hogy a doktor úrnak és a professzornak is térdre kell ereszkednie, de a véleményvezér eliteknek már nem, s azt a megaláztatást, amin most keresztülmennek, nem fogják elfelejteni. A Fidesz előző ciklusában a politikai marketing 80 százalékában a keresztény és nemzeti irány volt uralkodó. Emlékszünk a fő látványosságokra, a millenniumi emlékműsorokra. Most nagyon erős lett az olyan, szociális jellegű vonulat, amelyik a mindennapi életre vonatkozóan kádári üzeneteket hordoz. Aki nem dolgozik, ne is egyék, aki dolgozik, az boldogul, vannak rendes családok és rendetlenek, legyen meg a munka becsülete . Ezért is népszerűek még mindig. Arra már rájöttek, hogy Trianonnal lehet ugyan operálni, de attól nem lesz többségük. Azzal, hogy minden ember egyenlő és ha valakinek diplomája van, ne hordja magasan az orrát, és a lakótelepek embere is megbecsülhető érték - korábban a szocialisták jöttek.

- Tényleg az államháztartás hiánya és az adósság a legfontosabb mutató? Az euróövezethez való csatlakozás feltételei, a maastrichti kritériumok között van még pár, s a nemzeti fizetőeszköz árfolyama, ami a kormányzati lépésektől mozog, anélkül is képes belengetni az adósságot, hogy bárki egy fillér hitelt is fölvenne...

- Én azt gondolom, Orbán Viktor kitalált e mögé egy saját ideológiát, s az működteti a pártját is. Nevezetesen: az adósságcsökkentésben a nemzeti szuverenitást látja - nekünk ne dirigáljon senki! Bár én helytelenítem a túlzott eladósodást, de ez közgazdaságilag nonszensz, hogy egy olyan kicsi, nyitott gazdasággal rendelkező, nyersanyagokban szűkölködő ország, mint Magyarország, ne legyen gazdasági kapcsolatban másokkal, hitel nélkül működjön. Ez képtelenség. Ez az ideológia áll amögött is, hogy a forintot a Fidesz bevette az alkotmányba - ami a legrosszabbkor üzen az Európai Uniónak. Tagadhatatlan viszont, hogy azt, amikor a Széll Kálmán-tervvel határozott üzeneteket fogalmaz meg a kormány a megszorításokról, értékelik a befektetők.

- Mi lesz ennek az ön által félfordulatnak nevezett folyamatnak a következménye?

- Ez az egy lépés előre, két lépés hátra című belpolitikai játék. Én azt hiszem, gazdaságilag egy sajátos, relatíve 2-3 százalék közötti növekedés lesz, ami valójában egy halódásos állapot. Ebből nincs kitörés. Legfeljebb abban bízhatunk, hogy Németország és a német vállalatok jól működnek, így azoknak a térségeknek, amelyek oda termelnek, jól megy majd. Több drámára is számíthatunk viszont. Az elsőre akár a következő hónapokban, amikor eldől, mit kezd a kormány a devizahitelesekkel. Itt százezer családról beszélünk. Nagy kérdés az is, mit csinál az önkormányzatokkal, amelyek nagyjából ugyanekkor dőlnek majd be? A harmadik dráma akkor következhet be, ha a félév végén kikerülünk a soros elnökség által biztosított uniós védőernyő alól, s ma még arra sem látszik a válasz, hogy mit tesznek majd a különadókkal, amelyeknek 2013-ig meg kéne szűnniük? Miből pótolják majd az így kieső bevételt?

- Mit ért halódáson?

- Nőni fog a foglalkoztatás néhány régióban: példaértékű e szempontból a győri Audi, a kecskeméti Mercedes és ezek beszállítói, s jó esélyei vannak a Budapest-Balaton tengely mentén lévő agglomerációs övezetnek, így Fejér megyének is. E helyeken a fizetőképes kereslet a többi ágazatra is pozitív hatást gyakorol majd. Nagy problémák lesznek azonban Kelet-Magyarországon. A tömeges foglalkoztatást elérni azokban a régiókban gyakorlatilag nem sikerült és aligha lehet. A közmunkaprogramok leállítása ott katasztrofális következményekkel, akár robbanással is járhat. Arra ugyan nem számítok, hogy a szlovákiaihoz hasonló éhséglázadásokra kerül sor, inkább azt gondolom, kisebb tűzfészkek alakulnak ki. Ezeken a helyeken könnyen lehet, hogy egy csirkelopás miatt esik a falu egyik fele a másiknak. Nagyon veszedelmes, hogy elfogytak azok a - részben politikai - tartalékok, amelyek eddig elválasztották a feleket. Ennek a kormánynak volt egy bizalmi tőkéje, hogy rendet tud csinálni, és ad munkát. Az, hogy egy év után ezeken a területeken se rendőr, se munka, lehetetlenné tette a megoldásokat. Ezek a falvak olyan szegények, hogy ha valaki fel akarná lázítani őket, már csak azért sem sikerülne, mert nincs normális közlekedés, nem jutnának el az emberek egyik helyről a másikra.

- Akkor az volt a kérdés, a kormányfő kitart-e a mellett a politika mellett, amit a választások után elkezdett, vagyis hogy az EU-val, az IMF-fel, a bevett közgazdaságtannal szemben, egyfajta sajátos gazdaságpolitikai szabadságharcként folytatott, vagy végrehajt egy fordulatot? Nekem úgy tűnik, félfordulatot tett. Feladta azt a gazdaságpolitikai elképzelését, amellyel elindult - mondhatnák, keletre -, és megpróbált valamifajta nemzeti önerőre támaszkodva, a nagybefektetők megadóztatásával kimenekülni a csapdából, amiben a magyar gazdaság van. Ezt most leállította, s az adósság- és költségvetési hiány csökkentésében nevezte meg az új célt. Továbbra sincs szó azonban a nagy rendszerek, a közlekedés, az egészségügy, az oktatás, az önkormányzatok reformjáról, és szakmai programok helyett csak improvizációt látunk. Legalább ekkora baj az, hogy gazdaságpolitikailag sem hajtott végre fordulatot, hisz csak akkor lehetne hosszú távon növekedési pályára állni, ha kiegyezésre jutott volna azokkal a befektetőkkel, akikkel összeveszett. E nélkül a növekedés illúzió. Miközben e rendszereken keresztül folyik el a pénz, szociális megszorításokkal rukkolt elő. Ezek jó része társadalmi ellentétet fog kiváltani, s nem is hozza a várt megtakarításokat. Csak megszorításoktól nem lesz növekedés. Attól, hogy a munkanélkülit és a rokkantat visszaküldöm a munkaerőpiacra, még nem lesz munkahelye. A befektetőkkel azért is ki kéne egyezni, hiszen kiderült, az állam nem tud munkahelyet teremteni, akkor pedig a vállalkozóknak kell.

- Elemzők szerint a rendpárti intézkedések a Fidesztől jobbra lévő szavazók számára szóló üzenetek, akik előtt a csökkenő népszerűség miatt nyitva akarják hagyni a kaput...

- Ezzel viszont elveszíti a középszavazókat. Meglepve látom, hogy még a különféle társadalmi elitek durva megsértésétől sem riad vissza a kormánypárt. Saját választóinak igazi szócsöveiről van itt szó: azok a pedagógusok, orvosok, bírák és ügyészek, akiket most megsért vagy nyugdíjba küld, többnyire éppen azok, akik az általa hangoztatott konzervatív fordulatot hirdették, és az ahhoz kapcsolt rendpárti ideológiát előadták. Azt értem, hogy a jobbikos és az alul lévő munkásszavazónak tetszik, hogy a doktor úrnak és a professzornak is térdre kell ereszkednie, de a véleményvezér eliteknek már nem, s azt a megaláztatást, amin most keresztülmennek, nem fogják elfelejteni. A Fidesz előző ciklusában a politikai marketing 80 százalékában a keresztény és nemzeti irány volt uralkodó. Emlékszünk a fő látványosságokra, a millenniumi emlékműsorokra. Most nagyon erős lett az olyan, szociális jellegű vonulat, amelyik a mindennapi életre vonatkozóan kádári üzeneteket hordoz. Aki nem dolgozik, ne is egyék, aki dolgozik, az boldogul, vannak rendes családok és rendetlenek, legyen meg a munka becsülete . Ezért is népszerűek még mindig. Arra már rájöttek, hogy Trianonnal lehet ugyan operálni, de attól nem lesz többségük. Azzal, hogy minden ember egyenlő és ha valakinek diplomája van, ne hordja magasan az orrát, és a lakótelepek embere is megbecsülhető érték - korábban a szocialisták jöttek.

- Tényleg az államháztartás hiánya és az adósság a legfontosabb mutató? Az euróövezethez való csatlakozás feltételei, a maastrichti kritériumok között van még pár, s a nemzeti fizetőeszköz árfolyama, ami a kormányzati lépésektől mozog, anélkül is képes belengetni az adósságot, hogy bárki egy fillér hitelt is fölvenne...

- Én azt gondolom, Orbán Viktor kitalált e mögé egy saját ideológiát, s az működteti a pártját is. Nevezetesen: az adósságcsökkentésben a nemzeti szuverenitást látja - nekünk ne dirigáljon senki! Bár én helytelenítem a túlzott eladósodást, de ez közgazdaságilag nonszensz, hogy egy olyan kicsi, nyitott gazdasággal rendelkező, nyersanyagokban szűkölködő ország, mint Magyarország, ne legyen gazdasági kapcsolatban másokkal, hitel nélkül működjön. Ez képtelenség. Ez az ideológia áll amögött is, hogy a forintot a Fidesz bevette az alkotmányba - ami a legrosszabbkor üzen az Európai Uniónak. Tagadhatatlan viszont, hogy azt, amikor a Széll Kálmán-tervvel határozott üzeneteket fogalmaz meg a kormány a megszorításokról, értékelik a befektetők.

- Mi lesz ennek az ön által félfordulatnak nevezett folyamatnak a következménye?

- Ez az egy lépés előre, két lépés hátra című belpolitikai játék. Én azt hiszem, gazdaságilag egy sajátos, relatíve 2-3 százalék közötti növekedés lesz, ami valójában egy halódásos állapot. Ebből nincs kitörés. Legfeljebb abban bízhatunk, hogy Németország és a német vállalatok jól működnek, így azoknak a térségeknek, amelyek oda termelnek, jól megy majd. Több drámára is számíthatunk viszont. Az elsőre akár a következő hónapokban, amikor eldől, mit kezd a kormány a devizahitelesekkel. Itt százezer családról beszélünk. Nagy kérdés az is, mit csinál az önkormányzatokkal, amelyek nagyjából ugyanekkor dőlnek majd be? A harmadik dráma akkor következhet be, ha a félév végén kikerülünk a soros elnökség által biztosított uniós védőernyő alól, s ma még arra sem látszik a válasz, hogy mit tesznek majd a különadókkal, amelyeknek 2013-ig meg kéne szűnniük? Miből pótolják majd az így kieső bevételt?

- Mit ért halódáson?

- Nőni fog a foglalkoztatás néhány régióban: példaértékű e szempontból a győri Audi, a kecskeméti Mercedes és ezek beszállítói, s jó esélyei vannak a Budapest-Balaton tengely mentén lévő agglomerációs övezetnek, így Fejér megyének is. E helyeken a fizetőképes kereslet a többi ágazatra is pozitív hatást gyakorol majd. Nagy problémák lesznek azonban Kelet-Magyarországon. A tömeges foglalkoztatást elérni azokban a régiókban gyakorlatilag nem sikerült és aligha lehet. A közmunkaprogramok leállítása ott katasztrofális következményekkel, akár robbanással is járhat. Arra ugyan nem számítok, hogy a szlovákiaihoz hasonló éhséglázadásokra kerül sor, inkább azt gondolom, kisebb tűzfészkek alakulnak ki. Ezeken a helyeken könnyen lehet, hogy egy csirkelopás miatt esik a falu egyik fele a másiknak. Nagyon veszedelmes, hogy elfogytak azok a - részben politikai - tartalékok, amelyek eddig elválasztották a feleket. Ennek a kormánynak volt egy bizalmi tőkéje, hogy rendet tud csinálni, és ad munkát. Az, hogy egy év után ezeken a területeken se rendőr, se munka, lehetetlenné tette a megoldásokat. Ezek a falvak olyan szegények, hogy ha valaki fel akarná lázítani őket, már csak azért sem sikerülne, mert nincs normális közlekedés, nem jutnának el az emberek egyik helyről a másikra.

- Akkor az volt a kérdés, a kormányfő kitart-e a mellett a politika mellett, amit a választások után elkezdett, vagyis hogy az EU-val, az IMF-fel, a bevett közgazdaságtannal szemben, egyfajta sajátos gazdaságpolitikai szabadságharcként folytatott, vagy végrehajt egy fordulatot? N