Lassúsággal ők nem vádolhatók

- Évértékelőjében ön azt mondta, hogy tavaly valamelyest csökkent, 400 ezer alá esett a bűncselekmények száma. Ez azért még mindig tekintélyes szám, nem?

- Így igaz, a valamivel 400 ezer felettiről kicsivel az alá csökkent a szám. Nem számottevő ez, de önmagában annak is örülhetünk, hogy nem volt növekedés, és nem árt tudni, hogy néhány éve még 600 ezerről beszélhettünk. A statisztikák persze becsapósak, mert beleszámítják a bűncselekmény sorozatokat is, a többrendbeli cselekményeket, például a sorozatlopásokat. Ezt is figyelembe véve értékelhető jónak, hogy nem volt emelkedés.

- Ugyanakkor nyugtalanítónak nevezte, aggódik amiatt, hogy a gyermek- és fiatalkorúak körében erősödött az agresszivitás, a motiválatlan bűnelkövetés...

- Sajnos ez is igaz. Azért aggasztó ez, mert a bűnözői utánpótlás ebből a körből termelődik ki. A növekedés mindkét kategóriában, a gyermek- és fiatalkorúaknál is kimutatható. Az ügyészség gyermek- és ifjúságvédelmi főosztályának igen nagy figyelmet kell fordítania erre. A megelőzés ugyan nem elsősorban az ügyészség dolga, de nekünk is vannak olyan lehetőségeink, amelyek a megelőzést szolgálhatják. Az ügyek konzekvens elbírálása, az, hogy bűncselekmény ne maradjon federítetlenül, hogy megfelelő indítványokat tegyen az ügyész. Az erőszakos cselekmények száma egyébként elkövetői kortól függetlenül nőtt, igaz, az emberöléseké csökkent. Ám a garázda és erőszakos esetek elszaporodtak. Ez összefüggésben áll sok mindennel, ám ez már nyilván szociológiai kérdéseket is felvet.

- Az úgynevezett három csapás törvény jelentős szigorításokat tartalmaz. Mit szól ön ezekhez?

- Nézze, ez nem jó kérdés, mert én jogalkalmazó vagyok. A törvényeket be fogom tartani, ez a helyzet ezzel a törvénnyel is. Nem kommentáltam előtte sem, és most sem fogom. Az ügyésznek eddig is kutyakötelessége volt figyelni arra, hogy a körülmények milyen büntetést tesznek indokolttá, e törvény hatályba lépése után pedig még inkább így lesz.

- Az igazságszolgáltatás lassúságát sokan és nagyon gyakran felemlegetik. Mennyiben veszi, veheti magára ezt az ügyészi szervezet?

- Szomorú, de ezt kell mondanom, jogos a kritika. Megjegyzem, elég széles körű európai tapasztalataim vannak, azok alapján kijelenthetem, mindenütt óriási gond ez. Azt is modhatnám, hogy a kritikát az ügyészségnek nem kellene magára vennie, mert az igazságszolgáltatás büntető szervei között mi vagyunk a leggyorsabbak. Az ügyek 90 százalékában az ügyész 30 napon belül eldönti, hogy vádat emel vagy nem. Hozzáteszem, ez engem nem nyugtat meg, és mindig elmondom, szép ez a mutató, de az ügyfelet nem érdekli, hogy hány nap alatt döntöttek a vádemelés kérdésében. Az érdekli, hogy az ő ügyében miért nyomoztak másfél vagy két évig. Azt kell mondjam erre, hogy mi ezért is felelünk, mert a nyomozást az ügyészség felügyeli, az ügyész a nyomozás ura, és ez nem üres lózung. Nekünk tehát mindent meg kell tennünk, hogy az eljárások ne húzódjanak el. Miért húzódnak el? Mert a 400 ezer ügy mégis hatalmas szám, és mert - nem én mondom, hanem rendőrségi vezetők panaszolják - bizony meggyengült a nyomozói apparátus, elmentek kiváló, tapasztalt emberek, amikor kedvezményes nyugdíjba vonulhattak.

- Az újak rutintalanok?

- Vannak ügyes, de rutintalan fiatalok, akik egyelőre még lassabban dolgoznak. De vannak más okok is. Az állampolgári fegyelem finoman szólva fellazult. Valamikor nem volt szükség ilyen biztonsági rendszerre, mint itt és most. Volt egy nagybajuszú pedellus és rend volt a bíróságon. Akit beidéztek, felvette a misés ruháját, bejött, és rendben megtette a vallomásást. Manapság a tanúk gyakran nem jelennek meg a kihallgatáson, és számos olyan eljárásjogi lehetőség van, amit arra is tudnak használni, hogy lassítsák az eljárást.

- Ha már a gyorsaságnál tartunk, ön nyilatkozta, hogy a Cozma-ügyben 12 nap alatt elkészült a vádirat?

- Nem én mondtam, hanem a megyei főügyész vagy a szóvivője, de így van. Tényleg példás gyorsasággal elkészült. Az ügyész végig felügyelte a nyomozást, tudta, hogy ez egy extrém ügy, ami extrém intézést kíván.

- Előfordulhat, hogy a kormány alá rendelik a most a parlamentnek felelős, független ügyészséget. Mit szól ehhez?

- Az európai tendencia az, hogy az ügyészségek legyenek függetlenek. Szerintem ne a kormánynak legyen büntetőpolitikája, hanem az Országgyűlésnek. Határozottan úgy vélem, hogy az ügyészséget nem szabad a kormány alá rendelni. Ha így lenne, az adott kormány politikus igazságügyminisztere esetleg megmondhatná, hogy adott esetben mit csináljon az ügyész. Nem állítom, hogy ez lenne a gyakorlat, de bármikor bekövetkezhetne.

- Önt 2006-ban nevezték ki. A legfőbb ügyészi mandátum hat évre szól. Hogyhogy mégis távozik idén decemberben? Megkérdezték, kit javasol utódjának?

- Prózai oka van. Az ügyészségi törvény szerint a szolgálati viszony hetven éves korig tart. Korábban azt nyilatkoztam, hogy valószínűleg nem kérdeznek meg, kit javasolnék a posztra. Utána azt, hogy nem kizárt, mégis kíváncsiak a véleményemre. Eddig mindenestre még senki nem kérdezett meg.

- Évértékelőjében ön azt mondta, hogy tavaly valamelyest csökkent, 400 ezer alá esett a bűncselekmények száma. Ez azért még mindig tekintélyes szám, nem?

- Így igaz, a valamivel 400 ezer felettiről kicsivel az alá csökkent a szám. Nem számottevő ez, de önmagában annak is örülhetünk, hogy nem volt növekedés, és nem árt tudni, hogy néhány éve még 600 ezerről beszélhettünk. A statisztikák persze becsapósak, mert beleszámítják a bűncselekmény sorozatokat is, a többrendbeli cselekményeket, például a sorozatlopásokat. Ezt is figyelembe véve értékelhető jónak, hogy nem volt emelkedés.

- Ugyanakkor nyugtalanítónak nevezte, aggódik amiatt, hogy a gyermek- és fiatalkorúak körében erősödött az agresszivitás, a motiválatlan bűnelkövetés...

- Sajnos ez is igaz. Azért aggasztó ez, mert a bűnözői utánpótlás ebből a körből termelődik ki. A növekedés mindkét kategóriában, a gyermek- és fiatalkorúaknál is kimutatható. Az ügyészség gyermek- és ifjúságvédelmi főosztályának igen nagy figyelmet kell fordítania erre. A megelőzés ugyan nem elsősorban az ügyészség dolga, de nekünk is vannak olyan lehetőségeink, amelyek a megelőzést szolgálhatják. Az ügyek konzekvens elbírálása, az, hogy bűncselekmény ne maradjon federítetlenül, hogy megfelelő indítványokat tegyen az ügyész. Az erőszakos cselekmények száma egyébként elkövetői kortól függetlenül nőtt, igaz, az emberöléseké csökkent. Ám a garázda és erőszakos esetek elszaporodtak. Ez összefüggésben áll sok mindennel, ám ez már nyilván szociológiai kérdéseket is felvet.

- Az úgynevezett három csapás törvény jelentős szigorításokat tartalmaz. Mit szól ön ezekhez?

- Nézze, ez nem jó kérdés, mert én jogalkalmazó vagyok. A törvényeket be fogom tartani, ez a helyzet ezzel a törvénnyel is. Nem kommentáltam előtte sem, és most sem fogom. Az ügyésznek eddig is kutyakötelessége volt figyelni arra, hogy a körülmények milyen büntetést tesznek indokolttá, e törvény hatályba lépése után pedig még inkább így lesz.

- Az igazságszolgáltatás lassúságát sokan és nagyon gyakran felemlegetik. Mennyiben veszi, veheti magára ezt az ügyészi szervezet?

- Szomorú, de ezt kell mondanom, jogos a kritika. Megjegyzem, elég széles körű európai tapasztalataim vannak, azok alapján kijelenthetem, mindenütt óriási gond ez. Azt is modhatnám, hogy a kritikát az ügyészségnek nem kellene magára vennie, mert az igazságszolgáltatás büntető szervei között mi vagyunk a leggyorsabbak. Az ügyek 90 százalékában az ügyész 30 napon belül eldönti, hogy vádat emel vagy nem. Hozzáteszem, ez engem nem nyugtat meg, és mindig elmondom, szép ez a mutató, de az ügyfelet nem érdekli, hogy hány nap alatt döntöttek a vádemelés kérdésében. Az érdekli, hogy az ő ügyében miért nyomoztak másfél vagy két évig. Azt kell mondjam erre, hogy mi ezért is felelünk, mert a nyomozást az ügyészség felügyeli, az ügyész a nyomozás ura, és ez nem üres lózung. Nekünk tehát mindent meg kell tennünk, hogy az eljárások ne húzódjanak el. Miért húzódnak el? Mert a 400 ezer ügy mégis hatalmas szám, és mert - nem én mondom, hanem rendőrségi vezetők panaszolják - bizony meggyengült a nyomozói apparátus, elmentek kiváló, tapasztalt emberek, amikor kedvezményes nyugdíjba vonulhattak.

- Az újak rutintalanok?

- Vannak ügyes, de rutintalan fiatalok, akik egyelőre még lassabban dolgoznak. De vannak más okok is. Az állampolgári fegyelem finoman szólva fellazult. Valamikor nem volt szükség ilyen biztonsági rendszerre, mint itt és most. Volt egy nagybajuszú pedellus és rend volt a bíróságon. Akit beidéztek, felvette a misés ruháját, bejött, és rendben megtette a vallomásást. Manapság a tanúk gyakran nem jelennek meg a kihallgatáson, és számos olyan eljárásjogi lehetőség van, amit arra is tudnak használni, hogy lassítsák az eljárást.

- Ha már a gyorsaságnál tartunk, ön nyilatkozta, hogy a Cozma-ügyben 12 nap alatt elkészült a vádirat?

- Nem én mondtam, hanem a megyei főügyész vagy a szóvivője, de így van. Tényleg példás gyorsasággal elkészült. Az ügyész végig felügyelte a nyomozást, tudta, hogy ez egy extrém ügy, ami extrém intézést kíván.

- Előfordulhat, hogy a kormány alá rendelik a most a parlamentnek felelős, független ügyészséget. Mit szól ehhez?

- Az európai tendencia az, hogy az ügyészségek legyenek függetlenek. Szerintem ne a kormánynak legyen büntetőpolitikája, hanem az Országgyűlésnek. Határozottan úgy vélem, hogy az ügyészséget nem szabad a kormány alá rendelni. Ha így lenne, az adott kormány politikus igazságügyminisztere esetleg megmondhatná, hogy adott esetben mit csináljon az ügyész. Nem állítom, hogy ez lenne a gyakorlat, de bármikor bekövetkezhetne.

- Önt 2006-ban nevezték ki. A legfőbb ügyészi mandátum hat évre szól. Hogyhogy mégis távozik idén decemberben? Megkérdezték, kit javasol utódjának?

- Prózai oka van. Az ügyészségi törvény szerint a szolgálati viszony hetven éves korig tart. Korábban azt nyilatkoztam, hogy valószínűleg nem kérdeznek meg, kit javasolnék a posztra. Utána azt, hogy nem kizárt, mégis kíváncsiak a véleményemre. Eddig mindenestre még senki nem kérdezett meg.

- Évértékelőjében ön azt mondta, hogy tavaly valamelyest csökkent, 400 ezer alá esett a bűncselekmények száma. Ez azért még mindig tekintélyes szám, nem?

- Így igaz, a valamivel 400 ezer felettiről kicsivel az alá csökkent a szám. Nem számottevő ez, de önmagában annak is örülhetünk, hogy nem volt növekedés, és nem árt tudni, hogy néhány éve még 600 ezerről beszélhettünk. A statisztikák persze becsapósak, mert beleszámítják a bűncselekmény sorozatokat is, a többrendbeli cselekményeket, például a sorozatlopásokat. Ezt is figyelembe véve értékelhető jónak, hogy nem volt emelkedés.

- Ugyanakkor nyugtalanítónak nevezte, aggódik amiatt, hogy a gyermek- és fiatalkorúak körében erősödött az agresszivitás, a motiválatlan bűnelkövetés...

- Sajnos ez is igaz. Azért aggasztó ez, mert a bűnözői utánpótlás ebből a körből termelődik ki. A növekedés mindkét kategóriában, a gyermek- és fiatalkorúaknál is kimutatható. Az ügyészség gyermek- és ifjúságvédelmi főosztályának igen nagy figyelmet kell fordítania erre. A megelőzés ugyan nem elsősorban az ügyészség dolga, de nekünk is vannak olyan lehetőségeink, amelyek a megelőzést szolgálhatják. Az ügyek konzekvens elbírálása, az, hogy bűncselekmény ne maradjon federítetlenül, hogy megfelelő indítványokat tegyen az ügyész. Az erőszakos cselekmények száma egyébként elkövetői kortól függetlenül nőtt, igaz, az emberöléseké csökkent. Ám a garázda és erőszakos esetek elszaporodtak. Ez összefüggésben áll sok mindennel, ám ez már nyilván szociológiai kérdéseket is felvet.

- Az úgynevezett három csapás törvény jelentős szigorításokat tartalmaz. Mit szól ön ezekhez?

- Nézze, ez nem jó kérdés, mert én jogalkalmazó vagyok. A törvényeket be fogom tartani, ez a helyzet ezzel a törvénnyel is. Nem kommentáltam előtte sem, és most sem fogom. Az ügyésznek eddig is kutyakötelessége volt figyelni arra, hogy a körülmények milyen büntetést tesznek indokolttá, e törvény hatályba lépése után pedig még inkább így lesz.

- Az igazságszolgáltatás lassúságát sokan és nagyon gyakran felemlegetik. Mennyiben veszi, veheti magára ezt az ügyészi szervezet?

- Szomorú, de ezt kell mondanom, jogos a kritika. Megjegyzem, elég széles körű európai tapasztalataim vannak, azok alapján kijelenthetem, mindenütt óriási gond ez. Azt is modhatnám, hogy a kritikát az ügyészségnek nem kellene magára vennie, mert az igazságszolgáltatás büntető szervei között mi vagyunk a leggyorsabbak. Az ügyek 90 százalékában az ügyész 30 napon belül eldönti, hogy vádat emel vagy nem. Hozzáteszem, ez engem nem nyugtat meg, és mindig elmondom, szép ez a mutató, de az ügyfelet nem érdekli, hogy hány nap alatt döntöttek a vádemelés kérdésében. Az érdekli, hogy az ő ügyében miért nyomoztak másfél vagy két évig. Azt kell mondjam erre, hogy mi ezért is felelünk, mert a nyomozást az ügyészség felügyeli, az ügyész a nyomozás ura, és ez nem üres lózung. Nekünk tehát mindent meg kell tennünk, hogy az eljárások ne húzódjanak el. Miért húzódnak el? Mert a 400 ezer ügy mégis hatalmas szám, és mert - nem én mondom, hanem rendőrségi vezetők panaszolják - bizony meggyengült a nyomozói apparátus, elmentek kiváló, tapasztalt emberek, amikor kedvezményes nyugdíjba vonulhattak.

- Az újak rutintalanok?

- Vannak ügyes, de rutintalan fiatalok, akik egyelőre még lassabban dolgoznak. De vannak más okok is. Az állampolgári fegyelem finoman szólva fellazult. Valamikor nem volt szükség ilyen biztonsági rendszerre, mint itt és most. Volt egy nagybajuszú pedellus és rend volt a bíróságon. Akit beidéztek, felvette a misés ruháját, bejött, és rendben megtette a vallomásást. Manapság a tanúk gyakran nem jelennek meg a kihallgatáson, és számos olyan eljárásjogi lehetőség van, amit arra is tudnak használni, hogy lassítsák az eljárást.

- Ha már a gyorsaságnál tartunk, ön nyilatkozta, hogy a Cozma-ügyben 12 nap alatt elkészült a vádirat?

- Nem én mondtam, hanem a megyei főügyész vagy a szóvivője, de így van. Tényleg példás gyorsasággal elkészült. Az ügyész végig felügyelte a nyomozást, tudta, hogy ez egy extrém ügy, ami extrém intézést kíván.

- Előfordulhat, hogy a kormány alá rendelik a most a parlamentnek felelős, független ügyészséget. Mit szól ehhez?

- Az európai tendencia az, hogy az ügyészségek legyenek függetlenek. Szerintem ne a kormánynak legyen büntetőpolitikája, hanem az Országgyűlésnek. Határozottan úgy vélem, hogy az ügyészséget nem szabad a kormány alá rendelni. Ha így lenne, az adott kormány politikus igazságügyminisztere esetleg megmondhatná, hogy adott esetben mit csináljon az ügyész. Nem állítom, hogy ez lenne a gyakorlat, de bármikor bekövetkezhetne.

- Önt 2006-ban nevezték ki. A legfőbb ügyészi mandátum hat évre szól. Hogyhogy mégis távozik idén decemberben? Megkérdezték, kit javasol utódjának?

- Prózai oka van. Az ügyészségi törvény szerint a szolgálati viszony hetven éves korig tart. Korábban azt nyilatkoztam, hogy valószínűleg nem kérdeznek meg, kit javasolnék a posztra. Utána azt, hogy nem kizárt, mégis kíváncsiak a véleményemre. Eddig mindenestre még senki nem kérdezett meg.

- Évértékelőjében ön azt mondta, hogy tavaly valamelyest csökkent, 400 ezer alá esett a bűncselekmények száma. Ez azért még mindig tekintélyes szám, nem?

- Így igaz, a valamivel 400 ezer felettiről kicsivel az alá csökkent a szám. Nem számottevő ez, de önmagában annak is örülhetünk, hogy nem volt növekedés, és nem árt tudni, hogy néhány éve még 600 ezerről beszélhettünk. A statisztikák persze becsapósak, mert beleszámítják a bűncselekmény sorozatokat is, a többrendbeli cselekményeket, például a sorozatlopásokat. Ezt is figyelembe véve értékelhető jónak, hogy nem volt emelkedés.

- Ugyanakkor nyugtalanítónak nevezte, aggódik amiatt, hogy a gyermek- és fiatalkorúak körében erősödött az agresszivitás, a motiválatlan bűnelkövetés...

- Sajnos ez is igaz. Azért aggasztó ez, mert a bűnözői utánpótlás ebből a körből termelődik ki. A növekedés mindkét kategóriában, a gyermek- és fiatalkorúaknál is kimutatható. Az ügyészség gyermek- és ifjúságvédelmi főosztályának igen nagy figyelmet kell fordítania erre. A megelőzés ugyan nem elsősorban az ügyészség dolga, de nekünk is vannak olyan lehetőségeink, amelyek a megelőzést szolgálhatják. Az ügyek konzekvens elbírálása, az, hogy bűncselekmény ne maradjon federítetlenül, hogy megfelelő indítványokat tegyen az ügyész. Az erőszakos cselekmények száma egyébként elkövetői kortól függetlenül nőtt, igaz, az emberöléseké csökkent. Ám a garázda és erőszakos esetek elszaporodtak. Ez összefüggésben áll sok mindennel, ám ez már nyilván szociológiai kérdéseket is felvet.

- Az úgynevezett három csapás törvény jelentős szigorításokat tartalmaz. Mit szól ön ezekhez?

- Nézze, ez nem jó kérdés, mert én jogalkalmazó vagyok. A törvényeket be fogom tartani, ez a helyzet ezzel a törvénnyel is. Nem kommentáltam előtte sem, és most sem fogom. Az ügyésznek eddig is kutyakötelessége volt figyelni arra, hogy a körülmények milyen büntetést tesznek indokolttá, e törvény hatályba lépése után pedig még inkább így lesz.

- Az igazságszolgáltatás lassúságát sokan és nagyon gyakran felemlegetik. Mennyiben veszi, veheti magára ezt az ügyészi szervezet?

- Szomorú, de ezt kell mondanom, jogos a kritika. Megjegyzem, elég széles körű európai tapasztalataim vannak, azok alapján kijelenthetem, mindenütt óriási gond ez. Azt is modhatnám, hogy a kritikát az ügyészségnek nem kellene magára vennie, mert az igazságszolgáltatás büntető szervei között mi vagyunk a leggyorsabbak. Az ügyek 90 százalékában az ügyész 30 napon belül eldönti, hogy vádat emel vagy nem. Hozzáteszem, ez engem nem nyugtat meg, és mindig elmondom, szép ez a mutató, de az ügyfelet nem érdekli, hogy hány nap alatt döntöttek a vádemelés kérdésében. Az érdekli, hogy az ő ügyében miért nyomoztak másfél vagy két évig. Azt kell mondjam erre, hogy mi ezért is felelünk, mert a nyomozást az ügyészség felügyeli, az ügyész a nyomozás ura, és ez nem üres lózung. Nekünk tehát mindent meg kell tennünk, hogy az eljárások ne húzódjanak el. Miért húzódnak el? Mert a 400 ezer ügy mégis hatalmas szám, és mert - nem én mondom, hanem rendőrségi vezetők panaszolják - bizony meggyengült a nyomozói apparátus, elmentek kiváló, tapasztalt emberek, amikor kedvezményes nyugdíjba vonulhattak.

- Az újak rutintalanok?

- Vannak ügyes, de rutintalan fiatalok, akik egyelőre még lassabban dolgoznak. De vannak más okok is. Az állampolgári fegyelem finoman szólva fellazult. Valamikor nem volt szükség ilyen biztonsági rendszerre, mint itt és most. Volt egy nagybajuszú pedellus és rend volt a bíróságon. Akit beidéztek, felvette a misés ruháját, bejött, és rendben megtette a vallomásást. Manapság a tanúk gyakran nem jelennek meg a kihallgatáson, és számos olyan eljárásjogi lehetőség van, amit arra is tudnak használni, hogy lassítsák az eljárást.

- Ha már a gyorsaságnál tartunk, ön nyilatkozta, hogy a Cozma-ügyben 12 nap alatt elkészült a vádirat?

- Nem én mondtam, hanem a megyei főügyész vagy a szóvivője, de így van. Tényleg példás gyorsasággal elkészült. Az ügyész végig felügyelte a nyomozást, tudta, hogy ez egy extrém ügy, ami extrém intézést kíván.

- Előfordulhat, hogy a kormány