Hétvége

2010.07.31. 02:29

Kultúrszomj és rozéfröccs - Hétvégi völgyvége

Palya Bea, a Művészetek Hölgye idén a fesztivál fókusza, energiaforrása, a történések eredője. Kócosan, mosolyogva, teli ötlettel, improvizációval várja az érdeklődőket, akik rajonganak érte - nem csak az énekéért, de az őszinte, játékos lényéért is.

Dunaújvárosi Hírlap

Palya Bea fellépett a Momentán Társulattal is, amitől saját bevallása szerint igen tartott, de végül remekül megállta a helyét. És persze énekel, ami a legnagyobb öröm számára és a hallgatóknak is. Volt erre lehetőség a Palya-udvaron kívül is, pénteken este Monostorapátiban az Én leszek a játékszered című új album koncertjén, ahol olyan dalokat énekelt, mint az Add már, uram az esőt, Megáll az idő, a Késő bánat..., Nem akarok mindenáron férjhez menni. Megkérdezték Beát, jövőre is vállalná-e a Művészetek Hölgye szerepet, lesz-e Palya-udvar még a völgyben? A művésznő nem zárkózott el a lehetőségtől.

A völgyben nem csak a Palya-udvaron zajlik az élet. Koncertek, pszichoszínház, népzene, improvizatív tánc, kellemes tömeg a dörögdi jazzszínpadnál, lődörgők a kocsmákban és persze a stopposok. Ilyenkor nincs mese, vagyis pontosabban bizalmatlankodás, a völgyben kötelező felvenni a gyaloglókat. Őszintén szólva én élvezettel teszek ennek eleget, arra a röpke pillanatra érdekes fazonokkal, történetekkel találkozik az ember. Egy adag közülük: egy Kecskemét mel- letti kis faluból érkező lánybanda pattan be a kocsimba, gyorsan leltározzuk egymást, ki honnan, merre, meddig... Ők pedig ontják is magukból a szót: annyira jó neked, hogy itt laksz, Veszprémben, mert errefelé egy csomó jó program van. Rá- adásul valahogy itt mindenki olyan kedves - mondják, s már át is értünk Petendre, ahol azzal a gyorsasággal, ahogy beszálltak, már ki is pattantak...

A másik állandó találkozási, s egyben igazodási pontot a vendéglátóegységek jelentik. Dörögdön a kocsmában abból a klasszik, vastag falú kávéspohárból szürcsölöm a porból, vízből készült kapucsínót, de valahogy itt eszemben sincs elégedetlenkedni. Sőt. Mert ennek, itt és így helye, mi több, fílingje van. Később a kihagyhatatlan kürtőskalácsossal elegyedem szóba, egy ízletes mandulás példányt majszolva érdeklődöm a forgalom után. A környékbeli vállalkozó elmondja, hogy tavaly nagyon rosszul ment a biznisz, ahhoz képest igazán felüdülés az idei völgy, ám a régi szép időket azért nem idézi a forgalom. Megtudom, hogy azokban az időkben hétvégén egy nap alatt 1300- 1500, most viszont csak 900 kürtőskalácsot sütöttek. Baj az is, hogy itt vannak a pestiek - mondta, ám ez a mondat csak néhány órával később, Kapolcson nyer értelmet számomra. Az egyik udvarból ugyanis a kiváló zene mellett kellemes vacsoraillat is száll. A civilben egyetemi hallgató pultoslánytól megtudom: egy neves fővárosi underground kocsma kitelepülése ők. A sör mellett kultúrprogramot is kínálnak, talán ezért is lehet, hogy jó forgalmat bonyolítanak. Itt megtudom azt is, hogy a fesztiválozók körében a rozéfröccs és a pálinka a legnagyobb kedvenc.

Úgy indulok Kapolcsra, hogy megnézem a völgy idei vendége, a Néprajzi Múzeum bemutatkozását. Egyeztetek a kiállítások egyik házigazdájával, Tóth G. Péterrel, de nem találkozunk, egyikőnk sincs ott a megadott helyen és időpontban, a múzeum által szervezett ekhós szekér sem indul időben Vigántpetendről, hiába várjuk fotós kollégámmal. Nincs ebben semmi meglepő, a Művészetek völgyében ez teljesen természetes, ezen nem kell fennakadni. Tóth G. Péter telefonon meséli, a Néprajzi Múzeum több helyszínen, több kiállítással van jelen, céhemlékekből válogatnak, kortárs és etnográf filmecskéket vetítenek. Hétvégenként csapatmunkában, három-négy ember részvételével bagi lovasszekeret lehet összerakni; a puzzle eddigi rekordja hat perc. Jön Ágoston Béla, a népművészet gengsztere , aki autodidakta módon játszik szaxofonón . Elmondja azt is, a vigántpetendi Tókertben lévő ringlispíl nem búcsú, hanem nosztalgia-vidámpark; a Néprajzi Múzeum által védetté nyilvánított vurstli a Greznár család gyűjteménye, közhintával, dobozdobálóval, meg céllövöldével.

Elindulok a Fő utcán, be-nézek egy-két kiállításra - már évekkel ezelőtt megtanultam, hogy ne is próbáljak mindent megismerni, minden helyszínen ott lenni, mert úgysem sikerül -, Debre- czeny Zoltán festőművész két évtizede bérli a főtéri buszmegállót és tart rögtönzött tárlatvezetést a betérőknek. A kávéházban, a Kultúrpajtában élő webközvetítéssel éppen Novák Péter faggatja vendégeit, fiatal színészeket arról, lesz-e majd munkájuk. A műsor végén azt mondja, nem gondolta, hogy erre valaki kíváncsi lesz, ennél kisebb helyszínt nem tudtak választani. A közvetítésben szerepel egy kecske, de hogy mit játszik benne, azt Hoffner Tiborral, a Völgyközpont és az Éltető Balaton-felvidékért Egyesület vezetőjével együtt sem tudjuk megfejteni.

Márta István fesztiváligazgató mindenre tudja a választ, a kecskére is: itt mindenhol van élmény, látnivaló, nem úgy, mint a pesti lakótelepeken. Öröm, hogy ilyen sok a fiatal, a kisgyerek, ők is találnak maguknak programot, jól érzik magukat. Valóban: vannak karon ülők, babakocsisok, pár éves pöttömök és nagyobbacskák.

Egy kis szöszke a Palya-udvarban rajzol Beának, és anyukája után nevének betűit másolja - itt arra kérték a vendégeket, várakozásukban raj- zoljanak a falra, üzenjenek Beának. Orosz Lilinek tetszik is a lehetőség, gondosan rajzol. Mások a kávéház udvarában korongoznak, odébb aranyat szitálnak vagy a Malom-szigeten szalmát dobálnak.

Megáll az ember itt is, ott is, hallgatja az udvarokból, házakból kiszűrődő zenét - csoda, hogy nem ér oda a megbeszélt időpontra?!

Vasárnap zár a huszadik Művészetek Völgye, de a még hátralevő szűk két nap is tartogat látnivalókat az oda látogatóknak. Szombaton rendezik a völgygálát is, az árvízkárosultak javára. A kapolcsi Gástya-árokban a beregszászi színház adja elő Örkény Tóték című tragikomédiáját. Monostorapátiban a Vad Fruttik és a Mystery Gang, vasárnap pedig Péterfy Bori lép fel.

Vasárnap hajnalig tartó búcsúzás a Palya-udvartól, de még érdemes elindulni Taliándörögdre, Vigántpetendre, Öcsre és Pulára is.

Palya Bea fellépett a Momentán Társulattal is, amitől saját bevallása szerint igen tartott, de végül remekül megállta a helyét. És persze énekel, ami a legnagyobb öröm számára és a hallgatóknak is. Volt erre lehetőség a Palya-udvaron kívül is, pénteken este Monostorapátiban az Én leszek a játékszered című új album koncertjén, ahol olyan dalokat énekelt, mint az Add már, uram az esőt, Megáll az idő, a Késő bánat..., Nem akarok mindenáron férjhez menni. Megkérdezték Beát, jövőre is vállalná-e a Művészetek Hölgye szerepet, lesz-e Palya-udvar még a völgyben? A művésznő nem zárkózott el a lehetőségtől.

A völgyben nem csak a Palya-udvaron zajlik az élet. Koncertek, pszichoszínház, népzene, improvizatív tánc, kellemes tömeg a dörögdi jazzszínpadnál, lődörgők a kocsmákban és persze a stopposok. Ilyenkor nincs mese, vagyis pontosabban bizalmatlankodás, a völgyben kötelező felvenni a gyaloglókat. Őszintén szólva én élvezettel teszek ennek eleget, arra a röpke pillanatra érdekes fazonokkal, történetekkel találkozik az ember. Egy adag közülük: egy Kecskemét mel- letti kis faluból érkező lánybanda pattan be a kocsimba, gyorsan leltározzuk egymást, ki honnan, merre, meddig... Ők pedig ontják is magukból a szót: annyira jó neked, hogy itt laksz, Veszprémben, mert errefelé egy csomó jó program van. Rá- adásul valahogy itt mindenki olyan kedves - mondják, s már át is értünk Petendre, ahol azzal a gyorsasággal, ahogy beszálltak, már ki is pattantak...

A másik állandó találkozási, s egyben igazodási pontot a vendéglátóegységek jelentik. Dörögdön a kocsmában abból a klasszik, vastag falú kávéspohárból szürcsölöm a porból, vízből készült kapucsínót, de valahogy itt eszemben sincs elégedetlenkedni. Sőt. Mert ennek, itt és így helye, mi több, fílingje van. Később a kihagyhatatlan kürtőskalácsossal elegyedem szóba, egy ízletes mandulás példányt majszolva érdeklődöm a forgalom után. A környékbeli vállalkozó elmondja, hogy tavaly nagyon rosszul ment a biznisz, ahhoz képest igazán felüdülés az idei völgy, ám a régi szép időket azért nem idézi a forgalom. Megtudom, hogy azokban az időkben hétvégén egy nap alatt 1300- 1500, most viszont csak 900 kürtőskalácsot sütöttek. Baj az is, hogy itt vannak a pestiek - mondta, ám ez a mondat csak néhány órával később, Kapolcson nyer értelmet számomra. Az egyik udvarból ugyanis a kiváló zene mellett kellemes vacsoraillat is száll. A civilben egyetemi hallgató pultoslánytól megtudom: egy neves fővárosi underground kocsma kitelepülése ők. A sör mellett kultúrprogramot is kínálnak, talán ezért is lehet, hogy jó forgalmat bonyolítanak. Itt megtudom azt is, hogy a fesztiválozók körében a rozéfröccs és a pálinka a legnagyobb kedvenc.

Úgy indulok Kapolcsra, hogy megnézem a völgy idei vendége, a Néprajzi Múzeum bemutatkozását. Egyeztetek a kiállítások egyik házigazdájával, Tóth G. Péterrel, de nem találkozunk, egyikőnk sincs ott a megadott helyen és időpontban, a múzeum által szervezett ekhós szekér sem indul időben Vigántpetendről, hiába várjuk fotós kollégámmal. Nincs ebben semmi meglepő, a Művészetek völgyében ez teljesen természetes, ezen nem kell fennakadni. Tóth G. Péter telefonon meséli, a Néprajzi Múzeum több helyszínen, több kiállítással van jelen, céhemlékekből válogatnak, kortárs és etnográf filmecskéket vetítenek. Hétvégenként csapatmunkában, három-négy ember részvételével bagi lovasszekeret lehet összerakni; a puzzle eddigi rekordja hat perc. Jön Ágoston Béla, a népművészet gengsztere , aki autodidakta módon játszik szaxofonón . Elmondja azt is, a vigántpetendi Tókertben lévő ringlispíl nem búcsú, hanem nosztalgia-vidámpark; a Néprajzi Múzeum által védetté nyilvánított vurstli a Greznár család gyűjteménye, közhintával, dobozdobálóval, meg céllövöldével.

Elindulok a Fő utcán, be-nézek egy-két kiállításra - már évekkel ezelőtt megtanultam, hogy ne is próbáljak mindent megismerni, minden helyszínen ott lenni, mert úgysem sikerül -, Debre- czeny Zoltán festőművész két évtizede bérli a főtéri buszmegállót és tart rögtönzött tárlatvezetést a betérőknek. A kávéházban, a Kultúrpajtában élő webközvetítéssel éppen Novák Péter faggatja vendégeit, fiatal színészeket arról, lesz-e majd munkájuk. A műsor végén azt mondja, nem gondolta, hogy erre valaki kíváncsi lesz, ennél kisebb helyszínt nem tudtak választani. A közvetítésben szerepel egy kecske, de hogy mit játszik benne, azt Hoffner Tiborral, a Völgyközpont és az Éltető Balaton-felvidékért Egyesület vezetőjével együtt sem tudjuk megfejteni.

Márta István fesztiváligazgató mindenre tudja a választ, a kecskére is: itt mindenhol van élmény, látnivaló, nem úgy, mint a pesti lakótelepeken. Öröm, hogy ilyen sok a fiatal, a kisgyerek, ők is találnak maguknak programot, jól érzik magukat. Valóban: vannak karon ülők, babakocsisok, pár éves pöttömök és nagyobbacskák.

Egy kis szöszke a Palya-udvarban rajzol Beának, és anyukája után nevének betűit másolja - itt arra kérték a vendégeket, várakozásukban raj- zoljanak a falra, üzenjenek Beának. Orosz Lilinek tetszik is a lehetőség, gondosan rajzol. Mások a kávéház udvarában korongoznak, odébb aranyat szitálnak vagy a Malom-szigeten szalmát dobálnak.

Megáll az ember itt is, ott is, hallgatja az udvarokból, házakból kiszűrődő zenét - csoda, hogy nem ér oda a megbeszélt időpontra?!

Vasárnap zár a huszadik Művészetek Völgye, de a még hátralevő szűk két nap is tartogat látnivalókat az oda látogatóknak. Szombaton rendezik a völgygálát is, az árvízkárosultak javára. A kapolcsi Gástya-árokban a beregszászi színház adja elő Örkény Tóték című tragikomédiáját. Monostorapátiban a Vad Fruttik és a Mystery Gang, vasárnap pedig Péterfy Bori lép fel.

Vasárnap hajnalig tartó búcsúzás a Palya-udvartól, de még érdemes elindulni Taliándörögdre, Vigántpetendre, Öcsre és Pulára is.

A völgyben nem csak a Palya-udvaron zajlik az élet. Koncertek, pszichoszínház, népzene, improvizatív tánc, kellemes tömeg a dörögdi jazzszínpadnál, lődörgők a kocsmákban és persze a stopposok. Ilyenkor nincs mese, vagyis pontosabban bizalmatlankodás, a völgyben kötelező felvenni a gyaloglókat. Őszintén szólva én élvezettel teszek ennek eleget, arra a röpke pillanatra érdekes fazonokkal, történetekkel találkozik az ember. Egy adag közülük: egy Kecskemét mel- letti kis faluból érkező lánybanda pattan be a kocsimba, gyorsan leltározzuk egymást, ki honnan, merre, meddig... Ők pedig ontják is magukból a szót: annyira jó neked, hogy itt laksz, Veszprémben, mert errefelé egy csomó jó program van. Rá- adásul valahogy itt mindenki olyan kedves - mondják, s már át is értünk Petendre, ahol azzal a gyorsasággal, ahogy beszálltak, már ki is pattantak...

A másik állandó találkozási, s egyben igazodási pontot a vendéglátóegységek jelentik. Dörögdön a kocsmában abból a klasszik, vastag falú kávéspohárból szürcsölöm a porból, vízből készült kapucsínót, de valahogy itt eszemben sincs elégedetlenkedni. Sőt. Mert ennek, itt és így helye, mi több, fílingje van. Később a kihagyhatatlan kürtőskalácsossal elegyedem szóba, egy ízletes mandulás példányt majszolva érdeklődöm a forgalom után. A környékbeli vállalkozó elmondja, hogy tavaly nagyon rosszul ment a biznisz, ahhoz képest igazán felüdülés az idei völgy, ám a régi szép időket azért nem idézi a forgalom. Megtudom, hogy azokban az időkben hétvégén egy nap alatt 1300- 1500, most viszont csak 900 kürtőskalácsot sütöttek. Baj az is, hogy itt vannak a pestiek - mondta, ám ez a mondat csak néhány órával később, Kapolcson nyer értelmet számomra. Az egyik udvarból ugyanis a kiváló zene mellett kellemes vacsoraillat is száll. A civilben egyetemi hallgató pultoslánytól megtudom: egy neves fővárosi underground kocsma kitelepülése ők. A sör mellett kultúrprogramot is kínálnak, talán ezért is lehet, hogy jó forgalmat bonyolítanak. Itt megtudom azt is, hogy a fesztiválozók körében a rozéfröccs és a pálinka a legnagyobb kedvenc.

Úgy indulok Kapolcsra, hogy megnézem a völgy idei vendége, a Néprajzi Múzeum bemutatkozását. Egyeztetek a kiállítások egyik házigazdájával, Tóth G. Péterrel, de nem találkozunk, egyikőnk sincs ott a megadott helyen és időpontban, a múzeum által szervezett ekhós szekér sem indul időben Vigántpetendről, hiába várjuk fotós kollégámmal. Nincs ebben semmi meglepő, a Művészetek völgyében ez teljesen természetes, ezen nem kell fennakadni. Tóth G. Péter telefonon meséli, a Néprajzi Múzeum több helyszínen, több kiállítással van jelen, céhemlékekből válogatnak, kortárs és etnográf filmecskéket vetítenek. Hétvégenként csapatmunkában, három-négy ember részvételével bagi lovasszekeret lehet összerakni; a puzzle eddigi rekordja hat perc. Jön Ágoston Béla, a népművészet gengsztere , aki autodidakta módon játszik szaxofonón . Elmondja azt is, a vigántpetendi Tókertben lévő ringlispíl nem búcsú, hanem nosztalgia-vidámpark; a Néprajzi Múzeum által védetté nyilvánított vurstli a Greznár család gyűjteménye, közhintával, dobozdobálóval, meg céllövöldével.

Elindulok a Fő utcán, be-nézek egy-két kiállításra - már évekkel ezelőtt megtanultam, hogy ne is próbáljak mindent megismerni, minden helyszínen ott lenni, mert úgysem sikerül -, Debre- czeny Zoltán festőművész két évtizede bérli a főtéri buszmegállót és tart rögtönzött tárlatvezetést a betérőknek. A kávéházban, a Kultúrpajtában élő webközvetítéssel éppen Novák Péter faggatja vendégeit, fiatal színészeket arról, lesz-e majd munkájuk. A műsor végén azt mondja, nem gondolta, hogy erre valaki kíváncsi lesz, ennél kisebb helyszínt nem tudtak választani. A közvetítésben szerepel egy kecske, de hogy mit játszik benne, azt Hoffner Tiborral, a Völgyközpont és az Éltető Balaton-felvidékért Egyesület vezetőjével együtt sem tudjuk megfejteni.

Márta István fesztiváligazgató mindenre tudja a választ, a kecskére is: itt mindenhol van élmény, látnivaló, nem úgy, mint a pesti lakótelepeken. Öröm, hogy ilyen sok a fiatal, a kisgyerek, ők is találnak maguknak programot, jól érzik magukat. Valóban: vannak karon ülők, babakocsisok, pár éves pöttömök és nagyobbacskák.

Egy kis szöszke a Palya-udvarban rajzol Beának, és anyukája után nevének betűit másolja - itt arra kérték a vendégeket, várakozásukban raj- zoljanak a falra, üzenjenek Beának. Orosz Lilinek tetszik is a lehetőség, gondosan rajzol. Mások a kávéház udvarában korongoznak, odébb aranyat szitálnak vagy a Malom-szigeten szalmát dobálnak.

Megáll az ember itt is, ott is, hallgatja az udvarokból, házakból kiszűrődő zenét - csoda, hogy nem ér oda a megbeszélt időpontra?!

Vasárnap zár a huszadik Művészetek Völgye, de a még hátralevő szűk két nap is tartogat látnivalókat az oda látogatóknak. Szombaton rendezik a völgygálát is, az árvízkárosultak javára. A kapolcsi Gástya-árokban a beregszászi színház adja elő Örkény Tóték című tragikomédiáját. Monostorapátiban a Vad Fruttik és a Mystery Gang, vasárnap pedig Péterfy Bori lép fel.

Vasárnap hajnalig tartó búcsúzás a Palya-udvartól, de még érdemes elindulni Taliándörögdre, Vigántpetendre, Öcsre és Pulára is.

A völgyben nem csak a Palya-udvaron zajlik az élet. Koncertek, pszichoszínház, népzene, improvizatív tánc, kellemes tömeg a dörögdi jazzszínpadnál, lődörgők a kocsmákban és persze a stopposok. Ilyenkor nincs mese, vagyis pontosabban bizalmatlankodás, a völgyben kötelező felvenni a gyaloglókat. Őszintén szólva én élvezettel teszek ennek eleget, arra a röpke pillanatra érdekes fazonokkal, történetekkel találkozik az ember. Egy adag közülük: egy Kecskemét mel- letti kis faluból érkező lánybanda pattan be a kocsimba, gyorsan leltározzuk egymást, ki honnan, merre, meddig... Ők pedig ontják is magukból a szót: annyira jó neked, hogy itt laksz, Veszprémben, mert errefelé egy csomó jó program van. Rá- adásul valahogy itt mindenki olyan kedves - mondják, s már át is értünk Petendre, ahol azzal a gyorsasággal, ahogy beszálltak, már ki is pattantak...

A másik állandó találkozási, s egyben igazodási pontot a vendéglátóegységek jelentik. Dörögdön a kocsmában abból a klasszik, vastag falú kávéspohárból szürcsölöm a porból, vízből készült kapucsínót, de valahogy itt eszemben sincs elégedetlenkedni. Sőt. Mert ennek, itt és így helye, mi több, fílingje van. Később a kihagyhatatlan kürtőskalácsossal elegyedem szóba, egy ízletes mandulás példányt majszolva érdeklődöm a forgalom után. A környékbeli vállalkozó elmondja, hogy tavaly nagyon rosszul ment a biznisz, ahhoz képest igazán felüdülés az idei völgy, ám a régi szép időket azért nem idézi a forgalom. Megtudom, hogy azokban az időkben hétvégén egy nap alatt 1300- 1500, most viszont csak 900 kürtőskalácsot sütöttek. Baj az is, hogy itt vannak a pestiek - mondta, ám ez a mondat csak néhány órával később, Kapolcson nyer értelmet számomra. Az egyik udvarból ugyanis a kiváló zene mellett kellemes vacsoraillat is száll. A civilben egyetemi hallgató pultoslánytól megtudom: egy neves fővárosi underground kocsma kitelepülése ők. A sör mellett kultúrprogramot is kínálnak, talán ezért is lehet, hogy jó forgalmat bonyolítanak. Itt megtudom azt is, hogy a fesztiválozók körében a rozéfröccs és a pálinka a legnagyobb kedvenc.

Úgy indulok Kapolcsra, hogy megnézem a völgy idei vendége, a Néprajzi Múzeum bemutatkozását. Egyeztetek a kiállítások egyik házigazdájával, Tóth G. Péterrel, de nem találkozunk, egyikőnk sincs ott a megadott helyen és időpontban, a múzeum által szervezett ekhós szekér sem indul időben Vigántpetendről, hiába várjuk fotós kollégámmal. Nincs ebben semmi meglepő, a Művészetek völgyében ez teljesen természetes, ezen nem kell fennakadni. Tóth G. Péter telefonon meséli, a Néprajzi Múzeum több helyszínen, több kiállítással van jelen, céhemlékekből válogatnak, kortárs és etnográf filmecskéket vetítenek. Hétvégenként csapatmunkában, három-négy ember részvételével bagi lovasszekeret lehet összerakni; a puzzle eddigi rekordja hat perc. Jön Ágoston Béla, a népművészet gengsztere , aki autodidakta módon játszik szaxofonón . Elmondja azt is, a vigántpetendi Tókertben lévő ringlispíl nem búcsú, hanem nosztalgia-vidámpark; a Néprajzi Múzeum által védetté nyilvánított vurstli a Greznár család gyűjteménye, közhintával, dobozdobálóval, meg céllövöldével.

Elindulok a Fő utcán, be-nézek egy-két kiállításra - már évekkel ezelőtt megtanultam, hogy ne is próbáljak mindent megismerni, minden helyszínen ott lenni, mert úgysem sikerül -, Debre- czeny Zoltán festőművész két évtizede bérli a főtéri buszmegállót és tart rögtönzött tárlatvezetést a betérőknek. A kávéházban, a Kultúrpajtában élő webközvetítéssel éppen Novák Péter faggatja vendégeit, fiatal színészeket arról, lesz-e majd munkájuk. A műsor végén azt mondja, nem gondolta, hogy erre valaki kíváncsi lesz, ennél kisebb helyszínt nem tudtak választani. A közvetítésben szerepel egy kecske, de hogy mit játszik benne, azt Hoffner Tiborral, a Völgyközpont és az Éltető Balaton-felvidékért Egyesület vezetőjével együtt sem tudjuk megfejteni.

Márta István fesztiváligazgató mindenre tudja a választ, a kecskére is: itt mindenhol van élmény, látnivaló, nem úgy, mint a pesti lakótelepeken. Öröm, hogy ilyen sok a fiatal, a kisgyerek, ők is találnak maguknak programot, jól érzik magukat. Valóban: vannak karon ülők, babakocsisok, pár éves pöttömök és nagyobbacskák.

Egy kis szöszke a Palya-udvarban rajzol Beának, és anyukája után nevének betűit másolja - itt arra kérték a vendégeket, várakozásukban raj- zoljanak a falra, üzenjenek Beának. Orosz Lilinek tetszik is a lehetőség, gondosan rajzol. Mások a kávéház udvarában korongoznak, odébb aranyat szitálnak vagy a Malom-szigeten szalmát dobálnak.

Megáll az ember itt is, ott is, hallgatja az udvarokból, házakból kiszűrődő zenét - csoda, hogy nem ér oda a megbeszélt időpontra?!

Vasárnap zár a huszadik Művészetek Völgye, de a még hátralevő szűk két nap is tartogat látnivalókat az oda látogatóknak. Szombaton rendezik a völgygálát is, az árvízkárosultak javára. A kapolcsi Gástya-árokban a beregszászi színház adja elő Örkény Tóték című tragikomédiáját. Monostorapátiban a Vad Fruttik és a Mystery Gang, vasárnap pedig Péterfy Bori lép fel.

Vasárnap hajnalig tartó búcsúzás a Palya-udvartól, de még érdemes elindulni Taliándörögdre, Vigántpetendre, Öcsre és Pulára is.

A másik állandó találkozási, s egyben igazodási pontot a vendéglátóegységek jelentik. Dörögdön a kocsmában abból a klasszik, vastag falú kávéspohárból szürcsölöm a porból, vízből készült kapucsínót, de valahogy itt eszemben sincs elégedetlenkedni. Sőt. Mert ennek, itt és így helye, mi több, fílingje van. Később a kihagyhatatlan kürtőskalácsossal elegyedem szóba, egy ízletes mandulás példányt majszolva érdeklődöm a forgalom után. A környékbeli vállalkozó elmondja, hogy tavaly nagyon rosszul ment a biznisz, ahhoz képest igazán felüdülés az idei völgy, ám a régi szép időket azért nem idézi a forgalom. Megtudom, hogy azokban az időkben hétvégén egy nap alatt 1300- 1500, most viszont csak 900 kürtőskalácsot sütöttek. Baj az is, hogy itt vannak a pestiek - mondta, ám ez a mondat csak néhány órával később, Kapolcson nyer értelmet számomra. Az egyik udvarból ugyanis a kiváló zene mellett kellemes vacsoraillat is száll. A civilben egyetemi hallgató pultoslánytól megtudom: egy neves fővárosi underground kocsma kitelepülése ők. A sör mellett kultúrprogramot is kínálnak, talán ezért is lehet, hogy jó forgalmat bonyolítanak. Itt megtudom azt is, hogy a fesztiválozók körében a rozéfröccs és a pálinka a legnagyobb kedvenc.

Úgy indulok Kapolcsra, hogy megnézem a völgy idei vendége, a Néprajzi Múzeum bemutatkozását. Egyeztetek a kiállítások egyik házigazdájával, Tóth G. Péterrel, de nem találkozunk, egyikőnk sincs ott a megadott helyen és időpontban, a múzeum által szervezett ekhós szekér sem indul időben Vigántpetendről, hiába várjuk fotós kollégámmal. Nincs ebben semmi meglepő, a Művészetek völgyében ez teljesen természetes, ezen nem kell fennakadni. Tóth G. Péter telefonon meséli, a Néprajzi Múzeum több helyszínen, több kiállítással van jelen, céhemlékekből válogatnak, kortárs és etnográf filmecskéket vetítenek. Hétvégenként csapatmunkában, három-négy ember részvételével bagi lovasszekeret lehet összerakni; a puzzle eddigi rekordja hat perc. Jön Ágoston Béla, a népművészet gengsztere , aki autodidakta módon játszik szaxofonón . Elmondja azt is, a vigántpetendi Tókertben lévő ringlispíl nem búcsú, hanem nosztalgia-vidámpark; a Néprajzi Múzeum által védetté nyilvánított vurstli a Greznár család gyűjteménye, közhintával, dobozdobálóval, meg céllövöldével.

Elindulok a Fő utcán, be-nézek egy-két kiállításra - már évekkel ezelőtt megtanultam, hogy ne is próbáljak mindent megismerni, minden helyszínen ott lenni, mert úgysem sikerül -, Debre- czeny Zoltán festőművész két évtizede bérli a főtéri buszmegállót és tart rögtönzött tárlatvezetést a betérőknek. A kávéházban, a Kultúrpajtában élő webközvetítéssel éppen Novák Péter faggatja vendégeit, fiatal színészeket arról, lesz-e majd munkájuk. A műsor végén azt mondja, nem gondolta, hogy erre valaki kíváncsi lesz, ennél kisebb helyszínt nem tudtak választani. A közvetítésben szerepel egy kecske, de hogy mit játszik benne, azt Hoffner Tiborral, a Völgyközpont és az Éltető Balaton-felvidékért Egyesület vezetőjével együtt sem tudjuk megfejteni.

Márta István fesztiváligazgató mindenre tudja a választ, a kecskére is: itt mindenhol van élmény, látnivaló, nem úgy, mint a pesti lakótelepeken. Öröm, hogy ilyen sok a fiatal, a kisgyerek, ők is találnak maguknak programot, jól érzik magukat. Valóban: vannak karon ülők, babakocsisok, pár éves pöttömök és nagyobbacskák.

Egy kis szöszke a Palya-udvarban rajzol Beának, és anyukája után nevének betűit másolja - itt arra kérték a vendégeket, várakozásukban raj- zoljanak a falra, üzenjenek Beának. Orosz Lilinek tetszik is a lehetőség, gondosan rajzol. Mások a kávéház udvarában korongoznak, odébb aranyat szitálnak vagy a Malom-szigeten szalmát dobálnak.

Megáll az ember itt is, ott is, hallgatja az udvarokból, házakból kiszűrődő zenét - csoda, hogy nem ér oda a megbeszélt időpontra?!

Vasárnap zár a huszadik Művészetek Völgye, de a még hátralevő szűk két nap is tartogat látnivalókat az oda látogatóknak. Szombaton rendezik a völgygálát is, az árvízkárosultak javára. A kapolcsi Gástya-árokban a beregszászi színház adja elő Örkény Tóték című tragikomédiáját. Monostorapátiban a Vad Fruttik és a Mystery Gang, vasárnap pedig Péterfy Bori lép fel.

Vasárnap hajnalig tartó búcsúzás a Palya-udvartól, de még érdemes elindulni Taliándörögdre, Vigántpetendre, Öcsre és Pulára is.

A másik állandó találkozási, s egyben igazodási pontot a vendéglátóegységek jelentik. Dörögdön a kocsmában abból a klasszik, vastag falú kávéspohárból szürcsölöm a porból, vízből készült kapucsínót, de valahogy itt eszemben sincs elégedetlenkedni. Sőt. Mert ennek, itt és így helye, mi több, fílingje van. Később a kihagyhatatlan kürtőskalácsossal elegyedem szóba, egy ízletes mandulás példányt majszolva érdeklődöm a forgalom után. A környékbeli vállalkozó elmondja, hogy tavaly nagyon rosszul ment a biznisz, ahhoz képest igazán felüdülés az idei völgy, ám a régi szép időket azért nem idézi a forgalom. Megtudom, hogy azokban az időkben hétvégén egy nap alatt 1300- 1500, most viszont csak 900 kürtőskalácsot sütöttek. Baj az is, hogy itt vannak a pestiek - mondta, ám ez a mondat csak néhány órával később, Kapolcson nyer értelmet számomra. Az egyik udvarból ugyanis a kiváló zene mellett kellemes vacsoraillat is száll. A civilben egyetemi hallgató pultoslánytól megtudom: egy neves fővárosi underground kocsma kitelepülése ők. A sör mellett kultúrprogramot is kínálnak, talán ezért is lehet, hogy jó forgalmat bonyolítanak. Itt megtudom azt is, hogy a fesztiválozók körében a rozéfröccs és a pálinka a legnagyobb kedvenc.

Úgy indulok Kapolcsra, hogy megnézem a völgy idei vendége, a Néprajzi Múzeum bemutatkozását. Egyeztetek a kiállítások egyik házigazdájával, Tóth G. Péterrel, de nem találkozunk, egyikőnk sincs ott a megadott helyen és időpontban, a múzeum által szervezett ekhós szekér sem indul időben Vigántpetendről, hiába várjuk fotós kollégámmal. Nincs ebben semmi meglepő, a Művészetek völgyében ez teljesen természetes, ezen nem kell fennakadni. Tóth G. Péter telefonon meséli, a Néprajzi Múzeum több helyszínen, több kiállítással van jelen, céhemlékekből válogatnak, kortárs és etnográf filmecskéket vetítenek. Hétvégenként csapatmunkában, három-négy ember részvételével bagi lovasszekeret lehet összerakni; a puzzle eddigi rekordja hat perc. Jön Ágoston Béla, a népművészet gengsztere , aki autodidakta módon játszik szaxofonón . Elmondja azt is, a vigántpetendi Tókertben lévő ringlispíl nem búcsú, hanem nosztalgia-vidámpark; a Néprajzi Múzeum által védetté nyilvánított vurstli a Greznár család gyűjteménye, közhintával, dobozdobálóval, meg céllövöldével.

Elindulok a Fő utcán, be-nézek egy-két kiállításra - már évekkel ezelőtt megtanultam, hogy ne is próbáljak mindent megismerni, minden helyszínen ott lenni, mert úgysem sikerül -, Debre- czeny Zoltán festőművész két évtizede bérli a főtéri buszmegállót és tart rögtönzött tárlatvezetést a betérőknek. A kávéházban, a Kultúrpajtában élő webközvetítéssel éppen Novák Péter faggatja vendégeit, fiatal színészeket arról, lesz-e majd munkájuk. A műsor végén azt mondja, nem gondolta, hogy erre valaki kíváncsi lesz, ennél kisebb helyszínt nem tudtak választani. A közvetítésben szerepel egy kecske, de hogy mit játszik benne, azt Hoffner Tiborral, a Völgyközpont és az Éltető Balaton-felvidékért Egyesület vezetőjével együtt sem tudjuk megfejteni.

Márta István fesztiváligazgató mindenre tudja a választ, a kecskére is: itt mindenhol van élmény, látnivaló, nem úgy, mint a pesti lakótelepeken. Öröm, hogy ilyen sok a fiatal, a kisgyerek, ők is találnak maguknak programot, jól érzik magukat. Valóban: vannak karon ülők, babakocsisok, pár éves pöttömök és nagyobbacskák.

Egy kis szöszke a Palya-udvarban rajzol Beának, és anyukája után nevének betűit másolja - itt arra kérték a vendégeket, várakozásukban raj- zoljanak a falra, üzenjenek Beának. Orosz Lilinek tetszik is a lehetőség, gondosan rajzol. Mások a kávéház udvarában korongoznak, odébb aranyat szitálnak vagy a Malom-szigeten szalmát dobálnak.

Megáll az ember itt is, ott is, hallgatja az udvarokból, házakból kiszűrődő zenét - csoda, hogy nem ér oda a megbeszélt időpontra?!

Vasárnap zár a huszadik Művészetek Völgye, de a még hátralevő szűk két nap is tartogat látnivalókat az oda látogatóknak. Szombaton rendezik a völgygálát is, az árvízkárosultak javára. A kapolcsi Gástya-árokban a beregszászi színház adja elő Örkény Tóték című tragikomédiáját. Monostorapátiban a Vad Fruttik és a Mystery Gang, vasárnap pedig Péterfy Bori lép fel.

Vasárnap hajnalig tartó búcsúzás a Palya-udvartól, de még érdemes elindulni Taliándörögdre, Vigántpetendre, Öcsre és Pulára is.

Úgy indulok Kapolcsra, hogy megnézem a völgy idei vendége, a Néprajzi Múzeum bemutatkozását. Egyeztetek a kiállítások egyik házigazdájával, Tóth G. Péterrel, de nem találkozunk, egyikőnk sincs ott a megadott helyen és időpontban, a múzeum által szervezett ekhós szekér sem indul időben Vigántpetendről, hiába várjuk fotós kollégámmal. Nincs ebben semmi meglepő, a Művészetek völgyében ez teljesen természetes, ezen nem kell fennakadni. Tóth G. Péter telefonon meséli, a Néprajzi Múzeum több helyszínen, több kiállítással van jelen, céhemlékekből válogatnak, kortárs és etnográf filmecskéket vetítenek. Hétvégenként csapatmunkában, három-négy ember részvételével bagi lovasszekeret lehet összerakni; a puzzle eddigi rekordja hat perc. Jön Ágoston Béla, a népművészet gengsztere , aki autodidakta módon játszik szaxofonón . Elmondja azt is, a vigántpetendi Tókertben lévő ringlispíl nem búcsú, hanem nosztalgia-vidámpark; a Néprajzi Múzeum által védetté nyilvánított vurstli a Greznár család gyűjteménye, közhintával, dobozdobálóval, meg céllövöldével.

Elindulok a Fő utcán, be-nézek egy-két kiállításra - már évekkel ezelőtt megtanultam, hogy ne is próbáljak mindent megismerni, minden helyszínen ott lenni, mert úgysem sikerül -, Debre- czeny Zoltán festőművész két évtizede bérli a főtéri buszmegállót és tart rögtönzött tárlatvezetést a betérőknek. A kávéházban, a Kultúrpajtában élő webközvetítéssel éppen Novák Péter faggatja vendégeit, fiatal színészeket arról, lesz-e majd munkájuk. A műsor végén azt mondja, nem gondolta, hogy erre valaki kíváncsi lesz, ennél kisebb helyszínt nem tudtak választani. A közvetítésben szerepel egy kecske, de hogy mit játszik benne, azt Hoffner Tiborral, a Völgyközpont és az Éltető Balaton-felvidékért Egyesület vezetőjével együtt sem tudjuk megfejteni.

Márta István fesztiváligazgató mindenre tudja a választ, a kecskére is: itt mindenhol van élmény, látnivaló, nem úgy, mint a pesti lakótelepeken. Öröm, hogy ilyen sok a fiatal, a kisgyerek, ők is találnak maguknak programot, jól érzik magukat. Valóban: vannak karon ülők, babakocsisok, pár éves pöttömök és nagyobbacskák.

Egy kis szöszke a Palya-udvarban rajzol Beának, és anyukája után nevének betűit másolja - itt arra kérték a vendégeket, várakozásukban raj- zoljanak a falra, üzenjenek Beának. Orosz Lilinek tetszik is a lehetőség, gondosan rajzol. Mások a kávéház udvarában korongoznak, odébb aranyat szitálnak vagy a Malom-szigeten szalmát dobálnak.

Megáll az ember itt is, ott is, hallgatja az udvarokból, házakból kiszűrődő zenét - csoda, hogy nem ér oda a megbeszélt időpontra?!

Vasárnap zár a huszadik Művészetek Völgye, de a még hátralevő szűk két nap is tartogat látnivalókat az oda látogatóknak. Szombaton rendezik a völgygálát is, az árvízkárosultak javára. A kapolcsi Gástya-árokban a beregszászi színház adja elő Örkény Tóték című tragikomédiáját. Monostorapátiban a Vad Fruttik és a Mystery Gang, vasárnap pedig Péterfy Bori lép fel.

Vasárnap hajnalig tartó búcsúzás a Palya-udvartól, de még érdemes elindulni Taliándörögdre, Vigántpetendre, Öcsre és Pulára is.

Úgy indulok Kapolcsra, hogy megnézem a völgy idei vendége, a Néprajzi Múzeum bemutatkozását. Egyeztetek a kiállítások egyik házigazdájával, Tóth G. Péterrel, de nem találkozunk, egyikőnk sincs ott a megadott helyen és időpontban, a múzeum által szervezett ekhós szekér sem indul időben Vigántpetendről, hiába várjuk fotós kollégámmal. Nincs ebben semmi meglepő, a Művészetek völgyében ez teljesen természetes, ezen nem kell fennakadni. Tóth G. Péter telefonon meséli, a Néprajzi Múzeum több helyszínen, több kiállítással van jelen, céhemlékekből válogatnak, kortárs és etnográf filmecskéket vetítenek. Hétvégenként csapatmunkában, három-négy ember részvételével bagi lovasszekeret lehet összerakni; a puzzle eddigi rekordja hat perc. Jön Ágoston Béla, a népművészet gengsztere , aki autodidakta módon játszik szaxofonón . Elmondja azt is, a vigántpetendi Tókertben lévő ringlispíl nem búcsú, hanem nosztalgia-vidámpark; a Néprajzi Múzeum által védetté nyilvánított vurstli a Greznár család gyűjteménye, közhintával, dobozdobálóval, meg céllövöldével.

Elindulok a Fő utcán, be-nézek egy-két kiállításra - már évekkel ezelőtt megtanultam, hogy ne is próbáljak mindent megismerni, minden helyszínen ott lenni, mert úgysem sikerül -, Debre- czeny Zoltán festőművész két évtizede bérli a főtéri buszmegállót és tart rögtönzött tárlatvezetést a betérőknek. A kávéházban, a Kultúrpajtában élő webközvetítéssel éppen Novák Péter faggatja vendégeit, fiatal színészeket arról, lesz-e majd munkájuk. A műsor végén azt mondja, nem gondolta, hogy erre valaki kíváncsi lesz, ennél kisebb helyszínt nem tudtak választani. A közvetítésben szerepel egy kecske, de hogy mit játszik benne, azt Hoffner Tiborral, a Völgyközpont és az Éltető Balaton-felvidékért Egyesület vezetőjével együtt sem tudjuk megfejteni.

Márta István fesztiváligazgató mindenre tudja a választ, a kecskére is: itt mindenhol van élmény, látnivaló, nem úgy, mint a pesti lakótelepeken. Öröm, hogy ilyen sok a fiatal, a kisgyerek, ők is találnak maguknak programot, jól érzik magukat. Valóban: vannak karon ülők, babakocsisok, pár éves pöttömök és nagyobbacskák.

Egy kis szöszke a Palya-udvarban rajzol Beának, és anyukája után nevének betűit másolja - itt arra kérték a vendégeket, várakozásukban raj- zoljanak a falra, üzenjenek Beának. Orosz Lilinek tetszik is a lehetőség, gondosan rajzol. Mások a kávéház udvarában korongoznak, odébb aranyat szitálnak vagy a Malom-szigeten szalmát dobálnak.

Megáll az ember itt is, ott is, hallgatja az udvarokból, házakból kiszűrődő zenét - csoda, hogy nem ér oda a megbeszélt időpontra?!

Vasárnap zár a huszadik Művészetek Völgye, de a még hátralevő szűk két nap is tartogat látnivalókat az oda látogatóknak. Szombaton rendezik a völgygálát is, az árvízkárosultak javára. A kapolcsi Gástya-árokban a beregszászi színház adja elő Örkény Tóték című tragikomédiáját. Monostorapátiban a Vad Fruttik és a Mystery Gang, vasárnap pedig Péterfy Bori lép fel.

Vasárnap hajnalig tartó búcsúzás a Palya-udvartól, de még érdemes elindulni Taliándörögdre, Vigántpetendre, Öcsre és Pulára is.

Elindulok a Fő utcán, be-nézek egy-két kiállításra - már évekkel ezelőtt megtanultam, hogy ne is próbáljak mindent megismerni, minden helyszínen ott lenni, mert úgysem sikerül -, Debre- czeny Zoltán festőművész két évtizede bérli a főtéri buszmegállót és tart rögtönzött tárlatvezetést a betérőknek. A kávéházban, a Kultúrpajtában élő webközvetítéssel éppen Novák Péter faggatja vendégeit, fiatal színészeket arról, lesz-e majd munkájuk. A műsor végén azt mondja, nem gondolta, hogy erre valaki kíváncsi lesz, ennél kisebb helyszínt nem tudtak választani. A közvetítésben szerepel egy kecske, de hogy mit játszik benne, azt Hoffner Tiborral, a Völgyközpont és az Éltető Balaton-felvidékért Egyesület vezetőjével együtt sem tudjuk megfejteni.

Márta István fesztiváligazgató mindenre tudja a választ, a kecskére is: itt mindenhol van élmény, látnivaló, nem úgy, mint a pesti lakótelepeken. Öröm, hogy ilyen sok a fiatal, a kisgyerek, ők is találnak maguknak programot, jól érzik magukat. Valóban: vannak karon ülők, babakocsisok, pár éves pöttömök és nagyobbacskák.

Egy kis szöszke a Palya-udvarban rajzol Beának, és anyukája után nevének betűit másolja - itt arra kérték a vendégeket, várakozásukban raj- zoljanak a falra, üzenjenek Beának. Orosz Lilinek tetszik is a lehetőség, gondosan rajzol. Mások a kávéház udvarában korongoznak, odébb aranyat szitálnak vagy a Malom-szigeten szalmát dobálnak.

Megáll az ember itt is, ott is, hallgatja az udvarokból, házakból kiszűrődő zenét - csoda, hogy nem ér oda a megbeszélt időpontra?!

Vasárnap zár a huszadik Művészetek Völgye, de a még hátralevő szűk két nap is tartogat látnivalókat az oda látogatóknak. Szombaton rendezik a völgygálát is, az árvízkárosultak javára. A kapolcsi Gástya-árokban a beregszászi színház adja elő Örkény Tóték című tragikomédiáját. Monostorapátiban a Vad Fruttik és a Mystery Gang, vasárnap pedig Péterfy Bori lép fel.

Vasárnap hajnalig tartó búcsúzás a Palya-udvartól, de még érdemes elindulni Taliándörögdre, Vigántpetendre, Öcsre és Pulára is.

Elindulok a Fő utcán, be-nézek egy-két kiállításra - már évekkel ezelőtt megtanultam, hogy ne is próbáljak mindent megismerni, minden helyszínen ott lenni, mert úgysem sikerül -, Debre- czeny Zoltán festőművész két évtizede bérli a főtéri buszmegállót és tart rögtönzött tárlatvezetést a betérőknek. A kávéházban, a Kultúrpajtában élő webközvetítéssel éppen Novák Péter faggatja vendégeit, fiatal színészeket arról, lesz-e majd munkájuk. A műsor végén azt mondja, nem gondolta, hogy erre valaki kíváncsi lesz, ennél kisebb helyszínt nem tudtak választani. A közvetítésben szerepel egy kecske, de hogy mit játszik benne, azt Hoffner Tiborral, a Völgyközpont és az Éltető Balaton-felvidékért Egyesület vezetőjével együtt sem tudjuk megfejteni.

Márta István fesztiváligazgató mindenre tudja a választ, a kecskére is: itt mindenhol van élmény, látnivaló, nem úgy, mint a pesti lakótelepeken. Öröm, hogy ilyen sok a fiatal, a kisgyerek, ők is találnak maguknak programot, jól érzik magukat. Valóban: vannak karon ülők, babakocsisok, pár éves pöttömök és nagyobbacskák.

Egy kis szöszke a Palya-udvarban rajzol Beának, és anyukája után nevének betűit másolja - itt arra kérték a vendégeket, várakozásukban raj- zoljanak a falra, üzenjenek Beának. Orosz Lilinek tetszik is a lehetőség, gondosan rajzol. Mások a kávéház udvarában korongoznak, odébb aranyat szitálnak vagy a Malom-szigeten szalmát dobálnak.

Megáll az ember itt is, ott is, hallgatja az udvarokból, házakból kiszűrődő zenét - csoda, hogy nem ér oda a megbeszélt időpontra?!

Vasárnap zár a huszadik Művészetek Völgye, de a még hátralevő szűk két nap is tartogat látnivalókat az oda látogatóknak. Szombaton rendezik a völgygálát is, az árvízkárosultak javára. A kapolcsi Gástya-árokban a beregszászi színház adja elő Örkény Tóték című tragikomédiáját. Monostorapátiban a Vad Fruttik és a Mystery Gang, vasárnap pedig Péterfy Bori lép fel.

Vasárnap hajnalig tartó búcsúzás a Palya-udvartól, de még érdemes elindulni Taliándörögdre, Vigántpetendre, Öcsre és Pulára is.

Márta István fesztiváligazgató mindenre tudja a választ, a kecskére is: itt mindenhol van élmény, látnivaló, nem úgy, mint a pesti lakótelepeken. Öröm, hogy ilyen sok a fiatal, a kisgyerek, ők is találnak maguknak programot, jól érzik magukat. Valóban: vannak karon ülők, babakocsisok, pár éves pöttömök és nagyobbacskák.

Egy kis szöszke a Palya-udvarban rajzol Beának, és anyukája után nevének betűit másolja - itt arra kérték a vendégeket, várakozásukban raj- zoljanak a falra, üzenjenek Beának. Orosz Lilinek tetszik is a lehetőség, gondosan rajzol. Mások a kávéház udvarában korongoznak, odébb aranyat szitálnak vagy a Malom-szigeten szalmát dobálnak.

Megáll az ember itt is, ott is, hallgatja az udvarokból, házakból kiszűrődő zenét - csoda, hogy nem ér oda a megbeszélt időpontra?!

Vasárnap zár a huszadik Művészetek Völgye, de a még hátralevő szűk két nap is tartogat látnivalókat az oda látogatóknak. Szombaton rendezik a völgygálát is, az árvízkárosultak javára. A kapolcsi Gástya-árokban a beregszászi színház adja elő Örkény Tóték című tragikomédiáját. Monostorapátiban a Vad Fruttik és a Mystery Gang, vasárnap pedig Péterfy Bori lép fel.

Vasárnap hajnalig tartó búcsúzás a Palya-udvartól, de még érdemes elindulni Taliándörögdre, Vigántpetendre, Öcsre és Pulára is.

Márta István fesztiváligazgató mindenre tudja a választ, a kecskére is: itt mindenhol van élmény, látnivaló, nem úgy, mint a pesti lakótelepeken. Öröm, hogy ilyen sok a fiatal, a kisgyerek, ők is találnak maguknak programot, jól érzik magukat. Valóban: vannak karon ülők, babakocsisok, pár éves pöttömök és nagyobbacskák.

Egy kis szöszke a Palya-udvarban rajzol Beának, és anyukája után nevének betűit másolja - itt arra kérték a vendégeket, várakozásukban raj- zoljanak a falra, üzenjenek Beának. Orosz Lilinek tetszik is a lehetőség, gondosan rajzol. Mások a kávéház udvarában korongoznak, odébb aranyat szitálnak vagy a Malom-szigeten szalmát dobálnak.

Megáll az ember itt is, ott is, hallgatja az udvarokból, házakból kiszűrődő zenét - csoda, hogy nem ér oda a megbeszélt időpontra?!

Vasárnap zár a huszadik Művészetek Völgye, de a még hátralevő szűk két nap is tartogat látnivalókat az oda látogatóknak. Szombaton rendezik a völgygálát is, az árvízkárosultak javára. A kapolcsi Gástya-árokban a beregszászi színház adja elő Örkény Tóték című tragikomédiáját. Monostorapátiban a Vad Fruttik és a Mystery Gang, vasárnap pedig Péterfy Bori lép fel.

Vasárnap hajnalig tartó búcsúzás a Palya-udvartól, de még érdemes elindulni Taliándörögdre, Vigántpetendre, Öcsre és Pulára is.

Egy kis szöszke a Palya-udvarban rajzol Beának, és anyukája után nevének betűit másolja - itt arra kérték a vendégeket, várakozásukban raj- zoljanak a falra, üzenjenek Beának. Orosz Lilinek tetszik is a lehetőség, gondosan rajzol. Mások a kávéház udvarában korongoznak, odébb aranyat szitálnak vagy a Malom-szigeten szalmát dobálnak.

Megáll az ember itt is, ott is, hallgatja az udvarokból, házakból kiszűrődő zenét - csoda, hogy nem ér oda a megbeszélt időpontra?!

Vasárnap zár a huszadik Művészetek Völgye, de a még hátralevő szűk két nap is tartogat látnivalókat az oda látogatóknak. Szombaton rendezik a völgygálát is, az árvízkárosultak javára. A kapolcsi Gástya-árokban a beregszászi színház adja elő Örkény Tóték című tragikomédiáját. Monostorapátiban a Vad Fruttik és a Mystery Gang, vasárnap pedig Péterfy Bori lép fel.

Vasárnap hajnalig tartó búcsúzás a Palya-udvartól, de még érdemes elindulni Taliándörögdre, Vigántpetendre, Öcsre és Pulára is.

Egy kis szöszke a Palya-udvarban rajzol Beának, és anyukája után nevének betűit másolja - itt arra kérték a vendégeket, várakozásukban raj- zoljanak a falra, üzenjenek Beának. Orosz Lilinek tetszik is a lehetőség, gondosan rajzol. Mások a kávéház udvarában korongoznak, odébb aranyat szitálnak vagy a Malom-szigeten szalmát dobálnak.

Megáll az ember itt is, ott is, hallgatja az udvarokból, házakból kiszűrődő zenét - csoda, hogy nem ér oda a megbeszélt időpontra?!

Vasárnap zár a huszadik Művészetek Völgye, de a még hátralevő szűk két nap is tartogat látnivalókat az oda látogatóknak. Szombaton rendezik a völgygálát is, az árvízkárosultak javára. A kapolcsi Gástya-árokban a beregszászi színház adja elő Örkény Tóték című tragikomédiáját. Monostorapátiban a Vad Fruttik és a Mystery Gang, vasárnap pedig Péterfy Bori lép fel.

Vasárnap hajnalig tartó búcsúzás a Palya-udvartól, de még érdemes elindulni Taliándörögdre, Vigántpetendre, Öcsre és Pulára is.

Megáll az ember itt is, ott is, hallgatja az udvarokból, házakból kiszűrődő zenét - csoda, hogy nem ér oda a megbeszélt időpontra?!

Vasárnap zár a huszadik Művészetek Völgye, de a még hátralevő szűk két nap is tartogat látnivalókat az oda látogatóknak. Szombaton rendezik a völgygálát is, az árvízkárosultak javára. A kapolcsi Gástya-árokban a beregszászi színház adja elő Örkény Tóték című tragikomédiáját. Monostorapátiban a Vad Fruttik és a Mystery Gang, vasárnap pedig Péterfy Bori lép fel.

Vasárnap hajnalig tartó búcsúzás a Palya-udvartól, de még érdemes elindulni Taliándörögdre, Vigántpetendre, Öcsre és Pulára is.

Megáll az ember itt is, ott is, hallgatja az udvarokból, házakból kiszűrődő zenét - csoda, hogy nem ér oda a megbeszélt időpontra?!

Vasárnap zár a huszadik Művészetek Völgye, de a még hátralevő szűk két nap is tartogat látnivalókat az oda látogatóknak. Szombaton rendezik a völgygálát is, az árvízkárosultak javára. A kapolcsi Gástya-árokban a beregszászi színház adja elő Örkény Tóték című tragikomédiáját. Monostorapátiban a Vad Fruttik és a Mystery Gang, vasárnap pedig Péterfy Bori lép fel.

Vasárnap hajnalig tartó búcsúzás a Palya-udvartól, de még érdemes elindulni Taliándörögdre, Vigántpetendre, Öcsre és Pulára is.

Vasárnap zár a huszadik Művészetek Völgye, de a még hátralevő szűk két nap is tartogat látnivalókat az oda látogatóknak. Szombaton rendezik a völgygálát is, az árvízkárosultak javára. A kapolcsi Gástya-árokban a beregszászi színház adja elő Örkény Tóték című tragikomédiáját. Monostorapátiban a Vad Fruttik és a Mystery Gang, vasárnap pedig Péterfy Bori lép fel.

Vasárnap hajnalig tartó búcsúzás a Palya-udvartól, de még érdemes elindulni Taliándörögdre, Vigántpetendre, Öcsre és Pulára is.

Vasárnap zár a huszadik Művészetek Völgye, de a még hátralevő szűk két nap is tartogat látnivalókat az oda látogatóknak. Szombaton rendezik a völgygálát is, az árvízkárosultak javára. A kapolcsi Gástya-árokban a beregszászi színház adja elő Örkény Tóték című tragikomédiáját. Monostorapátiban a Vad Fruttik és a Mystery Gang, vasárnap pedig Péterfy Bori lép fel.

Vasárnap hajnalig tartó búcsúzás a Palya-udvartól, de még érdemes elindulni Taliándörögdre, Vigántpetendre, Öcsre és Pulára is.

Vasárnap zár a huszadik Művészetek Völgye, de a még hátralevő szűk két nap is tartogat látnivalókat az oda látogatóknak. Szombaton rendezik a völgygálát is, az árvízkárosultak javára. A kapolcsi Gástya-árokban a beregszászi színház adja elő Örkény Tóték című tragikomédiáját. Monostorapátiban a Vad Fruttik és a Mystery Gang, vasárnap pedig Péterfy Bori lép fel.

Vasárnap hajnalig tartó búcsúzás a Palya-udvartól, de még érdemes elindulni Taliándörögdre, Vigántpetendre, Öcsre és Pulára is.

Vasárnap zár a huszadik Művészetek Völgye, de a még hátralevő szűk két nap is tartogat látnivalókat az oda látogatóknak. Szombaton rendezik a völgygálát is, az árvízkárosultak javára. A kapolcsi Gástya-árokban a beregszászi színház adja elő Örkény Tóték című tragikomédiáját. Monostorapátiban a Vad Fruttik és a Mystery Gang, vasárnap pedig Péterfy Bori lép fel.

Vasárnap hajnalig tartó búcsúzás a Palya-udvartól, de még érdemes elindulni Taliándörögdre, Vigántpetendre, Öcsre és Pulára is.

Vasárnap zár a huszadik Művészetek Völgye, de a még hátralevő szűk két nap is tartogat látnivalókat az oda látogatóknak. Szombaton rendezik a völgygálát is, az árvízkárosultak javára. A kapolcsi Gástya-árokban a beregszászi színház adja elő Örkény Tóték című tragikomédiáját. Monostorapátiban a Vad Fruttik és a Mystery Gang, vasárnap pedig Péterfy Bori lép fel.

Vasárnap hajnalig tartó búcsúzás a Palya-udvartól, de még érdemes elindulni Taliándörögdre, Vigántpetendre, Öcsre és Pulára is.

Vasárnap hajnalig tartó búcsúzás a Palya-udvartól, de még érdemes elindulni Taliándörögdre, Vigántpetendre, Öcsre és Pulára is.

Vasárnap hajnalig tartó búcsúzás a Palya-udvartól, de még érdemes elindulni Taliándörögdre, Vigántpetendre, Öcsre és Pulára is.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!