Hétvége

2012.11.10. 10:50

Kóbor János: amíg öröm a cél megvalósítása, addig érdemes Omegának lenni

Kóbor János "Mecky", az Omega együttes énekese nemrég a megyeszékhelyen járt. Egyedül, zenekar nélkül. Ráadásul koncert sem volt, mégis több mint háromezer ember tapsolt neki úgy, hogy meg sem szólalt...

Silye Sándor

A honi rockzene idolja a Sapa Fehérvár AV19 Linz ellen vívott mérkőzése előtt dobta be a korongot, elindítva ezzel az amúgy győztes csatát. Jöhetne többször is...
 Annak, hogy itt volt, a zenei együttes életében jó apropót jelentett, hogy az Omega idén ünnepelte megalakulásának ötvenedik évfordulóját. Ez a jubileum az egyes ember életében is jelentős, hát még egy zenekaréban! Ha már itt volt, beszélgettünk. Erről a meglehetősen hosszú időszakról is. Tekintettel arra, hogy bár ismeretségünk nem  50 éves, de mégis régi, elnézést a tegező viszonyért az írásban.

- Nagyon hosszú volt az ötven év  belülről?

- Fél évszázad eleve nem lehet kevés. De most, hogy így visszatekintettünk idén a mögöttünk hagyott időszakra, valójában már nem is tűnt olyan nagyon soknak.

- Tekintettel a lendületetekre, akár még fiatal zenekar is lehetnétek, példát mutatva a mostani ifjaknak...

- Nem akarunk pedagógusi szerepben tündökölni és példát mutatni. Mi 50 éve arra szövetkeztünk, hogy amíg szükség van a zenénkre, addig csináljuk, és ezt azóta már többször megerősítettük.

- Na jó, de mit sugall a bensőtök, meddig mehet ez még?

- Többet mond minden szándéknál, lamentálásnál az a tény, hogy nemrég volt a budapesti nagykoncertünk, és azt, amit ott megéltünk egy szóval lehetne jellemezni: csodálatos - mert valóban az volt. Ennek a nagyszabású bulinak lesz még két ismétlése, a Veszprém Arénában december végén és Debrecenben a Főnix csarnokban. De addig még Prágában is fellépünk majd. Lám, lám, zajlik az élet körülöttünk, és ez erőt ad...

- Az 50 éves turné hosszú és fárasztó volt?

- Nem. Hála Istennek nem, ezért is mondhatom nyugodtan azt, amíg ezek a nagyszabású koncertsorozatok, az azokra való felkészülés nem jelent különösebb gondot a számunkra, addig vígan csináljuk!

- Ragadjunk ki néhány dolgot az 50 évből. A legkedvesebb emlék?

- Ó, azt nagyon nehéz lenne megmondani, hiszen rengeteg ilyet lehetne felsorolni. Számunkra mindig az előttünk álló megmérettetés volt a legfontosabb, annak a megvalósítása meg a legkedvesebb. Amíg van előttünk elérendő cél, és annak megvalósítása örömöt jelent, addig érdemes Omegának lenni.

- Mi az a lehetőség, ami kimaradt az életetekből?

- Amit nem tudtunk megvalósítani, annak nem mi voltunk az okai. Kelet-európai szocialista, kicsi országban alakult zenekar voltunk, ami mindent meghatározott. Nem mondom, hogy amikor fiatalok voltunk, nem lett volna hatalmas előny számunkra az ismertség az érvényesülés útján, de ehhez kint kellett volna maradni.

- Jó, de miért nem maradtatok külföldön?

- Nem tudom. Nem érte volna meg. Nem vállaltuk, hogy elszakítsuk magunkat attól az országtól, ahol születtünk, ahol felnőttünk, ahol népszerűek voltunk.

- Stílust teremtettetek. A zene nem beszélt önmagáért a nagyvilágban...?

 - Lehet, hogy igen, de ennek a műfajnak nem a mi földrészünk a hazája... Nem volt egyszerű helytállni a kinti erősen sztárolt zenekarok mögött. Azt gondolom, ennél többre akkor sem mentünk volna, ha országot váltunk.

- Jól érzed magad 70 fölött...? Tudsz szembesülni olyan problémákkal, amelyek 30 évesen is gondot okoztak volna?

- Igen, köszönöm jól vagyok! Azt szoktam mondani, a száz métert már nem tudnám 11 másodperc alatt lefutni, meglehet, ehhez már 13 másodpercre lenne szükség... Nincs okom panaszra, és amikor a színpadon vagyunk, alig érzek különbséget a 30-40 évvel ezelőtti állapotomhoz képest. Tény: statisztikailag nem lettünk ifjabbak. Nem tudom, mennyi lehet még hátra nekünk  zeneileg, úgy vélem, ez az 50 év nagyszerű volt. A búcsúkoncert fogalmát olcsó trükknek tartjuk, nem is foglalkoztat bennünket. Azt már tudjuk: a következő év a külföldi fellépéseinkről fog szólni.

- A csapat tagjai bírják még egészséggel?

- Igen, de a nagy koncerteken segítségre van szükségünk. Mert ma csak a koncertek jeletik a valós lehetőséget, a lemezgyártás teljesen kimúlt. Próbálunk alkalmazkodni a mostani élethez.

- Az ember tervez, az Isten végez. Tervezhet ma az ember?

- Maradjunk annyiban, olyanra nem vállalkozunk, amire nem lennénk képesek...

- ... de mire nem lennétek képesek...?

- Azt reméltem, egy utolsó nagy albummal lezárhatjuk a történetünket, de a lemezkiadás lehetetlensége miatt teljesen felesleges dolog ma albumot készíteni.

- Mi lesz akkor az örökkévalósággal?

- Csak abból lehet örökkévaló, amit eddig létrehoztunk. Nagy eredmény, hogy idén szimfonikus zenével körítettük dalainkat - ami sohasem volt az Omega ellenére.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!