Kleopátra névgyűrűje

Furcsa alakzat rajzolódott ki a pontokból

– A Braille-ábécé vagy Braille-­írás a világ első binárisan kódolt írásrendszere karakterek megjelenítésére – magyarázta Kata, a táborvezető a délelőtt folyamán a múzeum állandó kiállításának termeiben sétálva, és megmutatta a Braille-­Bibliában Szent János evangéliumát, majd hozzátette: – A francia vak pedagógus, Louis Braille (1809–1852) alkotta rendszer segítségével a vakok számára is lehetővé vált az írás és olvasás elsajátítása. Az „éjszakai írást” eredetileg Charles Barbier de la Serre kapitány (1771–1841) fejlesztette ki Napóleon kérésére. Célja az volt, hogy a katonák csendben és fény nélkül is tudjanak kommunikálni éjszaka. A hadsereg túl bonyolultnak ítélte használatát, ezért elutasította. Barbier 1821-ben előadást tartott a Királyi Vakok Ifjúsági Intézetében, ahol Braille is tanult, és ő felismerte a tapintáson alapuló írás-olvasás jelentőségét. Barbier módszerét előbb javítva, majd átalakítva kifejlesztette a ma is használatos Braille-ábécét.

Kéki Béla (1917–1993) írástörténeti kötete további érdekességekkel szolgált Eszterék számára. Egykoron a Széchényi Könyvtár, majd a Budapesti Műszaki Egyetem Központi Könyvtárának igazgatóhelyettese A kezdetektől a nyomdabetűig alcímet viselő kötetében az írás előzményeiként sorra veszi a tulajdonjegy (billog), a rováspálca, a hírnökbot, a csomójelek, a kagylófüzérek és a barlangrajzok jelentőségét, majd áttér a képírás, a fogalom­írás, a szó- és szótagírás, végül a betűírás történetére.

Hiteles, egykorú emlékek bizonysága szerint a Mezopotámiában élő népek már a Kr. e. IV. évezredben ismerték az írást, amelynek feltalálása a sumerek nevéhez fűződik. Írásuk jelei eleinte konkrét tárgyakat ábrázoltak nagyon leegyszerűsített, stilizált formában. Az egyes jeleket többféle értelemben is felhasználták, például a szem és a víz jele együtt a sírást, könnyezést fejezte ki. A fejlődés során azonban a sumerek fogalom­írásának kis ábrái egyre jobban összekapcsolódtak egyes szavak hangalakjával. Fogalom­írásuk tehát fokozatosan szótagírássá változott, amelyben sok értelmező jel is szerepelt. Az ékírásos irodalmi emlékek közül különösen értékesek a Gilgames-eposz szövegét őrző táblák. A mezopotámiai kőemlékek közül kiemelkedően fontos Hammurapi babiloni uralkodó „törvénykönyve”.

Kőbe vésve és papiruszra írva igen tekintélyes mennyiségű írásos emlék maradt fenn Egyiptomban. Csakhogy ezek majd másfél évezreden keresztül olvashatatlanok, megfejthetetlenek voltak. A tudósok minden fáradozása, fejtörése hiábavalónak bizonyult, míg egy szerencsés lelet és egy lángeszű tudós szenvedélyes odaadással végzett munkája fordulatot nem hozott. Napóleon egyiptomi hadjárata idején, 1799 nyarán történt, hogy a francia katonák a Nílus-delta egyik nyugati ága mentén, Rosette (ma: Rashid) határában sáncokat ásva egy csaknem másfél méter magas bazalt kőtáblát találtak. Az értékesnek látszó feliratos követ átadták a régészeknek, akik a francia csapatokat elkísérték Egyiptomba. A lelet hamarosan nagy feltűnést keltett. A tudományos világ úgy vélte, hogy ezzel a többnyelvű felirattal végre kezében tartja az egyiptomi írás megfejtésének kulcsát. Végül Jean Francois Champollion (1790–1832) fejtette meg a hieroglif írást, benne többek között Kleopátra névgyűrűjét.