Juhos István: Az ember, aki 5200 fordulaton él

(Buddha szobra áll szobája sarkában, előtte matrac: ott meditál. Ez már kitűnő állapot, ahhoz képest, hogy február óta alig mozdult ki a kórházból, ahol nem is gondolhatott meditálásra. Másra sem nagyon, annyira tompa volt a gyógyszerektől, fájdalomcsillapítóktól.

Juhos István, vagy ahogyan a táncvilágban és a földrajzi világ jelentős részén ismerik: Putto, így, rövid o-val, dunaújvárosi születésű táncművész, koreográfus, tánctanár, harcművész és fodrász mostanában egyre jobban érzi magát. Első látásra ugyan úgy tűnik, hogy halálán van, és ezt a benyomást csak erősíti az a műszív, amelynek egy részét külsőleg, különleges pólójának zsebeiben hordja, és lassú, bágyadt mozgása, vontatott hanghordozása is ezt támasztja alá, ám Putto állítja, hogy volt már ennél sokkal rosszabbul is. Háromszor meghalt.)

- Három éve volt az első TIA-m (tranziens iszkémiás attak: átmeneti agyi keringészavar), amivel kórházba kerültem. Aztán még kétszer. Én csak annyit éreztem, hogy folyton fáradt vagyok, gyenge, a terhelhetőségem a nullához közelít, pedig a táncoktatás mellett capoeira és brazil jiu jitsu edzésekre is jártam. Mindig félhullaként értem haza. Az orvosok megállapították a TIA-t, és azt is, hogy a szívem rosszul működik. Szívelégtelenség... Kaptam gyógyszereket, és azt mondták, hogy bár ez egyre rosszabb lesz, de még egészen tűrhető. Tavaly augusztusban már másodszor voltam a transzplantációs bizottság előtt, hogy előjegyezzenek szívátültetésre. Akkor is azt mondták, hogy az átültetésre még nincs szükség. Idén egyre rosszabbul lettem, ki-be jártam a kórházba, februárban öt hónapra bekerültem: nehézlégzés, felvizesedett tüdő, egyre durvább lett a helyzet.

- Csak arra emlékszem, hogy a Kardos doktor áll az ágyam felett, és szólongat: Juhos úr, Juhos úr! Kiderült, hogy megállt a szívem, úgy kellett újraéleszteni. Gépszívre kapcsoltak. Annyira szét voltam küldve gyógyszerekkel, hogy nem is nagyon fogtam föl, mi van velem. Sok minden kimaradt akkoriban. Viszont szép képeket láttam a gyógyszerektől...

- Végül Székely doktor beültette nekem ezt a műszívet, ami ötezerkétszázas fordulaton keringteti a véremet. Egy része a testemben, egy része itt kint van, két akkumulátorral. Éjszakára átkapcsolom magam egy másik gépre.

- Nyolcórásra tervezték a beültető műtétet, tizennégy órás lett, mert szívburokgyulladást és tüdőödémát is találtak. Műtét közben kétszer kellett újraéleszteni. Azt mondják, a doktor valóságos zombiként jött ki a műtőből. Én teljesen pozitívan ébredtem fel a szívsebészeti intenzíven, egy hatalmas, légkondicionált teremben, egyedüli betegként, egy ápolónővel, aki csak rám vigyázott, a falon a kedvenc fám, egy ginkgo biloba két levelének a képe volt. Húsz kilót fogytam, semmi erőm nem volt, az evés sem ment. Most már egyre jobb. Két hónapja élek műszívvel, még négy hónapig kell erősödnöm, hogy elkezdhessék a kivizsgálást, alkalmas vagyok-e szívátültetésre.

- Azt kell látni, hogy más lehetőségem nincs. Sokkal rosszabb is lehetne. Egy este észrevettem, hogy valami idegen dolog van az ágyamban. Kitapogattam: hát a bal lábam volt. Térdtől lefelé megbénult. Most már tudom mozgatni, csak gyenge és zsibog. Mondhatnám, mekkora baj, hogy rossz a bal lábam, de én azt mondom: mekkora szerencse, hogy a jobb lábam jó! Valószínűleg van még dolgom ezen a földön, ezért vagyok itt. Ismerek szívátültetetteket, akik püfölik a bokszzsákot, bicikliznek, olyat is, aki röplabdaválogatott lett. Az újszívesek tíz százaléka megy a levesbe, a többi új életet kezdhet. Az én célom: még jobb emberré válni. Elindulni a megvilágosodás felé. Jobb harmóniába kerülni a testemmel, a lelkemmel, a szellememmel. Úgy látszik, ez nem volt rendben nálam, ezért tartok most itt, ebben a földi életben. De fogok én még táncolni! Az az önfeledt állapot, amiben az ember tánc közben van, amiben táncolni tud, az leírhatatlan. Ezért csinálom az egészet.

- Napközben gyógytorna-gyakorlatokat végzek, hogy erősödjek. Főzök magamra: ez az egyik hobbim. Itt egy olasz szakácskönyv, jó kétezer recepttel, ezt végigfőzöm. Olvasni, sajnos, nem tudok: elfáradok, mert nehéz a könyvet tartani. Ezért most beszereztem egy csomó hangoskönyvet, CD-n. Köztük több Örkényt. Retró filmeket nézek, azokat nagyon szeretem. Elrettentőnek találom a mai világot: nem érdekel!

- Az egész élet csupa újrakezdés. Amikor a tánctanításból már nem tudtam megélni, elkezdtem fodrásznak tanulni. A nővérem hivatásos fodrász. A mesterséget Zsidró Tamásnál tanultam, 2013-tól a nővéremmel együtt dolgoztam a Nyugati pályaudvarnál, a Juhosszalon fodrászatban. Amíg bírtam. Kicsit furcsa, hogy egy nemzetközi táncos karrier után fodrászatból éltem, de nem baj. Ez van.

- Dunaújvárosban kezdtem táncolni, tizenöt évesen, a barátaimmal. Kezdetben volt a break, az elektric boogie, a body pop. A break hullám lecsengésével a jazz balett került a fókuszba, beiratkoztam Jeszenszky Endre mester magániskolájába. A Rockszínház után Imre Zoltán leszerződtetett a Szegedi Baletthez. Későbbi tanáraim: Anouk Van Dijk, Rui Horta, Jóse Biondi, Amanda Miller, Raza Hamadi, Roberto Galvan, Wally Cardona, Ben Kraft, Amir Colben, Iwan Kramer, Joseph Tmim...

- Táncoltam és koreografáltam a Lengyel Táncszínházban, Poznanban, az Eart Dance Cooperationban, Lipcsében, a Compagnie Jus De La Vie-ben, Stockholmban, az Augsburg Stadt Theaterben, a Putto&Panja&Guestben, Budapesten, a Batsheva Dance Companyben, Tel Avivban, a Tanz Forumban, Kölnben, a Kibbuc Dance Companyban, Izraelben, a Szegedi Balettben. Foglalkoztam fénytervezéssel a Varsói Operaházban és az MU Színházban.

- Most Rákospalotán élek, egy ikerházban, édesanyámmal, a nővéremmel és a nagynénémmel. Befogadtak, amikor kiderült, hogy az egyedüllét nem fog menni. Volt egy barátnőm, kevéssel a betegségek előtt ért véget a kapcsolat. Nem idegenkedem a házasságtól, csak valahogy elmaradt eddig. Lehet, hogy ezek után másképp lesz.

- Mozogtam én eleget, talán túl sokat is. Nem tudom, miért betegedett meg a szívem. Lehet, hogy öröklött tényezők miatt. Elvégre apám anyja és apám is szívbetegségben halt meg, anyám is szívbeteg, komoly operációja volt. Napi harminc tabletta gyógyszert szedek, köztük fájdalomcsillapítókat és kedélyjavítókat is, de eleve elfogadom az állapotomat. Talán a zen filozófiának köszönhetem ezt. Olyan vágyaim vannak, mint egy jó tusolás! Most csak beülök a kádba, pár centi vízbe, és szivaccsal lemosom magam, mert végül is egy nyílt seb van a hasamon, ahol bemegy a műszív vezetéke. Egy strandolás pillanatnyilag életem nagy vágya... Ilyenkor tudja meg az ember, hogy mik a nagy dolgok a világon! Negyvenhét éves vagyok. Előttem az élet. Esténként, amikor egyedül maradok magammal, próbálok hidat építeni a régi és a mostani, meg az ezután következő életem közé. Mindegyik én vagyok.

(Nyolcvanhat százalékos rokkant, nem dolgozhat. Támogatási számlaszáma: MagNet Bank, Juhos István, 16200106-11595160. Nem is olyan régen még ezerrel pörgött, csak teljes erővel tudott csinálni bármit is. Nem ismert kompromisszumot, sem lehetetlent: valami vagy tökéletes volt számára, vagy pedig nem létezett. Most: létezik.)