2010.03.13. 03:28
Hol van ma egy Jókai?!
Az 1848-as forradalom kirobbantóinak, résztvevőinek, megvívóinak, amellett, hogy szemtelenül fiatalok voltak: jobbára huszonévesek, volt egy másik különös tulajdonságuk is.
Többségük íróként, költőként, újságíróként kereste a kenyerét.
Azt már megszokhattuk addigra (azóta pedig különösen), hogy a literátus, írással foglalkozó személyiségek mifelénk rendszerint sokkal többel is foglalkoznak, mint megállapodottabb országok értelmisége. Tehát a közélet java része is nyomtatásban, vagy legalább a nyomtatással kapcsolatban álló emberek által zajlik, de 1848 ezen tulajdonsága ma és nálunk talán drámaibb tanulsággal szolgál, mint a forradalom más összefüggései.
Csak három nevet említek most: Petőfi, Vasvári, Jókai.
Az első kettőt a korai halál megkímélte attól, hogy nevükön folt essen - a harmadikat, Jókait pedig óriási munkája és tekintélye mentette meg ugyanettől, bár, mint tudjuk, öregkorában még kitüntetést is elfogadott ugyanattól a Habsburg császártól, aki az aradi tizenhármakat kivégeztette.
De ha ma kellene a hazának és a hazában forradalmat csinálni, amint arról annyi szó esik, akkor az írók és újságírók képesek lennének-e az élére állni annak? Aligha.
Az írás, készüljön bár a holnapi napnak vagy a következő évszázadnak, szörnyen megosztott, párttáborokra oszlott, korábbi enmagukat legalább egyszer elárult, vezényszavakra üvöltő, végzetesen leszerepelt, többnyire felkészületlen, s munkaeszközüket, a magyar nyelvet sokszor elemi szinten is alig ismerő (de persze ennek ellenére vagy éppen ezért mégis melldöngetőn magyarkodó), a közélet igazi szennye mellett szó nélkül továbbálló emberektől származik manapság.
Kivétel újságban és újságíróban alig akad.
Hol van manapság... egy Jókai?! Legalább?
Többségük íróként, költőként, újságíróként kereste a kenyerét.
Azt már megszokhattuk addigra (azóta pedig különösen), hogy a literátus, írással foglalkozó személyiségek mifelénk rendszerint sokkal többel is foglalkoznak, mint megállapodottabb országok értelmisége. Tehát a közélet java része is nyomtatásban, vagy legalább a nyomtatással kapcsolatban álló emberek által zajlik, de 1848 ezen tulajdonsága ma és nálunk talán drámaibb tanulsággal szolgál, mint a forradalom más összefüggései.
Csak három nevet említek most: Petőfi, Vasvári, Jókai.
Az első kettőt a korai halál megkímélte attól, hogy nevükön folt essen - a harmadikat, Jókait pedig óriási munkája és tekintélye mentette meg ugyanettől, bár, mint tudjuk, öregkorában még kitüntetést is elfogadott ugyanattól a Habsburg császártól, aki az aradi tizenhármakat kivégeztette.
De ha ma kellene a hazának és a hazában forradalmat csinálni, amint arról annyi szó esik, akkor az írók és újságírók képesek lennének-e az élére állni annak? Aligha.
Az írás, készüljön bár a holnapi napnak vagy a következő évszázadnak, szörnyen megosztott, párttáborokra oszlott, korábbi enmagukat legalább egyszer elárult, vezényszavakra üvöltő, végzetesen leszerepelt, többnyire felkészületlen, s munkaeszközüket, a magyar nyelvet sokszor elemi szinten is alig ismerő (de persze ennek ellenére vagy éppen ezért mégis melldöngetőn magyarkodó), a közélet igazi szennye mellett szó nélkül továbbálló emberektől származik manapság.
Kivétel újságban és újságíróban alig akad.
Hol van manapság... egy Jókai?! Legalább?
Azt már megszokhattuk addigra (azóta pedig különösen), hogy a literátus, írással foglalkozó személyiségek mifelénk rendszerint sokkal többel is foglalkoznak, mint megállapodottabb országok értelmisége. Tehát a közélet java része is nyomtatásban, vagy legalább a nyomtatással kapcsolatban álló emberek által zajlik, de 1848 ezen tulajdonsága ma és nálunk talán drámaibb tanulsággal szolgál, mint a forradalom más összefüggései.
Csak három nevet említek most: Petőfi, Vasvári, Jókai.
Az első kettőt a korai halál megkímélte attól, hogy nevükön folt essen - a harmadikat, Jókait pedig óriási munkája és tekintélye mentette meg ugyanettől, bár, mint tudjuk, öregkorában még kitüntetést is elfogadott ugyanattól a Habsburg császártól, aki az aradi tizenhármakat kivégeztette.
De ha ma kellene a hazának és a hazában forradalmat csinálni, amint arról annyi szó esik, akkor az írók és újságírók képesek lennének-e az élére állni annak? Aligha.
Az írás, készüljön bár a holnapi napnak vagy a következő évszázadnak, szörnyen megosztott, párttáborokra oszlott, korábbi enmagukat legalább egyszer elárult, vezényszavakra üvöltő, végzetesen leszerepelt, többnyire felkészületlen, s munkaeszközüket, a magyar nyelvet sokszor elemi szinten is alig ismerő (de persze ennek ellenére vagy éppen ezért mégis melldöngetőn magyarkodó), a közélet igazi szennye mellett szó nélkül továbbálló emberektől származik manapság.
Kivétel újságban és újságíróban alig akad.
Hol van manapság... egy Jókai?! Legalább?
Azt már megszokhattuk addigra (azóta pedig különösen), hogy a literátus, írással foglalkozó személyiségek mifelénk rendszerint sokkal többel is foglalkoznak, mint megállapodottabb országok értelmisége. Tehát a közélet java része is nyomtatásban, vagy legalább a nyomtatással kapcsolatban álló emberek által zajlik, de 1848 ezen tulajdonsága ma és nálunk talán drámaibb tanulsággal szolgál, mint a forradalom más összefüggései.
Csak három nevet említek most: Petőfi, Vasvári, Jókai.
Az első kettőt a korai halál megkímélte attól, hogy nevükön folt essen - a harmadikat, Jókait pedig óriási munkája és tekintélye mentette meg ugyanettől, bár, mint tudjuk, öregkorában még kitüntetést is elfogadott ugyanattól a Habsburg császártól, aki az aradi tizenhármakat kivégeztette.
De ha ma kellene a hazának és a hazában forradalmat csinálni, amint arról annyi szó esik, akkor az írók és újságírók képesek lennének-e az élére állni annak? Aligha.
Az írás, készüljön bár a holnapi napnak vagy a következő évszázadnak, szörnyen megosztott, párttáborokra oszlott, korábbi enmagukat legalább egyszer elárult, vezényszavakra üvöltő, végzetesen leszerepelt, többnyire felkészületlen, s munkaeszközüket, a magyar nyelvet sokszor elemi szinten is alig ismerő (de persze ennek ellenére vagy éppen ezért mégis melldöngetőn magyarkodó), a közélet igazi szennye mellett szó nélkül továbbálló emberektől származik manapság.
Kivétel újságban és újságíróban alig akad.
Hol van manapság... egy Jókai?! Legalább?
Csak három nevet említek most: Petőfi, Vasvári, Jókai.
Az első kettőt a korai halál megkímélte attól, hogy nevükön folt essen - a harmadikat, Jókait pedig óriási munkája és tekintélye mentette meg ugyanettől, bár, mint tudjuk, öregkorában még kitüntetést is elfogadott ugyanattól a Habsburg császártól, aki az aradi tizenhármakat kivégeztette.
De ha ma kellene a hazának és a hazában forradalmat csinálni, amint arról annyi szó esik, akkor az írók és újságírók képesek lennének-e az élére állni annak? Aligha.
Az írás, készüljön bár a holnapi napnak vagy a következő évszázadnak, szörnyen megosztott, párttáborokra oszlott, korábbi enmagukat legalább egyszer elárult, vezényszavakra üvöltő, végzetesen leszerepelt, többnyire felkészületlen, s munkaeszközüket, a magyar nyelvet sokszor elemi szinten is alig ismerő (de persze ennek ellenére vagy éppen ezért mégis melldöngetőn magyarkodó), a közélet igazi szennye mellett szó nélkül továbbálló emberektől származik manapság.
Kivétel újságban és újságíróban alig akad.
Hol van manapság... egy Jókai?! Legalább?
Csak három nevet említek most: Petőfi, Vasvári, Jókai.
Az első kettőt a korai halál megkímélte attól, hogy nevükön folt essen - a harmadikat, Jókait pedig óriási munkája és tekintélye mentette meg ugyanettől, bár, mint tudjuk, öregkorában még kitüntetést is elfogadott ugyanattól a Habsburg császártól, aki az aradi tizenhármakat kivégeztette.
De ha ma kellene a hazának és a hazában forradalmat csinálni, amint arról annyi szó esik, akkor az írók és újságírók képesek lennének-e az élére állni annak? Aligha.
Az írás, készüljön bár a holnapi napnak vagy a következő évszázadnak, szörnyen megosztott, párttáborokra oszlott, korábbi enmagukat legalább egyszer elárult, vezényszavakra üvöltő, végzetesen leszerepelt, többnyire felkészületlen, s munkaeszközüket, a magyar nyelvet sokszor elemi szinten is alig ismerő (de persze ennek ellenére vagy éppen ezért mégis melldöngetőn magyarkodó), a közélet igazi szennye mellett szó nélkül továbbálló emberektől származik manapság.
Kivétel újságban és újságíróban alig akad.
Hol van manapság... egy Jókai?! Legalább?
Az első kettőt a korai halál megkímélte attól, hogy nevükön folt essen - a harmadikat, Jókait pedig óriási munkája és tekintélye mentette meg ugyanettől, bár, mint tudjuk, öregkorában még kitüntetést is elfogadott ugyanattól a Habsburg császártól, aki az aradi tizenhármakat kivégeztette.
De ha ma kellene a hazának és a hazában forradalmat csinálni, amint arról annyi szó esik, akkor az írók és újságírók képesek lennének-e az élére állni annak? Aligha.
Az írás, készüljön bár a holnapi napnak vagy a következő évszázadnak, szörnyen megosztott, párttáborokra oszlott, korábbi enmagukat legalább egyszer elárult, vezényszavakra üvöltő, végzetesen leszerepelt, többnyire felkészületlen, s munkaeszközüket, a magyar nyelvet sokszor elemi szinten is alig ismerő (de persze ennek ellenére vagy éppen ezért mégis melldöngetőn magyarkodó), a közélet igazi szennye mellett szó nélkül továbbálló emberektől származik manapság.
Kivétel újságban és újságíróban alig akad.
Hol van manapság... egy Jókai?! Legalább?
Az első kettőt a korai halál megkímélte attól, hogy nevükön folt essen - a harmadikat, Jókait pedig óriási munkája és tekintélye mentette meg ugyanettől, bár, mint tudjuk, öregkorában még kitüntetést is elfogadott ugyanattól a Habsburg császártól, aki az aradi tizenhármakat kivégeztette.
De ha ma kellene a hazának és a hazában forradalmat csinálni, amint arról annyi szó esik, akkor az írók és újságírók képesek lennének-e az élére állni annak? Aligha.
Az írás, készüljön bár a holnapi napnak vagy a következő évszázadnak, szörnyen megosztott, párttáborokra oszlott, korábbi enmagukat legalább egyszer elárult, vezényszavakra üvöltő, végzetesen leszerepelt, többnyire felkészületlen, s munkaeszközüket, a magyar nyelvet sokszor elemi szinten is alig ismerő (de persze ennek ellenére vagy éppen ezért mégis melldöngetőn magyarkodó), a közélet igazi szennye mellett szó nélkül továbbálló emberektől származik manapság.
Kivétel újságban és újságíróban alig akad.
Hol van manapság... egy Jókai?! Legalább?
De ha ma kellene a hazának és a hazában forradalmat csinálni, amint arról annyi szó esik, akkor az írók és újságírók képesek lennének-e az élére állni annak? Aligha.
Az írás, készüljön bár a holnapi napnak vagy a következő évszázadnak, szörnyen megosztott, párttáborokra oszlott, korábbi enmagukat legalább egyszer elárult, vezényszavakra üvöltő, végzetesen leszerepelt, többnyire felkészületlen, s munkaeszközüket, a magyar nyelvet sokszor elemi szinten is alig ismerő (de persze ennek ellenére vagy éppen ezért mégis melldöngetőn magyarkodó), a közélet igazi szennye mellett szó nélkül továbbálló emberektől származik manapság.
Kivétel újságban és újságíróban alig akad.
Hol van manapság... egy Jókai?! Legalább?
De ha ma kellene a hazának és a hazában forradalmat csinálni, amint arról annyi szó esik, akkor az írók és újságírók képesek lennének-e az élére állni annak? Aligha.
Az írás, készüljön bár a holnapi napnak vagy a következő évszázadnak, szörnyen megosztott, párttáborokra oszlott, korábbi enmagukat legalább egyszer elárult, vezényszavakra üvöltő, végzetesen leszerepelt, többnyire felkészületlen, s munkaeszközüket, a magyar nyelvet sokszor elemi szinten is alig ismerő (de persze ennek ellenére vagy éppen ezért mégis melldöngetőn magyarkodó), a közélet igazi szennye mellett szó nélkül továbbálló emberektől származik manapság.
Kivétel újságban és újságíróban alig akad.
Hol van manapság... egy Jókai?! Legalább?
Az írás, készüljön bár a holnapi napnak vagy a következő évszázadnak, szörnyen megosztott, párttáborokra oszlott, korábbi enmagukat legalább egyszer elárult, vezényszavakra üvöltő, végzetesen leszerepelt, többnyire felkészületlen, s munkaeszközüket, a magyar nyelvet sokszor elemi szinten is alig ismerő (de persze ennek ellenére vagy éppen ezért mégis melldöngetőn magyarkodó), a közélet igazi szennye mellett szó nélkül továbbálló emberektől származik manapság.
Kivétel újságban és újságíróban alig akad.
Hol van manapság... egy Jókai?! Legalább?
Az írás, készüljön bár a holnapi napnak vagy a következő évszázadnak, szörnyen megosztott, párttáborokra oszlott, korábbi enmagukat legalább egyszer elárult, vezényszavakra üvöltő, végzetesen leszerepelt, többnyire felkészületlen, s munkaeszközüket, a magyar nyelvet sokszor elemi szinten is alig ismerő (de persze ennek ellenére vagy éppen ezért mégis melldöngetőn magyarkodó), a közélet igazi szennye mellett szó nélkül továbbálló emberektől származik manapság.
Kivétel újságban és újságíróban alig akad.
Hol van manapság... egy Jókai?! Legalább?
Kivétel újságban és újságíróban alig akad.
Hol van manapság... egy Jókai?! Legalább?
Kivétel újságban és újságíróban alig akad.
Hol van manapság... egy Jókai?! Legalább?
Hol van manapság... egy Jókai?! Legalább?
Hol van manapság... egy Jókai?! Legalább?
